Somogyi Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-28 / 228. szám

2000. Szeptember 28., Csütörtök KAPO S V Á R Somogyi Hírlap - 5. oldal Hírek PÁLYÁZAT. Esszé, publiciszti­ka, vers, elbeszélés, illetve sza­badon választott műfajban, 8- 19 éveseknek, korosztályon­ként több kategóriában hirde­tett irodalmi és rajzpályázatot a Palladion Kiadó. A felhívás az Alapvető jogaink című kiad­ványhoz kötődik, ami most je­lent meg. A zsebkönyvet gye­rekek számára szerkesztették, és Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, valamint A gyer­meki jogok nyilatkozata szöve­gét tartalmazza. Előbbit 1948- ban, utóbbit 1959-ben fogadta el az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlése. Az alapműveltséghez tartozó is­meretek játékos feldolgozásá­nak határideje jövő év márciu­sa. (bt) Moziműsor 4. M-I:2 (am.) 6, 8, 10: ÖLD MEG RÓMEÓT *2094J* A zene és a régi hangszerek az élete Zenél a Somogy Táncegyüt­tesben, a csoport alapítvá­nyának ügyvezető igazgató­ja, az Együd művészeti isko­la néptánc tagozatának ko­ordinátora, „mellesleg” hangszereket gyűjt és újít fel. A felsoroltak egyetlen emberre igazak, akit Csíkvár Gábornak hívnak.- Azt a bőgőt, amit éppen most újítok fel, Orciból szereztem, egy mesterhangszer 1934-35-ből való. Amikor megláttam, nagyon rossz állapotban volt, de ez sosem kese­rít el. Amin az utóbbi évtizedben játszom, siófoki romáktól vettem. Őrzök egy olyan mandolint is, amelyiken orosz hadifogságban játszott a tulajdonosa. Ennek a hangszernek inkább az eszmei ér­téke a nagyobb. Van még egy cím a tarsolyomban. Az egyik Dráva melletti faluban élő 75 éves bácsi­káé még a bőgő, aki egyébként egy birkáért cserélte, és megígérte, ha már nem tud rajta játszani, ne­kem adja - avat be kincsei eredeté­be Csíkvár Gábor. Amin most dolgozik, még el­képzelhető, hogy megtartja, de a többségtől megválik. 1979-ben kezdett bőgőn zenélni. A '80-as évek közepén egy kaposvári cim­balmos javított hangszereket, aki­nél rendszeresen felbukkant. A legközelebbi ilyen mesterek Pé­csen, Nagykanizsán és Budapes­ten voltak, de a távolság miatt in­kább saját maga próbálkozott ve­le. A szerszámokat örökölte a cim­balmostól, majd néhány eszközt maga is kikísérletezett. Az elsők olyannyira jól sikerültek, hogy ha­marosan úgy érzékelhette, ért a hangszerek javításához. Nem vé­letlen, hiszen a dudák készítését ekkor már profi módon űzte.- A kecskedudák úgy készül­tek, hogy még a megfelelő állatot is én választottam ki, megnyúz­tam, kikészítettem a bőrt, a fa­munkákban édesapám és Szőke István segítettek. Szerencsére mindig van olyan hangszer, ami javításra szorul, hiszen továbbra is kevés a szakember, de most már egyre kevesebb időm jut erre. Idén mindössze hárommal ké­szültem el. Naponta két lopott órára nem érdemes nekiáll- ni, helyette inkább bezárkóz­ni a műhelybe hosszabb idő­re, és élvezettel dolgozni a régebbnél régebbi darabo­kon. Az a szép ebben a mes­terségben, hogy ma is ugyan­úgy javítom 3 hangszereket, mint 100-200 évvel ezelőtt tették. Megtudtam: minél régebbi egy hangszer, annál szebben szól, szaknyelven így mond­ják: jobban be van játszva. Csíkvár Gábor nem véletlen, hogy ennyire ért a hangsze­rekhez, hiszen tíz évig zenélt a Zengő együttesben, játszott a fővárosi Vasmalomban és az első magyarországi duda­zenekarban is részt vett. A So­Csíkvár Gábor 1962-ben született Kaposváron. 1981-ben érettségizett a Munkácsy Mihály gim náziumban. 1985-ben végzett a táncház zenés: képzőben, alaptokú népzene oktatói papírral is rendelkezik. Egy évvel később letette az előadi művészi vizsgát, majd megkapta a Népművész! ifjú mestere címet. Nős, két gyermeke van a II éves Barbara és a 4 és tél hónapos Máté. Az igazi régi bőgők még fenyő- mogy Táncegyüttesbe Merczel 1st- ruhák varratása mellett. Majd ami­fából készültek, azok jobban is ván hívta, menedzsernek. Az kor gondok merültek fel az után- vezetik a rezgést, jobban szólnak, anyagi háttér előteremtése volt a pótlásban, akkor alakult meg a mint a mai rétegelt lemezesek, feladata; a fellépések szervezése, a művészed iskola. szabó kinga így jutunk a csillagokig Szeptember 19-én egy olyan évforduló balla­gott el mellettünk, szinte észrevétlenül, amely alig egy évszá­zada még igencsak je­les napnak számított magyar földön, s ki­váltképpen az volt a közismerten kuruc lelkületű kaposváriak körében. Kossuth La­jos születésnapját mert erről van szó - egykor zajosan, sőt kissé talán túl nagy hangerővel ünnepel­ték meg Kaposváron. Igaz, a 48-as ha­gyományok ápolására mindenkor nagy súlyt fektetett a város. Már a jogállamiság hajnalán, 1867-ben megtartották az első nyüvános ok­tóber 6-i megemlékezést a római katolikus templomban, az 1870- es évek közepétől pedig március 15 ét is rendszeresen ünnepelni kezdték a megyeszékhelyen. 1889 augusztusában Kossuth La­jost Kaposvár díszpolgárává vá­lasztották, s az erről szóló okle­velet a polgármester vezetésével küldöttség vitte Turinba. 1911- ben a főtéren leleplezték Kopits János Kossuth-szobrát. A 19. század második felének Magyarországától az 1848-49-es Kossuth Lajos időben, a szám­űzött államférfi térben került messzire. Melyik a nagyobb tá­volság? A múló esztendők sora vagy a néhány száz kilométer? Egyedül az tűnt biztosnak, hogy ezek a távolságok csak lélekben hidalhatók át, máshogyan nem. Lélekben és szívben - s minden­féle politikai számítástól most el­tekintve ez az érzelmi kapcsolat­keresés adta a Kossuth-kultusz ki nem merülő hajtóerejét. Ami tehát elsősorban azért fi­gyelemre méltó jelenség, mert létrejöttében nem játszott szere­pet a hatalmi kényszer. Sőt, ép­pen a hatalommal szembeni el­lenállást volt hivatva kifejezni. Fájó, hogy évek múltán ez a ma­gatartás mindinkább külsősé­gekre korlátozódott. Az egykor valóban „kuruc” lelkű kaposvári­ak szintén vigyázni kezdtek rá, hogy a császár is megkapja azt, ami a császáré - legalábbis ak­kor, amikor már királlyá, magyar királlyá koronázták. Sok helyen ezután egymás mellett függött a falon Kossuth Lajos és Ferenc Jó­zsef arcképe. Furcsa véletlen, hogy nyáron még az ünnepeik is egymásra torlódtak: a cigányze­nés Lajos-nap, augusztus 25-e előtt éppen egy héttel a király születésnapját jelezték az ágyú­lövések. Gyakorlatias gondolko­dású eleink persze ezt az egybe­esést is a maguk javára fordítot­ták: ha maradt még pezsgő az uralkodói születésnapról, azt el- tétték a rebellis Kossuth-ünnep- re. Nem volt akadálya, hiszen jó­részt ugyanazok ünnepeltek itt is, ott is... Ennek a hangos és sajnos, egyre tartalmatlanabb ünnepi jó­kedvnek aztán új lendületet adott a szeptemberi Kossuth- születésnap. A kultusz ápolásá­ban pedig egyre kevesebb lett a különbség a függetlenségi párti és a Ferenc József-i monarchiá­ban bízó magyarok, esetünkben az ellenzéki és a kormánypárti kaposváriak között. A század vé­gétől kezdve már változó szeren­csével folyt a különböző világné­zetű ünneplők versenyfutása, hogy kiderüljön: melyikük tudja még magasabbra értékelni a nagy államférfi dicsőségét - s egyúttal persze a magasba emel­kedni vele. Azóta már világos az is, hogy az igazán nagy embernek egy­szerűen nincs szüksége az eről­tetett rituális dicsőítésre. Kos­suth valódi nimbusza a legki­sebb mértékben sem kopott meg attól, hogy most már elmarad­nak a neve mellől az egykor kö­telezőnek érzett eposzi jelzők. Kritikátlan magasztalással mit sem lehet hozzátenni a kor­mányzó-elnök emberi és politi­kusi nagyságához. Egyenesen azt lehetne mondani, hogy neve még fényesebben ragyog, mióta pályájának emlékezete történel­mi kutatások és nem csupán melldöngető szónoklatok tárgya. Amióta tehát szertelenül szikrá­zó üstökösből nyugodt fényű ál­lócsillaggá változott. Talán ez lehet a tanulsága en­nek az észrevétlenül elmúlt, Kos­suth Lajos emlékét kultusz nél­kül is megőrző és a hétköznapok nyugalmával ápoló, csendes szeptemberi születésnapnak. NAGY ZOLTÁN Ingatlanba fektetett megtakarítás Ingatlanpiaci szakemberek néhány héten belül 5-10 százalékos árnövekedést jósol­nak. Amint a vállalkozások éves gyorsértékelései elkészülnek, a megtakarí­tott pénzt ingatlanba fektetik. Az új lakások négyzetmétere most mintegy 130-155 ezer forintba kerül, a legutóbbi csúcseladás meghaladta a 180 ezer forintot. A legtöbb új lakás a belvárosban épül. Az árak között jelentős, olykor 10-15 százalékos az eltérés. A piaci élénkülés nyomán már a következő otthonokhoz toborozzák a vásárlókat és úgy látszik, érdeklődőből továbbra sincs hiány. A leendő lakástulajdonosok azonban gyakran felteszik a kérdést: mi az oka a jókora eltérésnek? Szakemberek szerint az árat leginkább az épület fekvése és műszaki fel­szerelése befolyásolja. A speciális külső vakolóanyag négyzetméterenként akár 1000 forinttal növelheti meg a lakás árát, hasonlóképp a most divatos klinkertéglás-szilikátos díszítés. A míves eljárást külön felszámítják, ami újabb ezer forinttal emeli a költségeket. Egy lift mintegy 5,5 A négyzetméterár az úr... millió forintba kerül, de nem mindegy, hogy hány lakó között oszlik el az összeg. Átlagosan - négyzetméterenként - mintegy 3-3500 forinttal növelheti a lakás árát. A falazat vastagságán és a tetőzeten is sok múlik. Ez utóbbinál akár 30 százalékos eltérés lehet a házak között. A luxus­kivitelű tető azonban nemcsak szép, hanem a kedvezőbb fenntartási költségek miatt hosszú távon jelentős összeget lehet megtakarítani. Jelentősen megdrágultak az épületgépészeti berendezések. Számos épületben mintegy 120- 140 ezer forintos kazánt állítanak üzembe, máshol viszont a 350-400 ezer forintosat választják. A lakás árát, ám ezzel együtt piaci értékét is jócskán növeli, hogy milyen típusú ajtót, ablakot építenek be: az alap és a luxustípus között akár 30-40 százalék lehet a különbség. A bel­sőépítészeti felszerelésekért is jelentős összeget kémek: a burkolólapok négyzetmétere lehet 3, de 20-25 ezer forint is. Ez utóbbi esetben gránit­lappal díszítik a lakást. Egyre gyakrabban külön­leges kívánságokat teljesítenek, a pezsgőfürdő mellett már szaunázós zuhanyzófülkét is ren­deltek, amelynek az ára jóval meghaladta az egymillió forintot. Akárcsak régen, a konyha most is központi része a lakás­nak: némelyikben mintegy 1,5-2 millió forint értékű műszaki berendezés talál­ható. Alapfelszerelés a rejtett hűtő, moso­gatógép és a szagelszívó. Az egyedi igények miatt így az alapár akár 5-10 ezer forinttal nőhet. harsányi miklós Kaposváron a legtöbb új lakás ára - négyzetméterenként - 140-150 ezer forint, de a belvárosban újabb áremelkedésre lehet számítani. Pécsen a kaposvárihoz hasonló árakat lehet megfigyelni. A fővárosban drasztikus eltérést tapasztaltak: 180-200 ezer forintos árak mellett a kiemelt belvárosi, illetve rózsadombi területen ennek a többszörösét kérik el. ÉLET, KÉP. A kaposvári vasútállomáson készült felvételünkön láthatóan minden karonülő elfoglalta az őt megillető helyét. A férfinak ugyan csak egy játékbaba jutott, de ez mit sem von le a feladat fontosságá- ból: úgy tartja, mintha legalábbis igazi volna. Ja, kérem: gyerekjáték nem tréfadolog! fotó: lang Róbert VÁROSLAKÓK KÉRDEZTÉK A kérdésekre Demeter Györgyné, a városgond­nokság munkatársa válaszol. Iskola köz 4.: - A házunk előtt már régóta elszá­radt hársfák állnak. Miért nem vágják ki azokat?- Egy olyan fáról tudok, amelynek a koronája ta­valy elszáradt. Bíztunk benne, hogy meg lehet mentem, ám nem jött rendbe. A jövő héten kivág­juk az elszáradt fát, s megnézzük van-e még hason­ló a környéken. Detrich István tel.: 312-126 - A város egyik leg­forgalmasabb buszmegállója a Fő u. 48. előtt van. Naponta 160-180 autóbusz áll itt meg, csúcsforga­lomban 50-60 utasból csak néhány tud leülni a padra, amely itt található. A többiek üzletlépcső­kön, oszlopoknak támaszkodva várakoznak. El­képzelhető, hogy több padot helyeznek ide?- Úgy tudom, három pad is található a buszváró­ban. Ide helyeztük el a legtöbbet. Jelenleg nincs le­hetőség újabb padok felállítására. Tel.: 318-276 - A Sávházban, valamint a lépcső­feljáróknál elviselhetetlen a piszok. Akár egy nyomornegyed. Számíthatunk rá, hogy mielőbb megoldódik ez a probléma?- A Sávház környékén levő zöld területet még a héten rendbe tetetjük. A lépcsőházi bejáró azonban a ház tulajdona.____________________________■ Fölös leg Csodáltam mindig az embereket, akik legekre törnek. Leggyorsabbak, legkitartób­bak, legfanatikusabbak akarnak lenni. Mit akarnak: lesznek! Mert nincs ember, aki náluk több csipeszt aggatna arcára, szem­héjára- és öldökére, orr- és fül­cimpájára, ajkára öt perc alatt; nincs, aki nagyobb szobát par­kettázna le gyufaszálból vagy ép­pen kaviárosszendvics-építésben döntené meg a világ- és univer­zumcsúcsot a maga, teszem azt, húsz kilométerével. S mégsem teszünk egyikükre sem kény­szerzubbonyt, mert kitartásuk imponál, az ártalmatlan emberi szélsőségeket teszi próbára. A gyűjtőszenvedély nemkü­lönben csodálatra méltó, szerin­tem. Amikor pénzt és fáradtságot nem kímélve kajtat az ember gye­reke egy-egy elsőnapi bélyegzés­sel ellátott bélyeg, egy-egy negy­venmilliós Murillo vagy egy ame­rikai Cadillac után. Áz a becs, amibe a tárgyak kerülnek ez után... Szeretnék is bélyeg lenni vagy szalvétakészlet, esetleg! Érdekes érzés lehet, birtokolni valamit, ami más számára talán nem is olyan értékes, főleg ha a Murillo tényleg csak a spanyol mester követőjének munkája. Te­szem azt. Én az újságokat gyűj­töm, van, amiben fehér folt jelent meg Pozsgay-interjú helyett, mivel az alany mégsem engedélyezte a közlést. Aztán van görög kommu­nista-, dán közéleti- és francia na­pilapom, még Kenya Times-szom is, s noha egy kukkot sem értek be­lőlük, örömmel lapozgatom őket. A fölösleges dolgokhoz is spe­ciális a viszonyunk. Gyűjtünk ab­szolúte értéktelen tárgyakat is. Felértékelődhet egy zsebkendő, ha számunkra fontos ember használta, vagy éppen egy autó- klubos számla, ami nemrégiben egy „bikázásról” készült Pesten, s amire délután Armand Assante helyezte el autógrammját, a Du- na-korzón, for me. A legre törés, a gyűjtés és a fölösleges dolgok iránti olthatatlan szenvedélyt egyesíti magában egy, esetleg né­hány ember Kaposváron. Egy csomó antenna van náluk a spájzban, autóra való kütyük, s autókon is voltak a Kossuth Lajos utcában még a minap. Ám egy es­te említett névtelen, névtelenek (maradjunk annyiban, rendőrsé­gi processzusban ismeretlen el­követők) akkurátusán leoperál­ták őket a gépekről. Hogy mit tesznek velük, isten a tudója, a rá­diók mindenesetre használhatat­lanok. Kemény dió ez Dokinak is, ohne rádió, semmi hír az éterből. Fölös leg ez, fiúk! Tennétek esetleg vissza oda, a járdára mond­juk! Hátha nem lopja el senki, mi­re Doki és a többiek odaérnek. Nagy tett volna, istenbizony, így az óezred végén, Kapósban. b. t.

Next

/
Thumbnails
Contents