Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-19 / 193. szám

SOMOGYI HÍRLAP Ünnepünk, augusztus 20. 1999. augusztus 19., csütörtök 11 • • Ünnep máz nélkül Az ezredvég dilemmáiról nemrégiben Somogyvámoson tartott konferencián a résztvevő, gondolkodók más más megközelítés­ben, lényegében mégis ugyanazokra a kérdésekre keresték a választ: miként formálódhatnának újjá a felbomlott közössé­gek? Hogyan bontakoztathatja ki a személyiség a szabadságát? Mi módon kódolhatók újra a meggyengült erkölcsi parancsok? Olyan kérdések ezek, melyekre I. István a saját korában már megadta a választ. Nem kell hát egyebet tennünk, mint — az ezer évvel későbbi világ rendjének és módszereinek megfelelő­en — lemásolnunk, amit ő véghez vitt. Nincs ennél nehezebb. Király Béla, a kaposvári gyökereire máig büszke történész pro­fesszor, aki sokat tanulmányozta és amerikaiaknak tanította Európát, épp a fentiekben határozta meg az európaiság négy sarokpontját. Olyan társadalmi miliőben, ahol a polgárok több­sége ragaszkodik az erkölcsi normákhoz. A másik, a jogállami­ság sem csupán az jelenti, hogy léteznek törvények, amelyek mögött az államhatalom ereje áll. Sokkal inkább, hogy ezeket a törvényeket azért tisztelik, mert a polgárok zömének érdekeit fejezik ki. Ugyancsak az európaiság sarokpontjai: a szabadság eszméje és a felebaráti szeretet. Ezer éve igaz, mégis újszerűén hangzik: augusztus 20-a Európához tartozásunk s egyre hang­súlyosabb európaiságunk ünnepe. Az ünnep gyakori színevál­tozásai ezt sokáig eltakarták. Volt itt árvalányhajas búsuló ma­gyarkodás, hangsúlyosan vallási ünnep, a jeles napot csupán az új kenyér, hovatovább a munkás-paraszt szövetség ünnepévé torzító s István királyra csak néhány közhelyes mondatban em­lékező zászlócsóválgatás. Az évezred utolsó augusztus 20-i ün­nepére végre talán sikerült lehántani e jeles napról a mindenko­ri napi politikai érdekek szürke lerakódását. A máz alól pedig előbukkan az európaiság üzenete. Bíró Ferenc Holnap: Ikernap Az idén már az Ikrek nap­jaként is ünnepelhetjük augusztus 20-át, ugyanis az országos ikertalálkozó szervezői hivatalosan is levédették ezt a napot a természet különös „aján­dékainak” tiszteletére. ______Budapest______ D r. Métneki Júlia humán­genetikus 1971. óta foglalkozik az ikrek vizsgálatával, a vele­született rendellenességek ku­tatásával. Ez a választás talán nem véletlen, ugyanis maga is egypetéjű iker. „Hasonmása” fogorvosként dolgozik.- Már az orvostudományi egyetemen, Czeizel doktor szárnyai alatt elköteleztem ma­gam a humángenetika mellett. Jelenleg a Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézetben foglalkozom ikerkutatással.- Mit tudtak eddig kideríteni1- A legérdekesebb talán az ikerszülés örökletessége. A mi esetünkben például sem a test­véremnek, sem nekem nem születtek ikreink. A kutatások során kiderült: tévhit az, hogy az ikrek születése minden má­sodik generációban ismétlődik. Bebizonyosodott viszont az, hogy a kétpetéjű ikrek születé­sében szerepe lehet az örökle­tes hajlamnak, s a külső, hor­monális hatásoknak.- Gyakran épp a meddőség ellen alkalmazott hormonális kezelések „gyümölcseként” szü­letnek ikrek.- Ez valóban így van. Jó pél­da erre a Kiskunfélegyházán, 1983-ban született ötös-csapat. Ebben az esetben többszörösen is megtérült a hormonkezelés.- Hányán élhetnek ma Ma­gyarországon kettő vagy több „példányban”?- Pontos nyilvántartás nincs az ikrek számáról. Orvosi szempontból azt lehet monda­ni, hogy átlagosan minden 93. szülésre esik egy ikerpár vilá- grajötte. Ennek |Japján jelen­leg 90 ezren lehetünk.^,- Milyen rekordokat tárta­nak nyilván az ikerkutatók?- Az életben maradtak re­kordját egy Amerikában világra jött nyolcas ikerpár tartja. Euró­pában az angliai hatosikrek vannak a legtöbben. Ötösiker­ből több is van. Európában 1968-ban a lengyelországi Gdanskban születtek az elsők. Az amerikai kontinensen per­sze már ebben is előttünk jár­tak, hiszen a kanadai ötös ikrek 1934-ben jöttek a világra. Ok, a Dionne nővérek egy-petéju ik­rek akiknek életéről filmet is forgattak. A kanadai család ér­dekessége még az is, hogy az édesanya hat gyermek után szülte a hatos ikreket, majd ez­után még további három „szimpla” szülése volt.- Gyakran hallani: az ikrek fel­nőttként sem tudnak igazán egy­más nélkül élni, s megérzik test­vérük minden baját, gondolatát.- Ebből gondok is származ­hatnak; házasságokat is tönk­retett már a túlzott „összenö­vés”. Sok múlik persze a ne­veltetésen. Németh Zsuzsa Ököl és szent jobb - Elázott kenyér, megszárítva Kemény kézzel, szabadon Balás Béla megyéspüs­pök szerint nemcsak Szent István korának, ha­nem a mának is megvan­nak a gyermekbetegsé­gei. Az egyházban is ta­pasztalható bizonyos nagyképűség, könnyen ítélkezés, általánosítás és felszínesség, de eze­ken túl kell haladni, s nem elég, hogy vége a diktatúrának, és törvé­nyek biztosítják a szabad­ságot, azt meg is kell él­ni. A kaposvári főpásztort István királyról, és az új kenyérről kérdezte a So­mogyi Hírlap munkatársa. ______Kaposvár- Napjainkban felróják Szent Istvánnak, hogy erőszakos volt, még katolikus egyházi körök egy része is kifogásol­ja a keménykezűségét. Nem a szent jobbját, hanem az öklét érzik inkább. - Mások a magyarságot féltik a szent királytól és a mögötte álló ró­mai egyháztól. Én úgy vé­lem, hogy felnőttként áldja majd az édesapát gyereke, amiért tanulásra szorította, holott gyerekként jobb volt ellógni az iskolából. Minden feltaláló az emberiség jóte­vője, akár a hiteles, nagy művészek, akik másként lát­tak, másként muzsikáltak vagy festettek, mint elődeik, s akik megbotránkoztatták korukat. Ha viszont elhall­gatták volna azt, amire rájöt­tek, akkor szegényebb, sá- padtabb lenne a kultúránk, Ha Edison szégyellte volna villanylámpáját, vagy Pas­teur a felfedezését, akkor mi lenne most velünk?- Szent István nélkül, aki államot alapított, egyházat szervezett, mi lett volna a magyarokkal?- A magyar történelem egyik legnagyobb alakja volt; rájött a továbbélés tit­kára, a magyarság kivirágzá­sának a módjára. Áldom őt a szigorúságáért. Mai felvilá­gosodott, demokratikus gondolkodásmódunkat nem szabad összemosni a 9-10. század körülményeivel. Az idősödő apa is másként tár­gyal nagykorúvá lett fiával, mint amikor iskolába indí­totta. A magyar keresztény­ség is gyerekkorát élte akko­riban. Vészhelyzetben, kényszerpályán mozogtunk annak idején, nem egy peda­gógiai laboratóriumban jöt­Balás Béla kaposvári megyéspüspök tünk a Kárpát-medencébe, hogy időt adjunk mindennek a kikísérletezésére és belátá­sára. Néhány év vagy évtized volt csak a határ, hogy letö­röljenek bennünket a térkép­ről az akkori nyugati, kor­szerűen felszerelt csapatok, akik szövetkeztek volna elle­nünk. Egy ilyen sürgető helyzetben megértem annak a kornak a felelős vezetőit, hogy nem várták ki ókeresz­tény módra a hit meggyöke- resedését, elfelejtették a ré­gebbi keresztény gyakorla­tot, s nem tartották meg a katekomenátus fokozatait. De az is világos: miközben hálásak vagyunk a magyar­ság nagyjainak, az idő múlá­sával, gondolkodásunk éré­sével, Krisztus mélyebb megértésével együtt jár az is, hogy a múltból élnünk kell, de nem kell másolnunk azt. Ma ugyanolyan kemény, erőszakos, ellentmondást nem tűrő eszközökkel lehe­tetlenség fellépni. FOTO: KOVÁCS TIBOR- A politikusok jelentős része mégis ezt teszi, szinte mindennapos az arrogancia a közéletben...- Krisztus nem gyerekek­kel foglalkozott, hanem fel­nőttekkel, s az induló ke­reszténységnek igen hosszú időre volt szüksége, amíg felnőtt embereket erőszak- mentesen meg tudott hódí­tani. Évszázadokba került ez az építkezés, amiből aztán az európai egyház megerő­södve kikerült. Dómokat épített, árvaházakat létesí­tett, kódexeket másolt és mocsarakat csapolt le, népe­ket térített. Immáron nyu­godtan és szépen, ahogy an­nak idején az angolokat és germánokat térítették. A népvándorláskori törzsekkel sem katonailag szállt szem­be az akkori Róma, hanem a szó igazával, az ének szép­ségével, a liturgia pompájá­val, a szeretet édességével. A mai igazság és a sza­badság elleni merényletet nem hasonlítanám az első magyar hithirdetők világá­val, és nem hoznám párhu­zamba Szent Gellért áldoza­tával. Akinek meggyőződé­se, hogy igaza van, annak is tapintatosan, vonzóan kell képviselnie az álláspontját, mert a fejlődés azt jelenti - a II. Vatikáni zsinat is így fo­galmazott -, hogy a nem ke­resztény vallások és a nem hívők világában is vannak igazságelemek. A saját Szentlélek-adományunkon kívül másoknak is lehetnek karizmái a közösség javára. Úgy kell képviselni a ma­gunk igazát, hogy nyitottak legyünk mások meglátására, az igazságok kiegészítsék, a karizmák felerősítsék egy­mást. Igaz az ősi mondás, miszerint: erősen az igaz­ságban és édesen a közlés­módban. . - Szent István királyon kí­vül az új kenyeret is ünne­peljük augusztus 20-án, s a szentmisét a püspök úr mu­tatja be a székesegyházban. Az új kenyérről milyen emlé­keket őriz?- Nekem is az jut eszem­be, mint ami a velem egy­idős, vagy nálam korosabb embereknek: bizony nem mindig volt kenyér. Kisdiák koromban sokszor voltam éhes, s amikor elküldték a pékségbe, hazafelé menet úgy próbáltam a kérgéből da­rabkákat tördelni, hogy azt otthon ne vegyék észre. Egy időben sokat vándoroltam. Gyakran el-eltűntem napok­ra. Néha egyedül is elmentem térkép nélkül a hegyekbe, er­dőkbe. Aztán gyerekeket is vittem táborozni, s tudom azt, hogy mit jelent, ha nincs kenyér, vagy ha elázott az esőben, és meg kellett szárí­tani, mert nem volt helyette más. Nem véletlen, hogy Jé­zus Krisztus azt mondta: az én testem étel, kenyér, a világ életéért. Mint ahogy az sem, hogy a marxizmus is félreér­tette a kenyérharcot, és azt hitte, hogy a gazdasági kérdé­sek, a pénz utáni hajsza mű­ködteti az egész emberi fejlő­dést és a történelmet. Döntő probléma - éppúgy, mint élet és halál kérdése -, hogy miért születtünk és hova leszünk. Aki válaszolni tud a kenyér eredetére, az élet titkára, az a legboldogabbak közé tarto­zik. Az emberi történelem ütőerén tartja a kezét, s arra érdemes odafigyelni. Lőrincz Sándor Augusztus 20: üzen a stabilitás Augusztus 20. mindig üzent valamit, az augusztus 20- szal mindig üzenni lehetett Bertalan Péter politológus, a tanítóképző főiskola ok­tatója azt mondja: Kaposvár- Szent István mindig is az ál­landóságot, a stabilitást jelen­tette. Személyét, üzenetét va­lamennyi politikai rendszer felhasználta hatalmának erő­sítésére. A huszadik század­ban, szinte valamennyi hatal­mi rendszerben augusztus 20. politikai síkja volt mérv­adó, miközben a nép az új ke­nyeret ünnepelte, az ünnep egyházi oldalát tartotta fon­tosnak. Az előző, szocialista rendszerben például egyértel­műen a hatalom törvényesíté- sét volt hivatott szolgálni ez a jeles nap. A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett időszak­ban a politika nagyon jól ki­használta az ünnepet az új, 1949-es alkotmány megalko­tása és kihirdetése révén. Au­gusztus 20. viszont több egy egyszerű állami ünnepnél, hi­szen a történelem során mindvégig Szent Istvánhoz kötődött. Az ő személyisége pedig az állami stabilitás mel­lett az erkölcsiséget is jelké­pezte. Ő volt az első törvény- alkotónk, ám a törvényei nemcsak a világi, hanem az egyházi ember számára is alapkőnek számítottak. Intel­mei a mai napig mérvadóak, szellemisége a modern világ­nak is üzen. A toleranciát, a Bertalan Péter politológus másság tiszteletét hirdeti. Az eredeti szent istváni cél szin­tén megvalósult: hazánk Eu­rópához tartozik, annak szer­ves része, mindig is oda tarto­zott. Augusztus 20. tehát ma elsősorban Szent István és a stabilitás ünnepe. Ám van egy általános, népi jellege is, amely mindenkinek fontos. Az új kenyér ugyanis a táplá­lékot, az életet jelenti. A ter­mészet hatalmát a felgyorsult világban élő, modern ember felett. Bertalan Péter szerint léte­zik egy közösségteremtő funkciója is az ünnepnek. Mi­közben a hagyományos kö­zösségek, köztük a család, a válságát éli, augusztus 20. az összetartásra, az egységes kö­zösségre buzdít. Kufár Róbert A kultúra táncos követei Csurgói és berzencei tánco­sok is segítik a horvátorszá­gi magyar közösségek ha­gyományőrző munkáját Pula után a Rijekai magyar egyesület táncosait is meg­tanítják a magyar táncokra. Berzence, Csurgó A nyár derekán arról panasz­kodott az Adrián Csemác Eri­ka, a Horvátországi Magya­rok Demokratikus Közössége tengermelléki és fennsíki egyesületének alelnöke, hogy a közös határtól távol élő ma­gyar egyesületek nehéz hely­zetben vannak. Kevés a pén­zük, nehezen jutnak az anya­országban kiadott könyvek­hez és újságokhoz, szüksé­gük lenne olyan video­kazettákra, amelyekről ma­gyar táncokat taníthatnának. A Csurgón élő Füstös Gábor, a berzencei néptáncegyüttes koreográfusa jól ismeri ezeket a gondokat. Két éve a pulai magyarok vezetőjével, Lód Edittel, hasonló problémákról beszéltek. Segítettek a pulai- aknak, akik tavaly még a ber­zencei falunapra is eljöttek. A tervek szerint augusztus 21- én a berzencei együttes fel­léphetett volna Pulában, de a vendéglátók lemondták a meghívást. Nem titkolták, nem kapták meg a remélt tá­mogatást. A fiatal koreográfus azonban továbbra is segít. A rijekai kérésre az ősszel újból a tengerpartra készül, hogy a magyar táncokat ott se felejt­sék el. Nagy Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents