Somogyi Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-04 / 54. szám

2000. március 5. ★ VILLANÓFÉNY * 5 A szegények megmentője Diana diáktársain is segített 0 lh- V Franciaország leg­nagyobb becsben tartott nője, a job­bágyi származású Jeanne d’Arc ti­zenkét éves volt, amikor Szent Mi­hály, Szent Katalin és Szent Margit hangját hallotta, akik Isten üzene­tét továbbították számára: meg kell mentenie országát az angolok­tól. Rövidre vágta a haját, pán­célba öltözött és fegyvert fo­gott. Amikor az angolok ost­rom alá vették Orléans városát, a mindenre elszánt harcosnő már kész sereget tudhatott a háta mögött. A csodálatos győ­zelem után VII. Károlyt meg­koronázták, a tizenéves Jeanne-t pedig nemzeti hős­ként ünnepelték. A háború vi­szont folytatódott. A burgundiak el­fogták és jó pén­zért eladták az an­goloknak. A vallási vezetők boszor­kánysággal és eret­nekséggel vádol­ták. 14 hónapos ki­hallgatás után máglyára küldték a 19 éves lányt. A XX. század elején boldoggá, majd szentté avatták. Története a művészeket is megihlette. Szobrot állítottak neki Párizs­ban, New Yorkban. Egy-egy művében a hősnőnek állított emléket Voltaire, Schiller, Geor­ge Bemard Shaw és Mark Twain is. A tragikus sorsú fiatal lány életének történetét leg­utóbb a francia filmrendező, Luc Besson dolgozta fel. A walesi hercegnő, eredeti nevén La­dy Diana Frances Spencer egy pati­nás angol nemesi családban szüle­tett. Nagylelkűsége már kislánykorá­ban megmutatkozott: nemegyszer nyerte el azt a díjat, amellyel az isko­la a társainak legtöbbet segítő diákot jutalmazta. Diana mindig kereste is az alkalmat az adakozásra. Gyakran elkísérte férjét hivatalos látogatásai­ra, máskor pedig egyedül kelt útra. Több mint száz jótékonysági szerve­zet elnöke és támogatója volt. Segí­tett a hajléktalanokon, a beteg és hát­rányos helyzetű gyermekeken. Több­Történelmi A nők még napjaink fejlett demokráciáiban sem mondhatják el, hogy teljes egyenjogúsá­got élveznek a férfiakkal. Előfordul, hogy a húszéves hölgy azért nem kap állást, mert megvan a „veszélye”, hogy előbb-utóbb szülni fog - és kiesik a munkából -, a harmincéves azért nem, mert gyerekei vannak, s félő, hogy túlzottan sokat marad velük otthon, ha megbe­tegszenek, de normális esetben sem marad bent munkaidő után robotolni, a negyven felet­tiek pedig már nem olyan üdék, hogy a szemét legeltesse rajtuk a főnök. Pedig talán nem vé­letlen, hogy a Teremtő vagy a természet úgy rendelkezett, hogy az édesanya méhében fo­ganjon meg a magzat. Vagyis ha többé nem is látják egymást az apával, neki kelljen gondos­kodni az újszülöttről. A történelem folyamán először matriarchális társadalmak alakultak ki, s a későbbi férfiközpontúság ellenére az erő­sebb nem árnyékában gyakran irányították nők az eseményeket. Ám nem mindig maradtak az árnyékban. Oroszországot Nagy Katalin cárnő tette naggyá, Margaret Thatcher, a közelmúlt angol miniszterelnöke pedig nem véletlenül kapta a Vas Lady nevet. S azt se felejtsük el, amit Bajcsy-Zsilinszky Endre mondott képvise­lőtársáról, Kéthly Annáról: „Egyetlen férfi van a magyar parlamentben, az is nő!” Királynő volt szívében Több mint száz éve annak, hogy a Sissinek becézett Er­zsébet királyné merénylet ál­dozata lett. Wittelsbachi Er­zsébet a magyarok pártfogó­jából a nemzet védőszentjévé vált. A legendás királyné so­kat tett a magyarokért, nem véletlen, hogy Deák Ferenc ja­vaslatára társalkodónőt is Kecskemétről választott ma­gának Ferenczy Ida szemé­lyében. Kapcsolatuk bensősé- gességét az is jól jelzi, hogy a magyarság által kedvelt Ru­dolf trónörökös halálhírét is Idára bízták, mert más nem merte elmondani Sissinek. Királynénak ugyan csak az 1867-es budai koronázás után tekinthették a magya­rok, ám ő már sokkal hama­rabb több lett, mint Ferenc József felesége. Igazi király­nő volt ő minden magyar szí­vében. Sissi nem pusztán bi­rodalmi érdekből tanulta szőr járt a budapesti Pető Intézetben is. Rendszeresen tartott aukciókat, ahol hivatalos eseményeken viselt ruháit árverezte el, a bevételt pedig az általa támogatott szervezetek javá­ra ajánlotta fel. Végzetes balesete előtti hónapokban a taposóaknák be­tiltása érdekében járta a világot. Fel­szólalt a londoni taposóakna-konfe­rencián és az amerikai Vöröskereszt szervezésében ellátogatott Angolába, New Yorkba és Boszniába is. Halála után követői létrehozták a Diana Ala­pítványt, amely folytatja a hercegnő jótékonysági akcióit. I Bergere-ben sztároknak kijáró hely illette meg, ahol óriási szenzációt keltett banánok­ból összeállított szokm’ácskában előadott j táncával. 1930-óta már hivatásszerűen éne­kelt, első filmes énekszámát négy évvel ké- f ::S sőbb mutatta be, de a második világháború kitörésével felfelé ívelő pályája megtorpant. | A Vöröskeresztben is dolgozott, a háború | után délnyugat-franciaországi birtokának | szentelte energiáját. Budapesten is fellépett • 1928-ban, képünk is akkor készült, amit Pásztor Árpád újságírónak dedikált. 1950-től több gyermeket fogadott örökbe, nem törőd- ! ve a szerencsés kis porontyok nemzetiségé­vel. Bár visszavonult, de birtokának fenntar­tása érdekében ismét vállalt fellépéseket. Az oldalt irta: Sándor Lea Judit. Szerepi Hella és K. Tóth László a magyarok meg nyelvünket. Az 1867-es kiegyezés létrejöttében is el­évülhetetlen érdemei voltak, ráadásul a budai Várban, a budakeszi erdőben vagy a gödöllői kastélyban sokkal jobban érezte magát, mint bárhol a világon. világ Gertrudisként kezdett a Nemzetiben Jászai Mari egy uradalmi bognár és egy cselédlány gyermekeként látta meg a napvilágot 1850. február 24- én Ászáron. Mindössze hat elemit végzett, majd cseléd­ként dolgozott, amikor egy cirkusztársulat a porosz -osztrák hadszíntérre vető­dött. Markotányosnőként részt vett a königgrátzi csatá­ban, ahol hősiességéért pénzjutalmat kapott. A szí­nészettel egy vándortársulat­ban ismerkedett meg, majd különböző színházakban előbb statiszta, majd karda­los szerepeket játszott. Ko­lozsvári szerződése után fel­I került a Nemzeti Színházba, ahol 1872-ben nem akármi­lyen szereppel mutatkozott be a közönségnek: Gertrudist alakította a Bánk bánban. In­nentől felfelé ívelt a pályája, : nem is volt olyan női fősze­rep, amelyet ne játszott volna el. Sikert aratott Bécsben, a német birodalomban, sőt az amerikai kontinensen is. 1913-ban sírhelyet vásárolt, a lebontott Nemzeti Színház köveiből építtette végső ottho­nát. Cukorbeteg lett, a háború­ban a katonák javára és a kato­náknak szavalt, rájuk áldozta jövedelme nagy részét. A banántáncosnő Teréz anya tizenkét évesen ke­rült az ír Loretto-rendhez, ahon­nan hamarosan Indiába utazott, és egy calcuttai rendházban taní­tott. Az utcákon számtalan me­nekült, árva gyermek és leprás tengette életét. Ez indította Teréz anyát arra, hogy a betegeknek ételt és gyógyszert szerezzen. Néhány évvel később a pápa jó­váhagyásával létrehozhatta jóté­konysági szervezetét. Akár az etióp éhezők, akár a dél-afrikai szegénynegyedek lakói, vagy az albán menekültek szorultak se­gítségre, Teréz anya és követői mindenhol ott voltak. Munkájá­ért 1979-ben Nobel-békedíjat ka­pott. Amikor a tiszteletére vacso­rát akartak adni, ragaszkodott hozzá, hogy az erre szánt pénz­zel inkább a szegény indiai gyer­mekek körülményein javítsanak. Bejrút 1982-es ostromakor sike­rült meggyőznie a szemben álló feleket, tartsanak tűzszünetet, hogy a városban rekedt sebesült gyermekeket kimenekíthesse. Bár egészségi állapota hetven­éves korától egyre hanyatlott, folytatta munkáját. Különleges barátság fűzte az ugyancsak ada­kozó kedvű Diana hercegnőhöz, akit vallási meggyőződése elle­nére még a válásakor is minden­ben támogatott. A amerikai Josephine Baker igazán híressé New Yorkban vált, ahol a Csokoládé dendik című show-műsornak és a Plantation Club varietéjeleneteinek köszönhetően gyorsan haladt a pályán. Párizst is meghódította, ahol a franciák is megismerhették „vadember­tánc” stílusát. Hamarosan a francia varieték legnépszerűbb előadóművésze lett. A Folies A győzelem és a siker királynője, a brit I. Erzsébet apjától, VIII. Henrik­től és anyjától, Boleyn Annától nemcsak intelligenciát, hanem erős elhatározást és kitartást is örökölt. Megerősítette az anglikán egyház uralmát, flottája a rossz időt kihasz­nálva legyőzte a rettegett spanyol hajóhadat, az Armadát. A nagy uta­zókat felfedezésekre buzdította, ezek az expedíciók előkészítették a kiszemelt országot a későbbi gyar­matosításra. Rendelkezéseinek eredményét gyakran saját maga el­lenőrizte, lóháton vágott neki Ang­lia vidékeinek. Szerette és támogat­ta a művészeteket: személyesen megjelent Shakespeare Szentivánéji álom című darabjának nyitó előadá­sán is. A drága ruháknak és a gyö­nyörű ékszereknek soha nem tu­dott ellenállni, a férfiaknak viszont annál inkább. Az ország érdekeire hivatkozva nem is ment férjhez.

Next

/
Thumbnails
Contents