Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-11 / 186. szám
SOMOGYI HÍRLAP Somogyi tájak 1999. augusztus 11., szerda Hírek Félmillió terápiára A Dombóvár Városi és Város- környéki Önkormányzatok Területfejlesztési Társulásának pedagógiai tanácsadója 200 ezer forintot nyert a Tolna Megyei Közoktatásfejlesztési Alapítványtól és 325 ezer forintot a Fogyatékos Gyerekek Országos Alapítványától. Ezt az összeget elsősorban mozgásterápiás eszközök vásárlására fordítanak a fejlesztő pedagógusok. (Is) Kiskorpád! segélyek Folyamatosan kapják a tankönyvvásárlási támogatást a kiskorpádi családok. Az általános iskolásoknak 2500, a középiskolásoknak 3 ezer, a főiskolások és egyetemistáknak pedig 5 ezer forintos támogatást oszt az önkormányzat mintegy félmillió forint értékben. (Is) 300 ezer Kaposhomoknak Háromszázezer forintos Céda-támogatást nyert a kaposhomoki önkormányzat. Ezt a pénzt - ugyanennyivel kiegészítve - az orvosi rendelő, a könyvtár, a polgármesteri hivatal és az ifjúsági klub gázbekötésére fordította. {Is) Falunapok Főzőversenynyel kezdődik szombaton az alsóbogáti falunap, amelyen zenés-táncos műsort adnak a somogyjádi iskola tanulói és a nyugdíjasegyesület tagjai. Mosdóson is a szórakozásé lesz a főszerep szombaton: kiállítások, bemutatók zajlanak, és a díszpolgári címet is ekkor adják át. (Is) Nagybajomi konferencia Országok, régiók, egyházak az európai együttműködésben címmel rendeznek konferenciát a hét végén Nagybajomban. A helyi református egyházközség a házigazdája a találkozónak, amelyen előadások hangzanak el, és Kertész Sándor megnyitja Varga Csaba kiállítását. (Is) Nem vagyunk mi szerbek! Kalodába zárt keserűség Borda Lászlóné és Tián Jenöné legszívesebben világgá szaladna fotó: kovács Tibor Anya és lánya fölkerekedett, hogy a város zaját a falu nyugalmára cserélje. Ismerősük ajánlatára kötöttek ki Batéban, már öt éve. A béke szigete helyett azonban a keserűség, a megaláztatás és a magány jutott nekik. Menekülni akarnak, de nincs hova. Baté A 83 éves Tián Jenőné első férjét, Bocskovics Jánost huszonhat évesen veszítette el; a háború vetett véget a frigynek. A fiatalasszony — aki vonásaiban még ma is őrzi egykori szépségét - újra megtalálta élete párját, ám attól is megözvegyült. Munkaügyi előadóként ment nyugdíjba a kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalattól. Most a lakáshoz köti a kór. Általában járókerettel közlekedik, és a falu életéről szinte csak annyit tud, amit az ablakból lát. Kalodába zárva éli napjait, és lányával együtt sírva panaszkodik: — Amikor a hadiözvegyi ügyeket kezdtük el intézni s híre ment a faluban, hogy korábban Bocskovicsnének hívtak, a kertünk mellől kiabálták: nem is magyarok, szerbek ezek. Le-, köpködték az ablakainkat, rendszeresen köveket hajigáinak a kertünkbe, leszedik a paradicsomunkat, meglopják a gyümölcsfáinkat. Tavaly egy gombócra való szüva sem maradt az ágakon. Nem tudom, mindez, miért. Nem ártunk mi a légynek sem, mégsem hagynak bennünket békén. Nem vagyunk mi szerbek! Még az ükapám is Kaposváron született, és a városházán dolgozott. — Öt éve nem voltam én ilyen idegroncs, mint most — meséli a 63 éves, madártermetű Borda Lászlóné, aki édesanyját is nyugtatgatja. — Amikor idejöttünk, 15 évvel fiata- labbnak látszottam a koromnál. Még egy férfit is kiszemeltek nekem, s egyre azt mondogatták: vigyázzak, mert bedi- csémek. Azt sem tudtam, mit jelent az a szó, hogy bedicsérni. Aztán felvüágosítottak: férjhez akarnak adni. Engem? Ugyan már! Nem azért költöztünk ide. A csendet kerestük, s megpróbáltuk rendbe tenni a telket és a lakást. Kétméteres gaz termett itt, és kívülről is be- vakoltattuk a házat. De már belefáradtunk. Nekem kétszázas a vérnyomásom, állandóan szédülök, és egy roncs vagyok... Későn kelünk, mert éjszaka félünk elaludni. Az udvarban gyakran ugat a kutya, lépteket hallunk, volt úgy, hogy lövöldöztek is, de a rendőrség nem foglalkozik velünk; ők csak oda mennek, ahol vér folyik. Az egyik reggelre megmérgezték a farkaskutyánkat. Lepermetezték a fákat, megzu- hogtatták a redőnyünket, énró- lam meg elterjesztették, hogy buzi vagyok... A két asszony menni szeretne. Akárhova. Úgy vélik: soha nem fogadja be őket a falu, s ennek a sok rágalom, a pletyka és az irigység az oka.- Megtudták azt is, hogy negyvenhatezer forint nyugdíjat hoz a postás, ezt sajnálják tőlem - veti közbe Tiánné. - Istenem, ennyit állapítottak meg a ledolgozott éveim után, és a hadiözvegyi póüékra. Nem sok ez, hiszen mindenért fizetni kell. A kaszálásért is, de aki eddig vállalta, már nem jön — pedig busásan megfizettük —, mert lebeszélték róla... A két betelepülő nem keresi senkivel a kapcsolatot; belekeseredtek a sorsukba. Amikor Bordáné vásárolni megy, és ráköszönnek, felvidul az arca. Mert szokatlan neki a szép szó. Édesanyjának is meséli: képzeld, ez is, az is köszönt, míg megfordultam a boltból. Megtudtuk: két éve jelezték már a polgármesternek, hogy képtelenek tovább tűrni az atrocitásokat. Akkor mintha enyhült volna a lehetetlen helyzet, de mostanra — úgy érzik — újra elviselhetetlen a lét. Egy hatoldalas levelet írtak Zsalakó Ernőnek, tegyen valamit... — Anya és lánya egyebek között arra kér, hogy segítsek új helyet keresni nekik — mondta Zsalakó Ernő polgár- mester. - Nem szeretném, ha elköltöznének a faluból, hiszen szépen rendbe tették azt a kis házat. Többször is jártam a környéken, és tájékozódtam. A szomszédok azt mondták: ők békén hagyják őket. Lehet, hogy túl érzékeny a két hölgy, de nincs jogom megkérdőjelezni az igazukat. Szeretném, ha jól éreznék magukat Batéban, hiszen a házigondozónk is viszi nekik az ebédet, s ha kell, bevásárol nekik. Tiánné és Bordáné a nyugalom reményében vette meg a kétszobás házat. Most egy kis lakásra is elcserélnék, de legszívesebben világgá szaladnának. Vigaszt senkitől nem kapnak — rokonaik Pesten és Pécsen élnek —, s csak akkor derül fel arcuk, ha a re- kamién lévő ládára néznek, amelyben egy fekete macskamama békésen szoptatja négy kiscicáját. Lőrincz Sándor Vezetnek az agyi katasztrófák Dr. Tóth Jenő hetesi háziorvos állítja: körzetében — csakúgy, mint másutt Magyarországon — a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a mozgásszervi panaszok a leggyakoribbak. Hetes A fiatal háziorvos öt éve került ide. Csaknem másfél ezer hetesi és csombárdi lakos egészsége felett őrködik, de a környező falvakból is jó páran hozzá adták a kártyáját. Kisgyerekeket és élemedettebb korú személyeket egyaránt kezel, s mint mondta: az utóbbi időben nőtt az agyi katasztrófák száma. Két hónap alatt nyolc agyvérzéses, infarktusos betege volt. Általában a magas vérnyomás, a szívritmus-probléma a ludas, de olyan betege is volt, aki helytelenül szedte a gyógyszert. Azt mondta: a megelőzésnél a személyes kapcsolattartás a leghatásosabb, de a helyi, Hetesi-csombárdi Híradóban megjelenő ismeretterjesztő írások, valamint az előadások is hatékonyak. Az ILCO-klubbal közösen egy bélrendszeri szűrést végeztek a veszélyeztetettek körében. Minden tizedik pácienst kellett szakrendelésre irányítaniuk. A csontritkulást is vizsgálták, s tíz százalékkal emelkedett az oszteo- porózisos betegek száma. Az ősszel főleg az idősek körében végzik el a hallásvizsgálatot és az önkormányzat szervezésében egy vizeleü szűrővizsgálatot is rendeznek a műveseál- lomás koordinálásával. (Lőrincz) Csak segítséggel boldogulnak a gazdák Vetőmag előlegbe A húsz hektárnál nagyobb termőföldet művelő gazdák mindegyike szeretné Igénybe venni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által meghirdetett vetőmagkedvezményt Petz János falugazdász 7513 hektár illetékességi területén. Kaposmérő A kistermelők 2804 hektáron gazdálkodnak, a maradék termőföldön kft-k osztoznak és a szövetkezet. Petz János falugazdász szerint már tavaly is éltek a cserelehetőséggel. Akkor azonban a nagyobb gazdák és a cégek vették igénybe, de kevesebben, mint amennyi az idei igény. A gazdák pénz hiányában rá vannak utalva a kedvezményre, kevesen tudják a betakarítás előtt finanszírozni a jövő évi kiadásokat. Főként azoknak okoz ez gondot, akik több kukoricát vetettek és most a búza vetésterületét szeretnék növelni. Még a szövetkezetek is hitelből, termékértékesítési szerződés segítségével teremtik elő a ráfordítás költségeit; ez hektáronként 90 ezer forint. Amíg földbe kerül a kukoricamag, 50 ezer forint költség terheli őket. Egy 20 hektáros gazdának eképpen egymillió forint kellene az induláshoz. A búza értékesítésével várnak a gazdák. A tonnánkénti 18 ezer forint felvásárlási ár máris 22 ezer forintra nőtt, és reménykednek, hogy végül megkapják érte a 26 ezret is. Az idén egyébként növelik a búza vetésterületét: 20-30 százalékkal. Ezt ugyanis nem terheli szárítási költség. Várnai) Pereskedő gazdák Szenna Több éve pereskedik jópár szennai gazda. Ennek oka: vízelvezető árkok és a zártkerti földutak tulajdonviszonya nincs rendezve a faluban. A zártkerteket ugyanis úgy alakították ki, hogy nem mindegyikhez vezet közút. A földmérés során a régi utakat nem tüntették fel a térképen, így a jelenlegi tulajdonosok megtehetik - sőt meg is teszik -, hogy lezárják az utat szomszédaik elől. A lezárt utak között van olyan is, amit már 30-40 éve használnak. A per hosszú évekig elhúzódhat a sorozatos fellebbezések és földügyi szakértők bevonása miatt. Egy tavalyi bírósági döntés szerint a tulajdonosnak a szolgalmi jog szerint biztosítania kell a szabad bejárást másoknak is. Az út kiépítésére azonban neki nincs pénze, és az ügy nem tartozik az önkormányzat hatáskörébe sem. Dobos Renáta Ingyen sem kell senkinek az iskola-torzó - Már felverte a gaz a falakat Romokban heverő álmok Csorna és Igái félig kész Iskoláiban, úgy tetszik, soha nem szólal meg a tanítást jelző csengő. A meggondolatlanul Igényelt állami cél- támogatás nyomán mindkét településen csak az adósság halmozódott. Igal-Csoma-Szabadi A félbemaradt építkezések miatt az utódló településvezetők egy ideig játszották a „ki a felelős?” játékot, aztán rádöbbentek: nem érdemes nyalogatni a régi sebeket. Abból és úgy kell gazdálkodni, ami megmaradt. Igainak a múlt évre sikerült letudnia a több mint százmillió forint adósságát. Közben szinte egy helyben toporgott a falu, amelynek egyedülálló kincse, termálvizes fürdője révén Somogy egyik legszebb idegen- forgalmi központjává kellett volna formálódni. Elmaradtak a felújítások, késnek a beruházások. Félő, hogy a várva várt gáz bevezetéséhez sem nyerik meg a többséget. A lakosok — néhány pénzesebb vállalkozót, üdülőtulajdonost kivéve — szinte máról holnapra élnek. A tetszhalott település most éled Csipkerózsika-álmából; ezt szembeötlően jelzi a faluközpontban megkezdett parkosítás. A tető alá hozott iskolát és tornatermet azonban rendre elkerülik az igali- ak. Túl fájdalmas a látványa. A falak között szárba szökkenő növényeket azonban gondos kezek visszavágják: nagy gond lenne, ha egy sudár fa megbontaná a tetőszerkezetet. A csornai torzó sorsa még kilátástalanabb. Pedig milyen büszke volt az egykori polgár- mester a Makovecz-társaság tervezte „palotára”! Mert Csornában egy egész komplexumot álmodtak, s azt tervezték: a szabadi gyerekek is itt tanulják majd a betűvetést. Igaz, a két szomszéd vár sosem tudott igazán megbékélni a közösködés gondolatával. Túlságosan nagy volt bennük az önállóság: „az én házam, az én váram” mentalitás. Amit falugyűlések és tanácskozások tömkelegé nem tudott elrendezni, azt megoldotta a pénzhiány. Már Csorna és Szabadi sincs alárendelt helyzetben. A megyei önkormányzatnak fölajánlott épület nem lett a városkörnyék lakóinak kulturális központja; a megyének ingyen sem kellett a senki földjén emelt monstrum. Rádöbbentek: Csorna nem az a hely, ahol kapkodnának egy másra nem jó, csaknem 2000 négyzetméter alapterületű, romló állagú iskolaépületért. Az ön- kormányzat egy ideig még őriztette a csupasz falakat, majd sorsára hagyta... Igái diákjai most is a régi, felújításra váró falak között, három helyszínen ülnek iskolapadba. A csornai és szabadi gyerekek pedig Nagyberkibe, Gyerekzsivaj helyett madárcsicsergés hallatszik a falak közül fotó: kovács néhányan Kaposvárra és Dombóvárra utaznak naponta iskolába. Király Péter, csornai polgármester szerint évente 1 millió 200 ezer forintot fizetnek utánuk. Mint mondta: elődje „kiruccanása” tíz évre visszavetette a falu gyarapodását. Igái, Csorna és Szabadi vezetése nem tehet mást: vár. Tízéves eladási tilalmat kell átvészelniük. Lehet, hogy egyszer egy vállalkozó vagy idegen befektető képében megérkezik a királyfi, ki jutányos áron magával ragadhatja a kissé lepusztult, elöregedett „menyasszonyt”. Várnai Ágnes
