Somogyi Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-08 / 158. szám

4. oldal - Somogyi Hírlap KULT URA 2000. Július 8., Szombat Új kiadásban A magyarok króniKája Bízvást állítható, hogy a könyvba­rátok között az eddig hét kötetből álló Krónika-sorozat valóságos fo­galommá vált. Közülük is nem vé­letlenül legnépszerűbbnek az öt esztendeje forgalomba került A magyarok krónikája bizonyult. Ez a kiadvány az utóbbi időben már antikváriumokban sem lelhető fel. Emiatt a Magyar Könyvklub állam- alapításunk ezredik évfordulójára augusztus 20-ra újra megjelenteti a széria hazánkban legkeresettebb kötetét, A magyarok krónikáját. Az első kiadás óta eltelt öt év történé­seinek summázatát, tárgyilagosan összeválogatott adatait is közli az új kötet. így bővült 828 oldalasra 4000 szócikkével, több mint 2000, túlnyomó részt színes ü- lusztrációjával, 120 térképével a hazai könyvkiadás egyik büszke­sége. Megjegyzendő, a Krónika egyszerre kézikönyv és érdekes olvasmány képgyűjtemény, vala­mint adattár. Elmélyedhetünk benne, de olyan könnyen is olvas­hatjuk, akár egy képes újságot. A magyarok krónikájában minden egységnyi idő kalendáriummal kezdődik, majd ennek adatait önálló cikkek ismertetik szóban és képben, ezenkívül összefoglaló írások, tanulmányok értékelik, tárgyalják a különböző korszako­kat, majd szemléletes táblázatok, térképek és grafikonok erősítik a kézikönyvjelleget. Örömmel mondhatjuk, ezúttal olyan kiad­ványra hívhatjuk fel a figyelmet, amely a családok könyvtárának féltett kincse lehet, bányai jános Temetnék a gödröt Várhatóan a jövő év márciusában kezdődhet el az építkezés az Er- zsébet-téri gödör helyszínén. A tervpályázatot kiírta a Kulturális Minisztérium, a beadási határidő tíz nap múlva jár le és augusztus első felében hirdetik ki az ered­ményt. A győztessel azután szer­ződést kötnek a továbbtervezésre. A beruházást a főváros és az ál­lam megállapodása szerint 2002 tavaszára kell befejezni. A jelent­kezőknek, ahogy arról már koráb­ban is szó volt, többek között kul­turális központot, konferencia ter­meket kell tervezniük a gödörbe, vagyis a felszín alá. ■ Fehér volt a mennyezet a vibráló armatú­ráival, a falak s még a lepedő is, amivel le volt takarva a kerekes hordágyon. Nem értette miért ez a megkülönböztetés, hisz a többieké zöld, miként a siető, kopogó sarkú doktorok ruhái. Az ablak felső bu­kóján beáramló levegő meglebegtette a könnyű drapériát, beszökött vele a nap­sugár, s elkalandozott az elhagyott tálalón egymás hegyén-hátán magasodó tányéro­kon. A fehér, a menyasszonyhoz illik. Hányszor ábrándozott, habos tüll ruhá­ról, amely lágyan átkarolja szabadon ha­gyott vállát, csípőjére simul és ahogy lép, fodra hullámzik előtte, mint a partra sza­ladó lágy taraj. S most itt fekszik tehetet­lenül, kiszolgáltatva, összeszoruló torok­kal a félelemtől és a keserűségtől. Nem fogja senki a kezét s mond bíztató szava­kat. Az élet ami szíve alatt dobog, hama­rosan megszakad, úgy érezte halálraítél­tet hordoz... A lakodalom elmarad, miként ő is el­maradt... egyedül nem tudja felnevelni. Talán jobb lenne vele halni... Érezte, amint halántékán legördül a kis patak, s füle mellett tarkójára folyt. Lehunyta sze­mét, érezte kiszáradt szájában a sós ízt, s nyelni alig tudott. Már nem érdekelte, megállnak-e mellette, nézik-e. Hazug saj­nálkozó tekintetek, hányszor szembesült velük, s olyankor is csak lehajtotta fejét. Ugyan ki láthat leikébe, s érdekel-e egyál­talán valakit. Apját alig ismerte, szülei korán elvál­tak. Aprócska volt, s csak arra emlékszik, hogy egyszer kint az udvaron együtt hem­peregtek. Apa, Bundás, a kutya és ő. Nagy hancurba voltak a homokozó mellett, amelynek szélei oly magasnak tűntek, mint ostromlóknak a vár. Apa sem tudott átmászni rajta, mert nem engedték ő és a kutya hegyébe voltak, és csak nevetett. Most is fülébe cseng harsány kacagása, s látja tátott szájában a furcsán csillogó fo­gakat. Őrzi azt a képet, amit a mindenféle családi lim-lomok között egy nagy mű­anyag zacskóban talált ketté tépve, s apjá­nak feje külön szakítva a kettő közé ra­gadva. Egy irkába volt, megbújva a kockás lapok számoszlopai között. így maradha­tott meg. Összeragasztott, hátul celuksszal. Ti­tokban sokszor elővette, mert anyja előtt ki sem lehetett ejteni a nevét. Nézegette a megtört esküvői képet, amelyet az össze­gyúrás barázdái, mint szabálytalan pók­háló takartak. Apját, hogy anyja összepakolta s el­Öreg néne őzikéje utaztak, még csak egyszer látta. De az is oly távoli, lehet, hogy csak álmodta. Min­dig mondták, hogy ha jön, az nagy baj, nagyanyja és anyja. Talán el is kellene bújnia... Pedig ő szerette volna megfogni a kezét, s újra hancúrozni. Hallani neveté­sét, s üldözőbe venni Bundást, ami min­dig az utolsó pillanatban ugrott félre, hogy farkcsóválva bevárta, s csak a sem­mi ölelése maradt utána. Aztán eljött Apa, az iskolába. Tán első osztályos lehetett, s a szünetben egyszer csak a tanító néni mellette termett. Rá­szólt. Vége left a pörgésnek amit Katinká­val műveltek, s reppentek utánuk copfja­ik. A forgó világ megállt, s a nagy diófa barázdált törzse is kiegyenesedett.- Gyere - mondta Zsuzsa néni, s meg­fogva kezét vezette az osztályterem felé. Nem szólt egy szót sem, s ő nem mert kérdezni, mert a tanító néni arca olyan volt, mint amikor rossz fát tettek a tűzre. Megszeppent, mert hisz az otthoni lecke, a piros-kék sormintákkal valóban nem ké­szült el. Egy pillanatra megállt a tanító néni az ajtó előtt, s ránézett. Arcán már nem volt szigorúság, mint ha mondani akart volna valamit, de aztán meggondolhatta s az aj­tót benyitotta. Ekkor látta meg apját, a lá­dán ült amibe a papírhulladékot gyűjtöt­ték. A kép, most is élesen előtte, amint felcsúszott kabátujjú karját ölébe ejtette, fehéredő hajú feje előre hajtva, mintha ci­pőjét vizsgálná. Régen látta, de azonnal megismerte. Remegés futott át rajta, s a tanító néni kezét jobban szorította. Apja felállt, barázdált arcán szomorkás mosolygás. Nagy barna szeme csillogott, s határozottan emlékszik, hogy csak az egyikből, könnycsepp gördült. Vékony, barna hosszú kabátja szétnyílt, s lassan karja is.- Leánykám... - hallotta. S akkor, mint­ha kiderült volna. Elmúlott, minden szo­rongás. Eleresztve Zsuzsa néni kezét, röp­pent apjához. Átölelte, s ő felemelte. Szé­les nagy tenyere tarkójánál fejére simult és arcán érezte borostáját, s a tanító néni az ajtót halkan maga után betette.- Ez az én helyem - vonta maga után a padba. - Itt az ablak mellett, ha akarnám s kinyújtanám kezem, elérném a diófa lombját... Az apja csak ült mellette. Nézte, s né­ha megsimogatta arcát s nem kérdezett semmit. Ő mutatta könyvét, irkáját, feled­ve a házi feladatot, s mondta, ha csak sor­mintákat kellene rajzolni, hagyni a betűk unalmas hurkolását, övé lenne mindig az első s a legszebb. Ekkor apja ölébe vonta vállára akasz­tott táskáját. Sírt a zipzár, s a kéz beleme­rült, aztán egy színes füzettel előkerült- Kifestőkönyv... - mondta apja. - Ne­ked hoztam, tudtam, hogy szeretni fo­god... Csodálatos volt. Egy öreg néne és az őzike, az első oldalon fénylett az őszi, dél­utáni lemenő napsütésben. S ahogy kinyi­totta, egyik oldalon a színes képek, s a másikon a rajzolatok, amik kitöltésre vár­tak. Került a füzet mellé egy barna karton doboz, melynek fedelét kinyitva, benne sorjáztak a szabályosan hegyezett ceru­zák. Piros, kék, zöld... mindahány. Az volt a boldogság. Élesen berregett bele a csengő. Mintha a folyosón a han­gok összetörtek, és szilánkjaik a falaknak, ablaktábláknak csapódtak volna. Megret­tent. Hát csak ennyi, már vége?- Eljövök újra - s homlokán érezte ap­ja szúrós bajszát.- De ugye biztosan? Amint az ajtóból visszanézett, meleg barna szemei mintha simogatták volna, s bólintott. Ha tudhatta volna, hogy hama­rosan meghal és utoljára látja, akkor bizo­nyára utána szalad... Szívdobogva igyekezett haza, s táskáját úgy ölelte, mint a kincset. Benne volt a ki­festőkönyvecske, öregnéne és őzikéje. S fején érezte apja kezének melegét, s még hallotta búcsúzó hangját, amikor benyitot­ta a ház ajtaját. Oly nagy volt a boldogság, hogy azt nem lehetett nem elmondani. Anyját ritkán látta nevetni, így hát most sem csodálkozott, hogy amikor ha­zaért, nem mosolygott. Állt a konyhaasz­tal előtt, s krumplit hámozott. A barna girlandok egybetekeredtek, mint elfáradt rugók, s pottyantak a zománcozott dézsa vízébe, ami szürke volt, s tetején héjdara­bokat hordozott. Fel sem nézett, amikor kérdezte, nem hozott-e beírást az ellenőr­zőjébe. Szorongva ült a tűzhely melletti kis székre, s táskáját, a hozzá eszkábált asz­talkára tette. Itt szokott játszani, s írni a leckét, legtöbbször enni is, mert ezt köny- nyen felérte. Aztán belekezdett és egyszuszra hadarta el, mi történt vele, s copfjait babrálva vallotta be, hogy milyen ajándékot kapott. Anyja kezéből kiesett a kés és a krumpli. Beletoccsantak a vízbe, a szeny- nyes levet kifröcskölve az asztallapot bo­rító viaszosvászonra. Úgy meredt rá, mintha ördögöt látna. Arca eltorzult, fe­hérré vált. Aztán kiabálni kezdett, mintha valami nagyon rosszat tett volna. Nem emlékezett már rá, hogy miket mondott. Talán akkor sem értette, csak azt fogta fel, valami megbocsáthatatlan történt, ami­nek ő is oka. Aztán felkapta táskáját, remegő kézzel tépte fel a zárat s öntötte eléje az asztalká­ra tartalmát. A kifestő, az olvasókönyv és a számtanfüzet között kicsúszott. Fény­lett a borítója. Rajta öreg néne és őzikéje, amint hálásan a feléje nyújtott öreg eres kezet megnyalja. Mögöttük a kis ház, s az erdőszéli patak partján a fák színes lomb­jai között madárkák.- Ezt aztán már nem! - kiáltotta anyja, miközben a könyvecskét felkapta. Rémül­ten várt, mert azt hitte, mindjárt darabok­ra szaggatja. De nem, csak állt és nézett rá. Egész testében remegett, miközben mondta, hogy nem tűri meg ezt se a ház­ban, mint semmi olyant, ami arra az em­berre emlékezteti. S berohant a szobába, bevágva maga után az ajtót. Sokáig hallot­ta még kiszűrődő zokogását. Másnap az iskolába elkísérte, s vele volt a könyvecske. Őt a folyosón az ablak szegletbe hagyta és nem értette, mit be­szél a tanító nénivel. Csak azt látta, hogy hevesen mutogat, és Zsuzsa néni bólogat. Aztán benyúlt a cekkerjébe és elővette a könyvecskét s a tanító néni kezébe nyom­ta. Egy pillantást vetett rá, sarkon fordult és szinte elszaladt. Helyére ballagott, s megkezdődött a tanítás. Telt az óra, fi­gyelme elkalandozott, ki az ablakon, a vén dió ágain megállapodott. S kezével egyre azt a helyet simogatta, ahol tegnap apja ült. Mikor kicsengettek, Zsuzsa néni kihir­dette, hogy az osztály kapott egy kifestő könyvecskét, az öreg néne őzikéjét. S ez­után, ha valakit meg kell dicsérni, kap be­lőle egy lapot, amit hazavihet, s kifesthet. Leborult a padra, és zokogott. A többi­ek nem értették, zajongva tódultak kifelé. Csak később tudta megz hogy az volt a ki­kötés, egyedül ő nem. Ót másként kell ju­talmazni. S amikor egy-egy lap gazdára talált, fejét félrefordította, s nézte a lassan levelüket vesztett ágakat. Megbámulva, összepöndörödve dacoltak a dérrel, mire minden oldal elfogyott.- Na, indulunk - riadt fel a hangra. A műtős arcán közöny, amint megragadta lábánál a fogantyút. Enyhe rázkódással gumit a kocsi, gyomra összerándult. Ami­kor megálltak, tekintete a csillogó műsze­rekre esett. S előtte az a furcsa szék, mint egy vesztőhelyé. Lehunyta a szemét, s a könyvecske fénylő borítójára gondolt. S a képre, mely egy távoli világba várja majd, nemsoká­ra... UJKÉRY CSABA UTALVÁNY 1 2500 Ft, azaz Kettőezer-ötszáz forint árengedmény igénybevételére. / fi Érvényesíthető a vásárolni kívánt lábbeli fogyasztói árának legfeljebb 50%-a erejéig Beváltható: "M^LCir^UGS | Cipőbolt i KAPOSVÁR j Fő u. 25. I (a Quick Schuh helyén) Felhasználható 2000. július 22-ig. I Egy pár cipő vásárlásához egy utalvány vehető I . igénybe, készpénzre át nem váltható! (17766) . Háromszáz modellel várja vásárlóit a ma nyitó cipőbolt Marques: garancia a minőségre Az új cipobolt minden vásárlói igényt képes kielégíteni Ma nyílik a Marques cipőbolt Kaposvár sétálóutcáján, az egykori Quick Schuh üzlet helyén. Az elegáns cipősza­lon a magas minőséget képvi­selő Marc modellek széles vá­lasztékával, sportos és diva­tos lábbelikkel, valamint ele­gáns szezonális cipőkkel vár­ja vásárlóit a Belváros szívé­ben.- A magas minőséget képviseljük termékeinkkel - mondta Kántor Ti­bor, az üzemeltető TSHOES Kft cég­vezetője. - A divatot követjük, de nem a szélsőségek jelennek meg kínálatunkban. A Marques az ötle­tesen divatos és elegáns lábbelik háza. A forgalmazott termékeink­kel mindentó elégedett lesz, más­részt életstílust kínálunk a konzer­vatív és a kevésbé hagyományos ér­tékeket kedvelő vásárlóink számára is. A Marques szalon többségében a neves Marc cipőgyár modelljeit kínálja férfi vásárlóinak, akiknek a hagyományos, kissé konzervatív lábbeliktől a sportos cipőkig, vala­mint az alkalmi viseletekig több mint 170 modellt árusítanak. Azon­ban a hölgyekről sem feledkeznek meg a Marques-ben. A szebbik nem számára a hagyományos Marc minőség mellett latinos, könnyű nyári szandálokat és ele­gáns alkalmi lábbeliket is kínálnak. A Marc mellett számos világmárka kapható az üz­letben. A külföldön igen kedvelt Mexx; a sportos S. Oliver, mely a felsőruházat után a cipőiparban is hó­dít; a Walker, a sportosan elegáns szabadidős cipői­vel; a Bomba, a fiatalok di­vatirányzata; valamint a Gore-Tex, a vízhatlan láb­belik csúcsmodelljeivel, mind-mind megtalálható a Marques-ben. Az Opanka cipői nőiesen természetes anyagokból készült termé­kek a hölgyeknek. A klasz- szikus vonalvezetésű, ele­gáns, bőrtalpas Jan Baran pedig minőség csúcsa az olyan uraknak, akik szeret­nek és tudnak is öltözköd­ni. A legkisebbek lábára pedig a Siesta gyermekcipőit kínálja a Marques. Az üzletben minden ci­pőre féléves garanciát adnak, a Gore-Tex termékeire pedig egy éves jótállást biztosítanak.- Azokat a vásárlókat célozzuk meg termékeinkkel, akik tudják: nem a drága a drága. Ha egy sze­zonban csak egy lábbelit vásárol­nak, akkor annak minőséginek és kényelmesnek kell lennie. A cipőink valóban kiszolgálják viselőit. Meg­győződésünk, hogy korosztálytól függetlenül követni fogják ezeket a márkákat, ha egyszer is kipróbálják a láb kényeztetését. A termékeket egyetlen kifejezéssel jellemezném: igazi cipők, azoknak akiknek számít a minőség. Azt akarjuk, hogy vásár­lóinknak legyen egy divatos, ké­nyelmes és funkcionális lábbelije, mellyel hosszú időre elégedettek lesznek. Azt hiszem, aki egyszer ki­próbálja a minőséget, azzal hosszú távon is gyümölcsöző partnerei le­szünk egymásnak. Cím: 7400 Kaposvár, Fő u. 25. Telefon: 82/313-803. Nyitva tartás: Hétfőtől - Pénte­kig: 9-17,30 óra között. Szombat: 8,30-12 óra között. (x)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents