Somogyi Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-24 / 146. szám

2000. június 25. ★ KÖZELRŐL k 3 Tűzijáték és rockopera Kakstetter Imréné az egyetlen olyan somogyvári aki, soha semmilyen ünne­pi rendezvényen nem vett még részt. Nem mintha re­nitens lenne, sőt ennek el­lenére is találkozott az ün­nepi rendezvények minden illusztris vendégével. Rá­adásul a tenyeréből etette őket... Margit néni a somogyvári gyermekotthon főszakácsa nyolc munkatársával együtt rendszerint végigfőzi a falu minden fontosabb eseményét. Stumpf István kancellária mi­niszter tegnap húslevest, rán­tott szeletet és petrezselymes burgonyát kapott. A somo­gyvári ebédeken ugyanis leg­följebb a rétes a luxus. Sem füstölt lazac, sem kaviár sem pedig libamáj nem díszíti az ünnepi asztalt. A szervezők szerint nem illik egy menzára és különben is, eddig minden­ki jóllakottan és elégedetten távozott az ebédlőből. Persze a fontos dolgok az ebéd előtt történtek tegnap is. A vendégek, mielőtt leültek jól­lakni az ország védő és építő király Szent László első temet­kezési helyén az egyházmegye védőszentjére és a millennium­ra emlékeztek. Nem is találhat­tak volna erre alkalmasabb he­lyet, a település ugyanis ezer évvel ezelőtt igen fontos szere­pet töltött be az akkori politiká­ban, ami ma már történelem. Koppány szálláshelye volt és a szájhagyomány szerint István ezen a helyen, Kupavár alatt győzte le a pogány vezért. Ezt követően pedig a véres kezét a Szentesica forrásba mosta, amiben attól kezdve gyógyító víz csordogált. A romtemplom­ban Balás Béla megyéspüspök, Stumpf István és dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés el­nöke is emlékeztetett azokra az időkre és Szent László életé­nek, uralkodásának példájára, tanulságaira is. A Szent Iván éjt is megtar­tották a Szent László napok ünneplői. Az év legrövidebb éjszakáján ugyanis egykoron Szent Iván tüzei mellett vir­rasztónak. Nos, Somogyváron az este 9 órakor István a ki­rállyal kezdődött, a Füredi Rock Színkör előadásában és tüzekkel végződött: éjfél után fergeteges tűzijáték zárta a szombatot. Fábos Erika I----------------------------------------------1 i Cápa veszély és aparancsnok i i i i i i i i i i Rajnai Zsolt öt éve még csak a televí­zióban nézte a bú­várok kalandjait, tavaly rendszere­sen járt az edzé­sekre, a hétvégén már társaival az Adrián gyakorolt. A kaposvári tűzoltó­parancsoknak ez volt az első tengeri merülése, hetekig készült a különle­ges bevetésre.- Nagyon vártam a merülést, a víz alatt fantasztikus látvány tárult elém - mondta Rajnai Zsolt. A hor­vátországi Krk-szige- tre tartott a maroknyi kaposvári csapat, köztük a tűzoltópa­rancsnok. Öt merü­lést terveztek, a hosszú hétvégét ala­posan kihasználták, szinte percnyi pontos volt a menetrend. Az idő ebben a sportág­ban különösen fon­tos, akárcsak a méte­rek. Legfeljebb 40 méteres mélységig merülhetnek, s nem érdemes kísérletezni, hiszen a speciális be­rendezésről megálla­pítható, hogy a búvár betartotta-e az elő­írást. Mélyen a zsebé­be nyúlhat a „figyel­metlen” sportember, Eleinte aggódott a család, de ma már a tízéves kisfú is búvár akar lenni. 1000-4000 kunás büntetéssel sújtják a fegyelmezetlenséget. A víz alatti világ szá­mos veszélyt rejt. Egyik méterről a má­sikra változik a hely­zet, különösen veszé­lyes lehet a mélységi mámor, aminek per­sze van az ellenszere. A merülés időtarta­ma a mélységtől füg­gően 30-50 perc. Raj­nai Zsolt négy merü­lésben vett részt. A mélyben csodálatos világ tárul fel: tinta­halat, polipot, tőhalat és tengeri csillagot látott, s apró, szín­pompás apró halak millióit. Cápaveszély­re is felkészültek, de a vérengző tengeri ragadozóval nem ta­lálkoztak az Adrián.- Fontos a bizton­ságos felszerelés, a maszk, a pipa, a spe­ciális riiha, a légző­készülék és az uszony. Mindez azonban nem ér semmit, ha az elmé­leti tudás hiányzik - tette hozzá. A család is megbékélt már az új szenvedéllyel. Ele­inte féltették a család­főt, most már megba­rátkoztak a búvárko­dással. Rajnai Zsolt elárulta: kisebbik fia alig 10 éves, de már alig várja, hogy ő is járhasson tanfolyam­ra... Harsányi □ EZER RENDSZÁM msmmsm Ha rendszámról van szó, nem is­mer lehetetlent. A balkáni hábo­rú idején például leutazott Szara­jevóig, hogy a szétlőtt bosnyák autókról szedhesse le a rendszá­mokat. Két hét múlva újból Sza­rajevóba indul. Ezúttal az euró­pai gyűjtők klubjából kérték meg, hogy szerezzen nekik is né­hány darabot.- Számomra ez csak hobbi, ná­lam jóval nagyobb megszállottjai is vannak ennek a műfajnak - mondja a barcsi Pássá Gábor. Ez persze a falát látva nehezen hihe­tő, ott ugyanis közel ezer gépkocsi rendszám lóg. - Minden érdekel, ami kapcsolatban van az autók­kal. Van veterán kocsim, amit ma­gunk hoztuk rendbe, terepjárónk, és persze a rengeteg rendszám... Ma már szinte a világ minden tájá­ról sikerült legalább egyet besze­reznem. Ötven ország gépkocsijeleit tudjuk összeszámolni a falon. Van közte Pápua-Új Guineáról és Ja­pánból... Nemrég az európai klub elnökétől kapott három különle­ges rendszámot, az egyik a meg­szállás alatti Franciaországból va­ló. A gyűjtemény legérdekesebb darabja egy századeleji motorke­rékpáron volt. - Tűzzománccal ké­szült, ami ritka, és olyan a szám- kombinációja, amiről máig nem tudták megfejteni, hogy mire használták. Egyébként ezt a rend­számot egy kutyaól tetejéről szed­te le egy barátom - mondja a fiatal­ember. A rendszámgyűjtő családi vál­lalkozásban bőrdíszműveket gyárt. Az ő dolga az anyagbeszer­zés és az üzletkötés, tehát a nap nagy részét autóban tölti. Ettől azonban nem csökkent a lelkese­dése a járművek iránt. Ma már Interneten keresi a cserepartnere­ket. - A világon több klub van, akikkel rendszeresen cserélhetek. Idehaza kevesen vagyunk igazi gyűjtők. Még egy fiú foglalkozik ezzel Barcson, és Budapesten él egy férfi, aki már évtizedek óta va­dászik rendszámokra, és hatal­mas gyűjteménye van. Jellemző, hogy az ő nevét és címét francia gyűjtőktől sikerült megtudnom, mert itthon senki sem ismeri. A gépkocsij elekre nem kevés pénzt áldoznak a gyűjtők. - A ka­nadai rendszámok például 100 USA-dollárba is belekerülnek, mivel különleges jegesmedvét formázó fémlapokra készülnek. A mi rendszámainkért egy ameri­kai gyűjtő 5-6 dollárt fizet. Euró­pában még kevesebbet ér. A rendőrök nem nézik jó szemmel ezt a hobbit. - Többször szóvá tet­ték már, hogy biztosan jó néhány lopott van a rendszámaim között. Jogszabály azonban nem tiltja a gyűjtésüket. Arra persze vigyá­zok, hogy hazai rendszámból ne tartsak túl sokat és párosakat, ne­hogy belém kössenek. Gábor szerint rengeteg logika van abban, hogy a különböző or­szágok miképp rendszerezik a járműveiket. Angliában például a számsorokból megállapítható, hogy a kocsit mikor helyezték forgalomba, honnan való. Még az is meghatározható, hogy London melyik kerületében lakik a gazdá­ja. A magyar rendszerről azon­ban lesújtó véleménye van a bar­csi gyűjtőnek. A fiatalember sze­rint a hazai szisztéma az egyik legrosszabb a világon. Nagy László Itven ország gépkocsijeleit gyűjtötte eddig össze FOTÓ: BÉRES FERENCNÉ Csornai lámpásolók Szénát, szalmát, szentiváni almát,/ adjatok a szentiván-tüzére fát! Ezzel a rigmussal már pén­teken este megkezdték a fagyűjtést a tegnapi lámpásoláshoz Csornában. A Szent Iván napi napfordulóhoz kötődő hagyományt tíz éve eleve­nítették fel először a kis településen, ám azóta egyre nagyobb tömegeket vonz. Régebben is szokás volt a június 24-i tűzgyúj­tás, ami a fényre utal és szorosan összekapcsoló­dik az ősmagyarok vallásával. Csornában a falu fi­ataljai végigjárták az utcákat, hogy fát kéregesse­nek a tűzgyújtáshoz, s ha összegyűlt a megfelelő mennyiségű fa, akkor azokat egy drótra felhúzták a legények és az idősebb férfiak, és meggyújtották a kérget. Ezek a lámpások, amelyeket - erejükhöz mérten - elkezdtek pörgetni az erősebb nem képvi­selői. Miután leégtek a kérgek, a legutolsó lámpás­sal meggyújtották a Szentiván-éj szakai máglyát, amely egyben a mulatozás kezdetét jelentette. Király Péter csornai polgármester is részt vett a lámpásoláson, s örül, hogy egyre többen érdek­lődnek az ősi rituálé iránt. Tegnap a Pallósi domb alatt égett a máglya, és a helybelieken kívül a kör­nyékbeli falvak - Kapospula, Attala, Nagyberki - lakói is eljöttek a jó hangulatú népünnepélyre, amelyet jövőre is megrendeznek. Lőrincz Pénzre vár a romaház Az önkormányzat segítséget ígért a barcsi roma közössé­gi ház befejezéséhez, s úgy tűnik: magukra maradnak ezzel a kiadással. A házat, amely a cigányokta­tásnak, a roma hagyományőr­ző együtteseknek és a lakossá­gi fórumoknak ad majd helyet, már múlt év tavaszán át kellett volna adják, azonban - mint ar­ról korábban beszámoltunk - a kivitelező félbehagyta az épít­kezést, a cigányönkormány­zatnak pedig elfogyott az erre szánt pénze. Az a több mint kétmillió forint, amit korábban pályázaton nyertek a beruhá­zásra, nem volt elég a befeje­zésre. Ekkor fordultak a városhoz segítségért a romák, s a barcsi önkormányzat meg is ígérte a támogatását. Feigli Ferenc pol­gármester most elmondta: au­gusztusra végre elkészül a ci­gány közösségi ház. - Tárgyal­tunk az eddigi kivitelezővel, és abban állapodtunk meg, hogy építőanyaggal segíti a ház be­fejezését, a munka elvégzésé­ről pedig mi gondoskodunk - mondta a polgármester. Mintegy hárommillió forint kell a barcsi romaház befejezé­sére, s úgy tűnik Barcs magára marad ezzel a kiadással. Egy­millió forintot ugyan felajánlott segítségül Farkas Flórián, az or­szágos cigányönkormányzat el­nöke, amikor márciusban a vá­rosban járt. Ezt a pénzt azon­ban máig hiába várják a Dráva parti városban. N. L.

Next

/
Thumbnails
Contents