Somogyi Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-26 / 96. szám
y _ :. v j j Beás szerelem Közéből Harmadik oldal A göllei Tóth Petra az iskolába készülő roma gyerekek nyelvi szintjét elemző dolgozatával első lett az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. A kaposvári tanítóképző főiskola harmadéves hallgatója belesze- relmesedett a beás nyelvbe, s ha egy intelligens, jóra való cigány fiú megkérné a kezét, akkor igent mondana.- Nincsenek előítéleteim - mondta a romológusnak készülő lány. - Kislányként mindig irigyeltem a falubeli beásokat: milyen jó nekik, ők legalább ismernek még egy nyelvet. Az osztályunkba is sok cigány tanuló járt, és én velük is barátkoztam.- Milyen nyelvi szinttel mennek ezek a gyerekek elsőbe?- Azoknak a lurkóknak sokkal magasabb a nyelvi kultúrájuk, akiknek a szülei is be akarnak illeszkedni a falu társadalmába, de olyan gyereket is találtam, aki 100 képből csak 39-et tudott megnevezni és az oviban vett először a kezébe könyvet. Egyre inkább érdekelt a beás nyelv hangkészlete is, hiszen az ő nyelvükben nincs ö-ő, ü-ű és a többi hosszú magánhangzó is hiányzik az á kivételével. Nehéz dolga van az elsős tanítóknak, hiszen ezeknek a gyerekeknek meg kell tanítani az új hangokat is. Szeretném tovább kísérni a sorsukat, mélyinterjúkat, szociológia felméréseket készítek majd, és egy felzárkóztató programon töröm a fejemet, hogy könnyebben tanuljanak meg írni és olvasni.- Azí tartják: ingerszegény környezetben nevelkednek a cigánygyerekek. Igaz ez?- Nem. Ezeket a gyerekeket másfajta ingerek érik. Nagyon nagy a családi összefogás, rendkívül mély náluk az anya-gyermek kapcsolata.- Kik segítették a felmérésben? Nyakába vette Göllét, Inámpusztát és bekopogtatott a portákra?- Édesanyám vezető óvónő Gödében. A felméréseket az óvodában készítettem, de nemcsak ő, hanem Szegedi Ferenc, a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke is adott tanácsokat a tanulmány elkészítéséhez, a főiskolán pedig Tóth Istvánná adjunktus volt a konzulens. Most a beás cigányok népdalait tanulom. Az egyik főiskolás társamtól kaptam egy kottafüzetet. Milyenek a cigány népdalok?- Temperamentumosak, színes a dallamkincsük. Szinte nincs két egyforma vagy hasonló dallamú népdaluk, és lehet érezni belőlük a fájdalmat.- Miről szólnak?- Szerelemről, családról, örömről és bánatról.-Munkáról nem?- Ebben a füzetben nem találtam ilyet. Lőrincz Sándor A HÖLGYEK ÍZMEMÓRIÁIA SOKKAL FEJLETTEBB SS 1999. április 25. A bor nőnemű A bor nőnemű. A férfiak ruházták fel nőies tulajdonságokkal. Érdemes odafigyelni! Sosem azt mondják jó bor, hanem légies, könnyed, tüzes, üde, de lehet telt vagy testes is. Csupa nőknek szóló bók. Losoncziné Sandra Klára borász-kertészmérnök szerint a férfiak képesek a borról a legszebben beszélni, a nők azonban sokkal jobban tudják értékelni. A hölgyek ízmemóriája ugyanis sokkal fejlettebb mint a férfiaké. Ez a főzéshez kapcsolható, amit évezredek óta gyakorolnak a konyhában. Százféle ízt tudnak megkülönböztetni és borkóstoláskor jóval többet előhívni mint a férfitársak. A bogiári borász hölgy az Első Magyar Borbarát Hölgyek Egyesületének alapító tagja. S a borrendek férfias világában is helytáll, hiszen a Bonus Bonorum Borrend kancellárja. Nem véletlen tehát, hogy a borrend legendája is egy hölgyhöz kötődik. A hős Emese védte meg faluját a török hódítóktól azzal, hogy teljesítette a basa feladványát és több kupa közül is felismerte a vidék zászlósborát a muskotályt. Klára asszony tegnap Bogláron látta vendégül a Pécsett alakult Magyar Hölgyek Gasztronómiai és Borrendjét. A világon nincs még ilyen. Mint Hábemé Fekete Ibolya elnök elmondta, éppen egy éve alapították és az ősszel Franciaországba utaznak, mert ott is szeretnék létrehozni a női borrendet. Ki gondolta volna, hogy a franciáknak is tudunk újat mondani a borban? A hölgyek viszont sokat tesznek a magyar borok népszerűsítéséért. Ezt Klára és Ibolya egyaránt megerősítette. A hölSzázféle ízt tudnak megkülönböztetni gyek borrendje minden évben megválasztja a Hölgyek Borát, amit a palackozó az üvegre illesztett címkével reklámozhat. Idén a Hungarovin György villájának Sauvignon Blanc borát választották. Abban bíznak, hogy a vásárlóknak ez segítség a jó minőség megtalálásához. No, és általában kik vásárolnak? Természetesen az asszonyok. A borbarát hölgyek úgy gondolják, nekik az eddigieknél többet kell tudniuk a borokról. Ha már a gasztronómiában jeleskednek, ismerniük illik azt is, hogy egy- egy fogáshoz milyen italt kínáljanak. Ezért is járják a borvidékeket, ismerkednek a technológiával, a jellegzetességekkel. Reméljük legközelebb a dél-balatoni borvidék valamelyik borát is kitüntetik figyelmükkel. (Gáldonyi) A rendőr rangja „A mundér becsülete” az amit meg kell őrizni, védeni, vagy éppen visszaszerezni. Rendőrségi berkekben ez a gyakran használt szólás szó szerint értendő: szeretnének mindent megtenni azért, hogy visszaszerezzék a polgárok megbecsülését, „újrafényezzék” a rangjelzéseket, hogy valóban rangot jelentsen a rend őrének lenni. A tegnapi nap a rendőrök napja volt. A nézőknek a szórakozásra, a vendéglátóknak pedig számvetésre volt ez jó alkalom: miért jó mostanság rendőrnek lenni? Sőt: jó-e egyáltalán...? Klein Zsolt zászlós, járőrvezető szerint talán soha sem volt ilyen nehéz ez a pálya, mint most. — A rendőrség, a rendőri munka elveszítette a presztízsét, ezt kell most visszaszerezni. Ez a létező legnehezebb. A bizalmat megszerezni sem könnyű, visszaszerezni kétszer olyan nehéz... Az utóbbi időben valóban sok minden megváltozott: igyekszünk, hogy minél szakszerűbbek legyenek az intézkedések, megtaláljuk a megfelelő hangot, bemutassuk a munkánkat, az eredményeinket, de a nehézségeinket is. És a legfontosabb: most már nagyon magas követelményeket támasztanak a rendőr-jelöltekkel szemben. Nem túlzás, hogy diploma nélkül semmire sem viheti valaki ezen a pályán, akik pedig magasabb rangban vannak, rendszerint több I-----0----- -----------, --------------------------- -oJ-------------------o----- _ d iplomával rendelkeznek. Jakab Edit | — Van is már látszatja ennek a közvélemény szemében? — Most is sok támadás éri a rendőröket, de azok, akik nem szeretnek minket, egyre inkább abból a rétegből kerülnek ki, akiknek van is okuk rá, mert „van vaj a fejükön”... Akiknek nincs félnivalójuk, azok segítik és elismerik a munkánkat. Ezt naponta tapasztaljuk. — Szóval a régi rendőrviccek elveszítették az élüket... — Az a szomorú, hogy egyáltalán valamikor „élesek” voltak, mert volt alapjuk. Azért még vannak rendőrviccek, de úgy gondolom: már egyre kevésbé-életszerűek. — Sokan most is csak a „közeget” látják a rendőrökben. De mit látnak a rendőrök a polgárokban? Potenciális elkövetőket vagy a segítségre szoruló lehetséges áldozatot? — Egyiket sem. Amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, addig partnert, sőt segítőtársat. Ha mondjuk a kesztyűtartóban kábítószert, fegyver- arzenált találunk, ránk támad a delikvens akkor már más a helyzet. — Szóval: ma jó dolog rendőrnek lenni? — Egyre többen választják ezt a hivatást, mert — bár túlfizetve nem vagyunk — mégis csak biztos anyagi forrás és biztos egzisztencia. És talán egyre inkább rang is.. Henrik, Mátyás és Vitéz László korlátok. Az ördög mindenhol gonosz, míg László a hős, akit mindjárt az elején szívükbe fogadnak a gyerekek. Mára az egykoron alig negyed órás előadások egy órásra bővültek, hiszen a helyszín is változott. Vásárterek helyett színpadokon tűnik fel a paraván, és a saját készítésű bábok. Jelenleg hat különböző Vitéz László történet létezik, melyek közül mindig a hangulathoz leginkább illőt választja ki Henrik és az örökös társ, Mátyás. — Nincs olyan előadás, amit ne lehetne még jobban eljátszani. Ráadásul ebben a műfajban a közönségtől függ szinte minden. A gyerekek reakciói beleépülnek a mesébe, ezért lesz minden előadás teljesen más. A baj csak az, hogy a világ is változik, a pénztelenség miatt egyre kevesebb óvoda és iskola meghívása éri Kemény Henrik bábszínházát. Pedig szinte minden előadáson megjelennek az apukák és anyukák is, akik tíz, húsz, vagy éppen harminc évvel ezelőtt látták a bátor vitéz történetét. Takács Zoltán Az ebédet követő szunyókálás megzavarását nem zokon, s a harmincasok frissességével pattant talpra, kezén a bábokkal s már játszott is. Kemény Henrik hetvenöt esztendős, bábjátékain generációk nőttek fel. Kaposvári előadásának délutánján újra bizonyosságot kapott: Vitéz László kalandos történetei ma is elbűvölik a gyerekhadat. — Több mint száz éve volt az első Vitéz László előadás, nagyapám cirkuszában — idézi régmúlt idők bábhistóriáit a gyerekek „bábos bácsija.” — Sokoldalú volt a papa, hiszen bohóckodott, színészkedett, sőt még dalárdát is vezetett. Történt egyszer, hogy a cirkusz műsorából kimaradt egy artistaszám. Nagyapám gondolt egyet, készített egy paravánt meg pár bábot, és a Vitéz Lászlóval pótolta az artistákat. Mivel nagy sikert aratott, bent maradt a programban a bábjáték is. Később a nehéz gazdasági helyzet miatt a cirkusz tönkrement. A bábok viszont maradtak, hiszen azokat nem kellett etetni. A nagyapa továbbra is vásárokra járt, s az eredeti népmeséből merítve 10- 15 perces történeteket adott elő. Akinek tetszett az végignézte, és dobott egy ebédrevalót a kalapba. — A történetek és a díszletek apáról-fiúra öröklődtek, apróbb változtatásokat tettünk csak rajtuk. — Beleszülettünk ebbe a közegbe, nem volt kérdéses hogy folytatjuk a családi hagyományt. Kilenc évesen játszottam először egy komolyabb darabban, a Koldus és királyfiban. Sosem felejtem el, amikor apám, Mátyás testvérem és én először báboztunk együtt egy népligeti vendéglő zsúfolásig megtelt nagytermében. Ehhez fogható élmény csak egy «londoni szabadtéri előadás volt, ahol a magyarul előadott Vitéz László olyan sikert aratott, hogy még a fákon is lógtak az emberek. Ekkor jöttem rá, hogy a bábjátéknál nincsenek nyelvi „Az ördög mindenhol gonosz, míg László a hős” FOTO: TOROK ANETT FOTÓ: KOVÁCS TIBOR
