Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-30 / Vasárnap Reggel, 39. szám
4 ★ RIPORT ★ 2001. szeptember 30. ÁS A SÖTÉTBE tok tagjai megismerkednek gyakorlatilag az összes katonai, harcászati módszerrel. Megtanulnak ejtőernyőzni - képesek arra, hogy 10 ezer méterről ugorjának ki és a 500 méteren nyissák ki az ernyőt -, búvárkodni, elsajátítják az önvédelmi közelharc legkülönbözőbb módszereit, profi módon robbantanak és lőnek, megtanulnak védekezni bakterológiai, vegyi és atomcsapás ellen. Gyakorlataik rendkívül nehezek, különösen a túlélő feladatok, amikor 8-10 napra beküldik őket a hegyekbe, erdőkbe. A bevetéseken 25 kilót cipelnek magukkal, a fegyverek, lőszerek mellett világszínvonalú kommunikációs berendezésekkel szerelik fel őket, s vannak laptopjaik, műholdas azonosításra alkalmas nyomkövetőik. Sisakjaikban kamerák találhatók, amelyek az akciókat rögzítik. Ennek egyrészt az a célja, hogy a bevetéseket háttérből irányítók pontosan tudják, mi történik, s ennek ismeretében határozzanak a következő lépésekről, másrészt a felkészülés során fel tudják használni a tapasztalatokat. Ezek a felvételek szigorú államtitkot képeznek, civil hatóságokhoz nem juthat el, s egy idő után törlik a kazettákat. A katonák homokszínű egyenruhát viselnek, arcukat csíkosra festik, az ovális emberi fej ugyanis, még ha nem is jól látható, könnyen felismerhető. Kis helyen tárolható, nagy tápértékű, nagy energia- tartalmú élelmiszert visznek magukkal, amelyek vagy zselés vagy levesporszerű kiszerelésűek. A kommandósoknak többrétű feladataik vannak a mostani háború során. Lézerrel megjelölik azokat a célokat, amelyeket azután a hadsereg rakétákkal, vagy intelligens bombákkal semmisít meg. Másrészt nekik kell felkutatniuk, megsemmisíteniük a terroristák bázisait, szállásait. Tőlük várják, hogy élve vagy holtan elfogják Oszama bin Ladent. A szakértő szerint a hírhedt terroristavezér most nem úszhatja meg. Afganisztánból ugyanis nem menekül el, habitusától, hírnevétől ez távol áll, inkább a végsőkig harcol. Erősebb a fanatizmusa, mint a halálfélelme. Bár erről csak rendkívül kevés és szűrt információk látnak napvilágot, a szakértők biztosak abban, már tart a terroristák elleni küzdelem. A főszerep ugyanis a kommandós egységeké, akiknek a tevékenységét még a CNN sem tudja közvetíteni A biztonságpolitikai szakértő azt állítja, a harc már megkezdődött, ám nem olyan, mint amelyre a közvélemény számít. A legfőbb feladat az elitegységeké - mondja a német-magyar Georg Spöttle, aki a német hadsereg terrorelhárító különítményének volt a tagja, jelenleg nyomozó -, amelyek képesek a fegyveres csoportok felszámolására. A világ három jól ismert kommandós egysége közül a legrégibb és talán a legjobb a brit SAS, amelyet a második világháborúban hozták létre, s eredetileg sivatagi bevetésekre képezték ki a tagjait. Harcoltak az IRA ellen Észak-írországban, és sikereket értek el az Óböl-háború során Irakban. Képesek voltak Bagda- dot 60 kilométerre megközelíteni - egyes állítások szerint jártak a fővárosban is -, ami fantasztikus teljesítmény egy katonailag totálisan ellenőrzött államban. Az amerikai Delta Forceot a SAS mintájára hozták létre 1977-ben, 35 ezer speciálisan képzett katona közül kétezren tartoznak ebbe a csapatba. Az Irak elleni bevetésben szintén döntő szerephez jutottak. A német KSK az ejtőernyősökből és a harcászati úszócsapatokból jött létre. Gyakran gyakorlatoznak együtt. A kommandósok rendkívül intelligens emberek, nem olyan gyilkológépek, ahogy az akciófilmekben bemutatják - állítja a terrorszakértő. Nyelveket beszélnek, többségüknek civil diplomája is van, vannak köztük mérnökök, nyelvészek, pszichológusok. S ami meglepő, nincsenek agyonfizetve. A német kommandósok havi 3-4 ezer márkát keresnek - alig többet, mint egy gyári munkás -, veszélyességi pótlékuk havi 60 márka. Amerikai társaik még ennyit sem. Néhány éve előfordult, hogy a katonák fáradtságra hivatkoztak gyakorlatozásuk során, mert éjjel kénytelenek voltak takarítani, taxizni, hogy kiegészítsék jövedelmüket. A három kommandós egység kiképzése, fegyverzete nagyon hasonló. A legkiválóbb katonák közül válogatják ki őket. A csapaKommandósok fegyverzete Heckler und Koch MP 5 típusú hangtompítós géppisztoly és ugyanilyen vagy SIG - Sauer típusú pisztoly, mindkettő 9 kaliberes. Speciális kézigránát, amely olyan fény- és hanghatással jár a felrobbanása után, hogy a megtámadott legalább 6 másodpercre teljesen lebénul. Al-Mar típusú fényvisszaverődést gátló és teflonbevonattal ellátott tőrkés. Kevlar dzseki, amely a repeszgránáttól és a kisebb kaliberű lövedéktől megvéd, valamint olyan, a nácik által a második világháborúban kikiséiietezett formájú sisak, amelyről - ha nem frontálisan ütközik vele - lepattan a lövedék. Afganisztán lakhatatlan A nyugati demokráciák és szövetségeseik szerint Afganisztán most az első számú gonosz, mert támogatja és bújtatja a világ legkeresettebb terroristáit. Afganisztán Zahir sah uralkodása idején, 1933-tól viszonylag jól fejlődött. Az uralkodó gazdasági, politikai reformokat vezetett be. 1973-ban unokatestvére, Daud megdöntötte hatalmát, nyúgati típusú demokráciát vezetett be, de túl gyors fejlődést akart - fogalmazott Katona Magda, a térség szakértője, az ENSZ afgán misz- sziójának főtanácsadója. Egy-két évvel később már megjelentek a radikális iszlám szervezetek. Az állandó összetűzések vezettek a baloldali fordulathoz, 1978 áprilisában az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt vette át a hatalmat. A szovjetek 1979-ben megszállták az országot. Ez viszont a nyugati hatalmakat háborította fel. Dollármilliók érkeztek, felfegyverezték és kiképezték a militáns iszlám szervezeteket. Kíméletlen háború folyt a szovjetek és a magukat szabadságharcosoknak nevezők mudzsahedek között. A lakosság földönfutó lett. Gorbacsov hatalomra kerülésével egy felvilágosultabb politikai vezető került hatalomra, ám Nadzsibullah tervei, az afgán peresztrojka kudarcot vallott. Fegyveres hordák járták az országot. Kabult földig rombolták, ahány kerület, annyi hadúr volt hatalmon. A buszokat például ócskavasként eladták Pakisztánban, feldúlták a sírokat, a holttestek maradványait hallisztként árulták. A tálibok 1994-ben vették át a hatalmat. Ezek fiatal iszlám fundamentalista tanulók, akik a vallásuk tanítását a pastun törzs szokásaival elegyítették. Csatlakoztak hozzájuk a régi hadsereg maradványai, arab zsoldosok és terrorszervezetek, a szervezet katonai gerincét pedig azok a volt párttag tisztek alkotják, akik a Szovjetunióban szerezték szakértelmüket. A titkolózás jellemző rájuk, nem szeretnek a nyilvánosság elé lépni. A szerencséden lakosság megváltóként tekintett rájuk, hiszen megígérték, lefegy- verzik bandákat, nyugalmat hoznak. Hamar kiderült, politikai vezetésre teljesen alkalmatlanok, rendcsinálásra alakultak. Amikor 1995-ben elfoglaták Kabult, ki- ráncigálták az ENSZ épületéből Nadzsibullahot. Megölték, s fölkötötték egy lámpavasra. A tálibok az ország területének 95 százalékát foglalták el. Olyan jog- és szokásrendszert vezettek be, amely még az iszlám országokban is ellenérzéseket keltett. Az embereket eltiltották minden olyantól, ami az életnek örömet ad. Nem lehet szórakozni, tilos a zenehallgatás, nincs tévé, alig működnek a kávéházak, nincs orvosi ellátás. A férfiaknak kötelező a szakállviselet, a nők nem tanulhatnak, nem járhatnak dolgozni, nem mutatkozhatnak nyilvános helyeken, tetőtől talpig be vannak fátyolozva, gyakorlatilag a házimunkán, gyereknevelésen kívül mással nem foglalkozhatnak. Holott korábban, amíg a férfiak harcoltak és kereskedtek, addig a nők dolgoztak a földeken, tenyésztették az állatokat. A mudzsahedek rémuralma előtt a nőkre nem vonatkozott a vérbosszú intézménye, azóta őket is bántják. Megszűnt a világi oktatás is, a gyerekek legfeljebb vallásos képzést kapnak. Az országban nem működik a gazdaság, nincs ipari termelés, a mezőgazdaság gyakorlatilag a kábítószer alapanyagának előállítására szorítkozik. Mindezek miatt több millió ember éhezik, ételhez legfeljebb a segélyszállítmányokból juthatnak, vödrökkel hordják fel a vizet a lakásoknak alig nevezhető „odúikba”, és szamovárokban melegítik. Nincs posta, a légiközlekedést betiltották, összesen hét kilométer hosz- szúságú a vasút. Benzin ugyan van, de alig akad jármű. Ellenben virágzik a fegyver-, drog- és emberkereskedelem. Már eddig is több millió ember él külföldi táborokban, s további menekültáradat várható. S, hogy merényletekre lehet számítani, az az idei terrorista szervezetek találkozója fényében előre kiszámítható volt. Jeruzsálemben gyűltek össze a több országban - például Irak, Irán, Palesztina, Afganisztán, Jemen - működő szélsőséges iszlám szervezetek vezetői. Megállapodtak, hogy félreteszik az ellenségeskedéseiket, és közösen lépnek fel az iszlám nevében a gazdag keresztény, zsidó világ, a nyugati demokráciák ellen. TÁMADÁS AMERIKA ELLEN* 2001. szeptember 11. A katonai és polgári légi irányítás központja a Keleti Parton (Egyesült Államok)- Főnök, egy nagy utas- szállító gép ütközött New Yorkban a World Trade Center egyik házába!- Milyen gép?- Nem látni. Eltűnt a házban és ég minden. Lehet, összeomlik a torony?- Négy gép nem felel a hívásokra, uram!- Nem igaz! Mi van azzal a hárommal, amelyek olyan gyanúsak?- A légierő most keresi azt, amelyik Washingtonból indult...- Hát mi az ördög történik itt? 2001. szeptember 11. kedd 09 óra 39 perc Az American Airlines 77-es járata fedélzetén - valahol az Egyesült Államok fölött Ibrahim csak most fogta fel, mi történik. De nem haragudott. Senkire. A legkevésbé Omarra, vagy Kaidra. Egyetértett velük. Hiszen valaha ő is feltette az életét erre a célra. Hát van- e szebb dolog, mint porig alázni a Sátánt? A gép akkor már közel volt Washingtonhoz. A pilótafülkében azok ketten egymásra mosolyogtak.- Tedd meg, testvér!- Megteszem. Allah nagy, és Mohamed az ő prófétája. Már előttük volt a város. Egyetlen percnyi út maradt. Vagy valamivel több...? Ehhez nem nagyon értettek.- Ott a Fehér Ház!- A Sátán fészke... Fordulok rá.- Siess... Még jobban! - türelmetlenkedett a másik. Jobbra elöl látták a Capi- tolium fehér kupoláját. Elől, majdnem középen volt a Fehér Ház, egy zöld park közepén. De a gép akkor már nagyon is balra tartott. Valami beragadt. Egyre 'csak fordult, fordult...- A másodlagos célpont a Pentagon - kiáltotta az első férfi. De a Kaid az elsőt parancsolta nekünk.- Az is... jó lesz - nyögte a másik. Már nem volt képes célra tartani a gépet. Egyre veszített a magasságából. Hátul az utastérben csönd volt. A személyzet már biztosan nem tehet ellenük semmit... Túl nagy élben fordult még mielőtt elérték volna a várost. Már késő volt javítani, túl alacsonyan voltak.- Fordult rá - fordulj, fordulj!- Máris... Gyorsan megyünk és alacsonyan...- Legalább a sátánfiak másik fészkét... ha már az első nem lehet... Az ötszögű épület a folyó másik partján volt és nagyon váratlanul került eléjük. Már a folyóra vetette árnyékát a gép, amikor a pilóta lefelé irányította a gépet és növelte a hajtóművek teljesítményét... 2001. szeptember 11. 09 óra 54 perc Az United Airlines 93-as járata Pennsylvania állam fölött, Egyesült Államok Az utasok között valaki megszólalt:- Hallottam a telefonon... egy gép New Yorkban belerepült egy felhőkarcolóba... Valaki hangosan felsírt. Mindnyájan a gép hátsó részében szorongtak. Az átjárókban egy-egy terrorista állt éles késsel a kezében. Jó messze tőlük. Az utasok félhangon beszéltek, miközben a gép ismeretlen célpont felé szállt. Valaki a nap irányából arra következtetett, hogy Washington lehet a cél.- Ezek... Velünk együtt rászállnak a Fehér Házra! - mondta valaki rémülten. A csönd csak az első percben takart ijedtséget. Aztán a sápadt emberek összenéztek. Barna, fekete, fehér, sárga arcok. Néhány gyerek. Egy ájult asszony, akit az előbb a vér látványa vitt el közülük. A meggyilkolt légikisérők még most is ott hevertek. Talán ez történt a pilótákkal is...? Egy sötét egyenruhás test feküdt ott elöl, de nem tudták, ki lehet az.- Lezuhanunk - suttogta egy öregasszony. Egy másik szüntelenül imádkozott. Egy férfi döntött:- Ha velem jönnek, letámadjuk őket. Hisz nincs fegyverük! Csak kések.- Pisztolyt nem hozhattak a fedélzetre - tette hozzá egy fekete, katonás külsejű, de idősebb alak. Ha le is szúrnak néhányunkat, a többiek győzhetnek. Betörni a pilótafülkébe és elvenni tőlük a gépet!- Ha nem akarunk meghalni...- Nem akarunk!-... akkor ezt kell tennünk! Nem sokáig beszéltek. Azt sem tudták, hányán vannak. De a két átjáróban is egyszerre indultak meg. Egy asszony a férjével beszélt telefonon és végig közvetítette neki, mi történik. Egy másik csak hazaszólt előtte és mondta: megpróbálják visz- szaszerezni a gépet a terroristáktól. Akkor aztán elöl megindult a harc. A két terrorista késekkel, szurkálva védte az átjárót, de egy férfi az ülések fölött ugrott át, üléssorról üléssorra lépkedve próbált a hátukba kerülni. Akkor futva menekültek a tömeg elöl. A harmadik megverte a pilótafülke ajtaját. Itt csak négy terrorista volt. Valamit arabul kiabált be. A gép váratlanul oldalára dőlt. Aztán megfordult a levegőben a tengelye körül... Az utasok támadása megtört. Tárgyak röpködtek és mindenki az oldalfalakon gördült végig, majd a meny- nyezetre került. Az volt most a padló... A pilótának már csak annyi ideje maradt, hogy felfogja: hibát követett el. Túl alacsonyan volt és túl nagy sebességgel ment. Nem tudta, hogyan kell a gépet visz- szafordítani. Az elmélet, a szimulátorok... Minden eszébe jutott még. De már csak annyit látott, hogy egy mező fölött száll, rémisztőén alacsonyan. Még agyába hatolt, hogy egy erdő fáit is látja, de közelről, nagyon közelről... 2001. szeptember 11. 10 óra 14 perc Valahol Afganisztánban- Csak annyit közöljetek - mondta a Kaid óvatosan, halkan -, hogy Bin Laden úr hálát adott a hatalmas Allahnak és meghajolt előtte, amint meghallotta a hírt. Jókívánságait küldi a merényletek végrehajtóinak, hisz büszke rájuk. Ámde tegyétek hozzá - folytatta -, hogy nem volt tudomása a támadásról.- így lesz, Kaid. *Részlet a Media Nox kiadó október 8-án megjelenő könyvéből
