Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-30 / 25. szám

Riport Nppvpííí k nlc 1999. január 31. Negyedik oldal II MHBMMMBMMWHNM Akikért a harang i Pénteken, valamint tegnap végső búcsút vettek a múlt heti, ausztriai buszbaleset 17 áldozatától. A siklósi áldozatot hétfőn kísérik utolsó útjára. Családtagok, roko­nok, barátok ezrei rótták le kegyeletüket a feldíszített ravatalok előtt. A kőszegi iskolásokat szállító autóbusz múlt vasárnap szenvedett balesetet Auszt­riában. Tizennyolc fiatal vesztette életét. Az eddig lezárult vizsgálatok szerint a 20 éves Neoplan műszaki hibája és a vezető figyelmetlensége okozta a tragédiát. A halál mindig váratlanul érkezik. Erre senki sem tud felkészülni. A mostani ka­tasztrófa azonban nemcsak a hozzátartozókat rázta meg, hanem az ország egész lakosságát. És Ausztriáét is. Azét az országét, amelynek orvosai, vörös­keresztesei, tűzoltói és önkéntesei mindent megtettek, amit az adott helyzet­ben megtehettek. Talán még többet is. A tegnapi és mai nap az emlékezésé és a főhajtásé. Gyertyák ezrei gyulladnak meg szerte az országban. Nyugodjanak békében! Ih BWIMtaffifl A manökenszépségű Né­meth Ivett izgatottan hozta haza felvételi lapját a túra előtti héten. Osztály- elsőként, két közép- f o k ú nyelv­vizsgával gond nél- külinek tűnt szá­mára a to­vábbtanulás. Szüleivel együtt úgy dön­tött, hogy a győri Széche­nyi István Főiskolára je­lentkezik.- A felvételi lapját már el­kezdte kitölteni, ám a csa­ládi tanács úgy döntött, a sítábor után fejezzük be közösen - zokog fel kislá­nya képét szorongatva Németh Zoltán, az édes­apa. - Én azonosítottam a kicsikémet, olyan volt, mintha csak aludna! 13 év. A tehetséges kis rajzművésznek, Csordás Evelinnek mindössze ennyi adatott meg. Élete ugyanolyan befejezetlen, mint utolsó rajza. A tragédiát megelőző na­pon Zánkán vehette át életének eddigi legna­gyobb elismerését, egy in­diai képzőművészeti pá­lyázat ezüstérmét. Ám a mindig mosolygós, jól ta­nuló kislány gondolatai ekkor már máshol kalan­doztak.- Amikor elbúcsúztunk egymástól, átölelt és csak annyit mondott: életem legszebb hete előtt állok ­emlékezik vissza égő sze­mekkel kedves tanítvá­nyára Vörös Lívia osztály­főnök. Osztálytársai szerették, közösen tervezgették a márciusi szülinapi bulit. A halál híre számukra fel­foghatatlan. A padján mé­cses ég az utolsó történe­lemdolgozat mellett, amely - mint mindig - ez­úttal is hibátlan. A táblán társainak búcsúsorai. Eddigi legszebb születés­napjának tartotta az ideit Kis Mihály Vencel, ami­kor megtudta, hogy szülei befizették I a sítúrá­ra. A kis­fiú nem bírt ma­gával. Minden információt begyűjtött a síelésről, szüleit naphosz- szat kérdésekkel bombáz­ta. Aludni sem tudott az utazás előtti éjszakán.- Szegénykém, mindent szinte azonnal meg akart kapni, mintha megérezte volna, nincs sok ideje az életben - mondja szagga­tottan a már sírni is képte­len édesanya. A mély gyászban a szülők utolsó reménysége az, hogy 19 éves Judit lányuk felépül. Az ő életéért jelen­leg is küzdenek az orvo­sok. Az édesapa megtörtén annyit hajtogat: csak nya­ralni vannak a gyerekek, majd megjönnek. Aztán kézbe veszi 13 éves kisfia képét, megsimogatja és elköszön tőle: Isten veled! M(s A két barátnő, Vény egei Veronika és Parádi Zsófia szinte minden szabad­idejét együtt töltötte. Ép­I I I I mm 1999. január 24. 5.00 Az indulásra kitűzött időpont, amikor az összes, busszal utazó résztvevő megjelenik. 5.45 A Neoplan busz háromnegyed órás késéssel megérkezik, majd a gyors pakolás után útnak indul az osztrák szállás felé. 5.46 A buszt kísérő szülők megállítják a járművet és közük a sofőrrel, hogy rosszak a hátsó lámpái. A vezető válasza: Tudom! 9.00 Egy Graz melletti BP-kútnál vár a busz, hogy bevárja mindazokat, akik autóval csatlakoznak a cso­porthoz. 9.15 A pihenő után továbbindul a busz a szállás - a lambergi kastély - felé. Az autók körülbelül 10 perc múlva követik. 10.00 A lambergi kastélyhoz felvezető úthoz megérkezik a busz és a gép­kocsik többsége. (Már ekkor fel­tűnt az autósoknak, hogy a busz milyen gyorsan odaért.) 10.10 A busz megérkezik a lambergi szálláshelyhez. 10.30 A turistacsoport tagjai gyorsan kipakolnak a buszból. 11.00 Találkozó a busznál, hogy idő- veszteség nélkül, azonnal elin­duljanak síelni. 11.05 A busz és az autók elindulnak a sípályához. A kastélyban egy be­teg kisfiú, az egyik szervező, két szakácsnő és a csoport „minde­nese” marad. 11.45 A csoport minden tagja megérke­zik a sípályához. 12.05 Mindenkinek átadják a pálya­bérletét, majd a csoport tagjai nagy örömmel birtokba veszik a havas lejtőket. 17.30 16.00 Az utolsó sílifttel még mindenki felmegy, hogy a leérkezés után visszainduljanak a lambergi kas­télyhoz. 16.21 Gyülekező a busznál. 16.23 A busz és az autók elindulnak az egy órára lévő szállásra. 16.24 A busz váratlanul megáll a parko­ló kijáratánál, ám rövid idő múlva továbbindul. A sofőr nem száll ki a járműből. 17.00 A sofőr érzékeli, hogy a busz fékrendszerével komoly gon­dok vannak, az egyre gyorsu­ló jármüvei megpróbálja megelőzni az előtte haladó autókat. Eközben a sebes­ségváltó sem enge­delmeskedik, nem lehet visz- szaváltani vele, hogy a mo­torfék megfogja az immáron 100 km/h sebességgel szá­guldó autóbuszt. A buszban ülők érzékelik a bajt, az utolsó 500 méter ma­ga a dráma: mindenki sikolto­zik, a helyüket elhagyva ke­resnek biztonságosnak vélt helyet. Az egyik tanár túlkia­bálja az utasok jajveszékelé­sét: Mindenki kapaszkodjon, amibe csak tud! VÉSZHELY­ZET!!! A busz többször átfordulva a tengelyén bezuhan az út men­ti árokba, ahol egy fának ütkö­zik, majd néhány méterre egy háztól a „feje tetején” megáll. Dermedt csend, majd üvöltés és sírás hallatszik. A ház lakó­ja riasztja a mentőket. Az első sérültekkel beérkeznek a mentők a közelben lévő deutsch- landsbergi kórházba. 17.40 A grazi kórházban már 43 sebész és sok önkéntes áll készen, hogy a sebesülteket ellássa. 18.15 A szálláson az autókkal megérke­zett síelők lefürödve és átöltözve várják a buszt, hogy megvacso­rázzanak és kipakoljanak. A bal­eset helyszínének környéke ek­kor már világos a mentők és a tűzoltók kék fényétől. Egymás után szedik ki lángvágó segítsé­gével a buszban rekedteket. A kastélyban már nem bírják to­vább a várakozást és felhívják a rendőrséget: ekkor tudják meg, hogy a busz balesetet szenve­dett. Konkrétumokat egyelőre nem mondanak senkinek. 18.20 A busz ismét megáll. A sofőr ki­száll, és megigazítja a csomag­tartóról lelógó síbotot és léce­ket, majd továbbindul. Újabb telefon a rendőrségre, ahol közük a szörnyű hírt: sok a halott és a sebesült. Az ott lévők azonnal autókba vágják magu­kat, a helyszínre és a megadott kórházakba sietnek. w* «I A|ll||Qfl Az eSész ország gyászolja MlimHIHKICl 1 a buszbaleset 18 áldozatát egy-egy gyertya égjen

Next

/
Thumbnails
Contents