Somogyi Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-03 / 29. szám
10. oldal - Somogyi Hírlap HÉTVÉGE 2001. Február 3., Szombat Lord Biotton kisszéke Egy könyv, amely állja az ostromot Üljünk rá erre a kisszékre, s nyomban kiderül, hogy nem egy kisszék az, hanem bizony egy egyszerű sámli, és az is lehet, hogy itt-ott már az eresztékek sem a régiek. A fent említett bútordarabot Witold Gombrowicz Operett című művében emlegetik sűrűn, majdnem olyan gyakran, mint a meztelenséget, s látszólag egyiknek sincs semmi értelme. De a látszat - mint tudjuk - sokszor csal. Merthogy milyen világ az, amelyben egy lord kisszéke- ket gyűjt, és az ő híres gyűjteménye nem több mint tizenkettő, vagy tizennégy darabot számlál. Hát ilyen világ. Olyan, mint a mienk. Egy olyan világ, amelyben a ráérő emberek nem puskákkal, hanem hódításaik számának felemlegetésével párbajoznak. Egy olyan világ, amelyben egy divat- tervező teljesen meg tudja bolon- dítani az unatkozó urakat és hölgyeket, akik remegve várják: kidobhatják-e a fél ruhatárukat, hogy idejüket a szabónál tölthessék. Ne feledjük: ez még mindig Gombrovácz, és még mindig nem a harmadik évezred elejének valósága. Ez itt egy kaposvári bemutató, amely felismeri a lehetőségeket ebben a darabban. A harmadik évezred valóságába az is beletartozik, hogy megvan a lehetősége a bármelyik pillanatban ránktörő diktatúrának, lázongásnak és háborúnak. És ez mind benne van Gombrowicz művében, amely ugye egy abszurd, tele váratlan fordulatokkal, meghökkentő eseményekkel. Van ebben a Gombrowiczban valami. Valami, amit az átlagpolgár nem tud vagy nem akar elviselni. Nevezetesen az, hogy többszörösen összetett jelképrendszerével, metaforáival egy percre sem hagyja nyugodni azt, aki darabjait nézi. Itt nincs idő elmélázni. Itt minden hangsúlynak és gesztusnak megvan a maga helye és ideje. Ha tehát az ember egy Gombrowicz-bemutatóra megy el, teszem azt Kaposvárra, akkor nem várhatja, hogy az ő kedvéért megállnak a dolgokat megmagyarázni. Pláne arra ne számítson, hogy valami kis lanyha operettet fog látni. A cím ezt ígéri, mégis valami egészen más történik. A szereplők életében keveredik az Előadás és Valóság, Divat- bemutató és Katonai Bemutató. S hogy hol a határ? Hol lépnek át az egészen valószerűtlen eseményeket átélő szereplők egy egészen valószínűtlen, véres valóságba? Nehéz megtalálni ezt a pontot. És talán ez az, amiért Gombrowicz az egész darab írásának nekiállt. A cselekmény végig fikció és valóság határán egyensúlyoz, s nem biztos, hogy a valóságban végződik. Lord Biotton kisszéke jó ürügy Gryllus Dorka és Znamenak István FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Gombrowicznak arra, hogy a tömeget mondanivalóval lássa el. Pontosabban: ezt a kifejezést használja, hogy érzékeltesse a tömeg hangulatát. Felháborodás: Lord Biotton kisszéke! Pletykázás: Lord Biotton kisszéke... Ezt az eszközt a kaposvári előadáson kettővel megtoldották. Keszég László rendező kérésére Már- kos Albert zenét szerzett a darabhoz, s Bodor Johanna és Kadala Petra koreográfusok segítségével néhány ember is képes érzékeltetni a Tömeg rezdüléseit, amely nem mulaszt el egyetlen percet sem, hogy az eseményeket kommentálja. A rendező, a zeneszerző és a koreográfusok együttes munkájával olyan többletjelentések kerültek be az előadásba, amelyek cseppet sem idegenek Gombrowicztól. Mindig történik valami a színpad hátsó részén is, a fő cselekményszál mögött, így aztán két cselekményt figyelhetünk egyszerre. Elöl az urak mulatnak, hátul pedig a szolgák készülődnek arra, hogy átvegyék a hatalmat. A folyamat jól nyomon követhető, már csak egy probléma van. Az események tényleg párhuzamosan, és nem egymástól elcsúsztatva zajlanak. Következésképp a néző számára egész jelenetek veszhetnek el. Kár. Mert az előadás mindkét rétege jól kidolgozott koreográfiát követ. Láthatóan nagy energia és koncentráció kell ehhez a darabhoz. Gombrowicz szövege nagyon nehéz, nem lehet kihagyni vagy más hangsúllyal mondani semmit, mert különben a hatás elvész. Ehhez jön a zene, amely szintén kivételes ritmusérzéket és koncentrációt igényel. Koncentrációt, de nemcsak a színészektől és a zenészektől, hanem a nézőktől is. A premierközönség pedig úgy látszik, nem emiatt jött. Évek óta nem fordult elő, hogy előadás közben adta volna fel valaki. Pedig ez az előadás sem rossz előadás, annak ellenére sem, hogy a harmadik felvonásra egész sorok maradtak üresen. Ez egy olyan próbálkozás, amely sokkal közelebb áll a kísérleti- és táncszínházhoz, mint ahogy azt a kaposvári közönség megszokta. És a kaposvári közönség feladta. Pedig minden ott van a színen, amit eddig megszokott: zené, tánc, cselekmény, szöveg, aminek még mondanivalója is van. Csakhogy az abszurd keretein belül, tehát sosem lehet tudni, hogy a következő pillanatban mi következik. Gombro- wicznál egy dolog nagy hangsúlyt kap. Ha lehet, ezt a hangsúlyt Keszég még tovább fokozza. Ez a dolog pedig az, ami miatt az a jó néhány néző nem tudott szembenézni az igazsággal. Az igazság az - és ez a darab szövegében el is hangzik -, hogy mindannyian álarcot hordunk. Hol ilyet, hol olyat, ahogy a helyzet diktálja. Saját gondolataink kakofóniájában élünk. S ha ebben a zűrzavarban megszólal egy tiszta hang, a meztelen igazságé, azt már vagy nem ismerjük fel, vagy kényelmi okokból nem akarjuk felismerni. A szomorú pedig az, hogy ez az állítás a kaposvári közönségre is igaz. KÓNYA ORSOLYA Már postabélyeg is hirdeti országnak-világnak, hogy száz éve jelent meg az egyik legjobb magyar regény, az Egri csillagok. A jó regény pedig arról ismerszik meg, hogy mindenkinek van róla véleménye, minden olvasónak akad vele kapcsolatban személyes élménye. Én még az Olcsó könyvtár sorozatköteteit forgatva találkoztam először Bornemissza Gergelyék történetével, valamikor sráckoromban, tehát a múlt század hetvenes éveiben. Az Egri csillagok három kötetét később is ebben a végtelenül egyszerű kiadásban olvastam el újra meg újra, körülbelül kétévente egyszer... Úgy emlékszem, egyáltalán nem zavart az olcsó papírborító, s az sem keltett bennem hiányérzetet, hogy képeket egyáltalán nem találtam a sárgult oldalakon. Gárdonyi remekműve, amely éppen egy évszázada terelgeti a fiatalság fantáziáját a magyar történelem felé, számomra még ma is elsősorban ezt a három igénytelen külsejű könyvecskét jelenti. És arra emlékeztet, hogy az igazi szellemi érték árfolyamát nem csökkentheti a puritán csomagolás. Mint ahogy a politika hullámzása sem kezdte ki az Egri csillagok népszerűségét, noha ebben a tekintetben a XX. század aligha nevezhető csendesnek és egyhangúnak. Az 1954-ben indult (és több évtizedes polgári hagyományokat felújító] Olcsó könyvtár sorozat nem tartozott a szocialista korszak legrosszabb kulturális kezdeményezései közé - az mindenesetre bizonyos, hogy nem emiatt volt szükség a rendszerváltozásra... A regényt egyébként sokkal jobban szeretem, mint a belőle készült filmet. A nagyszerű színészi alakítások sem feledtethetik, hogy a várostrom filmvászonra „álmodása” korántsem volt „hallivúdi” színvonalú. Olvasás közben sosem ért olyan illúzióromboló élmény, mint a tévé előtt. Ott ugyanis szemtanúja voltam, hogy a vitéz Koncz Gábor harci buzogánya jó fél méterrel zúg el a törököt játszó statiszta orra előtt, aki szerepe szerint mégis „falra mászik” tőle kínjában... Azzal a három kicsi és rongyosra olvasott kötettel nem fordulhatott elő semmi ilyesmi. A gyűrött könyvecskék, amelyek olyan nyomorultul szegényesnek hatottak a színes képekkel díszített újabb kiadás mellett, a mai videós-internetes világban egyenesen őskori kövületnek látszanak. Már ami a külsőt illeti. Mert Gárdonyi leghíresebb regényének utókora valamiképpen az egri hősök sorsát példázza. Színesen, elegánsan vagy szamárfüles, fakult oldalakkal azért ugyanaz a népszerű könyv maradt, amely - akár csak Eger vára annak idején - derekasan állja a sarat. Minden valószínűség szerint a jövőben is visszaveri legújabb versenytársai, a modern szórakoztató irodalom ostromát, s megőrzi előkelő helyét a magyar fiatalok és idősebbek „bestsellerlistáján”. A szép, kerek évforduló, melyet postabélyeg tesz még emlékezetesebbé, talán azt jelképezi, hogy a minőség időtlen és változatlan, bármilyen köntösbe bújjon is. S persze főleg azt, hogy a könyv, a jó könyv - örök._____________________________ _______ nagy zoltán Ma gda és Margit Él a patalomi szociális otthonban két leány. A negyvenes éveiket töltik, hozzátartozóikról nincs hír. Ég és föld kettőjük között a különbség. Mégis: az egyik kapocs, ami összeköti őket, az otthon biztonsága, a másik, hogy mindketten süketnémák. Magda deszkavékony, karakteres jellem. Néha hisztérika. Különösen, ha nincs füstölnivalója vagy - uram bocsá! - kicsit be- csiccsant. Olyankor megmakacsolja magát, nem mozdul, amíg célját el nem éri. Vagy föladja. Ez a gyakoribb eset, mert belátja, hogy csak akkor kap zsebpénzt, ha dolgozik is érte. Munkaterápiás céllal minden épkézláb embernek jut valamilyen feladat. Ő itt a „főmosogató”. Akkor rettentően alapos, és talpig becsületes. Minden egyes tányért és kanalat számon tart. Órákat képes elszüttyögni, amíg az összes edény és evőeszköz a helyére kerül. Egy csöppnyi tisztítószert sem lehet elkérni vagy elcsenni tőle. Mindennel elszámol. Az esti mosogatás után megmasz- szíroZ néhány fájós bokát, megdorgálja az esetleges rendbontókat, csak úgy, hang nélkül, de mindenki számára érthetően. Egyszer viccet is mesélt, de ezt inkább nem jelbeszélném el. Margit egészen más. Kihízott szinte minden létező ruhát. Slam- pos és csoszog, állandóan eszik, nappal aluszékony, este virgonc. Megőrül egy szem cukorkáért, de aranyszíve van. Ha kap egy csomaggal, azonnal szétosztogatja. Ilyenkor télen seper, felmos, cipe- kedik, sokszor értelmetlenül, de ha eljön a tavasz, akár ekét is lehetne vele húzatni. Egyetlen szót képes kimondani: mama. Sok éve már, hogy elvesztette édesanyját, így neki minden nővér egy kicsit az. Az otthon lakói szemében egyszer bájosak és kedvesek, máskor kibírhatatlanok. Pedig ezeknek a lányoknak szeretetért nem kell a szomszédba menni, lendvai József Király Nelly versei Esti kívánság .Ahogy este csukódik szemed és búcsút intesz a fáradt mának elpihen két kezed csendes lélekkel fogsz neki imádnak. Ahogy elrendezed napod képeit s csitítod az áradó vágyat, leteszed szívedről ékeit s menedékként megveted ágyad: Rám gondolj! Had' ússzak át a vágyon S lebegjek álombéli tájon bíztató szemed előtt. Mint a felhőkkel összenőtt égbolt Táruljak ki neked! S rakd vádamra ,- ó kérlek - életed. ” Illat Kint a bágyadt este sétált Karjára fonva őszi illat. E pillanat meghitt volt, mondhatni régvárt Ahogy a múló percen megosztoztak. Siettem én is utánuk, hogy lássam Ahogy még megmártóztak az álmodó nyárban. Ráérősen s kecsesen léptek, mint zenére Az ősz volt elől, s az illat kísérte. Gyufa sercent, mint égtől elvált csillag Ahogy e fényben lágyan összesimultak Mint ellobbant láng szállt tova az illat S én láttam, ahogy érte az est könnyei hulltak. m Árpád-kori templommaradványok Iharos Eddig még feltáratlan Árpád-kori templom nyomára bukkantak Iharosban. A lelet feltárása nemcsak a falu, hanem a környék szempontjából is jelentős lenne, hiszen az iharosiak véleménye szerint az Árpád-kori templommal kapcsolatos régészeti kutatások eredményeképpen a település fontos láncszemévé válhat a kistérség kialakuló idegenforgalmának. Iharosban nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra szállt a szó egy templomról, amelynek a pincéjében egykor titokzatos kincseket rejtettek el. A történetet izgalmasabbá tették azok az állítások, miszerint a templom maradványai a mai temető földje alatt nyugszanak. Horváth Győző, a település alpolgármestere gyermekkorában hallotta a mesét a falu öregjeitől az .elsüllyedt templomról, amelynek felnőttként - a levéltári adatok és a mai katolikus- templom-história domusa segítségével - a nyomába eredt. A tudományos kutatások bebizonyították a templom létezését, így most a fiatal alpolgármester a lelet feltárásán fáradozik.- Már gyermekként vonzottak a titokzatos, rejtélyes dolgok - mondta Horváth Győző. - Sokszor hallottam, amikor az idősebb emberek arról beszéltek, hogy a falu kincsei egy hajdani templom alatt vannak elásva, ami a mai temető helyén állt. Volt, aki úgy emlékezett, hogy ez a templom elsüllyedt, mások azt mondták, leégett. A valóság azonban az, hogy 1822-ben egy új templom építése miatt egyszerűen lebontották. Tornyának darabjait a mai katolikus templomban használták fel. A veszprémi egyház- megyei levéltár adatai bizonyítják azt a tényt, hogy a régi templom az Árpádok korából származik.- Kezdetben egyedül végeztem a kutatást - mondta Horváth Győző, aztán ahogy egyre több ismerethez jutottam, annál nagyobb érdeklődés és segítség övezte a munkámat. Különösen a fiatalok között találtam segítőtársakat, az iharosi Ifjú Titánok Köre pedig felajánlotta, hogy amikor elkezdődnek a régészeti feltárások szívesen szerveznének egy régész tábort, amelynek keretében segédkeznének az ásatásnál. A táborba az ország minden részéből várnának fiatalokat, akik reményeink szerint jó hírét vinnék a falunak. Ez a környék, ahol élünk, régé- szetileg eléggé elhanyagolt állapotban van, pedig nagyon sok régi rom és maradvány vár arra, Horváth Győző alpolgármester hogy felfedezzék és érdemei szerint kezeljék. Úgy gondolom, hogy az iharosi Árpád-kori templom feltárása nemcsak magának a falunak nyújt lehetőséget az ismertté válásra, hanem a térség kialakuló idegenforgalmát is fellendítheti - vélekedett Horváth Győző. BOGNÁR TÜNDE Gryllus Dorka
