Somogyi Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-07 / 131. szám

6. OLDAL 2001. Június 7., Csütörtök A GONDOS GAZDÁK A polgármester: Orsós Imre. Az alpolgármester: Balogh Ist­ván. A képviselő-testület tagjai: Csizmadia Istvánná, Fenyvesi József, Orsós István és Orsós Sándor. A körjegyző: Fehér Györgyné. Az iskola igazgatója: Papp István. Az óvodavezető: Tamás Zsuzsanna. m Az oldalt írta és fényképezte: Bíró Mária Se út, se munka Rinyabesenyőn Rinyabesenyőnek nincs elég földje, s így lehetősége sincs az előrejutásra - állítja Or­sós Imre polgármester. Ré­gen saját erdészete, szövet­kezete volt a falunak, ma a legelők, szántók is máshová tartoznak. Még 40 házhely is a kincstár tulajdona, s eze­ket hiába igényelték vissza. RINYABESENYŐ PÉNZE egyéb kiadás. A besenyőiek használható belte­rületi földje most csak a házak melletti kiskert. Orsós Imre pol­gármester szerint a lakosság há­romnegyede abból él, amit az ön- kormányzat támogatásaiból kap; ez csak akkor változhatna, ha visszakapná az önkormányzat a belterületi földjeit és erdőit, s az­zal gazdálkodhatna.- Hol tart most, mire jutott a falu az önkormányzatiság tíz éve alatt ?- Az utóbbi tíz év eredmé- i nye a vezetékes ivóvíz, s az idén befejeződött a villamos | hálózat korszerűsítése is a j Dédász jóvoltából. A lakosság kényelmét növeli, hogy a falu | szinte minden harmadik-ne­gyedik házába bekötötték már a telefont, s helyben működtet- : jük az iskolát és az óvodát. Mindez azonban nem könnyít a megélhetési gondokon. A ko­rábban nagy munkáltatónak számító erdészetnél csak néhá­Orsós Imre polgármester nyan dolgoznak rendszeresen, a környező településekre pedig munkahelyre lehetetlen bejárni, mert olyan rossz a buszközleke­dés. Ebben javulásra sem számít­hatunk.- Terveznek-e fejlesztést?- Régóta működési hiánnyal küzd az önkormányzat, így nem jut önálló fejlesztésre. A legna­gyobb álmunk a Homokszent- györgy felé vezető összekötő út megépítése volna, mert ez mint­egy ötven kilométerrel megrövi­dítené az utat Pécs felé. Ha meg­indulna itt az átmenő forgalom, nagyot lendítene az egész tele­pülésen. De Homokszent- györggyel együtt sem jut erre legkevesebb 50 millió forint ön­rész. Közelebbi célként inkább a falugondnoki rendszert szeret­nénk megvalósítani. Pályáztunk is egy kisbuszra, azzal megold­hatnánk a munkába járók csatla­kozását is a lábodi buszjáratok­hoz. Ezenkívül folytatnánk az is­kola és óvoda korszerűsítését, s szeretnénk kijavíttatni a beázó önkormányzati hivatalt és faluhá­zat is. ■ Rinyabesenyö Nevét a falu a besenyők­ről kapta, akik itt 998-1000 körül teleped­tek le. Az 1332-37-es pápai tlzedjegyzék emliti először. Az 1920-as népszámlálás sze­rint 759 magyar lakos élt Itt és a kör­nyező Cukor-, Gurdonfalva. Nagyáliás, Németh, Öszpőte, Újzobor és Sziágy ne­vű pusztán. A Sommsich, a Festetics és a Wenkheim család birtokolta egykor a falut. Rinya-besenyönek ma 267 lakosa van, 97 százalékuk cigány. A lábodi kör­jegyzőséghez tartozik, s a rendszervál­tás óta van önálló önkormányzata. A fa­lut övező erdőség kivételes természeti és gazdasági érték. A falu határában ma is föllelhetö az őshonos bükk; egy idős állományt védelem alá helyezett az erdészet. Egy különlegesen szép, öreg duglászfenyö Is áll itt, amit Erzsébet ki­rályné emlékére ültettek 1898-ban. Műemlék jellegű az 1886-ban épített neogótikus katolikus templom. Az oldal elkészítését a rinyabesenyői önkormányzat támogatta. Halmozódnak a hátrányok Amikor az iskolaigazgató után ér­deklődtem, érteden csodálkozás­sal nézett rám két kisdiák az apró tanintézet udvarán. Aztán felcsil­lant bogárfekete szemük: „A taní­tó bácsit tetszik keresni?. Még bent van az osztályban...” - S már vezettek is az iskola egyetlen tan­termébe, ahol Papp István halk szavára oly tisztelettel figyeltek a kisdiákok, hogy egy pisszenést sem lehetett hallani.- Szeretem a tanítást és a gye­rekeket is. Nem volt könnyű el­nyerni a bizalmukat. Az itt töltött négy tanévből kettő igencsak ne­héz volt, s nemcsak a gyerekek­kel, hanem a szülőkkel is - sorol­ta a gondokat az intézet igazgató­ja s mindenes tanítómestere. - A gyerekeknek sem egyszerű levet­kőzni az otthoni, sokszor rend- szertelen szokásokat. Nehéz von­zóvá tenni a tanulást, mikor a fel­nőttektől nem látnak ilyen példát. Az ilyen kis közösségben azon­ban talán könnyebb a hátrányt le­küzdeni, segíteni a későbbi beil­leszkedést, hiszen innét akárhová kerül a gyerek, sokáig viseli Bese­nyő hátrányait. Tizenöt tanuló jár a rinya­besenyői iskola egyetlen, osztott csoportú osztályába. Idén hatan folytatják a negyedik osztályt Lá- bodon, helyettük azonban csak két kis elsőst írattak be. Néhány évig kevesebb lesz a kisiskolás, de a számuk hamarosan ismét el­éri az eddigi legtöbbet, a huszon­három tanulót.- Egy-két kiemelkedő képessé­gű tanítványom is akad minden évben, s nagy öröm, hogy figye­lem a sorsukat - mondta Papp Ist­ván. - Ki tudja, talán felsőfokú is­koláig is eljuthatnak egyszer Rinyabesenyőről... ___________■ Em lékek között egyedül Régen mindig máshol, vá­rosban szere­tett volna lak­ni Kacsar Jó- zsefné. Most meg már hiá­ba hívják, el nem hagyná Rinyabese- nyőt.- Már nem tudok innen elmenni, ide köt minden - mondta a falu legöre­gebb lakosa. Hetvenkilenc évesen példás rendben tartja a kis házat, az udvart meg a veteményest. Disznót, kacsát nevel, s patkány­űzőnek néhány rikácsoló gyöngy­tyúkot is. - Négyéves korom óta itt lakom. Cselédként jöttek ide annáft idején a szüleim. Jómódú falu volt ez, sok dolgos néppel. Abban az időben nem adtak se­gítséget a megélhetéshez. Min­dent a két kezünkkel hoztunk össze az urammal, magunk épí­tettük a házat is. Gazdálkodtunk; 18 hold földünk volt, aztán min­denünket elvitte a téesz, s épp­hogy csak élni tudtunk. A fiam is, lányom is itt nőtt fel, ide járt isko­lába. A lány már nem tudta hely­ben befejezni, mert megszüntet­ték a felső tagozatot. Eleinte Ku­tasra hordták a gyerekeket a kör­zeti jjjkolába, hajnalban indultak a kicsik azon a rossz úton lovas kocsival. Nem is engedtem a lányt oda, inkább fizettem érte egy házban Lábodon. Azért bí­rok még a munkával, mert ki mi­lyen fiatalnak, olyan öregnek is - mosolygott a háziasszony. - Meg aztán minden héten jönnek a gyerekeim, és segítenek; még főz­nöm sem kell, mert ellátnak min­dennel. ■ Sok gyerek él csonka Rinyabesenyö lakosságának a 40 százaléka kiskorú. Itt kevés a há­romgyerekes család, mert a leg­több háznál jóval több születik. A szülők legnagyobb része nem dolgozik: valamilyen szociális és munkanélküli-járadékból, nyug­díjból él. A 101 besenyői gyerek közül 99 után fizetnek gyermek- védelmi támogatást 37 család­nak. Tamás Zsuzsanna, a két éve Láboddal közösen működő gyer­mekjóléti és családsegítő szolgá­lat vezetője szerint azonban kirí­vó családi gondok, gyermekeket veszélyeztető problémák nincse­nek a faluban. Óvónőként napon­ta találkozik az intézménybe járó 15 kicsivel és a szüleikkel, tartja a kapcsolatot a falu többi lakosával családban is. A gyerekek harmada csonka családban, kivételesen nehéz kö­rülmények között nevelkedik, de még sosem volt szükség arra, hogy a gondok miatt intézetbe kelljen irányítani egy gyereket. A családsegítő szolgálat nem­csak a bajok megoldásában segít: rendszeresen viszi kirándulni is a besenyői gyerekeket. _________■ Ör eg traktor, vadkár, aszály- A traktor csak arra jó, hogy nem kell futkosni emberért és segítsé­gért, ha a földet művelem. Nagy haszna nincs - állította Orsós Sán­dor. Csak ketten vannak a faluban, akiknek munkagépük van. - Öreg a gép, gyakorta elromlik. Drága a gázolaj meg az alkatrész is; amit lehet, egyedül megbütykölök. Motorfűrészes favágó voltam az­előtt, most meg rokkantnyugdí­jas, de egy kicsit értek a gépek­hez. A traktorral kisebb-nagyobb fuvart is vállal az ismerősöknek, meg az 1700 négyszögölnyi terü­letet műveli, hogy gyarapítsa a népes család szűkös bevételét. Orsós Sándor ért a gépekhez Sok a gyerek: négy jár iskolába, s a két legkisebb csemete még csak óvodás.- Most egyéb állatunk nincs, mint az a hatvan csirke, amit pá­lyázaton nyertük - mondta a csa­ládfő. - Disznót nem tartunk, mert a háromezer forintos tápot nem tudjuk megfizetni. Épp elég bosz- szúság a többi állat, ami a környé­ken kószál. Sok kárt okozott ko­rábban a szarvas és a vaddisznó, és nem is fizették meg. Tavaly be­kerítettem a földet, azóta nincs gond velük. De úgy néz ki, megint hiába vetettem a kukoricát; most meg nem kapott elég esőt, s alig kelt ki a vetés. ■ Csak a hírük jutott messzire A falu hírét Orsós Pálné vitte leg­messzebbre. Több tévéfelvétel és tanulmány is készült róluk, s még a BBC is filmre vette egész napju­kat: hogyan él a népes besenyői cigánycsalád. A roma lakosság zöme beás cigány; magukat tek- nővájónak mondják, habár nem akad már senki, aki művelné a ré­gi mesterséget. Csak néhány csa­lád vándorol. Orsós Pálné abban egyedülálló, hogy nyolc gyerme­ket szült, s 42 évesen övé a faluban a legnépesebb család.- A legnagyobb már 19 éves, a legkisebb 12. Tizenegy éve elvál­tam, azóta egyedül nevelem a gye­rekeket, az apjukkal nem is tartjuk a kapcsolatot - mondta. - Büszke vagyok a gyerekeimre. Jófejűek; nem is hoztak rám szégyent so­sem. A két nagyobb kitanulta a kőművesszakmát, a második most érettségit is akar. Nem előny ci­gánynak születni, éreztetik ezt mindenhol az emberrel. Hiába van szakmájuk, nem tudnak elhelyez­kedni a fiatalok, még segédmun­kásnak sem... Az állam is segíthet­ne többet, hiszen a nagyok után már nem kapok semmit, pedig még tanulnak; csak a felsőfokú iskolást támogatják. Nem is a segély a meg­oldás - fűzte hozzá Orsós Pálné -; munka kellene. Az összes gyere­kem itt lakik a házban, küencedik- ként még a kis unokám is. Bár szű­kösen, egyelőre elférünk. De hát hova is mehetnének a fiatalok? ■ A rendőrlány sem marad Büszke az egész falu Orsós Kata­linra. A tizenhat éves diáklány rendőrnek tanul, s ilyen még nem volt Rinyabesenyőn. Nemcsak az idegen kaposvári életben találja fel magát a tehetséges lányka, ha­nem az igencsak fiús osztályban is példásan megállja a helyét.- Azt gondoltam, nehezebb lesz elhagyni a falut és kollégium­ban lakni, de egész hamar meg­szoktam - beszélt a városi életről Orsós Katalin. - Előbb hárman voltunk lányok az osztályban, mára csak én maradtam, meg 21 fiú. Kemény pálya ez, nagyok a követelmények. Még két év van hátra az érett­ségiig a Rippl-Rónai József Közle­kedési Szakközépiskolában, utá­na pedig már a főiskolát tervezi a besenyői leány.- Remélem, jó hírét viszem a falunak és a családomnak. Mun­kanélküliek a szüleim, nagy áldo­zatot hoznak, hogy tanulhassak - mondta. - Az osztálytársaim kö­zül sokan azt sem tudták, merre van Rinyabesenyö. Aki meg hal­lott róla valamit, az sem volt túl szép. De nem nagyon hiszem, hogy a tanulmányaim után visz- szajövök majd Besenyőre. A szü­léimén és a testvéreimen kívül alig van kötődésem, szünidőben szinte csak vendégnek járok ha­za. A barátom is falumbéli, er­désznek tanul. Ha végzünk, sze­retnénk máshol letelepedni, ak­kor talán szebb életünk lesz. ■ Felújítanak két házat A falu hetven háza közül a két legújabbat egy évtizede emelték, a többiek majd­nem százévesek, a zömét lelakták, s alig egy-kettőben van fürdőszoba. Legalább 40 régi épületnek nyoma sincs már, foghíjtelküket fölverte a gaz. Kalányos Mária és Pereg Zoltán házát azonban épp most újítják meg; állványokon dolgoz­nak a munkások.- Szeretünk itt lakni. Jó ez a nyugalom, és mostaná­ban szebb is a falu. Rendbe tesszük a házat, aztán nem lesz vele gond. Drága a szakember: a kőműves na­pi négyez forintot kér na­ponta, a munkások 1500-at - mondta Kalányos Mária, s egy egész tepsi húst készít be a sütő­be. A napszámhoz tartozó ebédet készíti a munkásoknak.- Apránként tudunk csak a házra költeni, mert minden igen drága. A feleségem takarító az is­kolában, én meg jövedelempót- lós vagyok, kettőnknek 25 ezer forint a jövedelme - sorolta Pereg Zoltán. - Jól beosztva megélünk belőle, s pótolunk hozzá gomba­szedéssel is. A kertben megter­meljük, ami kell; most is van 130 csirkénk, 11 tyúkunk. Van egy növendék lovam is: ez az uno­kánk kedvence, akinek mi va­gyunk a gyámjai. Most hatodi­kos, és nemcsak lovagolni tud, hanem németül is jól beszél; va­dász ismerőseinknél tanulta meg Németországban. ____________■ Tú rót visznek a városba Hogy mi kell a tehéntartáshoz? Fenyvesi József szerint nemcsak kedv, hanem tőke is, ám ez utób­biból van a faluban a legkevesebb. Nem is akad más a Fenyvesi csalá­don kívül, aki itt tehenet tartana.- Szegény a falu, rengeteg a munkanélküli; nem tudják előte­remteni a gazdálkodáshoz szük­séges tőkét - mondta Fenyvesi Lászlóné. - Nekünk másfél éve si­került két tehenet venni a Magyar- országi Cigányokért-közalapít- vány segítségével, de a támogatás­ból 300 ezer forintot vissza is kell fizetni, és a havi 16 ezer forint tör­lesztés is súlyos teher.- Van tapasztalatunk a gazdál­kodásban, azelőtt is neveltünk bi­kákat - állította Fenyvesi József. Testvérével és családjával két hek­táron gazdálkodik; megterem ott a vetemény, egy kis takarmány, s ha kell, vesznek hozzá lucernát is. El­mondta, sok itt a parlagföld, s azt is lekaszálják.- Tartunk csirkéket s kacsákat, ezeket tömni is szoktam - tette hozzá a gazdasszony. - Most két tehén és két növendék van az is­tállóban. Az egyik tehén nemso­kára ellik, ha üsző lesz, azt is megtartjuk. Fejőgépünk is van, de többnyire kézzel fejünk. A te­jet elhordják a faluban, meg túrót is készítünk. ■ A L M A N A C H - 16 4 __________

Next

/
Thumbnails
Contents