Somogyi Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-18 / 65. szám

2000. március 19. ★ KÖZELRŐL ★ 5 ledni a munkatársakhoz. Úgy gondo­lom, kiegyensúlyozott vagyok, nem jellemző rám a szélsőség. Amit mon­dok, azt mindig komolyan is gondo­lom. Az udvariasság pedig alapvető követelmény. A tánciskolában megta­nultuk az udvariasság szabályait, mert annak idején a tánciskola többet A feleség: - Szigorú és kritikus. Igé­nyes magával és másokkal szemben is. .Pontos, kitartó, egyszerű és őszinte. Ezt a gyermekeinkkel szemben is alapvető követelmény­ként támasztja. Névjegy: Farkas István 1942. szeptem­ber 11-én Tabon született. Középisko­lai tanulmányait is itt végezte. Üzem­gazdász oklevelet 1973-ban Budapes­ten a Pénzügyi és Számviteli Főisko­lán szerzett. 1980 és 1990. között tabi tanácselnök, a rendszerváltozás óta a város polgármestere. A harmadik cik­lusban Somogy Megye Közgyűlés­ének tagja is. Nős. Felesége Németh Magdolna, a helyi 1. számú általános iskola könyvelője. Két gyermekük van: Szilvia Budapesten középiskolai tanárnő, István autószerelő-mester. A Somogyi Hírlap olvasói nőnapi sza­vazásukon Farkas István tabi polgár mestert juttatták a városvezetők kö­zül az első helyre. Pedig hát a polgár- mester nem éppen udvarlós típus. Az észak-somogyi kisváros polgármes­tere még hozzátette: leginkább Berkes László földvári polgármesternek druk­kolt, hiszen ő nagy ételkészítési tudo­mánnyal rendelkezik, s úgy gondolta, a női szavazók számára az övé lesz a leg­vonzóbb és legjobban értékelhető vá­lasz...- Kedvelik önt a nők?- Nálunk a hivatalban egész évben nőnap van. A határozottságom egy­ben tiszteletet is parancsol, ezért igyekszem nem hangos szóval köze­nyújtott annál, mint hogy megtanul­tunk táncolni...- Mit jelent a nő az ön számára?- A szerelmet, a szeretetet, a csalá­dot, a feleséget, a nagy lányomat, a ro­konságot. A rokonságba több mint tíz nő tartozik. A kitartó és nem látványos mun­kát érzem a feleségem részéről is. Ha nem lenne ez a háttér, az én felelősségteljes munkám végzése is sokkal nehezebb len­ne.- Mivel veszi le a nőket a lábukról?- Fiatal koromban a szerelemmel, az ígéretekkel, a sportos megjelenésemmel és a tánctudásommal. Szerettem és tudtam is táncolni. Aztán a kisebb füllentésekkel, a riagyot mondással, hiszen erre „haraptak” a nők. Ma már a súlyomnál fogva ritkán perdülök táncra, így az udvarias viselke­dés, a kedvesség a meghatározó. A munkatársak: Benedek Katalin aljegyző: Energikus, határozott polgármes-; tér, természetes, hogy beosztottai is maximális erőfeszítéssel végzik munkájukat. Ezért nem különböz­teti meg a férfi és a női kollégákat. Elvárja, hogy a nők is képességeik legjavát adva dolgozzanak. Elkép­zelései helyességében és kivitele­zésében szilárdan hisz.A nőkkel szemben korrekt. Apró figyelmes­sége jólesik, csak ritkán részesü­lünk belőle: gyakran távol van a hi­vatalból. I Saja Istvánná, a költségvetési és adóztatási iroda megbízott vezető­je: - Nem könnyű vele dolgozni, mert nem ismer lehetetlent. Ked­venc mondása: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen”. Nagyon sok „haj­nali ötlete” van.- Most, hogy a legtöbb szavazatot kapta, változik-e valami a nők megítélésében?- Nem, bár nagyra becsülöm a válaszo­ló hölgyek szavazatát. Köszönöm azok­nak, akik rám szavaztak. Farkas István polgármesternek nincs tit­kárnője. Bejutni hozzá Reichardt Jenöné ügykezelő irodáján keresztül lehet. Ő az, aki naponta figyelemmel kísérheti a város első emberének minden mozdulatát. Azt mondta róla: nem tesz különbséget női és férfi dolgozó között, a munkát mindenki­től határozottan megköveteli. Következe­tes és igazságos. Négyéves együtt dolgozá­suk során úgy ismerte, mint aki nem szereti, ha dicsérik. Krutek József Különös élmények Különös embereket, csodabogara­kat vonultat fel előadássorozatá­ban a kaposvári Életért, a Földért, az Egészségért Alapítvány. Első vendégük Árvái Attila volt, a „Halál közeli élmények magyar földön" című könyv írója. A miskolci Árvái Attilának nem volt ha­lál közeli élménye, ő csak összegyűjti a beszámolókat. Az Életért, a Földért, az Egészségért Alapítvány szervezte találko­zón elmondta, hogy hatszáz olyan ember­rel készített már riportot, akik a klinikai halál állapotából tértek vissza.- A könyvemben negyvenkét beszámo­lót adok közre - mondta Árvái Attila. - A halálközeli élmények az orvosok szerint nem mások, mint hallucinációk. Csupán azt nehéz megmagyarázni, hogy ezek az élmények kilencven százalékban ugyan­olyanok. Az előadó két riportalanyával együtt érkezett, akik megerősítették mondani­valóját. Elmondásuk szerint először ki­léptek testükből, és fölülről láttak rá a környezetükre. Ezután találkoztak meg­halt rokonaikkal, és egy alagútba kerül­tek. Az alagút végéhez közeledve a fény­be érve lepergett előttük életük, s átérzik mindazok fájdalmát, akiket életükben megbántottak, de mindazok boldogságát is, akiknek örömöt okoztak. A visszaté­rés az életbe nem mindig öröm. A Dom­bóvárról érkező Irén azt is elmondta, hogy olyan dolgot látott, amikor teste fö­lé emelkedett, amelyet nem szabadott volna: a műtőorvos sántított, és egy kis dobogót hoztak neki. Az előadáson kiderült az is, hogy ezek az emberek mennyire megváltoznak ez után az élmény után. Erős Győző a prog­ram szervezője elmondta: nem ez volt az utolsó ilyen típusú előadás, legközelebb olyanokat szeretne vendégül látni, akik látják az emberi aurát. Szélesi Kerékhegyen végleg legördült a függöny Életmentő a programozó Nincs több közös rendezvény Udvar­helyen és Bélaváron. A volt udvar­helyi polgármester telkére építet­ték ugyanis a szabadtéri színpadot, és a jelenlegi vezetés nem igazán siet az elődtől szívességet kérni. Emlékezetes borversenyek, falunapok, bálok és politikai fórumok színhelye volt az elmúlt években a Somogyudvarhely és Bélavár közti Kerékhegy. A két falu itt tartotta közös rendezvényeit. Néptánco­sok, fúvószenekarok szerepeltek a hegy­béli szabadtéri színpadon, amely körül a két település népe együtt is elfért. Az ud­varhelyi polgármesterváltással azonban mintha elvágták volna e rendezvények sorát, tavaly már egyszer sem szólt ide meghívó. A szabadtéri színpadot ugyanis ma­gánterületre, az előző polgármester tel­kére építették. A megbuktatott első em­ber mára kiábrándult a helybéliekből, az új vezetés pedig nem siet szívességet kérni az elődtől. Az emelvény még a tanácsi rendszer­ben, kalákában épült. Akkor nem gon­dolta senki, hogy a helyi politika a kerék­hegyi színpad rovására is változhat. Az ma már megválaszolatlan marad, hogy milyen megfontolásból építkezett a két község magánterületre. Tóth László, Ud­varhely jelenlegi polgármestere inkább arról beszél: a falunapot becsülettel meg­tartja az önkormányzata, ha a többi ren­dezvény megritkult is. - A rendezvények elmaradásának nem csak a hely hiánya az oka, hanem az is, hogy ezeknek az eseményeknek az egyik lelke az előző polgármester volt - mondja. - Persze az is tény, hogy valóban nincs jobb hely a Ke­rékhegynél a falvak rendezvényeihez.- Én azokért a rendezvényekért csak támadásokat kaptam - mondja Mester Károly, a színpadtulajdonos expob gármester. - A saját telkemre engedtem az embereket, rengeteg munkám volt a rendezvények megszervezésében. A falumbéliek pedig közben azt találgat­ták: vajon mennyi esik le nekem mindeb­ből? Most kezdik csak értékelni azokat az időket. Csalódtam az emberekben, ezért nem tartunk több rendezvényt a telkemen. N. L.- Negyven méter magasan meg­szűnik a veszélyérzet. Nem érde­kel, hogy mi van lent. Csak azt nézem, mi vár fent. Ilyenkor nem gondolok a családra, a barátokra vagy arra, mi maradna belőlem, ha lezuhannék. Bódé Lászlót (37), a Kaposvári Önkéntes Élet­mentő Egyesület (KÖTÉL) vezető­jét hallgatom.- Van, akit a horgászat érdekel, más vadászni jár. Én a bajba jutott embere­ken akarok segíteni. Napközben az egyik kaposvári vállalkozás alkalma­zottjaként dolgozik Az életmentést szabadidejében gyakorolja. A kívülál­ló számára veszélyesnek tűnő gyakor­latot már rutinosan oldják meg, szinte minden héten találkozik a csapat. Az alapítás óta eltelt két év alatt összecsi­szolódtak, s büszkén mondta, hogy egyre több az érdeklődő. Örülnek, hogy tizenévesek is jelentkeznek. Ál­lítja: a veszélyes feladatot meg lehet szokni, de rögtön hozzáfűzte: mind­ehhez elhivatottság, rengeteg gyakor­lás és kitartás kell.- A csapatmunkán az ember élete múlik, száz százalékig megbízunk a másikban. Ha nem így lenne, azonnal abba kellene hagyni az egészet. Min­denki önként jelentkezik, s közös a célunk. A segítségnyújtás, a bajba ju­tott férfi, nő vagy gyerek kimentése a legfontosabb feladat. Ezért vállaljuk a rengeteg gyakorlást és a veszélyt.- Gyakran a hétköznapok is elég ve­szélyesek.- A rászorulókon segíteni akarunk. A veszélyre egyébként lehet készülni. Rengeteg helyzetet előre be lehet gya­korolni, s alti rendesen dolgozik, az éles bevetésen is tisztességesen elvég­zi a feladatot. Természetesen nem le­het kizárni a sérülést, de ritkán törté­nik baj. Az életmentők hosszas kikép­zésen vesznek részt, mielőtt igazi be­vetésre mennek.- Mi volt a legveszélyesebb beavat­kozásuk?- Amikor a fekvőhelyünk felett másfél méterrel volt a víz. Ez a tavalyi árvízi mentésnél történt meg, Tószeg környékén különleges körülmények között dolgoztunk. Egy sportcsarnok­ban volt a fekvőhely, s állandóan az­zal a tudattal feküdtünk le, hogy bár­mikor baj lehet. A falut egyébként tel­jesen körbevette a víz, s mi akkor a buzgárok megszüntetésén dolgoz­tunk.- Pénzért mentenek?- Minden feladatot ingyen vége­zünk. A tavalyi árvízi mentésnél egyébként akadt támogatónk, az egyik kaposvári kft segítette a munkát.- Mire a legbüszkébb? Névjegy: 1963-ban született Re­metén. Programozó és egy ka­posvári vállalkozásnál dolgozik. Nős, két fia van. Hobbija a men­tés gyakorlás és az olvasás.- Arra, hogy országos ismertségre tettünk szert. Most már nemcsak Ka­posváron számítanak munkánkra, ha­nem a távolabbi területeken is. A Bu­dapest Sportcsarnokban történt tűz után a műszaki mentésben is részt vettük, de az eltűnt személy utáni ku­tatáshoz is hívtak. Ismernek minket, s tudják, miként lehet elérni a csapatot.- Mit csinálna, ha külföldről kapna megkeresést?- Erre is számítunk, ezért egy ki­lenc tagú nemzetközi csapatot hoz­tunk létre. Ezek között orvos, alpinis­ta, búvár is van, a csoport bármikor kész a bevetésre.- Családos ember. Mentés közben bármi megtörténhet...- Soha nem gondolunk arra, hogy esetleg minket kellene menteni. Min­den munkát tisztességesen végig kell csinálni. Nem lennénk elég érettek a feladatra, ha azon gondolkodnánk, hogy hazaérünk vagy sem. Hála Is­tennek, eddig még nem jutottunk baj­ba. Egyébként az önmentéshez is ki­dolgozták a megfelelő technikát, s elég kemény előírások szabályozzák a búvárkodásnál, illetve az alpintech- nikánál a tennivalót. Igazán nem a magasság vagy mélység a fontos, ha­nem a feladat. Ezt kell végrehajtani. Magassági gyakorlatban már voltam, a cukorgyári silónál tartottuk. 60 mé­ter magasságban a mentendő személy szerepét vállaltam, mivel nem akadt más vállalkozó. Engem hoztak le a hordágyban.- A csapatnak van egy négylábú tagja is.- Januártól Carlost, a kutyát nyom­követésre oktatják, s már csak rövid idő van vissza a romok alatti keresés- kutatás gyakorlásából, amit később profi módon végez majd. A kutyát egyébként nem kaptuk, úgy vásárol­tuk. H. M. Farkas István, JLNŰBARÁT Mi polgármester

Next

/
Thumbnails
Contents