Somogyi Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-07 / 131. szám

IS 2001. Június 7., Csütörtök 7. OLDAL Egyházi hírek PÜSPÖKKARI KONFERENCIA. Kedden kezdődött és ma fejező­dik be a Magyar Püspökkari Konferencia Budapesten. Ennek kereté­ben tegnap este a püspökkari titkárságon ülésezett az országos ifjú­sági bizottság Balás Béla kaposvári megyéspüspök elnökletével. Egyebek közt a nyári ifjúsági táborozások, valamint a Rómában meg­rendezendő ministráns világtalálkozó előkészítéséről tárgyaltak. Ez utóbbi rendezvényen ötven fiú és ugyanennyi leány képviseli majd a somogyi fiatalokat. Szó esett a keresztény könnyűzenei fesztiválok programjáról és az augusztusi Pepsi szigeti ifjúsági találkozón való egyházi részvételről is. (bf) KATOLIKUS GIMNÁZIUMI TANÉVZÁRÓ. Szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik a Kaposvári Katolikus Gimnázium tanévzáró hála­adó miséje Balás Béla megyéspüspök részvételével. ÚR NAPJA. A katolikus liturgiában június 17-én vasárnap ünnepük Úr napját, azaz Jézus Krisztus kenyér és bor színe alatti jelenlétét. Az oltári szentség ünneplésének alapítási emléknapja ugyan nagycsü­törtök, ám ezt a napot beárnyékolja nagypéntek tragédiája. Ezért született a középkori hagyomány, mely szerint az úr napján körme­nettel ünnepelnek a katolikus hívők. Kaposváron az idén második al­kalommal rendeznek ilyen körmenetet. A város plébániái közös is­tentiszteleten vesznek részt a Székesegyházban. Ezt követi majd a közös körmenet a Kossuth téren, aminek négy hagyományos oltárát négy kaposvári egyházközség díszíti fel. A nagyszabású ünnepségen a városi zeneiskola fúvósegyüttese és több egyházi énekkar is közre­működik. Ugyancsak részt vesznek a körmenetben a Veszprémből érkező, szentelésükre készülő hatodéves papnövendékek is. Ezen a napon délután négykor tartják az idei bérmálási alkalomsorozat utolsó eseményét is Kétújfalun. (bf) TEMPLOMSZENTELÉS BAKHÁZÁN. Vasárnap délelőtt a kaposvá­ri egyházmegyéhez tartozó Bakházán szentelnek templomot. A telepü­lésnek eddig nem volt temploma. Isten házát két év alatt, főként a hí­vek adományaiból, illetve önzetlen munkája révén építették fel. (dr) LAKÓCSAI DIÁK SIKERE. 123 résztvevője volt a Baranya megyei katolikus hittanversenynek, ezen négy tanuló képviselte a lakócsai iskolát. Valamennyi osztály első öt helyezettje jutott tovább; Lakócsáról egyedül Kolarics Gréta ment az egyházmegyei döntőre. Ezt a hét végén ugyancsak Pécsen rendezték meg a 2-6. osztályosok részvételével, s Kolarics Gréta az ötödikesek között második helye­zett lett. (ga) BÉRMÁLÁS BALATONSZENTGYÖRGYÖN. A következő bérmálá- si alkalom szombaton délután 5 órakor Balatonszentgyörgyön lesz. REGIONÁLIS TALÁLKOZÓ NAGYBAJOMBAN. Második alkalom mai rendezik meg a református regionális gyülekezeti találkozót Nagybajomban. A vendéglátó településen ldvül Kaposmérő, Ka- posfő, Kadarkút, valamint a környékbeli kis falvak gyülekezeteinek tagjai találkoznak június 17-én, délután 2 órakor a nagybajomi refor­mátus templom kertjében. Németh Tamás, Kadarkút református lel­késze elmondta: a négy nagyobb település lelkészeinek szervezésé­ben megrendezésre kerülő kötetlen találkozón az áhítat és bibliaol­vasás mellett rövid előadások hangzanak el a gyülekezetek életéből, majd családias légkörben szabadtéri főzéssel és borversennyel teszik emlékezetessé a napot, (vá) Katolikus Fiúk! Az adoma szerint agy alkalom­mal két cipőgyáros járt a sivatag­ban. Az orrlógató csak azt látta, hiába jött, errefelé senki se hord cipőt. A vérbeli üzletember vi­szont felujjongott: „Micsoda le­hetőség, itt mindenki mezítláb jár.” Az egyház bizonyos értelem­ben hasonló helyzetbe jutott. Kö­zülünk aki felfogja Isten jóságát és azt kész megosztani mások­kal, az örül, hogy most él, a világ ugyanis - képletesen szólva - me­zítláb jár. Akármennyi is a prob­léma, sose volt még ekkora szük­ség Isten jó hírére és azt önma­gán bemutató jó papokra. Testvérem! Ha megérint a vágy szeretni, szolgálni felté­tel nélkül, ak­kor téged is papjának hív az Úr. Jöjj, várunk! A felvételi beszélgetés június 25-én, hétfőn 11 órakor kezdődik a Püspökségen. Hozd magaddal: 1. rövid életrajzod a kérelmeddel, 2. keresztelési-bérmálási igazolá­sod, 3. érettségi bizonyítványod, 4. plébánosod vagy lelkivezetőd ajánlását. Címünk: H - 7400 Ka­posvár, Zárda u. 4. Tel.: 82/511- 718. _______________________BALÁS BÉLA, PÜSPÖK A cselekvés hitelesíti a hitet Dr. Bölcskei Gusztáv 1957-ben született Szamoskéren. Gyermekotthoni nevelőként dolgozott, majd teológiai ta­nulmányait 1971-76 között Debrecenben végezte. 1988 óta a debreceni teológiai akadémia etikai és szociológi­ai tanszékén tanit, egyben a debreceni református kol­légium főigazgatója. 1996-ban választották meg a Ti­szántúli Református Egyházkerület püspökévé, egy évvel később pedig a Magyarországi Református Egyház zsi­natának lelkészi elnökévé. Számos tudományos társa­ság, igy az Európai Etikusok Társaságának tagja. Az egyháznak nem számon kérnie kell a tízparancsolatot, a biblia erkölcsiségét és tanítását, hanem inkább kívánatossá ten­ni azt. Példát kell adnia: így is lehet élni és így élni érdemes. - Ezt dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Refor­mátus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke mondta a Somogyi Hírlapnak. Most egy épülő egyházi szociális intézmény alapkőletétele kapcsán jött Kaposvárra. Emellett hónapok óta nyílt titok, hogy a refor­mátus egyház átvenné a mosdósi kórház fenntartói feladatait. Jobb gazdája lehet-e az egyház egy intézménynek, mint az állam vagy az önkormányzat? A kórházak fenntar­tása az esetek többségében ráfizetéses. Miért vonzó mégis ez a lehetőség a református egy­háznak?- Azt, hogy jobb gazdák le­szünk-e, csak a gyakorlat mutathatja meg. Amikor a mosdósi kórház átvételének a gondolata felvetődött, ab­ból indultunk ki: jelenleg az egyházunk által fenntartott budapesti kórház miként működik és fejlődik. Az min­denesetre reménykeltő, hogy az átvételekor lerom­lott állapotú és működési za­varokkal küzdő Betesda gyermekkórház elmúlt évei sikertörténetté alakultak. Olyan belső légkört sikerült kiala­kítanunk és olyan gyógyító gárdát, hogy az intézmény az ország egyik meghatározó gyermekkórházává lett. A Betesda kórház hagyományosan együttműködött a mosdósi- akkal. Ismertük tehát az itt dolgozó szakem­bereket, az itt folyó munkát, s abban látjuk a lehetőséget, hogy a két kórház egymás adottságait kiegészítve gazdagíthatja a gyó­gyítómunka palettáját. Mosdóson komplex, az ember egészét tekintő, magas szintű gyó­gyítás folyik, s olyan szellemben, amely bá­torított bennünket erre a vállalkozásra. Tud­juk, hogy részünkről is nagy erőfeszítésekre lesz szükség, hogy ezt az intézményt rentá­bilisan működtessük, sőt fejlesszük. Tudom, kinek hittem Amikor a teológiára jelentkeztem, édesapám úgy gondol­ta, hogy az életemet jellemzik Pál apostol szavai: Tudom, kinek hittem. Különösen kedves számomra ez az ige, mert úgy gondolom, apámnak igaza volt. E mondatban benne van az a bizonyosság, hogy az ember tudatosan dönt és választ. Azért választ így, mert az, akinek hitt, aki­nek a szavára elindul és akinek a követésében akar élni, abban határtalanul megbízik.- Egyes vélelmek szerint az egyház oly mó­don tehetné rentábilissá az intézmény műkö­dését, hogy a szolgálatukat lényegében fize­tés nélkül végző diakonisszákat alkalmaz. Ezzel szemben már hangzottak el ígéretek, hogy a most ott dolgozók közül senkit nem küldenek el.- Ha valaki megnézi a már működő egy­házi intézményeket, kiderül, a félelmek in­dokolatlanok. Az egyházi iskolákban példá­ul - jóllehet nem közalkalmazottak - vala­mennyi pedagógus a közalkalmazotti státus­nak megfelelő illetményt kap. Ha valahol esetleg tevékenykednek is segítők, az min­dig csak többlet, s egyetlen tisztességesen megfizetett státust sem váltanak ki. Mosdó­son minden jelenlegi működési ágat és így álláshelyet is érintetle­nül kívá­nunk hagy­ni.- Végül is az egyház intézmény­fenntartóként képes-e hatékonyabban fel­használni a polgárok adóforintjait? ■ - Remélem, hogy igen, hiszen olyan erő­ket és forrásokat képes mobilizálni, amelye­ket egy állami vagy önkormányzatí intéz­mény nem. Távolinak Játszó, ám a lényeget megvilágító példa: a tiszai árvíz miatt tönk­rement egyházi épületek helyreállítása kap­csán együttműködünk az erre hivatott kon­zorciummal. Nekünk azonban olyan több­letfelajánlásaink vannak, amiket a konzorci­umnak nem ajánlanának fel. Nem is szólva egyes nemzetközi egyházi kapcsolatokról, illetve forrásokról.- Nem lát-e olyan veszélyt, hogy az egyház látókörében beszűkülnek a hitélettel kapcso­latos kérdések? Isten szolgálata mellett egyre több energiát kötnek le az anya­gias ügyek, a különféle beruhá­zások, intézménymenedzselé­sek.- Kétségtelen, hogy a rend­szerváltozás óta megnőtt az egyház úgynevezett nyilvános­ságjellege. Láthatóbbá vált az egyház az élet számos terüle­tén. Nagy feladat, hogy mindezt és a hagyományos értelemben vett egyházi szolgálatot össze tudjuk kötni. Fontos, hogy egy intézmény hátterében ott legyen egy gyülekezet, egy ki- sebb-nagyobb egyházi közösség, amelyik azt sajátjának tudja. Másfelől, ha az intéz­ményekben egy minőségi és az emberek mindennapjait megkönnyítő munka folyik, akkor ez hitelesíti az egyház Isten-tiszteletét. Világossá teszi, hogy annak, ami a templom­ban történik, van folytatása a kórházban, az iskolában, az idősek otthonában. A keresz­ténység közös nagy parancsa az Isten és a fe­lebarát szeretete. Ezeket nem szabad egy­mással szembefordítani és kijátszani.- Az egyházak ma a romló erkölcsiség és a csökkenő tolerancia ellenszelében vitorláz­nak. Miként kérhető egyáltalán számon a mai világban a tízparancsolat?- Az egyház története során lényegében mindig ellenszélben vitorlázott. Akkor is, amikor a többség látszólag elfogadta azokat az elveket, amelyek az egyház számára fon­tosak. Igaz, ezek sem voltak mindig meggyő­zőek. Azt hiszem, az egyháznak nem szá­mon kérnie kell a tízparancsolatot, a bibüa erkölcsiségét és tanítását, hanem inkább kí­vánatossá tenni az emberek számára. Példát kell adnia: így is lehet élni és így élni érde­mes. Közösségek kellenek, amelyek képesek ezt megmutatni. Legyen az ifjúsági csoport, egy gyülekezeti közösség vagy egyházi in­tézmény. Ezek lehetnek képesek vonzóvá tenni az emberek számára Isten útját. Nin­csenek az egyház kezében olyan eszközök, amelyekkel bárkit kényszeríteni tudna, hogy a tízparancsolat szerint éljen. S ez jól van így. A jövő kereszténysége kizárólag azon múlik, hogy mennyire hiteles és vonzó az életforma, amit élünk.- A református egyház etikai felfogása kü­lönbözik-e az állam vagy más egyházak eti­kai modelljétől?- Csaknem 20 éven át tanítottam etikát, s azt vallom, hogy nincs külön keresztyén és nem keresztyén etikai ábécé. Van viszont egy általános, mindenkire érvényes etikai norma, amelyik különböző intenzitással jelenik meg az egyes közösségekben. Különbséget lehet tenni állam és állam között abban, hogy mi­lyen etikai normákat tartanak fontosnak. Nem hiszem, hogy az államnak ki kell talál­nia új etikai szabályokat. Elég, ha a meglé­vők érvényesülését segíti. Ami a felekezete­ket illeti, különbség talán abban van, hogy a református egyház egyik sajátossága az, hogy nagymértékben épít az egyéni felelős­ségre. Nincs tehát központilag előírt pa­rancs: neked pedig ezt kell tenned. Ehelyett be kell mutatnunk azt a lehetőséget, amelyet igaznak tartunk. Az egyén döntésétől várjuk azután, hogy a jót válassza és ne a rosszat. Ez rögösebb út, mint ha pontos előírások szab­ják meg, hogy ezt vagy azt mindenkinek úgy kell hinnie, tennie. Úgy gondolom, mégis ez a mód tartja inkább tiszteletben az ember szabadságát. Azt, amit mi a biblia szavával úgy mondunk: az ember istenképűségét.- Elsősorban országos egyházi kérdésekkel foglalkozva van-e rálátása a kaposvári gyüle­kezet életére?- Ami a kaposvári református gyülekezet­ben történik, az jó értelemben a kor kihívá­sainak megértése. A környékbeli kis falvak reformátusainak jó része is behúzódott a ka­posvári gyülekezetbe, s így egy olyan újfajta közösség jött létre, amelyik többgyökerű. A velük való törődés és az a mód, ahogy itt - felismerve az adottságokat -kiléptek a temp­lom falai közül, modellértékű. Az itt terem­tett iskola, a most épülő öregek otthona egy­aránt azt mutatja meg széles körnek, hogy itt vagyunk, élünk, s tudunk olyan életfor­mát kínálni, amelyikre lehet építeni. Valami­kor azt mondták, hogy a keresztény ember­nek két fontos olvasnivalója van: a biblia és az újság. Ezt arra értem, hogy amikor oda­mennek Jézushoz, "hallottad, hogy Siloámban ledőlt a torony, hogy Pilátus meg­ölette a zarándokokat...?" Ha mindez ma történne, benne lenne az újságban. Jézus pedig nem azt mondja, ezzel nem foglalko­zom, hanem reagál minderre. A kettő - azaz az örökérvényű és a köznapi dolgok- egy­másra vonatkoztatása tehát hiteles modell, s ebből tűnik ki, hogy mennyire életképes egy gyülekezet. ___________________bíró ferenc Pü nkösdi találkozó Hétszáz fiatal hittanversenye Katolikus pünkösdi találkozót rendeztek hétfőn Egerben. A programon, melynek jelmonda­ta ez volt: Élet e lélekben - a Lé­lekből, mintegy 2 ezer ember vett részt. A hívek megemlékez­tek arról is, hogy II. János Pál pápa tíz esztendővel ezelőtt láto­gatott Magyarországra, és együtt imádkoztak a határon túli ma­gyarokért. Különösen azért, hogy teljesüljön a felvidéki ma­gyarság azon óhaja, miszerint magyar püspököt iktassanak hi­vatalba Szlovákiában. A délelőt­ti, s a Bazilikában tartott ünnepi szentmise, valamint a Pyrker té­ren sorra került agapét követően délután zenés evangelizációt és tanúságtételt tartottak a Dobó téren. Hasonló találkozókat 1996 óta rendeznek Egerben, amióta munkaszüneti nappá vált pünkösd ünnepe. _______■ Csu rgó Már hagyománnyá vált, hogy az Országos Hittanverseny kiírásá­hoz kapcsolódva Csurgón rende­zik meg a Kaposvári Egyházme­gye hittanosainak találkozóját, Maczkó Gyula csurgói esperes­plébános és lelkes hitoktató csa­pata szervezte meg a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimná­ziumra és a Közösségi Házra ala­pozva a nagyszabású nemes pró­batételt. A fiatalok egyebek közt vers­mondásban, fociban és aszfaltraj­zoló versenyen is összemérték tudásukat. A hittan-tudáspróbán Szent János evangéliumából, a szerzetesrendekről kellett számot adni. Az alsó tagozatosok között a kaposvári Szent Imre-plébánia hittanosai végeztek az első he­lyen, a felsősök 120 fős mezőnyé­ben is kaposvári csoport, a Nagyboldogasszony Általános Is­kola és Gimnázium fiataljai vol­tak a legjobbak. A középiskolások között a Kanizsán tanuló beleznaiak szereztek el­sőséget. A 64 versmondó között az alsósok csoportjából Való Rebeka, a nagykani­zsai Piarista Gimnázium tanulója, a felső tagoza­ton a kaposvári Szent Im­re-plébánia képviseleté­ben Beck Barbara, a kö­zépiskolások korosztályában a vízvári Pankász Bernadett végzett az első helyen. A Közösségi Ház előtti új feltáró utat 93 gyerek bib­liai tárgyú rajzzal avatta fel. Az al­sósok közül a berzencei gyerekek Jézus jeruzsálemi bevonulását, a felsősök közül a kaposvári katoli­kus gimnázium Tízparancsolatot megjelenítő rajzát értékelték a legjobbnak. Berzenceiek lettek a legered­ményesebb végzős általános isko­lai futballisták, a közép­iskolai korosztályban a házigazda iskola, a re­formátus gimnázium diákjai lettek az elsők. Kiss Iván marcali plébános, az Egyház­megye hitoktatási fel­ügyelője további mun­kára biztatta őket: „Pünkösd előnapján volt a hittanverseny, amikor az Egyház megszületett. Most ti vagytok, akik elviszitek a maga­tok világába az üzenetet, hogy jó együtt lenni.” A pedagógusnap előtt több száz gyerek lelkes taps­sal köszönte meg hitoktatójának a csufgói együttlét lehetőségét, örömét. horváth József Ágacskát vitt a Mária-oltárra Lakócsa Rukávét, biklát öltöttek magukra, keresztet és zászlót vettek a ke­zükbe. Hetven kilométert gyalo­goltak a hívek a máriagyűdi kegy­helyig. Greges Jánosné fel- sőszentmártoni hitoktató idézte fel a Dráva menti horvátok pün­kösdi szokásait. így zarándokol­tak még a ‘60-as években is.- Élelemmel fölpakolva péntek reggel keltek útra, és este már a templomban imádkoztak, szom­baton pedig a hegyen levő nagy­keresztnél, illetve a keresztúton. Azt tartották: aki meggyónja bű­neit, az kétszeresen is kegyelmet kap. Ezért a legtöbben szomba­ton vagy pünkösd vasárnapján ültek a gyóntatószékbe. Mikor először ment egy kislány Gyűdre, a szülei adtak neki egy ágacskát, hogy helyezze az oltár­ra a Szűzanya szobránál, s Mária teljesíti a gyermek egyik kívánsá­gát. A lakócsai Romolicz Andrásné sokszor megtette ezt a 140 kilo­méter hosszú utat.- Soha nem találtam fárasztó­nak, mert mindig a cél volt a fon­tos - mondta az idős asszony. - Ezt a zarándoklatot az Úrnak, aki mérföldeket gyalogolt és a Szűz­anyának szenteltük. Ma is jól em­lékszem: egyik alkalommal idős pap jött velünk; mikor nem bírt már menni, a férfiak vitték to­vább. Mindig is azonosultam Jé­zus szenvedéseivel, amikor vé­gigmentem a stációkon. Vasárnap az első szentmise után indultak hazafelé. Mikor a falu határához értek, már várták őket a hozzátartozók. Miután megcsókolták a keresztet, a kör­menet a templomba vonult az es­ti szentmisére, illetve a litániára. GAMOS ADRIENH EGYHÁZA K ÉLETE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents