Somogyi Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-18 / 65. szám

4 ★ MOZAIK ★ 2000. március 19. RENDŐRBŐL Egy rendőrt életveszélyesen megsebesítettek a múlt hét végén egy Balaton parti szó­rakozóhelyen. A négytagú baráti társaság, amelynek tagjai közt rendőrök is vol­tak, ismeretlen okokból ösz- szeszólalkozott egy másik társasággal. A vitának dula­kodás lett a vége, s az egyik rendőrtisztet vesetájékon szúrta az egyik támadó. Talán csak különös véletlen, de mintha egyre többször lehetne hallani olyan ügyekről, hogy rendőröket támadás ér. Hogy ebből az következik-e, hogy egyre veszélyesebb hivatás ma a rendőröké...?- Kétségtelenül veszélyesebb, mint 15-20 évvel ezelőtt - vála­szolta a Somogyi Hírlap Vasár­nap Reggel kérdésére dr. Kustra József rendőr-ezredes, megyei rendőr-főkapitány. - Veszélye­sebbé, „keményebbé” váltak a bűncselekmények is, és megvál­tozott a társadalmi környezet. Durvábbak, szemtelenebbek, és rafináltabbak lettek a bűnözők. No meg védettebbek: az igazán veszélyes bűnözőknek jó és fel­készült ügyvédeik is vannak. A demokráciát sajnos sokan úgy értelmezik, hogy bármit megen­gedhetnek maguknak, és olya­nokra is jogot vindikálnak, ami néhány éve még elképzelhetet­len volt.- Mondjuk hogy megtámadja­nak egy rendőrt... Jelenti ezt azt is, hogy nem tisztelik, nem be­csülik eléggé a rend őreit, nincs rangja a „rendőri mundérnak”?- Sajnos ez egyenes következ­ménye a közhangulatnak. Fur­csa kettősség: a lakosság egy­részt igényli a biztonságot, el­várják, hogy valaki vigyázzon rájuk, ugyanakkor nincs olyan megbecsültsége ennek a hiva­tásnak, mint ami megilletné. S ha már a közhangulatnál tar­tunk: a bulvársajtóban nem az a hír, hogy egy rendőrt megtá­madtak, az sokkal inkább cse­mege, ha a rendőr lép fel dur­vábban... Megint csak egy el­lentmondás: a közvélemény el­várná, hogy a rendőrök kemé­nyebben lépjenek fel, de ha megteszi, azt már elítélik.- Gyakran válnak támadás ál­dozataivá rendőrök?- Somogybán évente legfel­jebb egy-két ilyen ügy van. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy jóval több is történhetne, csak igyekszünk megelőzni. Hogy lesz-e konfliktus, elsősor­ban attól függ, hogy a rendőr jól méri-e fel a helyzetet. Nem biz­tos, hogy jó, ha mindig, minden áron intézkedni akar. Ha nem elég következetes, akkor meg­úszhatja. Én személy szerint an­nak a híve vagyok - s a közvéle­mény is egyre inkább ennek ad hangot - hogy ha indokolt, ke­ményebben fel kell lépni, és nem kikerülni ezeket a konfliktuso­kat. A rendőrök, ha kell, éljenek azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel felruházták őket. De belátom: egy éles helyzetben azonnal kell dönteni. Utána per­sze hetekig, hónapokig lehet ele­mezgetni a történteket, de akkor pillanatokon múlik minden...- Felkészültek, felkészülhet- nek-e ilyen helyzetekre a mosta­ni rendőrök?- Fiatal az állomány, és fizi­kai-pszichikai felkészültségük jó. Enélkül be sem kerülhetné­nek a szakközépiskolába, főis­kolára. „Alaptétel” a megfelelő konfliktus-kezelés, a humánus fellépés. De az is tény, hogy túl­terheltek a rendőreink, kevés a létszám, a feladat pedig egyre több. Pedig ahhoz, hogy megfe­leljenek a kihívásoknak, több szabadidőre volna szükségük, hogy sportolhassanak, testileg- lelkileg megújulhassanak. Jakab Eles helyzetben azonnal kell dönteni ILLUSZTRÁCIÓ: LÁNG RÓBERT Disznóvágás közben nagyobb támogatásról álmodoztak FOTÓ: HORVÁTH MÓNIKA POLGÁBŐR­BORlUVUiO Az ádándi polgárőrök saját zsebből tankolnak, hogy jár- őrözni tudjanak a faluban. Tá­mogatójuk alig van, önkormány­zatnak nincs pénze rájuk. Nagy János helybéli gazda egy nyolc­van kilós disznót ajándékozott nekik, amit tegnap reggel levág­tak, este pedig közösen meget­tek. A kocsmárosok ajánlottak föl italokat, akiknek üzletére is figyelnek éjszakánként. Akad a tizenhéttagú társaságban kőműves, ács, vízvezeték szerelő és több hentes is; tegnap reggel Lacza János és Balabán Jenő pár perc alatt szögre akasztották, széthasították aztán pedig földarabolták a disznót. Közben jutott idő lélekmelegítő pá­linkára és forralt borra is. A polgár­őrök odataláltak Nagy Péter portájá­ra, s nem csak inni, hanem tenniva­lót is kaptak. Amikor például Ko­vács András kíváncsian felhívta Balassa Imre elnököt, hogy „Na mi van, hol tartunk?”, azt a választ kapta: „Jut neked is kés, gyere krumplit meg hagymát pucolni!” Estére elkészült az étel; vacsorára pörköltet főztek, éjfél után pedig fokhagymás pecsenyét és oldalast kínáltak, merthogy arra esik jól a sör. Ezen az egyetlen éjszakán nem kellett a zsiványoknak attól tartani­uk, hogy polgárőrökbe botlanak; azok fehér asztalnál fogyasztottak, diskuráltak, sztorikat elevenítettek föl. Azt .például, amikor Ádándon postarablót fogtak. Vagy amikor ke­rékpár- és kismotor tolvaj nyomára vezették a rendőröket. Buktattak le pincefeltörőket is, s az emlékezetes ügyek közé tartoznak hadakozásaik az erdei fa tolvaj okkal. A földtől talán egy kicsit elrugasz­kodva tervezgettek, álmodoztak is persze disputa közben, például arról, hogy az ádándi, a siójuti és a bala- tonszabadi önkormányzat, amely te­lepülések területén működnek, pénzt ad nekik a közbiztonság védé­sét szolgáló feladatok megoldásához, s nem csak a mezőgazdasági szövet­kezetből alakult részvénytársaságra számíthatnak. Vagy hogy új gépko­csihoz juthatnak, az öreg Lada Nivát ugyanis állandóan szerelni kell, s rá­adásul a tagok között autószerelő ép­pen nincs. S hogy a lakosság is segít­se őket végre; eddig alig jutottak in­formációhoz tőlük. Pedig nem hely­bélit véd hallgatásával a többség, mert Ádándon csak néhány, a bűnö­zésre hajlamos személy él, az elköve­tők többsége a betörést, tolvajlást kö­vetően odébb áll. Az ádándi polgárőrök fegyvere a hasábrádió, a lámpa, a gumibot, s né­hanapján a kutya. Csak néhányuk- nak van gázpisztolya. Sötétedéstől hajnalig járják a falut és a szőlőhe­gyet; a terület fele hegy, tele erdővel. Ha járőrözni indulnak, akkor a zsivá- nyok tudják, hogy nekik aznap nem terem babér... Czene Attila Tavaly negyedannyi bombariadó­hoz kellett kivonulni a rendőrök­nek, mint az előző években. Igaz: sohase tudhatják, hogy egy „jó­pofa” telefonbetyárral van dol­guk, vagy éppen egy mindenre elszánt pszichopatával. A bom­bariadók 99 százaléka iskolák­ban van, és diákok a csínyte­vők. De elég egyetlen őrült, aki komolyan is gondolja a fenyege­tést... Nehéz eldönteni, hogy a fenyegetés valóban komoly-e, mert a „robban­tó” rendszerint csak néhány szót mond. Ám ezzel az egy-két szóval valóságos lavinát indít el. „Jobb fél­ni, mint megijedni” alapon a rend­őrök minden bejelentést kivizsgál­nak, kivonulnak a helyszínre, kiürí­tik és átvizsgálják az épületet. Hogy milyen erőket vetnek be, az a fenye­getés komolyságától függ.- Tíz-húsz, de akár harminc tagú egység is a helyszínre vonulhat, spe­ciálisan kiképzett, robbanószer-kere­ső kutyákkal - mondta Fekete József rendőr-őrnagy, bűnügyi osztályveze­tő. - A rendőreink tűzszerészképzést is kaptak, de amikor a jelek arra utal­nak, hogy komoly a fenyegetés, azonnal értesítjük a budapesti ké­szenléti egységet, akik másfél óra alat,t ideérnek. Néhányszor kénytele­nek voltunk kérni a segítségüket, például amikor a délszláv válság kez­detén az egyik, általunk fenyegetett- nek vélt kaposvári panzióban volt bombariadó. Hogy mennyire kell komolyan venni a fenyegetést, az elsősorban attól függ, hogy milyen objektum ellen érkezik a fenyege­tés, és a körülményektől is. Volt például olyan időszak, amikor az országban, főleg a fővárosban soro­zatosak voltak a bevásárlóközpont­ok elleni fenyegetések. Amikor Ka­posváron ilyen történt, nagy erőket kellett bevetni. De megfigyeljük a bejelentő hangját, szavait. Ebből is sok minden kiderül. Bár bombát eddig még egyszer sem találtak, tavaly a kaposvári rendőrkapitányság 24 ilyen ügyben indított nyomozást. Ez sem kevés, ám volt olyan év, hogy 100 felett volt ez a szám. A fenyegetők többségét sikerült elfogni. Volt, akit már a helyszínen elkaptak a rendőrök. Megtörtént, hogy a köztéri kamera rögzített?, amikor a nyilvános tele­fonfülkéből telefonált a „robbantó”. A fenyegetők vélhetően fel sem mé­rik, hogy amit elkövetnek, az közve­széllyel fenyegetés, s akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is sújt­ható. Ebben az esetben azonban nem is a börtöntől való félelem szeg­te kedvét a fenyegetőknek. Sokkal inkább: az, hogy az iskolákban a bombariadó miatt elvesztegetett ta­nítási napot szombaton pótoltatták a diákokkal. A legtöbb fenyegetés ugyanis gyerekektől származott, akik meg akarták úszni a dolgozatot, felelést, vagy éppen az érettségit. Jakab L: Több száz ember szórakozását zavarhatják meg, de a fenyegetők többségét sikerült elfogni ILLUSZTRÁCIÓ: LÁNG RÓBERT iBí^j

Next

/
Thumbnails
Contents