Somogyi Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-04 / 206. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1999. szeptember 4., szombat Turizmus 11 Megkopott magyaros vendégszeretet Sok vendégváró nem dicsekedhet az idei szezonnal, de ezért alapvetően nem az elhúzódó délszláv háború okolható, hanem a rossz üzletpolitika. Bár nyaralása helyszínéül egyre több belföldi választja ezt a régiót, számuk még mindig csak húsz-harminc százalékra tehető. Ez az arány Franciaországban 70, Spanyolországban pedig 92 (!) százalék. Gondot okoz ezzel párhuzamosan, hogy az itteni szolgáltatásokkal elégedetlen, tehetősebb középkorosztály tagjait az is riasztja: a Balaton- partra egyre több, dorbézolni vágyó fiatal érkezik. Viselkedésükkel nehezítik a pihenést. A közbiztonságot a legtöbb nyaraló rossznak tartja. Elégedettek viszont a Balaton vízminőségével, a szakértők szerint azonban mintegy száz- milliárd forintot kellene néhány éven belül a tóra költeni, mert ez az állapot igencsak sebezhető. Hogyan tovább? — ezt kérdeztük neves szakemberektől. Középszerű a Balaton A balatoni szolgáltatások — Lengyel Márton közgazdász szerint — középszerűek, a vendégek csalogatásához temérdek pénzt kellene befektetni. A balatoni régióban élők azonban a tapasztalatok szerint képtelenek érvényesíteni az érdekeiket. — Szerencsénk volt azzal, hogy sok eső esett — állapította meg az idei nyárról a Közgazdaságtudományi Egyetem turizmus tanszékének vezetője. — A jövőt nehéz megjósolni, de én nem vagyok derűlátó. Hat évvel ezelőtt készítettem átfogó koncepciót a térség fejlesztésére; a sokak által támogatott elképzeléseim azonban papíron, az íróasztal fiókjában maradtak. Nem sikerült létrehozni például pénzügyi alapot a Balaton megsegítése érdekében. Ha erre húsz-harminc év múlva kerül sor, akkor addig 20-30 alkalommal adódhat halpusztulás. Törvény helyett, amely segíthetné a régióban tartani az itt megtermelt pénzeket, kormánybiztost kapott a Balaton; az ígéretek azonban nem oldják meg a problémákat. Lengyel Márton azt mondta: az első teendő szerinte az, hogy kialakítsák a profibb arculatot. — Nincs erő, amely képes lenne összegyűrni a sok apró, használható ötletet — állapította meg. — A turistákat külföldön kellene elérni, és megnyerni, nem pedig akkor veszekedni rajtuk, amikor a Balaton-partra érnek. Kitalálni magunkat A Balaton Magyarország legkedveltebb vidéki úticélja. Viszonylag közel esik a fővároshoz, de az ide vezető utak rosszak — ezt mondta dr. Kraft Péter, a Gazdasági Minisztérium turisztikáért felelős helyettes államtitkára. — Nem lesz több vendégünk, ha nem költünk többet az infrastruktúrára. Márpedig a célok nagyok. Ezeknek az alapja az, hogy az idegenforgalom a rendszerváltás óta eltelt kilenc évben megháromszorozta jövedelemtermelő képességét. Erre semelyik más — persze a működését legálisan mért — ágazat nem volt képes. A turisztikai egyenleg aktívummal zárt az idei első félévben is, és a külkereskedelmi mérleg hiányának negyven százalékát fedezi. E nélkül minden bizonnyal jelentős mértékben le kellett volna értékelni a forintot. A turizmusból tavaly 2,5 milliárd dollárt (!), azaz 625 milliárd forint bevételt könyvelhetett el az ország, s ennek a kétszerese is remélhető az illetékesek szerint. A fejlődés azonban megállt. — Ki kellene találnunk magunkat — mondta Kraft Péter. — A Balaton már nem a kelet- és nyugatnémetek találkozó- helye, s bár az az ötlet jó, hogy legyen a kisgyermekes családoké, ez kevés. Lehet, hogy intenzívebben kellene nevekhez kötni a településeket; Salzburgba sem a városért, hanem inkább Mozarttal találkozni utaznak az emberek. Siófoknak például Kálmán Imre, Balatonföldvárnak a Széchenyiek toborozhatnának közönséget. S jó volna kiötölni egy, az egész Balatont átfogó rendezvénysorozatot, amelynek révén világszerte beszélnének erről a régióról. Emlékeztetett arra, hogy Magyarország annak révén került be legutóbb a köztudatba, mint ahol Forma 1-es autóversenyeket rendeznek. Kevesebb gazdagabbat Mindehhez persze az állami és helyi szerepvállalásnak is növekednie kellene. A turisztikát a legmagasabb szinten irányító szakember beszélt saját „élményeiről”; a Balatonon nyaralva „leugrott” Kaposvárra megtekinteni a Rippl-Rónai-kiállítást. A múRosta Sándor zeum persze zárva volt. (Ő megnézi majd Párizsban — mondta —, de sokan erre nem képesek.) Annak is tanúja volt, hogy a legforgalmasabb hétvégeken megesett: a Tourinform-irodát bezárták; nem ajánlott programot, mert a dolgozók pihentek. Amúgy az a megfigyelése: ha a turistával legkésőbb húsz percen belül nem foglalkoznak, akkor odébbáll, s valószínűleg soha nem tér vissza. — Jöjjön inkább kevesebb vendég, de költsön több pénzt — visszhangozta a helyettes államtitkár a balatoni vállalkozók régi óhaját. — Az utóbbi tíz évben 22 USA-dol- lárról 95-re növekedett a beutazók átlagos napi költsége (ez minden bizonnyal az inflációnak és a forint leértékelésének is köszönhető). Másutt ez meghaladja a napi ezer dollárt is, erre azonban Magyar- országon még kevés a példa. Ehhez meg kell teremteni a korrekt pénzköltés lehetőségeit is. Jobban be kell csomagolni, amink van. Még azzal sem dicsekszünk, amivel rendelkezünk, például hiányoznak a magyar nyelvű városkalauzok. Ennek híján a minap egy kísérőt adtak mellém, aki húsz percen át azzal próbált elriasztani, hogy felesleges sétálgatnunk, úgy sincs errefelé semmiféle látnivaló... Kraft Péternek tavalyról van kimutatása arról, hogy hány külföldi vásárolt ingatlant Magyarországon. A szám döbbenetes: 200 ezer. Jelentős részük — ezt tudjuk — a balatoni régióban vett családi fészket, és ezt sokan a turisztikában kamatoztatják. A folyamat mostanában még jobban fölerősödött. A helyettes államtitkár szerint ezt nem szabad zokon venni: ezek az emberek nem egy-egy hétre, hanem harminc évre előre kifizették a szállás díját. — A koszovói háború 78 napja mellett legalább olyan riasztó a turisták számára a rossz közbiztonság és a sok rosszindulatú pletyka, amit német nyelvterületen terjesztenek a Balatonról — állította a helyettes államtitkár. Somogy hét százaléka A vállalkozóknak is részt kell vállalniuk a terhekből — ez a szakemberek egybehangzó véleménye. Szerintük a legtöbben zsebre teszik a nyereséget, s közben ugyanakkor egyre csak panaszkodnak. Miért lenne az állam feladata, hogy megoldjon mindent — amiből főképpen a vállalkozók profitálnak —, ami veszteséges? Egyre inkább nyilvánvalóvá válik: a jól hangzó szlogen ellenére a Balaton-parton sem él(het) mindenki az idegenforgalomból. A turisztikai célelőirányzatból egyébként hatmilliárd forint jut az idén támogatásra (ez az idegenforgalom által megtermelt összegnek mindössze az egy százaléka!). Ennek a pénznek negyven százaléka, 2,5 milliárd forint nyerhető el pályázatokon. Tavaly összesen 2,2 milliárd forint támogatást osztottak szét a turisztikai célelőirányzatból az illetékesek. Ennek a megosztását azért is jelöljük meg, mert az idén hasonló arányok várhatóak. E szerint az önkormányzatok és társadalmi önszerveződések jutottak az összeg 43 százalékához. 20-20 százalék jutott a kis- és nagyvállalkozóknak, 13 százalék a középvállalkozóknak és mindössze négy százalék a tíznél kevesebb szakembert foglalkoztató mikrovállalkozásoknak. Ha ennek az állami támogatásnak a terület szerinti elosztását vesszük figyelembe, akkor örömmel írható le, hogy Somogy megye az elnyerhető pénzösszeg hét százalékát nyerte el, ugyanany- nyit, mint Zala (három százalék) és Veszprém (négy százalék) megye összesen. (Haj- dú-Bihar a pénz 13 százalékhoz jutott, s ezzel a megyék között a legsikeresebb.) Ugyanakkor megjegyzendő: a Balaton-parton élők nagyon nehezen juthatnak a megyei fejlesztési tanácsok pénzeihez. S a statisztikai régiók — amelyeknek peremére szorulnak az itteni települések — illetékesei nem az ő életüket megkönnyítendő pályáznak európai uniós pénzekre. Együttműködés segíthetne Rosta Sándor, a Balatoni Idegenforgalmi Regionális Bizottság elnöke arról beszélt: az együttműködés erőt adhatna a régiónak. — Stabilitást a hazai vendégek számának további növekedése is jelenthetné a Balatonnak — mondta. - Esélyt nyújt erre az is, hogy tízezer forintról harmincezerre emelkedik a munkáltatók által a dolgozóknak adható üdültetési csekk értékének összege. S ha a belföldi középosztály rádöbben arra: nem kell máshová utaznia, a Balaton mellett is jól érezheti magát, és itt sem kérnek el több pénzt a szolgáltatásokért, mint másutt. Rosta Sándor nagy lehetőséget lát több szakág, így a vízi turizmus fejlesztésében is. A külföldi tavakkal való összehasonlítással támasztja alá, hogy a jelenlegi 3,5-4 ezernél ötször több vitorlás is kényelmesen elférne a Balatonon. S egy vitorláshely létesítése a bérlők révén öt éve alatt megtérülhet. A lényeg szerinte az, hogy középtávon megvalósítható koncepciót készítsenek, amelyre ki-ki biztonsággal építheti a saját programjait. Titkolt forgalom Azok a fejlesztések támogatandók, amelyek hozzájárulnak a szezon meghosszabbításához, szélesebb nemzetközi idelátogatottságot „provokálnak”, s magasabb pénzköltést tesznek lehetővé — ezt tartalmazza a birtokunkba került írás, amely az országgyűlés idegenforgalmi bizottságának foglalja össze a balatoni turizmus helyzetét. Korábban egy zsúfoltabb hétvégén is egymillió ember fürdött egyszerre a Balatonban, a csúcsév 1984 volt a statisztikák szerint. A fejlesztést azonban nem tudott lépést tartani a vendégforgalommal. A rendszerváltást követően a privatizáció „eredményeként” magántulajdonba került sok üdülő, szálloda, a fizető-vendéglátással foglalkozók jelentős része pedig a fekete gazdaságba vonult vissza. A jellegtelen tömegturizmust felváltotta a szabad rablás. A kínálat azonban nagyobbrészt változatlanul a tömegturizmus igényeinek felel meg.A fejlődéshez viszonylag pontos adatokra is szükség lenne. De például a visszafogott becslések szerint is mintegy 300 ezer férőhellyel rendelkeznek a magánszobakiadók, s az ő forgalmukról nem áll rendelkezésre semmilyen információ. Hivatalosan mindössze 8 ezer (!) szálláshely van regisztrálva... Tíz-száz német márkáért adják általában a szobát személyenként. Az illegális, adómentes forgalom leszorítja az árakat, nagy összegű adóbevételtől fosztja meg az államot, ellehetetleníti a szabályosan működő turisztikai szervezeteket. A külföldi állampolgárok által vásárolt és aztán bérbe adott lakóingatlanok a magyar adórendszert megkerülve tovább növelik az eltűnt vendégéjszakák, kapacitások számát. A szolgáltatások színvonalát tekintve egyébként leginkább a szálláshelyekben van lemaradva — 20-30 is — a régió. A kereskedelmi, vendéglátó üzletek kínálata az utóbbi években javult, színesedett. Általában is megállapítható azonban, hogy a „hagyományos magyaros” vendégszeretet megkopott. Czene Attila Kraft Péter TC '98 (2,2 milliárd Ft): A támogatási összeg megoszlása vállalkozások mérete szerint Mikrovállalkozás (0-9 fő) 4% Kisvállalkozás Önkormányzatok és társadalmi önszerveződések 43% Nagyvállalkozás (250 fő felett) 20%
