Somogyi Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-11 / 60. szám

4 ★ KÖZELRŐL ★ 2000. március 12. ményeik gyarapodjanak, arról néhány odaadó fonyódi és bogiári család gondoskodik. No és a balatoni oroszlánok. A két város jótékonysági klubjai szervezik ugyanis a sok-sok kirándulást, programot és áll­ja a költségeket. A Lions ma­gyarországi kormányzóságán keresztül Veégh Zsuzsanna a fonyódi Lions elnöke szervez­te a balatoni vendégfogadást. A magyar gyerekek nem értették a kérdést: miért je­lentkeztek az iskolában első­ként a török gyerekek fogadá­sára. Dégi Diánának két kis­lány lesz a barátnője egy hé­tig. Az anyukája' elmondta, rögtön igent mondtak, ami­kor Dia hozta a hírt az iskolá­ból. Talán azért is, mert egye­düli gyerek, de »hozzátette: természetes, hogy várták a török diákokat. Erezzék jól magukat nálunk. Bodor Ben­cét alig lehetett szóra bírni, annyira izgatott volt a talál­kozás örömétől. Kishúga Sára viszont biztos benne, hogy jót játszanak majd a vendég lányokkal, hiszen két Barbi babája is van. Nem lesz kön­nyű, mondta az anyukájuk, de megbirkóznak a vállalt fel­adattal. A nyelvi nehézsége­ket legyőzi a szeretet. (Gáldonyi) A földrengés sújtotta tö­rök vidékekről érkeztek két hetes pihenőre a gye­rekek. A fonyódi és bog­iári családok nagy szere­tettel fogadták őket. Ez természetes, mondta az egyik anyuka, érezzék jól magukat nálunk. Két hetes pihenő vár arra a nyolc török gyerekre, akik a Lions mozgalmon keresztül érkeztek a Balatonhoz. A ki­lencedik Aysa Ilkates, aki az isztambuli Leo, a Lions ifjú­sági klubjának elnökeként kí­sérte el a diákokat. Nagyon örülnek, mondta, hogy megis­merhetnek egy másik orszá­got, mert egyikük sem járt még itt. A történelem órán ugyan tanultak Magyaror­szágról, de az igen kevés. Va­lóban nagy tanácstalanság ke­rekedett a kis csoportban, amikor hazánkról kérdeztük őket. Hogy ismereteik és él­Fonyódi és bogiári családok gondoskodnak a gyerekekről FOTÓ: HORVÁTH MÓNIKA Futni hagyott zsebesek Az asszony tele kosárral már a kasszához igyekezett, amikor a fér­fi meglökte. Amig egyensúlyának visszaszerzésével volt elfoglalva, a férfi társa elemelte a pénztárcáját. A károsult persze nem vett észre semmit, a modortalanságuk miatt szapulta a másik kettőt. Csak a pénztárnál döbbent rá, hogy az előbb többet is veszített, mint az egyensúlyát. Károsultak és kereskedők egyaránt állít­ják: rendszeresen - szinte már szerve­zetten - fosztogatják a vásárlókat a zseb­tolvajok a barcsi boltokban. Már az üz­let zárt tere sem riasztja vissza őket, s ott is lopnak, ahol kamera vigyáz, biz­tonsági őr áll. A zsebesek legutóbbi áldozata 80 ezer forinttal lett szegényebb, pechjére ennyi volt a tárcájában, amikor vásárolni indult. Nem csak a kifosztóira; hanem az üzletre is haragszik, ahol kizsebelték. Azt mondja: részben azért bátorodhat­tak fel ennyire a tolvajok, mert a boltok nem törődnek a vásárló biztonságával. - A biztonsági őr csak a portékára vigyáz, s hasonlóan a kamera is. Az alkalmazot­taknak csak nyűg, ha meglopnak egy vá­sárlót, mert többletmunkával jár. A barcsi rendőrökhöz az elmúlt hó­napokban összesen egy bejelentés érke­zett. Ugyanakkor a károsult maga is ka­pásból öt nevet említ, akik szintén a kö­zelmúltban jártak pórul a barcsi üzletek­ben. A többség nem tesz feljelentést, mert nem bízik az eredményben. Inkább búcsút mond a pénzének, lenyeli a bé­kát. Az áldozatok többsége horvát állam­polgár, akik egy számukra idegen or­szágban még kevesebb értelmét látják a rendőrség bevonásának.- Azzal, hogy így döntenek, az áldoza­tok saját maguk hagyják futni az őket megkárosítókat - mondja dr. Kiss Elem­ér, a kapitányság vezetője. - Feljelentés nélkül ugyanis még az esélyt sem adják meg, hogy valaha elkapjuk a tolvajokat. A barcsi rendőrség korábban már jónéhány zsebescsoportot leállított, eltá­volított a városból. Nyilván azoknak ez nem vigasz, akik már nem látják viszont az ellopott pénzüket, de a feljelentéssel legalább azt elkerülhetnék, hogy később ismét áldozatul essenek a tolvajoknak. Nagy László Orvosok az etika Királyleányka és raguleves Napi három deci bor az egészség kulcsa, vallja a püspöki pince főborásza Egy pohár könnyű, vérvörös bor va­csora után. A borbarátok gondolat­ban már érzik a nedű kellemes ízét, a profi borkóstolók azonban nem ragadtathatják el magukat ennyire, ők gyakran 40 féle borocskát is megízlelnek. Anderka István, a ne­ves borszakértő harminc éve kóstol­ja bírálóként a borokat- Az egyetem előtt nem kóstoltam bort. Gyermekkoromban itattak velem a nagyapám saját termesztésű borából, de nem ízlett. A borászat kötelező tantárgy volt, ezért bort is kellett kóstolnunk. Az­tán a budafoki nagypincékben, ahol a gyakorlatok zajlottak lassan rájöttem, fantasztikus dolgokat rejt és egyre töb­bet fedeztünk fel a varázsából és szépsé­géből. A borszakértőt az egyetem- i évei után először csak baráti alapon, ké­sőbb falusi, majd hegyközségi és területi borversenyeken bírált.- A profi borkóstolóknak ismerniük kell a borok összetevőit, fajtajellegét, za­matanyagait és az egészséges bor jellem­zőit, amelyek együtt adják a nedű har­móniáját. A borokat nem egymáshoz, hanem mindig önmagukhoz minősítjük, és ezt pontozzuk. Anderka István a pécsi püspök kéré­sére vállalta az egyház pincéjének keze­lését, amely mérete és rendje miatt is kedvelt idegenforgalmi látványosság.- Az egyházhoz hozzátartozik a bor. A legszebb fekvésű helyeken termelték a borokat, például a kaposvári bencés apátság romjai mellett a Cserhát-dűlő tel­jes vonulatán, ahol csodálatos zamatú szőlő termett. Jómagam azt vallom, az igazi minőségi bor hat-hét éves korában NÉVJEGY: Az 55 éves Anderka István, 1972-ben szerezte diplomáját a kertészeti egyetemen, kertészmémöki szakon. 1998 óta a pécsi püspökség főborásza. Jelenleg a kaposvári FVM hivatal főtanácsosa. Húsz éve bírálja a versenyeken a borokat. nyújtja a legteljesebb élményt. A nagy borgyűjtők gyakran sznobizmusból vá­sárolnak méregdrága, 50-60 éves boro­kat, amelyeknek az élvezeti értéke már igen csekély. Anderka István szerint a bor bármikor fogyasztható és hallatlanul egészséges. Sok tápanyagot tartalmaz és vitaminok­ban gazdag.- Aki bort iszik, állítom kevesebbszere betegszik meg. Egy-két deci borocska normális és egészséges. Ezt kellene in­kább megszokniuk a felnőtteknek, mint az üdítők és a tömények fogyasztását. A püspöki főborász hangulatátótól és napszaktól függően fogyasztja a borokat. Vannak hozzá közel álló fajták, mint a fe­hér burgundi és a szekszárdi fűszeres ka­darka.- Minden bor más és más élvezetet nyújt. A nehezebb ételekhez a vörös, könnyebbekhez pedig a fehérbort aján­lom. A gasztronómusok - egyébként mi­vel főzök rendszeresen, így ezzel sokat foglalkoztam - ételenként elkülönítik az a fajtákat. A királyleányka például a ragu­leves legteljesebb kiegészítője. A főborász szerint a magyar borok tit­ka a rendkívül körültekintő gondozás­ban és klímában rejlik. Minden bor más, ebben az a csodálatos. Minden fekvés, táj, talaj más és más zamatot ad. Ez teszi gyönyörűvé és sokszínűvé borkultúrán­kat. Szellő Gábor mérlegén A beteg követelményei gyakran nagyobbak az orvossal szemben, mint amit teljesíteni tud. Eseten­ként túlbecsülik a gyógyítás lehe­tőségeit is. Zömmel ezekből fa­kadnak az orvos-beteg konfliktu­sok. Nagy részt ilyen ügyekben kell megmérni az orvos munkáját és magatartását az etika érzé­keny patikamérlegén. Dr. Mezőfl László, a megyei orvosi kamara orvosetikai bizottságának elnöke.- A panaszt kiváltó esetek többsége az orvosok túlterheltségével, végsősoron az egészségügy strukturális válságával függ össze - mondta. - Az orvosoknak nem mindig jut elég idejük arra, hogy egyénileg foglalkozzanak a beteggel. A paciens pedig nem tud mindent megbeszélni a kezelőorvosával, s jó­részt ebből adódnak a bepanaszolás- hoz vezető vélelmek és félinformá­ciók.- Az etikai bizottság tagjai is orvo­sok, így ha kollégájuk javára döntenek, a panaszosok alighanem úgy vélik, csak a mundér becsületét védik.- Nem hiszem, hogy elfogultak vol­nánk az orvosok javára. Mi ugyanis a betegekért dolgozunk, azért, hogy ellá­tásuk jobb legyen. Más kérdés, hogy gyakran a beteg túlézékenységéből vagy a rendelők zsúfoltságából és az ezzel együtt járó feszültségekből fakad a panasz, s az orvos semmilyen neki felróható mulasztást, vétséget nem kö­vetett el. Akit tehát alaptalanul vádol­orvost marasztaltak el három év alatt. 12 éve - harmadik ciklusban - vagyok a megyei etikai bizottság elnöke. Egy év­ben legkevesebb 18 ügy került elénk, s 28 volt a legtöbb. Az esetek száma évenként változó, és nem mutat ten­denciát.- Milyen szankciókkal élhetnek?- A figyelmeztetéstől a fegyelmi fo­kozatokon és a pénzbírságon át az or­vosi kamarából való kizárásig és a mű­ködés felfüggesztéséig terjed a skála. Az utóbbiakra azonban nem volt példa, ugyanis szándékosság vagy súlyos mu­lasztás nem fordult elő. Az ilyen jellegű esetek egyébként a nyomdzati háttérrel is rendelkező bíróságra tartoznának. Tizenegy tagú bizottságunk, amelyben valamennyi orvosi szakág képviselői jelen vannak, csak etikai vétségek kap­csán foglalhat állást. NÉVJEGY: Dr. Mezőfi László 1938-ban Karádon született. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1963 óta a kaposvári megyei kórház orvosa. 1969-ben ideggyógyász , 1971-ben pszichiátriai szakorvosi képesítést szerzett. 1982-ben az elektromos agyvizsgálati módszerek klinikai alkalmazásából szakvizsgázott. Az ideggyógyászat elektrofiziológiai labo­ratóriumának , valamint epilepszia ambulanciájának vezető főorvosa. 1988 óta a megyei orvosi kamara etikai bizottságának elnöke. nak meg, azt kötelességünk megvéde­ni. A felek rendszerint a végsőkig har­colnak igazukért, és fellebbeznek az Országos Orvosetikai Bizottsághoz. Ott a mi döntésünket megerősítve három- Milyen esetekben a legnehezebb dönteni?- Amikor nyilvánvaló, hogy egy, az orvos és beteg közti beszélgetés elég lett volna a panasz megelőzéséhez. Amikor a saját szemszögéből mindkét félnek igaza van. Egy páciens például - elégedetlen lévén a kezelés eredmé­nyével - az egyik orvost egy kollégájá­nál vádolta be. Ebből olyan konfliktus­láncolat keletkezett, hogy bár semmi­féle mulasztás nem történt, a beteg az egész kórházi osztály valamennyi or­vosa ellen egyszerre élt panasszal. Az ügyben az Országos Orvosetikai Bizott­ság mondta ki a végső szót, megerősít­ve az orvosokat felmentő döntésünket.- Előfordult-e hálapénzzel kapcsola­tos panasz?- Ilyen nem volt; egy beteg azonban két orvost is bepanaszolt, akik megkér­dezték tőle, hogy mennyi a nyugdíja. A háziorvos és a szakorvos e kérdéssel azt kívánta eldönteni, hogy milyen mértékű kedvezménnyel írhatja föl a szükséges gyógyszert. A beteg viszont, aki a másodfokú etikai bizottsági dön­tésbe sem nyugodott bele, állítja, hogy hálapénzfizető képességét akarták ki­fürkészni.- A panaszt tevők egy része nyilván olyan hozzátartozó, aki nem tud bele­nyugodni, hogy a családtagján nem tudtak segíteni...- Az ilyen emberek nemegyszer lel­kileg sokkos állapotban vádaskodnak, s nem tudják elfogadni, hogy előfordul, amikor már a legjobb orvos, a legkor­szerűbb gyógymód sem képes feltar­tóztatni a végzetes kórt. Egyikük az egész kórházat feljelentette, jóllehet a beteget több más intézetben is meg­vizsgálták, azonos következtetést von­va le. Az eset kapcsán szakmai bizott­ság is összeült, ám nyomát sem találta műhibára utaló jelnek.- Gyakori s talán nem alaptalan véle­mény, hogy az időhiány rutindiagnózi­sokhoz vezet, s ez késlelteti a kevésbé nyilvánvaló betegségek időbeni kezelé­sét.- Inkább a túlvizsgálatok a jellemző­ek. Az orvosok többsége - épp a bizal­matlanság miatt - túlbiztosít; ez a szük­ségesnél is drágábbá teszi a kezelést.- Mekkora tehertétel az orvosoknak, ha az etikai bizottság elé citálják őket?- Érthetően valamennyiüket megvi­seli a hetekig tartó eljárás. Ez azoknak is sok gyötrődést okoz, akikről nyilván­való, hogy semmilyen etikai vétséget nem követtek el. Gyakran még a fel­mentő döntést is szakmai munkájuk le- minősítése és presztízsveszteségként élik meg.- Elfogadva, hogy gyakran alaptala­nul, túlérzékenységből vádolják orvosu­kat a páciensek, nyilván egyetért azzal, hogy mégiscsak a beteg a kiszolgáltatot­tabb.- Nemrég magam is beteg voltam, műtéten is átestem. Tapasztaltam ezt a kiszolgáltatottságot, jóllehet kolléga­ként megkülönböztetett figyelmet kap­tam. Mégis úgy éreztem: nem jutott rám annyi idő, amennyit elvártam vol­na. A körülmények is megviseltek, akár csak a többi beteget. Igaz, orvosként azt is tudom, hogy az egészségügyben dolgozó gyakran a legrosszabb beteg. Bíró Ferenc 4

Next

/
Thumbnails
Contents