Somogyi Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-28 / 228. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap TÁJAK 2000. Szeptember 28., Csütörtök CSERÉP A KULTÚRHÁZRA. Ki­cserélték a bolhói művelődési ház tetőszerkezetét, s pala helyett ez­úttal cseréppel fedték be. Több mint 2,1 millió forintba került a felújítás, ehhez 1,2 millió forintot a területfejlesztési tanács pályáza­tán nyert a falu. A renoválást egy barcsi vállalkozó végezte el. (ng) BÜNTETIK A HANYAGOKAT. Bírságolják a hanyag gazdákat Ta- ranyban. A képviselő-testület ren­deletben szabályozta a közterüle­tek tisztán tartását, s főleg az aller­giás betegségeket okozó parlagfű terjedését akarja megakadályoz­ni. Rendszeresen tartanak ellen­őrzést, s ha a gazdák nem tesznek eleget kötelezettségüknek, akár 30 ezer forintra is büntetik őket. A NYOLCADIK KUDARC. Újabb sikertelen alpolgármester választáson van túl a somogy- szobi képviselő-testület. Ezúttal három igen szavazat volt, s hat ellenszavazattal elutasították a polgármester jelöltjét, már nyol­cadik alkalommal. ZÁSZLÓT LOPTAK. Belegben eltűnt a nemzeti zászló keddre virradóan az általános iskola homlokzatáról. A rendelet sze­rint minden önkormányzati in­tézményre ki kell tenni a zász­lót, de ennek az őrzését a köz­ség nem tudta megszervezni. VÉGEZTEK AZ ÉPÍTÉSSEL. Iharosban a Kossuth utca 860 mé­teres szakasza kimaradt a korábbi felújításokból, de mára itt is vé­geztek a munkával, s így minden gyalogút járható a faluban. A munkát kétmillió forinttal támo­gatta a területfejlesztési tanács, az önkormányzat pedig a közmun­kásokkal is segítette az útépítést. KOPJAFA INGSTETTENNEK. Nagy visszhangja van a Mike millenniumi napján résztvevő ingstetteniek látogatásának: az ehingeni német lap öt oldalon át számolt be róla és a mikeiek ajándékáról. Az ezredforduló és a testvérkapcsolat emlékére Ingstetten ugyanis hármas kop­jafát kapott Mikétől. A német fa­luban most alakítják ki a kopja- fák környezetét. ____________■ O ldalszerkesztő: Bíró Mária S O M O G Y I Értékőrző, gyarapító évtizedek Kakrik János 1932-ben született Berzencén. 26 évig volt vb-titkár, négy évig tanácselnök, majd négy évig alpolgármester. Nős, egy lá­nya és két unokája van. Több évtizedig dolgo­zott eredményesen a település fejlesztéséért. Soha el nem feledett dá­tum Kakrik János életé­ben 1954. április 9-e. - Akkor kerültem a ta­nács kötelékébe - mondta Kakrik János.- Asztalosnak tanul­tam, aztán boltos let­tem. Szerettem azt a szakmát, talán gazda­gabb is lennék, ha kocsmáros maradok - mondta nevetve. A szeme csillogásán azonban látszott: maga sem gondolja komolyan. Mert mindennél kedvesebb neki a közigazgatásban töltött 42 esztendő; vb-ütkárként, tanácselnök­ként és legutóbb nyugdíjas alpolgármester­ként is egyengette a község sorsát. Ez idő alatt épült ki az ivóvízhálózat, a vezetékes gáz, aszfaltburkolattal borítottak 25 utcát, átadták a határátkelőt, új iskolát építettek, hozzá pompás tornatermet, és megkezdték a kultúrház új szárnyának az építését.- Mindenki szorgoskodott a Zrínyi és a Szent Imre utca építésénél is - hárítja má­sokra az eredményeket. S hogy mi volt a legemlékezetesebb és legnehezebb felada­ta? - Tönkrement a régi zárdaépület, de is­kolaépítéshez sehonnan nem kaptunk tá­mogatást - mondta. - Akkor fát vágattunk az erdőben, s aládúcoltuk a folyosót. Erre tényleg megrepedtek a falak, s hívhattuk a szak­értőket. Utána már lett pénz is, eredmény is. Hogy az efféle furfangot és több évtizedes ta­pasztalatait megbecsülik Berzencén, azt bizonyít­ja: ma is számos közéleti szerepre hívják Kakrik Jánost. Negyven éve elnöke az önkéntes tűzoltó­egyesületnek, s dolgozik a nyugdíjasklubban. Az idősebbek ünnepeken ma is népviseletbe öltöznek. Ebben lép fel a falu hagyományőrző együttese is. A sokak által megcsodált gyönyörű ruhákat ma már csak Káplár Jánosáé tudja elké­szíteni. - A szabásában van a különlegesség; ilyen nincs másutt, csak Berzencén - mutatta a röpikét meg a csipkés szélű kontytartót, a kézzel szedett alsószoknyákat. - Alsószoknyából leg­alább három kell, de aki vékony, annak négy is, hogy szépen álljon a kasmírszoknya. A lányok copfot hordtak, a menyecskék kontyot. Erre ró­zsaszín szalagot kötöttek, nagyböjtkor meg ké­ket. Az első gyerek után már masni sem volt rajta- ismertette Káplár Jánosné a hajdani öltözéket.- Harminc éve tettem le a régi viseletét - fűzte hozzá -; még meg is sirattam azt a szép kontyot. Régen magunk szőttünk-varrtunk; csak népvise­letben jártunk. Senkitől sem tanultam, de a var­rás volt a mindenem; be-beszöktem a nagyné- némhez, mert neki volt varrógépe. Először nem­igen engedte, mert drága volt a cérna, de aztán varrhattam mindenfélét. A kézimunka szeretetét édesanyámtól örököltem, pedig nem sokat hí- mezgettünk. Alig 8 éves voltam, mikor apám meghalt, anyám napszámba járt, s nekem a leg­idősebbnek kellett a házban legtöbbet segíteni. Filó József 1930-ban született Zákánytele­pen: nyugdíjas, két lá­nya van. Tanított Taranyban, később is­kolaigazgató volt Se- gesden, Nagyatádon, majd Berzencén. Is­kolavezetői munkájá­ért és tanítványai ver­senyeredményeiért, a diáksport jelentős fej­lesztéséért ítélte neki a testület a Berzen- céért kitüntető díjat. Káplár Jánosné legkedvesebb időtöltése ma is a kézimunka, a népi viselet varrása. - Nyolcat is varrtam tavasszal a fiatal táncosoknak, legköze­lebb pedig egyet a borkirálynőnek - mondta. S nemcsak varrja, hanem hordja is a jellegzetes ru­hákat. Szerepel a nyugdíjasklubban és a hagyo­mányőrző együttesben; s 80 évét meghazudtolva csengő, tiszta hangon még szólót is énekel. A diáksport- és kézilabda-eredmények sora jel­zi Filó József 40 éves pedagógusi pályáját. Utolsó állomás a legkedvesebb: 11 évig vezette a berzen- cei általános iskolát. - 1979-ben hívtak ide, akkor építettük a tornatermet - mondta. - Csodálatos volt, ahogy segített az egész falu. Közösen készí­tettük a kézilabdapályákat is; együtt egyengette a talajt és betonozott legalább 150 szülő. Filó József is hozott, amit tudott: olyan sport­kapcsolatokat és tudást, hogy pár év alatt orszá­gos hírűvé fejlesztette a falu sportéletét. A torna­terem avatására eljött Papp László ökölvívó, és az országos úttörő-olimpiákon kétszer ezüstérmes, kétszer bronzérmes volt a fiú kézilabdacsapat. Olyan kiválóságok nőttek itt, mint a válogatott Gulyás István vagy Borsodi Péter. - Ahhoz, hogy eredményeket érjünk el, versenyeztetni kell a gyerekeket - vallja Filó József. Sok megméret­tetésre Novogradecz Péter, a kiváló tanár készítet­te föl a csapatokat, s országos rangadót is szer­veztek. - Ma már sokkal nehezebb, mert nincs meg az a társadalmi támogatottság - mondta Füó József. - Arra vagyok büszke, hogy sikerült a gye­rekekbe oltani a lelkesedést, a sportszeretetet. Az unokám is sikeres triatlon-versenyző lett. _____■ A község életében jelen­tős szerepet vállaló la­kosokat jutalmazta a képviselő testület a mil­lenniumi emléknapon. Kitüntető díjjal ismer­ték el Filó József és Kakrik János több évti­zedes munkálkodását, „Berzencéért” oklevelet kapott Káplár Jánosné a hagyományok őrzésért. Berzence Többen járnak iskolába Beleg Már negyvenkét gyermek koptatja az iskola padjait; tavaly még csak harminckilenc tanuló volt a falu­ban. Mindegyiküknek az önkor­mányzat fizeti a kedvezményes is­kolatejet, amit tízóraira kapnak a nebulók. Délidőre azonban ennek ellenére ugyancsak megéheznek. S bár a legtöbb belegi gyereknek egyik szülője - van, akinek mind­kettő - munkanélküli, otthon még­is csak kevesen költik el az ebédet. Nagyon sok itt a családi, szoci­ális és anyagi körülményei miatt hátrányos helyzetű gyerek. Velük az iskolai nevelési program sze­rint külön is nagy gonddal foglal­koznak a pedagógusok. A falu la­kosságának csak mintegy a ne­gyede cigány, az iskolás korosz­tály esetében azonban már jó ideje fordított ez az arány.- Két csoportban járnak ebé­delni az iskolások, mert csak így férnek el az óvodai étkezdében - mondta Hász Ágota napközis ne­velő. - Huszonhét iskolás jár a napközibe, egy pedig tanulószo­bára. A tanítás befejeztével vala­mennyien kettes sorokban átsé­tálnak az óvodába. Ott fogyaszt­ják el az ebédet. S a kis csapatból a legügyesebb húzhatja odáig a kosaras kis kocsit, amivel az uzsonnát viszik majd az iskolába. Orsós Andrea is szorgalmasan irá­nyítja a kocsit, hogy elsőnek érjen oda. Várja már az ebédet, mert - mint mondta - kedvence a finom- főzelék virslivel. Balogh Annamá­ria viszont csokis kiflit szereti, Orsós Etelka pedig leginkább gyü­mölcsmártást enne. Az éhes kis csapat azonban hamar megsza­vazza Károlyi Zsolt legkedvesebb ételét is: a konyhás nénik örömé­re a tejbedarát mindenki egyfor­mán szereti. ■ Fiatalok íjjal, számítógéppel Iharosberény A XII. században kabar íjásztelepülés volt a falu. A kései utódok fölelevenítik ennek hagyományait, ám ezúttal ló nélkül ismerked­nek az íjászat rejtelmeivel. Zajlik az élet a teleházban; több mint ezren vették eddig igénybe a számítógépekre alapozott kü­lönféle szolgáltatásokat. Kedvez­ményes számítógépes tanfolya­mot és program szerinti nyelvta­nulást szerveztek, rendszeresen megjelenik a mikrotérség újságja is, ebben négy falu közhasznú tá- jékozatói olvashatók. A teleház vállalta a felnőtt- és ifjúsági prog­ramok szervezését is, legújabban íjászklubot alapítottak.- A helytörténeti és helyisme­reti klub eddig jobbára csak a fa­lu írásos emlékeinek felkutatásá­val, a könyvtári anyag olvasásá­val és rendszerezésével foglalko­zott; van azonban igény arra, hogy színesebben is megidézzük a régmúltat - mondta Varga Ró­bert művelődésszervező. Az ala­kuló íjászklubriak máris 15 tagja van, s kijelölték á gyakorlóhelyet is. A régi téglaszíni gödörben lesz az íjászpálya, s beszerezték a Kassai Lajos-féle gyalogíjakat is. Ádám Szabolcs informatikus gya­korlott íjászként vezeti be a töb­bieket a sportág rejtelmeibe. A helyismereti kutakodáshoz újabb terv is tartozik. Varga Ró­bert elmondta, kiállítást rendez­nek a falut és a híres Inkey-kas- télyt ábrázoló század eleji fény­képekből, erre 30 ezer forint tá­mogatást adott a megyei közgyű­lés. Már negyven értékes fotóról készítettek másolatot. A gyűjte­ményt először az általános isko­lában mutatják be. Kiállítást rendeznek a községről készített régi fotókból. Képünkön: Varga Róbert, Ádám Szabolcs és Pál József a kiállításhoz válogatja a képeket fotó: györgyfalví zita A javítások nagy része a házigazda, a virágözön a gazdasszony keze munkáját dicséri Virágdíszben kert Kisbajom Nehéz az élet itt is - mond­ják a helybéliek. Fekete- Páris Lajoshoz hasonlóan azonban egyre többen vall­ják: még nehezebb Kisba­jom nélkül élni, s ezt min­denki belátja, aki csak egy­szer is járt ebben a tüne­ményes, virágdíszes kis fa­luban.- Öt éve jártam itt először; mun­kahelyi kapcsolat miatt jöttem, kora tavasszal - idézte föl emlé­keit a faluba szerelmesedett Fekete-Páris Lajos. - Rögtön megfogott valami, és azóta is bármikor jövünk, minden év­szakban találunk itt valami kü­lönösen szépet. Alkalmi látogatóból ugyanis mára szinte kisbajomi lakossá vált a Fekete-Páris házaspár. El­mondták: a nyugdíj közeledté­vel a városi élet helyett egyre jobban vágytak a nyugalomra, s ezt meg is találták a régi kis pa­rasztházban. Ma már nemcsak a hétvégeket és szabadságukat töltik itt, hanem az évnek mint­egy a harmadát. Négy éve csino­sítják a portájukat, s mindenki állítja, hogy szebb, mint valaha.- Kék és szürke a ház; ilyen színű volt eredetileg is - mutat­ja Fekete-Páris Lajosné a felújí­tott épületet. - Meghagytuk a gerendás padlást, és a sok régi bútort is. Tizenkét pótkocsi tör­meléket, szemetet vitettünk el, míg megtisztítottuk az udvart. Rendbe tettük a beomlott kere­kes kutat, s megmaradt a nagy diófa is. Amit lehetett, magunk csináltunk: a szobák burkolását, a kerti tűzhelyet, alakítgattuk a és udvar kertet. Apránként olyan lesz, amilyennek megálmodtuk. Több idő jut már pihenésre is, teendő azonban mindig akad az 1928-ban épült házon. A na­pokban szerelték föl a csator­nát, s előtetőt is csináltattak a bejárathoz. Zöldellt a Rinya- partig húzódó telek a legna­gyobb kánikulában is. Virágok nyílnak a teraszon s a kert min­den zugában, még a lábas és a csorba cserép is virágtartóvá ne­mesült.- Nemcsak otthonra leltünk itt, hanem barátokra is - állítot­ta a házigazda -; ismerős öntözi a virágainkat és ügyel minden­re, ha nem vagyunk itt. Amikor csak tudunk, mindig jövünk; sőt, a városi barátaink is szíve­sen jönnek ide. S örülünk, hogy egyre szépül a többi lakóház, az egész falu. _________________a K észítik a sírok pontos térképét Görgeteg Csak a fejfákra írt nevek jelzik és a hozzátartozók emlékezete őr­zi, kit hová temettek. Hiányzik ugyanis a temető sírjainak térké­pe. Ezen a szabálytalanságon is változtat a község képviselő-tes­tületének új rendelete. Görgeteg két temetőjét továbbra is az ön- kormányzat tartja rendben, s a korábbi gyakorlat alapján szabá­lyozták a temetkezés módját, a sírok helyét. Csak a hagyomá­nyos, koporsós temetésekre gondolt a testület a rendelet al­kotásakor, urnafülkét ugyanis igény híján mindeddig nem épí­tettek. Ritkaságszámba megy az is, hogy a község temetőiben in­gyenesek a sírhelyek. Ezeknek a megváltását azért nem vezeti be az önkormányzat, hogy ne nö­velje vele a lakosság terheit. (áplár Jánosné 1920-ban született Berzen- ;én. Özvegy, egy lánya, négy unokája és légy dédunokája van. Az oklevelet jelentős íagyományörzö tevékenységért és a nyugdi- asklubban végzett munkájáért kapta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents