Somogyi Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-15 / 215. szám
SOMOGYI HÍRLAP Somogyi tájak 1999. szeptember 15., szerda Megújult keresztek Több mint hétszázezer forintba került a három, templom előtt álló kereszt felújítása Hajmáson. Az önkormányzat és a hívek adományaiból megszépített kereszteket Balás Béla kaposvári megyéspüspök áldotta meg a falunapon, amelynek színes programjain csaknem ezren vettek részt. (Is) Programkavalkád A kispályás foci, rönk- és sodrófahají- tás mellett főzőversenyt és közlekedési bemutatót látott a népes közönség a várdai falunapon, amelyen címert és megyezászlót adott át a falu elöljáróinak dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke, (szg) Erőbajnokság Toldi erőbajnokságot is rendeznek a szombaton reggel szüreti felvonulással kezdődő falunapon So- mogyjádon. Vetélkedők, versenyek zajlanak de a néptánc, a zene és a színpadi játék is helyet kapott a programban. (Is) Ecsenyi egészségnap Egészségnapot szerveznek pénteken Ecsenyben. Az ott élők vért adhatnak és csontritkulás-mérésen is részt vehetnek. (Is) Újra próbálkoznak A nagybajomi önkormányzat újra pályázik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések támogatására, ugyanis a 3500 lelkes nagyközség kimaradt az első körből. Ács Attila polgár- mester szerint pénzügyi zavarok jelentkezhetnek, hiszen már így is van néhány kifizetetlen számlájuk, és a működésre kétmillió forintos hitelt vettek fel. (Is) Rinyakovácsi segélyek Csaknem százezer forintot fizetett ki a szülőknek a tanévkezdésre a rinyakovácsi önkormányzat. Az általános iskolások ezer, a középiskolások 3 ezer forintot kaptak. A tankönyvek árának a felét is a polgármesteri hivatal állja, és a menzai térítés ötven százalékát ugyancsak átvállalta, s a diákok ingyen utazhatnak az iskolába. Áz összköltség meghaladja a háromszázezer forintot. (Is) Salvador Dali képei ejtik ámulatba a látomások festőjét Későn lobbant szerelem Báli Mária nem járt festő iskolába FOTO: KOVÁCS TIBOR A mosd ősi Báli Máriát az ötvenedik évén túl szállta meg az ihlet. Akkor festette első olajképét: Krisztust az olajfák hegyén. Tucatnyi alkotása született azóta, s ma már csak úgy emlegetik: a falu festője. Mosdós — Sokáig lappangott bennem a festészet iránti vonzalom, de már csak rokkantnyugdíjasként tört ki belőlem a vágy: ezt kell csinálnom. Fekete József, hajdani rajztanárom órái idézőitek föl bennem; már akkor három összevont órában tanította a rajzot mondván: az alkotáshoz idő kell. Néhányszor megnéztem Riba Márta munkáit, s úgy döntöttem: megpróbálom. Az első képek kicsit suták lettek, de aztán belelendültem. — Nem csodálkozott, hogy mindez különösebb tanulás nélkül sikerüli? — De igen. Aztán a szanatóriumban fölavattak egy kis kápolnát, de nem volt benne kép. S kértek: fessem meg Szent Terézt, az intézet védőszentjét. Sikerült. —Modeü után vagy képzeletből fest? — így is, úgy is. Gyakran dolgozom a szabadban. Az például az orosz telet ábrázolja — mutat egy falon függő, hólepte városképre. Amott pedig egy, ami látomás után készült. Vallásos ember vagyok. Pihenés közben behunyom a szememet, és jönnek a látomások; ezeket próbálom megfesteni. Sok szenttel találkoztam már, s láttam többek között Jézus Krisztus arcát, a Szent Terézt, Pió atyát. Báli Mária kedvenc kutyája társaságában, egyedül él egy nagy családi házban. Huszonöt éves volt, amikor a férjét, majd apját és édesanyját is elvesztette. Lánya és két unokája Szennában él. Tervezi, hogy hozzájuk költözik. Szennában ugyanis élénkebb a turizmus, nagyobb esélye van a képek értékesítésére. Tanult mestersége a varrás, ottjártunkkor is éppen egy őszi kabátnak valón dolgozott. — Sokáig varrtam, géppel hímeztem; talán innen a kézügyességem. Szerettem mások munkájában gyönyörködni, s tanulni, amit csak lehet. Tagja vagyok a mosdósi pávakörnek és a nyugdíjasklubnak. A századelői népi fejfedőt például mindig én kötöm meg. Ennek ugyanis különös módja van. — Milyennek látja a jövőjét? — Nagyobb kiállításokat szeretnék rendezni s eladni a képeket. Ez azonban egyre nehezebb. — Milyen témákat kedvelnek az emberek? — A tájképeket. A modemeket nem annyira, pedig szívesen festek olyat is. Azt szeretik, ha fölismerik, hogy mit ábrázol. Úgy tapasztaltam, minden házban van legalább egy kép. — Ki a festőideálja? — Salvador Dali; megkapott a színvilága, a gondolkodás- módja. Van sok őrült dolga is, de néhány képe nagyon tetszik. Szeretem még Csergezán Pál ál- la’tfestményeit. Én is festettem már lovakat, őzeket. — Mit szólnak a mosdósiak, amikor vászonnal, ecsettel a kezében járja a mezőt? — Megszokták már. Évente megrendezik az alkotótábort, látnak elég sok bogaras festőt keveregni a faluban. — Mosdóson van egy riválisa: Riba Márta. Hogyan fér meg két dudás egy csárdában? — Ő egészen más természet, mint én. Szeret villogni, én csöndben dolgozom. — Mit jelent életében a festés? — Nagy nyugalmat, menedéket. Ez teljesen más világ, ahol feledhetem a gondomat, szegénységemet. Várnai Ágnes Vendégváró porták Szennában néhány család foglalkozik falusi vendégfogadással. Mintegy háromszáz hazai és külföldi látogató fordult meg a szezonban Miszlang Jánosné Németh Ágnes hangulatos portáján. Szenna A falusi turizmusnak kilenc éve helyet adó Miszlangcsaládnál a német, osztrák és olasz vendégek mellett idén a japánok is pihenésre leltek. Egy-egy alkalommal tíz-tizenöt vendégnek nyújtanak szállást, de ha kell még két szobával bővíthetik az alkalmi hajlékot. Idén új, népszerű szolgáltatással rukkoltak elő: szabadtéri kemencében sült lángállóval várják a vendégeket. Egy- egy alkalommal 10-15 vendég üli körül a kemencét V. A. Szabad utat a víznek Elkészültek a vízelvezetési munkálatokkal Zselic- kislakon. Tavaly egy vis maior pályázaton mintegy 2,2 millió forintot nyert erre a célra az ön- kormányzat. ZSELICKISLAK Póré László polgármestertől megtudtuk: árkokat, átereszeket tisztítottak, s a munkákban a falusiak is részt vettek. A Petőfi utca felső részén, a házak fölötti területeket kellett rendbe tenni, mert már tűrhetetlen volt ez az állapot. Árkokat ástak, hogy könnyebben folyjon el a víz, s a jelentős társadalmi munkának köszönhetően a nagyobb esők sem jelentenek már gondot ezen a részen. A faluban egyébként az 1793- ban épült katolikus templom padozata is megszépült, ugyanis padlószőnyeggel borították be a régi kőburkolatot. Ennek a költségét - 150 ezer forintot - az önkormányzat fizette. L. S. Erősödő testvérkapcsolatok - Hargita-kapu a hegyre Borturizmusé a jövő Külföldi kapcsolatok után kacsingat a legtöbb somogyi település. Mosdós is szemet vetett egy osztrák kisvárosra. Tartalmas kapcsolatot ápol két alföldi és egy szlovákiai településsel is. Mosdós Gál József polgármester azt vallja, nem szabad ajtóstul rohanni a házba, apró lépésekkel kell építeni a kapcsolatokat. — Négy éve léptünk testvérkapcsolatra Kocsérral. A Nagykőröshöz közeli település lakóit a Művészbarátok Szövetségének szervezésében rendezett Poszter-kupa focimeccsein ismertük meg. Először a focisták, majd a hivatal dolgozói és a képviselők is ellátogattak Kocsérra; tavaly pedig ők jöttek a mosdósi falunapra. Mintegy 120-an fordultak meg itt, s körülbelül mi annyian voltunk Ko- cséron. Az alföldi táj nekünk, a dombok nekik jelent különlegességet: Kocséron is van nyugdíjasklub, így az idősek is fölvették a kapcsolatot. Már Gyur- kovits Kálmán professzor és a családja is a vendégük volt. Legutóbb a mosdósi hegyen, majd egy kocséri vadászházban találkoztak. — A Petőfi által megénekelt híres Kutyakaparó csárdában is megfordultunk. Volt birkapörkölt, halászlé; a vastag bürkés szalonna, nyárson sült kolbász ez azonban nehéz étel; még szerencse, hogy vittünk jófajta mosdósi bort. A mosdósiak nemrég Ti- szapéterfalvával is fölvették a kapcsolatot. Adományt gyűjtöttek a 400 kilométerre fekvő, árvíz sújtotta településnek, majd Gyurkovits professzorral, az alpolgármesterrel és a Karvaly doktornővel oda is ellátogattak. Gál József polgármester a baráti kapcsolatok híve FOTÓ: KOVÁCS TIBOR — Tiszapéterfalván gyerektábor is van; jövőre talán sikerül a mosdósi aprónépet oda küldeni. Újabban Bécs egyik külvárosát is kiszemelték, nemrég pedig sportdelegáció jött ide Csíkszeredából. Még a szövetkezeti világból maradt ránk a szlovákiai Sző- gyénnel kialakított kapcsolat; ők minden évben ide látogatnak, s egymásra találnak a két település lakói a fociban is. Bár Mosdóson nincs hagyománya a falusi turizmusnak, két német családnak már van itt ingatlana. Többen jönnek az Alföldről is — olyanok, akiknek a kisgyermekét hosz- szabb ideje az intézetben kezelik. — A borturizmust szeretnénk ösztönözni. Szép a hegy; van egy kápolnánk, s nemrégiben elkészült a székely-kapu meg a kilátó is. Dr. Andrásofszky Barnával kopjafa állítását is tervezzük. A főorvos szeretne kialakítani egy Hargita-kertet: a magyarság együvé tartozásának jelképét. Most ezen fáradozunk. Elkészült a köves út, a villanyt kellene még oda vezetni, a gáz azonban elvitte a megtakarított pénzt. Kell egy kis pihenő. Várnai Ágnes Riaszt a gaz Évek óta szemet szúr a turistáknak: hiába kedvelt fürdőfalu Igái, úgy tetszik: nincs gazdája a közterületeknek, az árokpartoknak, a kisebb földes utaknak. Az igaliak is szégyellik, hogy riaszt a gaz. Hiába a helybeliek csinosító kedve, a faluba érkezők szeretnek sétálni is, és látják: a fürdőtől néhány méterre gyakran térdig ér a parlagfűvel tarkított gaz. A Kupa vezér utcában — igaz, csak néhány család lakik itt — ugyancsak elhanyagolt területeket látnak az arra járók. Az ott élők arról panaszkodnak: patkányok garázdálkodnak portájukon, s már minden pénzüket méregre költik. Kevés eredménnyel, és eszi őket a méreg: miért nem tesz az önkormányzat valamit az elvadult terület miatt, ahova esős időben, a kerékdagasztó sárban még a mentő sem tud bemenni. Számos nyaralótulajdonos ugyan rendszeresen nyírja az út menti füvet, de nagy részük — főleg, akik árulják ingatlanukat — nem törődnek a gyorsan burjánzó növényzettel. A Rét utcában van egy faház — ahol tavaly még német vendégek mulattak —, és embermagasságú a dzsumbuj. Nem tudni, gazdája mikor járt itt utoljára, így fittyet hány arra, hogy a szomszédos telkekre is átkúsznak az indák. Mint a régi temetőben is. Benőtt sírok, elvadult fák, bokrok. Szomorú a kép. Igainak szebb arcát kellene mutatnia. (Lőrincz) Felélesztették a kastélyszállót Lovászoknak is munkát ad a szálló Amióta a fiatal házaspár, Subosits Tamás és Subosits Lívia vezeti a gálosfai Kastély szállót, föléledt az alvó település. A Surján völgyi kis faluban gyakori a német szó, de a magyar turisták is szívesen jönnek erre a szép vidékre. GÁLOSFA Subosits Lívia elmondta: a konferencia-, a lovas- és a borturizmusban látnak jövőt, s programjaikat nemcsak hagyományteremtő szándékkal rendezik évről évre, hanem azért, hogy a helybeliek is jól érezzék magukat. Ilyenkor kitárul a Kastély szálló kapuja és a gálosfaiakon kívül az elszármazottak, a környéken élők is jönnek a kis településre. Külföldről is érkezett jó néhány csoport legutóbb a zselici hagyományőrző fesztiválra, amelyet másodszor rendezett meg a fiatal házaspár. A Magyar Turizmus Rt pályázatán szereztek pénzt, s így a Gazdasági Minisztérium támogatásával rendkívül gazdag, kétnapos programsort állítottak össze. A gálosfai templom búcsújához igazított fesztiválon felléptek rézfúvósok, néptáncosok és népdalénekesek is, a Drops együttes koncertezett, s nemcsak az utcabálnak, hanem tűzijáték is örültek a résztvevők. Subositsék fölrázták a falut, s ennek a kistérségben élők éppúgy örülnek, mint a megye vezetői, akik figyelnek az ébredező településre. A házaspár ugyan még az egyik szállodai szobában rendezte be az otthonát, de már házat is vásároltak a közelben. Most dolgoznak a felújításán, s talán a tavasszal beköltözhetnek. (Lőrincz)
