Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-22 / 118. szám
Negyedik oldal 1999. május 23. AKI KITALÁLTA A KETSZAZFORINTOS1 Mózes Kőhegyről Madárdalt hallgat, mert utálja az emberi butaságot — Három könyvet írt a zamárdi remete- Azért költöztem a Kőhegyre, mert megutáltam az emberek butaságát. Olyan helyet kerestem, ahol csak a madár dalol. Ha a kalyibám falán ablak gyanánt fúrt lyukon kinéztem, a tihanyi templomot láttam. Eddig. Most ha kinézek, akkor a szomszédos birtokot megvásárló, neszes svábok kerítését bámulhatom. Ezért aztán úgy tervezem, hogy arrébb költözöm. Gál Mózes éppen két évtizede él remeteként a zamárdi Kőhegyen. Vett egy birtokot annak idején a legmagasabb pont közelében, ott épített magának egy putrit - maga minősítette így a deszkából, hullámpalából összetákolt hajlékát —, s azóta csak akkor megy emberek közé, ha friss hús érkezik a henteshez, meg ha régi könyvek között támad kedve kutakodni egy-egy antikváriumban. Gál Mózes egyébként épületgépész mérnök volt, amikor még nem utálta az embereket. — Kicsinyes, hitvány emberek ítélkeztek fölöttem, amikor valaki túl drágának tartotta az általam — magániparosként - készített költségvetést. — Akkor kezdtem tele lenni az emberi butasággal. Kisosz-tárgyalásra citáltak ilyenkor, mert volt olyan fusizó, aki félpénzért is vállalta ugyanazt a munkát; tehette, mert a cégétől, ahol dolgozott, ellopta az anyagot. Megértettem a kisembereket, mert nem volt pénzük, s persze, hogy azt választották, aki olcsóbb árat mondott. Korábban egyébként a siófoki tanácsnál is dolgoztam, beruházóként. Mérnök amúgy egy kicsit dacból, bizonyítási vágyból lettem. Kétszeres osztályidegennek számítottam — apám csendőr volt, nagyapámat kuláknak minősítették -, de elvégeztem az iskolákat. Gál Mózes harmincöt évvel ezelőtt költözött Siófokra. Addig szeretett ott lakni, amíg el nem városiasodott a település. - Amikor három évtizede végigmentem Siófokon, minden szembejövő köszönt. Aki nem, az nem volt helybéli. — Lassanként aztán pöf- feszkedő újgazdagok települtek be, s szörnyű házak épültek. Ez már nem az én világom. Nem régen fogalmaztam meg magamnak: az emberek csordaszellemét utáltam meg igazán. Ez vezérli a férfiakat a kocsmába, a nőket a piacra. Mind a kettő nagyobb fórum még a parlamentnél is. Nem nézem ám én le az embereket, de számomra elviselhetetlen lett a közegük. Azt is mondta a hatvankét éves férfi: csak a buta ember unatkozik. Gál Mózes kőhegyi magányában három könyvet is írt: egy sorozat részeként az Alföld gyógyfürdőiről, valamint két szakkönyvet, a központi fűtésről és a gombászatról. A természet imádója és ismerője — hogy is lehetne másként egy remete esetében —, temérdek szakanyagot állított össze a szőlőművelésről, publikálta is ezeket korábban. Naponta több levelet ír szerte az országba. Egyszer még a pénzügyminiszternek is írt, s azt javasolta: vezessék be a papír kétszáz forintost, mert az lesz a legközkedveltebb pénz. A Magyar Nemzeti Banktól kapott választ, egyenesen a Kőhegyre címezve; megköszönték a javaslatát, s értesítették, hogy tervbe vették az elkészítését... Most egy vályogviskó felhúzásán eszeleg. Lehet — árulta el —, hogy ezt már a balatonendrédi szőlőhegyen építi föl magának, mert az még érintetlen; nem lepték el a külföldiek. Fónai Imre Stílust váltott a balatoni hajózás Együtt a kispénzű és az igényes Stílust vált a balatoni hajózás: a kispénzű turisták igényeit is kielégítve növelni kívánja a séta- és ren- dezvényhajók forgalmát. Arra számít, hogy a vitorlások paradicsoma lesz a tó, de a településcsoportokat összekötő nosztalgia-járatokat csak régiós összefogással lehet megvalósítani Dr. Horváth Gyula, a Mahart Balatoni Hajózási Rt ügyvezető igazgatója Balatonendréden született. Nagyanyja Zamárdi- ban tanította meg úszni és a hajós pálya felé irányította. Gyermekkorában tengerészkapitány akart lenni: a magyar tenger partjáról a magyar tengerre jutott. Először matrózként, majd jogtanácsosként, most pedig igazgatóként szolgálja a balatoni hajózást. — Stílust váltott a balatoni hajózás: üzleti partnerként fordul a turizmus szervezőihez. Mi késztette erre a céget?- Hagyományos üzletágunk a- menetrendi személy- szállítás, mégpedig nyomott áron, mert kicsi a fizetőképes kereslet. Nemcsak a magyar utasok, hanem Németország keleti tartományaiból érkező turisták is nehezen szurkolják ki a jegy árát. Évről-évre 1-2 százalékkal csökken az utasok száma, ugyanakkor 4-5 százalékkal nő a nosztalgia és rendezvényhajóink iránt az érdeklődés. Az utóbbi 3-4 évben ott voltak már a Balatonnál azok, akik megfizetik a színvonalas szolgáltatásokat. Tavaly már 30 százalék volt a séta és rendezvény hajóink forgalma. Arra számítunk, hogy az idén még nagyobb lesz: egyre több szervezet, csoport és család veszi igénybe a reprezentatív hajóinkat. Külföldön nagy hagyományai vannak a különleges környezetben megtartott cégbemutatóknak. — Az idei a siker évének ígérkezik s erre évek óta készülnek. Hol tartanak most?- A kilencvenes években kezdtük a Kelén felújításával. Ma öt nosztalgiahajónk utazik a tavon. A három katamarán közül most újítottuk fel a másodikat, a Siófokot. Jövőre sorra kerül a harmadik is. Hiába újítjuk azonban fel a hajóinkat, ha elhanyagoltak, porosak a kikötők. Oda sétálni sem mennek szívesen az emberek, pedig az esti korzózás hagyomány. Tavaly adtuk át a megújult balatonföldvári kikötőt, ahol a nyári estéken igazi korzó lett. Hatására itt 50 százalékkal nőtt a forgalmunk. A balatonboglári kikötő felújítása még be sem fejeződött, máris 30-35 százalékkal nagyobb forgalma volt. Folytatjuk a kikötők felújítási programját az önkormányzatokkal együttműködve, mert ez nekik is érdekük.- A hajósok optimisták, jó szezonra számítanak. Mire alapozzák ezt?- A koszovói háború zavaró tényező, de azt látjuk, hogy jóval több a szállások iránti igény mint a lemondás. Az osztrák és német utazásszervezők igyekeznek otthon tartani a turistákat a háborúra hivatkozva, ennek valószínűleg lesz hatása, mert hónapok óta sulykolják. A magyar vendégeket szeretnénk idehozni. A tavalyi volt az első év, amikor több magyar jött a Balatonra mint a korábban.- Sokan azt mondják, hogy drága a Balaton, annyi pénzért az olasz, a görög tengerpartra is el lehet utazni. \ 5- Tavaly jártam Olaszo szágban, de nem találtam Olcsóbbnak a balatoninál az ottani árakat. Nálunk az a gond, hogy a minőségi és ní- vótlan szolgáltatások között nincs különbség árban. Ezért hiszik a turisták azt, hogy becsapják őket. A kis szállodák közepes árral dolgoznak, elfogadható színvonalon. A balatoni árak ugyanolyanok mint a külföldiek, de a fizetések 20 százalékkal alatta vannak a nyugati átlagnak.- Ön évek óta azt mondja, hogy a Balatont a vitorlás turizmus szolgálatába kell állítani, mert az európai tavakról idejönnének a yacht tulajdonosok. Miért?- Telítettek az európai tavak. Ráadásul ott együtt vannak a motoros és vitorlás hajók. Ezek nem férnek meg egy vizen. Akik a csendre és nyugalomra vágynak, keresik a balatoni kikötőket. A gond az, hogy kevés az igazán kulturált hely. Nagyobb ütemben kellene a vitorlás kikötőket építeni, évente legalább 120-130 férőhelyet létesíteni. Az idén 100 hajó befogadására alkalmas kikötőt adunk át Badacsonyban. El tudnám képzelni, hogy a turisztikai támogatások között a kikötőépítés is szerepeljen. Az állam támogatja a Hungaroringet, pedig az csak egy-két napig tart. Aki vitorlázni jön a Balatonra, az nem egy-két hétig marad, hanem akár tavasztól őszig itt van és igényli a szolgáltatásokat.- Miért nem lehet körbe- hajózni a tavat? Miért lehet Boglárról csak Badacsonyon keresztül eljutni Fonyódra vagy Lellére?- Ahol jó az autóbusz és a vonat összeköttetés, ott nem választják a hajót. Matrózként annak idején szolgáltam olyan hajón, amely Kenese és Keszthely között közlekedett. A hetven kilométeres út oda-vissza tíz-ti- zenkét 'óráig tartott. A vendégek viszont csak 2-4 órát viselnek el a vizen, egy bezárt járműben. A tó körüli, vagy a település csoportokat összekötő nosztalgiajáratokat csak régiós összefogással lehetne beindítani. Az önkormányzatoknak is áldozni kellene rá. Gáldonyi Magdolna BRONZEREM A KAPOSVÁRI FELTALÁLÓNAK Prófétahely kiadó A feltalálók érdekes, kissé „elvont”, bogaras emberek. Ha a találmányukról faggatják őket napokig képesek beszélni róla. Úgy érzem, különleges megbecsülést érdemelnének, hiszen olyan szellemi vagyon hordozói, melyet hasznosítani lehet, s a befektetés busásan megtérül. Cser Ferenc, kaposvári feltaláló mondta ezt miután somogyiként egyedülálló sikert aratott a feltalálók genfi világkiállításán: bronzérmet nyert. Az ötlet két éve pattant ki az agyából, s egyszerűségével, leleményességével aratott sikert a hatvan tagú nemzetközi zsűrinél. — A Higi Sett elnevezésű fürdőzsák gondolata egy bokatörés kapcsán merült fel bennem. Zavart, hogy nem tudok rendesen Hatszáz ötletgazda közül nyert dobogós helyezést fotó: kovács tisztálkodni, mert a gipsz alá folyó víz felcsípi a lábamat és kellemetlen viszkető tüneteket okoz. A nájlon- zacskó, vagy a fólia önmagában nem volt alkalmas a szigetelésre, ezért egy olyan „lélegző” műanyagzsákot terveztem, melynek ötletes zárása lehetővé teszi, hogy szárazon maradjon a gipsz, a seb. Ezzel nyugodtan, kellemetlenségek nélkül fürödhet, zuhanyozhat a sérült ember. Az ágyban fekvő betegek mos- datásánál ugyancsak nagy könnyebbséget jelent. — Gyártó van?? — A kaposvári Stiltex, csökkent munkaképességűeket foglalkoztató cég, mellém állt: dr. Várni János igazgató azt mondta: amiben van üzlet és munka, az érdekli. — A fürdőzsákkal nem lett „próféta a saját hazájában”. Mit hozott a genfi bronzérem. — A belgák fél éve tesztelték pozitívan, s egész Európában kívánják forgalmazni. Néhány nap múlva érkezik egy svájci üzletember, egy olasz TV-shop, és egy nagy német autóalkatrészeket gyártó cég, a stuttgarti APA is jelezte érdeklődését. A legjobbat szeretném közülük megragadni. A szabadalom levédésében és a világkiállításon való részvételben sokat segített a Feltalálók Szövetsége, melynek 1998 óta vagyok a tagja. Támogatásukkal vehettem részt a szófiai kiállításon, szeptemberben pedig Brüsszelben kapok lehetőséget a bemutatkozásra. A gazdasági minisztériumnál nyert pályázatom a Higi Sett nemzetközi levédésében adott segítséget. Jelenleg 23 nagy európai országban és Magyarországon áll védelem alatt. — Milyen volt a genfi kiállítás? — Rendkívül színes, érdekes. Hatszáz résztvevő hozta el konstrukcióját, a legtöbben az egészségügyben használatos találmányokkal rukkoltak elő. A magyarok itt is jeleskedtek: 15 díjazott termékünk volt, köztük egy ezüst- és az én bronzérmem. Előbbit egy fantasztikus szerkezet kapta, mely — bárhol is van a szívbeteg—, azonnal jelzi a bajt és továbbítja a kezelőorvosnak. Ugyancsak magyar ötlet volt a családi házak, raktárak, középületek védelmét biztosító szerkezet, melynek segítségével mobiltelefonon csörög a riasztó. Egy telefonos világcég azonnal lecsapott rá. — Ennyi ötlet között mindig akad bohókás is... — Nagy sikert aratott a kutyacsizma. Ezt egy budapesti fiatalember találta ki városi kutyáknak. A gumiból készült kutyalábbeli megvédi az ebek tappancsait a havas, sózott latyaktól. Nagyon tetszett az ugyancsak magyar vitalitás-mérő, mely testerőből s elektromosságból állapítja meg: mekkora az ember életereje. Az alkotó ember játszani is szeret. Ez derült ki egy díjazott, a malomhoz hasonló játék bemutatóján, ahol sorban álltak a játék élményéért. A konstruktőrök azonban tőke hiányában, mindössze hármat tudtak a rendelkezésükre bocsátani. — A feltalálók nyughatatlan emberek, egyik ötlet a másikat követi. Most min töri a fejét? — Az még titok, de any- nyit elárulhatok: a környe- . zetvédelemben vennék nagy hasznát. — A család miként fogadta a genfi siker hírét? — Hittek bennem. Feleségemnek is köszönhetem, hogy idáig eljutottam. Várnai Ágnes
