Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

íSísmé a telekre Jön a nyár. Az ember rohan a zöldbe. A hegyekbe vagy a Balatonra. Mindegy, csak el valahová! Van, akinek több tízezer forintjába kerül az út. Van, akinek a jogosít­ványa bánja. És ahogy melegszik az idő, sajnos egyre többen vannak, akik sosem érnek oda, ahová elindultak. Egy napsütéses péntek délután a Vasárnap Reggel mun­katársai csatlakoztak két radarozó rendőrhöz. Mi mennyi? Nagyon nem mindegy, hogy az ember hetvenöttel, vagy hetvenhattal robog a megengedett ötven helyett! Ácsai Mihályné, az ORFK közlekedési szabálysértési osztályvezetője pontosan tudja, milyen bűnöket mennyire taksálhatnak a rendőrök. Ha például a meg­engedett legnagyobb sebességet több mint 50 száza­lékkal lépjük túl, azaz például ötven helyett legalább hetvenhattal megyünk, akár 30 ezer forintra is meg­büntethetnek minket, sőt még a jogosítványunkat is bevonhatják egy hónapra, de előfordulhat, hogy egy évre is. Ha ötven százalék alatt marad a sebességtúllé­pés, akkor beérik maximum 10 ezer forinttal. A piros lámpán legrosszabb esetben 20 ezerért hajthatunk át, és legfeljebb egy évre búcsúzhatunk el a kis rózsaszín okmánytól. A tilosban a parkolási díj szintén 20 ezer is lehet, de szerencsére nem minden megkezdett óra után számolják. A jogosítványt akkor vehetik el a hely­színen, ha a sofőr ittas, ha cserbenhagyásos gázolást követett el, vagy ha halálos balesetet okozott. A hat hónapnál hosszabb időre bevont jogosítványokért cse­rébe újra le kell vizsgázni. Ha lejárta forgalmink, 10 ez­ret is elkérhetnek, de ha már több mint egy hónapja járt le, leszerelik a rendszámunkat. A zöldkártyával vi­gyázzunk: ha csak egy napja nem érvényes, máris elő­kapja csavarhúzóját a biztos úr. A jogosítványnál türel­mesebb a hatóság, ha csak 15 nappal járt le, szemet hunynak, ha 30 nappal, S helyszínen bírságolnak, ha annál is régebben járt le, feljelentenek, ami újabb tíz­ezrünkbe kerülhet. A nem létező kötelező biztosítás 20 ezer forinttal gazdagítja a rendőrség kasszáját, türelmi idő pedig nincs. Hogy a kiszabható legalacsonyabb és legmagasabb bírság között épp mennyit állapítanak meg, az a szabálysértés körülményeitől függ, például hogy mennyire veszélyeztettük a többiek testi épségét, vagy volt-e már hasonló esetünk. A helyszíni bírság mértéke pedig maximum kétezer forint. Hatalmas fékcsikorgás, a kopott teknőre ha­sonlító ezüstmetál au­tó eleje szinte belefú­ródik az M3-as beton­jába. Az ablakon kiha­jol az úrvezető, és jól láthatóan felmutatja a középső ujját a radaro­zó rendőröknek. Meg­úszta. Ha később kap észbe, lefotózzák a zöld fűben lapuló fű­zöld Skodából.- Egy-null - mondja Antal Lajos főtörzs. - Ez megmenekült, de sokan belerohannak száznegyvennel is a hetvenes korlátozásba. Amikor észrevesznek minket, már késő. Ide­jönnek kuncsorogni, de hiába. És tényleg! Oldalognak az urak szépen sorban a füvön a rendőrautó felé, mélységesen bűn­bánó arccal. A kék sportkocsi tulajdonosa huszonéves nagyme­nő. Próbálkozik a lehe­tetlennel, sokáig susog Szászi Szabin főtörzs­őrmester fülébe. Aztán dacosan elkullog.- Délre le kell érnem Gödöllőre. A zsaruk miatt kiesett tíz per­cem. Lefotóztak, a francba!- Mennyivel megy, hogy odaérjen?- A százhatvanat még lazán elbírja a kocsim. Na viszlát, bele kell ta­posnom. Szászi Szabin szépen felírja a lefényképezett autók rendszámát. Aki hozzá fordul, annak ki­keresi az egyre növek­vő listáról a kocsiját. Ha nincs rajta, a kun­csaft hirtelen úgy érzi, a rendőr a legjobb em­ber a világon. Ha rajta van, jönnek sorban a jó dumák, például: drága biztos úr, nem tehetek róla, elromlott a sebességmérőm! An­tal főtörzs szerint tíz­ből nyolc állampolgár ezzel áll elő. De van, akinek beteg rokonhoz kell rohannia, van aki­nek a felesége éppen szül, és van, akinek a szomszédja telefonált, hogy megszólalt a há­zában a riasztó. A radarozó rendőröknél sorszámmal ellátott fo­tótekercsek sorakoz­nak. Csalni nem lehet, minden felvételhez fel­jelentés dukál.- Nem értik, hogy ha már elkészült a fotó, nem tudunk mit csi­nálni - fűzi hozzá An­tal főtörzs. - A traffi- pax most úgy van beál­lítva, hogy csak százöt fölött kattan. De ha va­laki hetven helyett százötnél is többel megy, az túllépte az öt­ven százalékot. Kény­telenek vagyunk felje­lenteni. Újabb áldozat közele­dik, nyitott tetejű BMW-jében üldögél az asszony, meg a gyerek. A férfi nyakán ujjnyi vastag aranylánc, egyik kezében mobil- telefon, másikban tár­ca. Behajol a rendőrau­tóba, vagy tíz percig nem tágít. Egyszer csak hallani, hogy Szászi főtörzs felemeli a hangját:- Uram, ezt vegyük úgy, hogy nem hallottam. Megvesztegetési kísér­letért fel is jelenthetem. A lelombozott férfi, mielőtt távozna, oda­jön hozzám. Lesújtó pillantással végigmér, szerinte ugyanis én va­gyok az oka, hogy neki valószínűleg nem so­káig lesz már jogsija.- Ha maguk, újságírók nem állnának itt, nyu­godt lehet, hogy meg tudtuk volna oldani az anyagiakat - vágja oda. - Volt már olyan, hogy a tráffipax ellené­re meg tudtunk egyez­ni a zsernyákokkal. Nem mindig fűzik be a gépbe azt a filmet! A következő tetten ért nyikorgó kerekekkel tolat felénk az egyirá­nyú szervizúton, a for­galommal szemben. Kipattan, úgy üget, mint aki verekedni akar.- Csak vicceltetek, fi­úk, igaz? Most miért pont engem fotózta­tok? Mi vagyok én, filmsztár? Hosszas keresgélés a rendszámlistán, köz­ben barátunk ugráltat­ja állkapcsának izmait. A válasz lesújtó. A csend drámai. Behajol a rendőrautóba, pró­bálkozik. Hiába. Csak úgy vonszolja a tagjait elfelé.- Volt már olyan, hogy a pisztolyomra kellett tennem a kezemet - meséli Szászi főtörzs. Egy nagydarab tag a legújabb Mercedesszel sehogyan sem akarta felfogni, hogy amit a gép lefényképezett, azt nem tudjuk kiszed­ni. Először ötezret ajánlott, aztán tízet. Utána dühösen előka­pott húszezret. Mi csak magyaráztuk, nyugtat­gattuk, hogy értse már meg, nincs mit tenni, megy a feljelentés. Ak­kor benyúlt a kocsink­ba, fogta a műszert, és felordított: mi van, ha kitépem ezt a masinát? Amikor a stukkerem fe­lé nyúltam, persze csak hogy megijesszem, eloldalgott.- Sírnak a nők is, férfi­ak is. Esküszöm, úgy két héttel ezelőtt egy jól megtermett férfi le­borult a lábaim elé és krokodilkönnyeket hullajtott, hogy ne je­lentsem fel. Előzőleg volt már ugyanis egy gyorshajtása, és szinte biztos volt, hogy be­vonták volna a jogo­sítványát - meséli An­tal Lajos főtörzs. - Azt mondta, jogsi nélkül elveszti az állását, ha elveszti az állását, el­veszti a feleségét is. Én ilyenkor a szívem mélyén velük együtt sírok. Sorsok múlhat­nak egy ilyen fotón. Őket sajnálom. Van olyan, hogy leállítom a szabálysértést elkö­vető gépjárművet, szépen formálnám a számat, hogy jó napot kívánok, de még ki sem mondhatom, mert már üvölt a tag az ablakból, hogy ki- vetkőztet az egyenru­hámból, és sorolja, hogy ezt is ismeri, azt is ismeri. Én meg szé­pen mosolyogjak. Nem tehetek semmit. Sajnos nem a rendőrt védik a törvények. - Antal főtörzs csak annyi jogot szeretne maguknak, amennyi az amerikai rendőrök­nek van. - Mi például nem üldözhetünk egy kétszázzal repesztő állampolgárt, aki nem áll meg, amikor in­tünk neki. Felírhatjuk a rendszámát és küld­hetünk neki értesítést. Esetleg követhetjük. A jelentésben sem írhat­juk le azt a szót, hogy „üldözni”, csak hogy „követni”. Olyan is megesik, hogy látjuk, lopott autó közeledik, ki van adva rá a körö­zés. Megpróbáljuk le­állítani, erre elszá- guld. Mi meg nem ül­dözhetjük. Jelenthet­jük, hogy láttuk.- És kibírják?- Nem bírjuk ki. Követ­jük. Aztán megelőzzük- neveti el magát Antal főtörzs.- Na meg a motorosok!- kap a homlokához. - Ahogy kisüt a nap, el­lepik az utakat a farmersortos sisako­sok. Kétszázzal re- pesztenek, pedig né­melyik vezetni sem tud. A múltkor kint voltam egy baleset­nél. Ötven métert csú­szott a szerencsétlen srác a betonon. A tes­te kilencven százalé­kán nem maradt bőr. Én csak úgy hívom őket: kétkerekű szerv­donorok. Fülsiketítő fékcsikor­gás szakítja meg a be­szélgetést. Egy volks- wagenes a belső sávból kiszúrja a rendőröket, és a fékbe tapos. Rá­adásul azonnal lesorol a középső sávba, im­már hatvannal. Nyil­ván jönne alkudozni. De akkor majdnem be­lerohan egy Fiat. Aztán gondol egyet. Padló­gáz, és eltűnik. Vág Bernadett 1371 halál a közutakon Tavaly a közutakon több mint 20 ezer közlekedési baleset történt, s 1371 ember halt meg. Csaknem 9 ezren súlyos, 17 ezren könnyű sérülést szenvedtek. A tavaszi, nyári hónapokban, főleg hétvégeken folyamatosan emelkedik a balesetek száma. Míg ta­valy januárban 1000 személyi sérüléses és 70 halálos kimenetelű baleset történt, addig augusztusban több minta kétszerese. A 20 ezer baleset közül majdnem 5 ezer a sebesség helytelen megválasztása miatt következett be, vagyis a gyorshajtás, illet­ve az út- és látási viszonyok figyelmen kívül hagyása miatt. A szabálytalan kanyarodás és visszafordulás mintegy 4700 esetnek, az elsőbbségadás mellőzése 4 ezer, az elő­zés csaknem 3 ezer balesetnek volt az oka. „0 NEM HIÁNYZIK, DE A SZEX IGEN” Helga- Nekem a legtöbbször jó a szex, de nem mindig van hangulatom hozzá. Az élettársamat egyébként bármikor szívesen megérintem, szeretem a bőrét, az illatát, szeretem, ha hoz­zám ér. Ám nincs mindig türelme ki­várni, hogy igazán tűzbe jöjjek. Ilyenkor sem mondok nemet, mert nem akarom visszautasítani, és tényleg azt gondolom, hogy miért is ne? Csak éppen jobb érzéssel me­gyek bele, amikor rákészül az agyam, a szívem, a testem. Szeretek tanítani, de az bizony kiszívja az összes energiámat. A párom is dol­gozik, ám ő képes egy kattintással elvágni magát a melótól. Hazajön és aktív pihenésbe kezd. Nekem ez nem megy, sokszor órákig ketyeg a fejemben a sok probléma, visszahal­lom a mondatokat. Ha kész vagyok a házimunkával, lecseng bennem a nap első fele, de nem mindig. Ha vi­szont az ágyban igazán „rám hajt” a Szexuális vágyaikról, ál­maikról kérdezte tanárnők egy csoportját Bácskai Júlia pszichológus. Úgy tű­nik, ők sem egyformák. Van, aki még nem élvezi, van, aki Mozartba szerel­mes, míg egyikük még a metrón is álmodozik. párom, tényleg fontos neki, hogy ak­tív legyek és ne járjon másutt az eszem, akkor: csúcs. Akkor át tud lendíteni, én meg bepörgök. Ilyen­kor azt suttogja, szexbomba vagyok. Klára- Nekem sehogy se jó a szex. Nem voltam odáig érte soha. Két férjem volt, az első az életemben és az ágyamban is az első volt. Most van egy barátom, akivel külön lakunk, de a szabad időnket együtt töltjük. Ő azt mondja, meg fog tanítani engem, hogy élvezzem a szerelmet, bár sze­rinte a korábbi kapcsolataimban so­kat rontottak rajtam. Lehet, hogy iga­za van. Az első férjem tapasztalatlan volt, és mire belejöttünk volna, már elváltunk, a második férfias volt, de erőszakos, durva, féltem tőle. Nem csoda, ha nem sokszor jött meg a kedvem a nemi élethez. Az anyám is azt sugallta otthon, hogy a nőnek tűrnie kell, ez a férfiak játéka, és ne­künk el kell viselni. Én már nem így gondolom, és nem vagyok olyan mártír típus, mint az anyám, aki min­denben kiszolgálta apámat és az öcsémet (mert ők a férfiak), és tőlem is ezt követelte (mert mi vagyunk a nők). Szóval kíváncsian várom azt az időt, amikor szenvedélyes leszek, és nem csak elviselem, tűröm a szexet, hanem várom és élvezem is. Olga- Én bírom a szexet és kívánom is. Fiatal vagyok, és szerintem addig az is maradok, amíg ez fontos ne­kem. Nem szeretnék belesavanyod- ni a kapcsolataimba, nem szeret­ném átélni, hogy unjam a férfiakat vagy magát a szexet. Szabad gon­dolkodású családban nőttem föl, ahol megtanítottak vigyázni ma­gamra, így a betegségtől vagy a ter­hességtől való félelem sem akadá­lyoz az örömben. Nekem a szex ön­megvalósítás: élvezem, ha új dolgot találok ki, és szívesen játszado­zom, ha a fiúnak vannak ötletei. Meg tudom védeni magam, tehát nem fordulhat elő, hogy valami olyat várjon tőlem, amely nem esne jól. Szerintem ezért élvezem a munkámat, a tanítást. Zenét taní­tok és az maga az erotika! Mozart­ba egy kicsit szerelmes vagyok. Szerintem igazán nagyot csak az tud alkotni, akinek boldog a szexu­ális élete, és aki szereti a saját tes­tét, szereti a más neműeket, nem fél tőlük, bízik bennük és élvezi a szexet. Néha a metrón utazva is el­ábrándozom, vajon az utazók kö­zül kinek milyen a szerelmi élete? Szerintem látszik, ha valakit bol­doggá tettek reggel, és az is, ha nem. Szandra- Ha van kivel lenni, akkor nekem általában jó a szeretkezés. Nagyobb baj az, hogy nem könnyű férfit ta­lálni, aki korban és érdeklődésben közel áll hozzám, független és nyi­tott egy kapcsolatra. Elváltam, volt egy hosszú viszonyom, de a férfi nős. Évekig szerettem, ő is engem, a szexben óriási volt az összhang köztünk. Mint mondogatta, a fele­ségét becsüli, de a szexben semmi jót nem kap tőle. Inkább csak eluta­sítást. Bezzeg velem! Elhittem neki, hogy egyszer majd összeköltözünk (ha iskolások lesznek a gyerekek, ha felépül a háza, ha, ha, ha... Ha- haha!)^Elegem lett ebből, szakítot­tam. Ő nem hiányzik, de a szex igen. Majd jön egy királyfi tán... Forrás: A Tanárnő áprilisi száma

Next

/
Thumbnails
Contents