Somogyi Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

Somogyi Hírlap 2001. Február 3., Szombat Hétvége 9. OLDAL Takáts Gyula a szépre és a Takáts Gyula holnap lesz kilencven éves. Tisztelői, barátai születésnapi ünnepségre szervezkednek. A kilenc évtizednek bizonyosan jelentős súlya van, ám téved, aki azt gondolja, hogy ebből bármi is meglátszik a Kossuth-díjas költőn. Látogatásunk napján például hajnali fél hatkor kelt, futárpostát fogadott, majd tévéfelvételhez állt készenlétben. Dél­után még gázszerelőt kerített az elromlott kazánhoz, s a 16 fokos szobá­ban dideregve is készségesen vette kérésünket az esti beszélgetésre. A havas udvarban frissen lépkedve jött kaput nyitni, majd bent a köny­vekkel bélelt szobában örömmel mutatta a nyomdából aznap érkezett új kötetét, a csaknem félszáz megjelent könyv között a legifjabb gyer­meket: Már Drangalag viszi.- A kilencvenedik olyan évforduló, amely csak keveseknek adatik meg. Van, akinek a születésnap a legfonto­sabb ünnep, s olyan is, aki észrevétle­nül átsiklik felette. Takáts Gyula szá­mon tartja az ilyen ünnepeket? Voltak fontos évfordulók az életében? Egyszerre mintha Az ajtó ablakán Csu Fu a napkeltére lát s ahogy a szárny és kulcs ragyog, a táguló Egész tovább nyitja az ablakát és ajtaját... Ragyog, ragyog az itten túli ott s a hosszú berken, száraz karszton, kéklő tornyok kelyhein, a dőlt pincék még innen fénylő öblein az égi tó házáig ér. Házáig... És Csu Fu hogyan, hová is írja és tegye, ahogy a Göncöl és Tihany felől a visszhangzó Egész a küszöbén belép. Hogyan... Hová? Semmi a ház... Semmibb az asztal és papír... És berken;■ szőlőn, karsztop ahogy szólítják, látja már, a mész, a kert, á nád s együtt velük, Aki a mindet hozza, átfényli házát, ajtaját... És a zöld hegyen a szárny és kulcs között a semmi ház - elférve benn a Mind - egyszerre mintha lenne cella és világ... Már Drangalag viszi című kötetéből, amely a napokban jelent meg a Nap Kiadónál.- Nem, az évfordulók egyáltalán nem fontosak. Legfeljebb érdekesek, mert az esztendők változásával sok­szor észreveszi az ember, hogy nem­csak a környezet, hanem vele együtt önmaga is változik. Ez érdekesen mu­tatkozik meg az irodalomban: az em­ber látván, tanulván és okosodván az idő haladtával sok mindent másképp ír le, másképpen gondolkodik. A szüle­tésnapokhoz kötődő emlékek nem fon­tosak, ennél sokkal jobban hatnak rám azok a dolgok,-melyek az érzelemvi­Önvallomás Úgy mondom ki Pannónia és Drangalag nevét, mintha Argoiisz vagy Attika nevét mondanám. így ez a világ bennem egyszerre kozmikus, európai és ma­gyar is. Soha nem is lehet más, hiszen ebben a mediterrán világban élek. Ez a környezet mozgatja nyelvem és ceruzám. És hiszem, hogy másokat is ihlet és szólít. Takáts Gyula lághoz, egy szép vidékhez vagy egy nagyszerű barátsághoz kötődnek.- Melyek voltak élete során a sorsfor­dító időszakok?- Az első az volt, amikor rájöttem, hogy jobb, ha szóval fejezem ki azt, amit addig rajzfüzet lapjain fogalmaz­tam meg. Festőnek in­dultam, ám 16-17 éves koromban a költők lúdtollára váltottam a ceruzát. Úgy gondol­tam, így többet tudok elmondani, ráadásul sokkal gazdagabban. Sorsfordító volt szá­momra az az időszak is, amikor az irodalmi díjaim révén egészen kis óraszámmá taní­tottam: maradt időm a költészetre. Ugyan­így tekintek arra az öt évre, amikor a dokto­rátus megszerzése után nem tudtam tanárként elhelyez­kedni és állás nélkül maradtam. A napi­lapok, a folyóiratok szívesen közölték a verseket, s csupán az írásból is megél­tem. Akkor egy-egy megjelenő kötet pénzt is jelentett. Ez az idő azért volt szerencsés, mert nagyon sokat tanul­tam a természetből éppúgy mint a könyvekből, miközben csavarogtam, utaztam, sétáltam, megfigyeltem és lel­tároztam. 1939-től aztán Munkácson ta- 1 nítottamr nagy élmény volt a Kárpát­medencei világ megismerése. Az ember egészen másként lát a Felvidéken járva.- Hat évtizede Kaposvár az otthona, de a bölcső Tab volt. Mit jelent ma a költőnek ez a kisváros, őriz szép emlé­keket a vidékről?- Magát a paradicsomot jelenti. Éde- ni környezetben éltem, házunk a Kis- Koppány partján volt, ahonnan öreg­apám hegyére menve Európa legszebb táját láttam. Külső-Somogy, a tabi dombvidék Európa egyik páratlan ide­genforgalmi tája, szebb mint Toscana. Nem véletlen, hogy nincsenek eladó területek, ugyanis a tabiak ragaszkod­nak a földjüldtöz, nem válnak meg tő­le. Nemrég egy könyvtáros barátom meghívására mentem el a szülőhe­lyemre, fönt a hegyen egy fát is elültet­tem. Mai eszemmel, már Tabon ven­nék földet. Gondolatban gyakran járok arra, szívesen gondolok öregapámra, aki nagyon jó ember volt és a kilenc nyelvet beszélő öreganyámra. Csak egy hasonlóan kiváló nyelvérzékű em­bert ismertem, Képes Gézát: ő egy re- pülőúton megtanult egy nyelvet.- Az évek folyamán változott vala­mennyit a lírához való viszonya? Mit ad ma a vers a kilencvenéves Takáts Gyulának?- Egy világot jelent, mégpedig azt, amelyiket én teremtek. Ez a világ an­nál szebb minél tágabb, nincsenek fizi­kai és földrajzi határai. Én ezt a költé­szetből született birodalmat neveztem el Drangalagnak. Ma ugyanolyan fon­tos, mint amilyen fiatalon volt.- A fiatal poéták időnként azt pana­szolják, hogy vidéken nincsen lehetősé­gük, elzártan élnek. Ön ékes bizonyíté­ka annak, hogy sem a költészet, sem az elismertség nem kötődik a főváros­hoz: somogyiként, kaposváriként lett Kossuth-díjas. Nem csábították? Mit je­lent Önnek a megye?- Ez a szülőföldem, amely az orszá­gon belül is a legközelebb áll hozzám, a legtöbb élményt adja, amit a verse­imben megfogalmazhatok. Nem akar­tam soha elmenni, hiá­ba hívtak. Inkább csak a társaság kedvéért mentem fel a főváros­ba. Egyébként a Buda­pesten élő költők 90 százaléka vidéken szü­letett.- Sokan úgy tartják, hogy Ön az utolsó líri­kus, aki figyel a szép­re...- Kibővítem: a szép­re és az igazra. A szép akár természeti dolog, akár emberi alkotás le­het, de a világ egésze is.- Jó ideje egyedül él. Vannak-e barátok, akik rendszeresen kopogtatnak az ajtaján, akik figyelem­mel kísérik a mindennapjait?- Az a baráti kör, amely az irodalom révén alakult ki, a Nyugat harmadik nemzedéke már elfogyott, egyedül Kiss Tamás él közülük Debrecenben. A gim­Róla mondták . »»«»r “ Tabon született 1911. tenruar töldra|z-geolo9la-™*> egyetem bölcseszettudoma ^ ^ pedi9 Kapósén- I fia szakon. 1939-40-ben Wu^cson'n Rómat)an ösztöndíjas, 1949- ■ ron volt középiskolai ‘“narj® epm és a Somogy Megyei Muzeu- I sSfessES-S­Széchenyi Irodalmi es Művészeti 4 |; aUgarten-dii 11941)1 suth-dij (1991) bán az irodalom és a vers. Gondolja-e, hogy van olyan fontos, mint a Nyu­gat időszakában volt?- Sokan azt mondják, ...érző dunántúli ember. Érti a természet szavát. Megérti az embereket... Okos szavú, messzire gondoló... (Bertha Bulcsu) ... költészetéből szépséget és filozófiát, emberi habitusából életszeretetet, élni tudást lehet tanulni. A hely, amit kiválasztott, Németh László szavával „a költészet félkész áruját kínálja”. (Tüskés Tibor) .. a jelentőségükben hozzá hasonlítható költők mind a fővárosba igyekez­tek, közelebb az ország szívéhez, az irodalmi tűzhelyekhez. Ö megmaradt mindvégig somogyinak, úgy, hogy „szilárd pontja" köré újabb és újabb és újabb köröket növesztett, egészen odáig, ahol már nem számit a költő la­kóhelye, a körben minden benne van és a költő mindenütt otthon. (Bertók László) ... költészete minden érzékletes szépsége, tárgyi bősége ellenére vagy általuk is azért több bármely magas fokú realizmusnál, mert tolla a termé­szeti világot a valósággal egyenértékű, akármikor képzeletünkben fölele­veníthető léttel ruházza föl. (Rába György) ... verseiben és prózájában egyaránt az emberi lét javítását tartja szem előtt. (Weber József) .. mester, aki ugyanazzal a figyelmes szakértelemmel dolgozik egy versso­ron, mint a szőlőmetszésen... (Pomogáts Béta) ... éli az érzékit és az elvontat a természetet és a kultúrát, tájat és történel­met, köznapit és tündérit, újra meg újra képes érvényesíteni látásának máséval össze nem téveszthető éji-földi karakterét. (Fodor András) náziumi tanárok közül is én vagyok a legöregebb, elkopik a társaság. A többi barátot a tanítványok adják. Egykori di­ákjaim ragaszkodnak hozzám, meghív­nak az érettségi találkozóikra, levelet küldenek Németországból, Kanadából. A fiatalok közül a versszeretők tartják velem a kapcsolatot.- Milyen szerepet tölt be a mai világ­hogy nem. A rossz versnek nincsen gazdája. A politikában nyakig elmerü­lök - akik nem a szépet, az igazat és a jót nézik - természetesen azt mondják, hogy nincsen jövője a versnek. Amíg létezik az emberi érzelemvilág, addig igenis jelentős lesz a költészet.- Takáts Gyula a Nyugat utolsó nemzedékének markáns képviselője. Véleménye szerint ma Magyar- országon lenne tere egy Nyugathoz ha­sonló művészeti tömörülésnek?- Nem tudom, ugyanis nem látok ma olyan nagy egyéniséget, aki ma­ga köré vonzhatná az írókat, költő­ket. Igazából engem régebben sem érdekelt, hogy urbánus, népies vagy Nyugatos a csoportosulás. Mind­egyikhez eljártam, éppúgy érdekel­tek a népi írók körüli dolgok mint a festők, a tudósok vagy a régészek. Kaposváron sincs olyan társaság, mint hajdanán a Turulban, később pedig a Meinl kávéházban volt, ezért én a Berzsenyi társaságba járok be­szélgetni.- A régiek közül kiket hívna meg egy képzeletbeli kávéházi asztalhoz, és ho­gyan mutatná be nekik a mai világun­kat?- Szívesen találkoznék Szabó Lő­rinccel, Schöpflin Aladárral, a fiatalabb barátaim közül Tatay Sándorral, Weöres Sándorral és Jékely Zoltánnal. Azt mondanám nekik, hogy nagy re­ményeket ébreszt bennem ez a század. Bízom abban, hogy újra kitágulnak a szellemi határaink. Úgy vélem, mintha jó irányba mutatna a világ létezésének a kérdése. Persze tudom, hogy ez bi­zonyos optimizmus, ami mindig meg­volt bennem, akárcsak a harmóniára való vágy. _______ izményi éva ■■ ■[KAPOSVÁRI NEMZETKÖZI 2 0 0 1. április 5. — á p riI i s 8 . PV J ^BB|■ | ^ DUÓ VÁSÁRIRODA Kft. \Aj| II Hl M I B1 1111 iB 11 KM ü VB I 7400 Kaposvár, Széchenyi tér 8. ^B I^BB BI I B I B I^B Sfl 11 |B I ■ I ffi B r>«jó TeL/Fax: 82A22-631 (~Tfl I ■ IBJ B^H WM11 KBI ■ KB B KB B 255?^EN243KIAl!!l!lTÓ^800^lTOGATóBlBÍBflflflBHlBHBflBBB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents