Somogyi Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-07 / 157. szám

12. OLDAL

A L M A N A C H - 14 2

2001. Július 7., Szombat |

A GONDOS GAZDÁK

A polgármester Kajái Tibor.

Az alpolgármester Kiss József.

A képviselő-testület tagjai: Dormánné Mátyás Rózsa, Jámbor János, Nagy lAszló, Szabó János. A képviselő-testület hivatala: ságvár-som-nyimi körjegyzőség, Ságvár. A körjegyző: ár. Fodor Zoltán. m

Közel s mégis távol a Balatontól

Tíz éve kilencmillió forintból gazdálkodott - Közel vagyunk Nyim, azóta is alig nőtt az összeg. A polgár- a Balatonhoz, mester ezt igazságtalannak tartja. Nyim 14 mégis óriási a tá- kilométerre van a Balatontól; közeli tehát a volság - magya- példa a könnyebb megélhetésre, s a nyimiek rázta Kajái Tibor is joggal igényelnék a jobb életet. Ahogy polgármester. - Kajdi Tibor mondta: ne csak a nekik jutó Helyi bevételmorzsák beosztására fussa, hanem többre is. szerzésre alig

van lehetőségünk. Nincsenek cégek a faluban - ezek inkább főút mellé települnek, meg egyébként sincsenek szabad önkormányzati területeink -, az iparűzési adó nem számottevő, mert mindössze nyolc kisvállalkozó dolgozik csak a faluban.- Nyilván annak is érzik a hátrányát, hogy Nyim zsáktelepülés.- Nem, mert így csendesebb a falunk; nem hallatszik idáig a világ zaja. A külföldiek és zömmel fővárosiak éppen ezt a nyugalmat keresték, és az utóbbi időben többen

NYIM PÉNZE

Személyi jellegű

vettek itt házat. Olyanok is akadnak, akik ma már amiatt reklamálnak: túl gyorsan mennek az autók a főutcán, mióta elkészült az új út. Nos, bár zsáktelepülés vagyunk, azért nem akarunk sárban járni. Nagyon fontos beruházás volt ez az útépítés a község életében, még emlékfát is ültettünk Rajcsányi Péter, a néhai országgyűlési képviselő tiszteletére; ő volt, aki rábeszélte a megyei közútkezelőt az építésre, bár annakelőtte magam is a nyakukra jártam évekig.- Hogyan lehetne csökkenteni a település hátrányát?- Vannak olyan települések tőlünk nem is túl messze, ahol alig több a lakosság száma, mégis sokszor nagyobb a bevétel a helyi adókból. Ez az adóbevétel természetesen nem az adott település érdeme; az ebből keletkező bevételből juthatna

a hozzánk hasonlóan elmaradott kis falvaknak is; így ellensúlyozni lehetne az aránytalan, igazságtalan különbségeket. Mi, sajnos, a pályázatokban sem bízhatunk, mert még az önerőre sem futja a tizenötmillió forintos költségvetésből.- Mi az, amire mégis futja?- Csak arról tudok beszélni, hogy mit szeretnénk. Sürgető volna a kultúrház felújítása; ez 13 millió forintba kerülne. A középületeinket állandóan csak tatarozgatjuk; ez hosszú távon drágább megoldás, de ezt kicsinyenként is lehet... A faluházba is kellene vizesblokk; nem lehet rendezvényt tartani a XXI. században, ha csak pottyan- tós mellékhelyiség van. Volna igény az idősek klubjára, és a fiatalok is kaphatnának ott helyiséget.- Ezek után meglepődnénk, ha biztatónak látná a falu jövőjét.

Kajdi Tibor polgármester- Félek, mert ha tovább csökken a település lélekszáma; nehezedhet a megélhetés, a fenntartási költségek meg csak nőnek. Jó lenne helyben tartani a fiatalokat! Csakhogy nem tudják megfizetni a külföldiek által fölvert ingatlanárakat. ■

Nyim

Régi település, de sohasem volt nagy számú lakossága.

1880 körül lakták a legtöbben: 510-en.

A falu nevét - Nyn alakban - először 1193-ban említik a krónikák. III. Endre király 1229-tien kelt. a székesfehérvári János-lovagokat birtokukban megerősítő oklevelében is olvasható a neve. Királyaink a falut hosszabb- rövidebb időre hol az egyháznak adományozták, hol a királynak tett szolgálatokért egy-egy föúrnak. Az évkönyvek szerint kiváló szőlőtermő vidék volt. A török hódoltság idején pusztult el a falu, s csak 1773-ban említik újra. Nyim történelmi nevezetessége a kási várrom, ettől nyugatra állt Szent László monostora és a hozzá tartozó Szentlászlópuszta, amely a középkori falu helyén épült. A település domborzati viszonyai sajátosak. A „rossz nyelvek" szerint a falu fölé ponyvát lehetne feszíteni, hogy ne ázzon be, annyira dombok közé ékelődik. Ez régen is meghatározta az itt lakók életviszonyait; fö megélhetési forrásuk volt a növénytermesztés, a szőlőművelés, az erdőgazdálkodás és a vadászat; jelentős volt a lótenyésztés, a szarvasmarhatartás és a juhászat Is. Közigazgatásilag a település 1973-ig önálló volt. majd a ságivári közös községi tanácshoz tartozott. Nyimben nincs sem iskola, sem óvoda, lakosainak a száma 317.

Azt beszélik...*

..., hogy térségi hulladéklerakót építenek a falu határában; ez kellemetlenséggel is járhat, de akár munkahelyeket is teremthet.

..., hogy javultak a mobiltelefonos vételi lehetőségek, már csak a község néhány pontján „némák” a maroktelefonok.

..., hogy legtovább a kocsma van nyitva, a bolt csak reggel meg délután, a kultúrház (mind a három egy épületben van) pedig csak hébe-hóba.

..., hogy az egyik dombtetőre olyan teniszcsarnokot épített egy siófoki vállalkozó, amit a nagyobb települések is megirigyelhetnének.

..., hogy a szennyvízcsatorna még csak távoli álom, de amióta beépítették a nyomásfokozót a hálózatba, végre megszűntek a vízgondok a magasabban fekvő utcákban és a szőlőhegyen.

..., hogy az eddigi tapasztalatok szerint jó minőségű a Ságvárról a faluba vezető út, amit két éve szélesítettek ki és új aszfaltszőnyeggel borítottak. Mintának szánták ezt az építők a kis pénzű településeknek, hiszen újfajta, költségtakarékos technológiával készült.

..., hogy németül is kiírhatnák a település elejére az üdvözlést - egyre több német vesz ingatlant a faluban -, hiszen a magyaron kívül ezt csak angolul tették meg.

___________■

AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA:

FÓNAI IMRE

_________ FOTÓ: ESZES ANDREA

Vá

ndorméhészek a nyimi völgyben

Aki beleszagol a nyimi levegőbe, azt rabul ejti az illat, mert itt, az erdőkkel övezett völgyben mindig terjeng; ha virágzik a hárs, az egyenesen szédítő - mondta Minárik János. Fiával közösen méhészke- dik, 222 méhcsaládjuk van.

Apa és fia, Minárik Péter és János, a nyimi vándorméhészek

Mindketten szakképzett méhészek. S állították: sok munkával és állandó ismeret- bővítéssel lehet csak talpon maradni.- A ráfordítási költségek nincsenek arányban a méz felvásárlási árával - mondta Minárik János, aki több mint harminc éve méhészkedik. - Előre menekülünk; hogy hatékonyabb legyen a termelés, fejlesztünk. Gépesítettük például a pergetést, hogy minél kevesebb legyen az élőmunka. Pergetéskor, mézelvételkor így is a nappal együtt kelünk. Ilyenkor két ember kevés: segít a baráti körünk, a családunk is.

A korszerű, úgynevezett vándorméhészkedést választották. Két gurulós méhészházzal járják a vidéket. Fontos a gyors helyváltoztatás: oda mennek, ahol éppen virágzik a repce, az akác, a selyemfű, a mustár, a hárs vagy a napraforgó.- Az idei repcepergetés jól sikerült - mondta Minárik János. - Annak ellenére, hogy a virágzáskor az egyik agrártársaság olyan szerrel permetezett, ami ártalmas volt a méhekre; a kártérítési pert már megindítottuk. Az akác is szép reményekre jogosít, hiszen gyönyörűen virágzott Nyimben. A fagyok itt nem okoztak kárt, köszönhetően a környező dombok védelmének.

A méhészek másutt panaszkodtak a gyenge akácvirágzásra. Fel is ment most a méz ára. Mivel a tavalyi termésből Minárikék félretettek, most negyven-ötven százalékkal is drágábban értékesíthetik.

Minárikék azt állították: ha csak tehetik, képzik magukat; a méhészkedésben látják a jövőjüket - Péter például főállású őstermelőként űzi ezt a mesterséget -, ezért már most úgy korszerűsítenek, fejlesztenek, hogy megfeleljenek az euró- pai uniós követelményeknek is.

_____________■

He

lybeli fiatal nem építkezik

A százhúsz ingatlan közül harminchat már nem a helybeliek tulajdona. Egyre népszerűbb Nyim a külföldiek és a nagyvárosiak körében. Ez azzal is jár, hogy ma már a legolcsóbb ingatlant sem adják oda 2,8 millió forintnál olcsóbban.

Három kőműves dolgozik a faluban. Egyikük, Kozár György

több új tulajdonba került ház fölújításán munkálkodott.- Szépül ezáltal a település, de az nem jó, hogy már a düledező házat sem adják oda két-három- millió forintnál olcsóbban - vélekedett Kozár György. - Ezzel ugyanis elveszik az esélyt a helybéli fiataloktól. Egyáltalán nem

jellemző, sajnos, hogy nyimi fiatal helyben építkezne. A vöm - ugyancsak kőműves - tíz éve vágott bele a házépítésbe, de azóta sem fejezte be. Pedig én is sokat segítek neki munkával.

A kőműves szerint a Balaton közelsége egyszerre jelent előnyt és hátrányt a falunak.

_______ ■

Ha

zatért, mint a lazac a folyóba

Mint a lazac, amelyik folyóvízben születik, aztán fölkeresi a tengereket, s mégis visszatér, úgy voltam én is Nyimmel; nekem ez a falu jelend a forrást - vallotta Kiss József. Nyimben született - a dédapja is itt lakott -, több mint három évtizedig másutt élt, és tizenhárom éve tért vissza a szülőfalujába. 1990-ben képviselőnek, 1994-ben alpolgármesternek választották.- Sokáig másutt élt, mégis ekkora volt ön iránt a bizalom?- Hagytam magam rábeszélni mondta. - Ahogy a testület többi tagja, úgy én is független vagyok; nem politizálunk, a faluért akarunk dolgozni. Azt meg már elfelejtettük, hogy ki mi volt azelőtt. A családi birtokon töltöm a napjaimat; itthon vagyok, s talán azért is esett rám a választás, amikor alpolgármestert jelöltek; a képviselő-társaim ugyanis eljárnak máshová dolgozni. Kétségtelen, hogy az ősi birtok is visszavon- zott; mindig bennem élt, bármerre is jártam a világban, hogy egyszer vissza kell térnem Nyimbe.

Igencsak szűkre szabottak a helyi ön- kormányzat lehetőségei - tudtuk meg Kiss Józseftől. S azt is: sok a nyugdíjas vagy a kis keresetű lakos a faluban, ezért a nagyobb bevétel reményében sem lehet elhamarkodottan adót emelni, mert az visszaütne; segélyért állnának sorba, hogy ki tud- ják fizetni.

______ ■

AZ OLDAL ÖSSZEÁLLÍTÁSÁT TÁMOGATTA A NYIMI ÖNKORMÁNYZAT

/

i

i

4

Á

Emlékmű közadakozásból

nőm, hátha valaki hasznosítani tudja az adatokat mondta.

Kik voltak a nyimi földbirtokosok, kik a világháborúk helyi áldozatai? örökítette.- Hetvenen szolgáltak a második világégéskor a fronton, tizen- ketten haltak hősi halált - magyarázta. - A falu hősi emlékművének fölállítását én kezdeményeztem. Négy éve készült el, közadakozásból; az önkormányzat nem tudott segíteni. A kovácsmunkákat magamra vállaltam.

Horváth István sajnálja: senki sincs, aki összefogná a fiatalokat, mint régen; nem ápolják a hagyományokat.__________________■

Három mázsa rozsért 21 forintot adott 1899-ben a nyimi molnár. Malacokért 27 forintot kapott ugyanakkor, s azt is beírta füzetébe: a kovácsnak 25 fillért fizetett egy munkáért.

A hajdani molnár unokaöccse, Horváth István az egyik legidősebb férfi a faluban: 79 éves. Megőrizte nagybátyja följegyzéseit, aki napról napra leírta például, hogy milyen volt az idő. Hatvan éve, 1941. július 7-én reggel például tiszta volt az ég, azután beborult, és egy kevés eső is esett.- Jártam a világháború frontjain Tordától Zalamernyéig; ott tettem föl a kezem - emlékezett Horváth István. - Az utolsó behívot- tak egyike voltam, idősebb harcostársaim ezért már nem élnek.

Neki is van egy füzete, abban minden fontos dolgot följegyez a településről. - Az utókornak száVárrom a föld alatt

ma is föl lehetne fedezni, ha el nem takarta volna a gaz.

A klastromtetőre 1848-as honvédeket temettek. A sírjukat ugyanúgy nem gondozza senki, mint ahogy a kási várromot sem, pedig akár mindegyikből lehetne turistalátványosság is. Az erdőben valaha kolostor állt - ezért nevezik azt a helyet klastromte- tőnek -, s valahol ott lőtték agyon a bujkáló szabadságharcos katonákat

________ ■

Az idősek még elmondhatják: jártak a kási várban a föld alatt. Ma a tetejére épített sáncot is benőtte már a gaz, senkit sem érdekel a gondozása - panaszolják a nyimi öregek.

A török időkben a lakosság kézzel vájt búvóhelyet a hegy alá, a földbe. Szűk lyukakon lehetett bebújni; hat vagy tizenkét terem lehetett benne. A falakon állítólag füstírás olvasható. A vár fölé védelmi célból épített sáncot még

Turistákat csábítana- A vad is azért jár erre, mert szereti ezt a tájékot - mondta Szabó János, aki 1987 óta gazdálkodik Nyimben, ma már 300 hektáron. Felújította az egykori téesztelepet, lovakat, birkákat tart. Azt tervezi: vadaskertet létesít a tanyáján, ide csábítja a turistákat a Balatontól.

Szabó János az autókereskedésből nyergeit át a mező- gazdaságra, állattenyésztésre. Megfogadta - állította - a hozzáértők, például a kányái mezőgazdasági rt elnök-igazgatójának a tanácsait.- A községet is föllendíthetné a falusi turizmus - tette hozzá Szabó János. - Nehezen boldogul itt az, aki csak a földből akar megélni. Óriási a vadkár, és sajnos, a vadgazdálkodók nem nagyon hajlandók megtérítem a kárt, így aztán pereskedni kell ellenük. Úgy képzeltem el: az első lépcsőben eljutok odáig, hogy leüljön nálam a vendég; utána következhet a nagyobb fejlesztés. Persze, ehhez már egy befektető sem ártana, de valakinek

meg kell tenni az első lépést.

Szabó János bemutatná birtokán a vadon élő állatokat éppen úgy, mint a lovak, birkák, kisebb háziállatok tartását. Fontosnak tartja, hogy vadászati jogosultsá- got is szerezzen a területre. ■