Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

SOMOGYI HÍRLAP 18 Dacolva Egy kollégiumi ételmelegítőben ismertük meg: életre szóló ba­rátságok rendszerint ilyen he­lyeken kezdődnek. Kata néme­tet tanult volna, én meg földraj­zot. Tanulás helyett azonban hajnalig beszélgettünk. Eminens tanuló volt és sosem fe­ledte egy percre sem a céljait — pedig amikor először láttam, gyengének hittem. Tanult, estén­ként futni járt, és az igazi szere­lemről álmodozott. Kitűnőre érettségizett, és egy tanulmányi versenynek köszönhetően felvé­teli nélkül kezdett neki a főiskolá­nak. Kata — nevezzük így — életre szóló barátság ide vagy oda, aztán eltűnt egy időre. Később persze kiderült, amit addig is sejtettem: találkozott a nagy szerelemmel. Legközelebb akkor láttam, amikor vége lett. Csalódott volt, mert nem így képzelte. Jött ismét a szerelem. A második, és akkor még nem sej­tette, hogy ez az utolsó. Egyre rit­kábban találkoztunk. Leveleiből azonban tudtam: jól érzi magát. Télen gyengélkedett egy kicsit, de „meggyógyult”. Hosszú idő után tavasszal láttam újra. Izgalommal vártam, furcsa izgalommal. Ami­kor telefonált, furcsa hangon mondta, mesél majd valamit. Amikor megérkezett, fáradtnak látszott és szomorúnak. Nem adott puszit, pedig már nagyon régen látott; leült, és elkezdett sírni. Hat éve ismertem akkor, lát­tam nehéz helyzetekben is, de sírni még sosem. Annyira sírt, hogy beszélni sem tudott. Kata, amikor végre szóhoz jutott, el­mondta, hogy HIV-pozitív. A ví­rust élete második szerelmétől kapta. Diploma előtt állt, nagy ter­vei voltak. A fiú azóta a férje. Sze­retik egymást, egyikőjük sem ha­ragszik a másikra. A kapcsolatuk azonban megváltozott. Már nem­csak a szerelem köti össze őket. Sokkal nagyobb figyelemmel van­nak a másik iránt, amióta igazán érzik, hogy vigyázni kell egy­másra, mert az emberi élet mú­landó... Kata és András egyébként sike­resek. Környezetükből senki sem sejti, hogy fertőzöttek. Bíznak ab­ban, hogy legyőzhetik a kórt. Küzdenek a sorsuk ellen, mert amióta fertőzöttek, azt is tud­ják az ember legnagyobb aján­déka, hogy életet kapott, és ezért cserébe, bizony, néha küzdenie is kell... — Egy ártatlan allergiavizsgálat után derült ki — meséli Kata. — Rutinból csinálták meg az AIDS- tesztet is. — Mit éreztél akkor? — Szörnyű volt. Persze én is fel­tettem a kérdést, hogy miért pont én? Azt mondják, sokan ilyenkor bosszút akarnak állni vagy ön­gyilkosok lesznek. Ezek a dolgok meg sem fordultak a fejemben. Az első pár hét irtózatos volt. Embe­rek közé sem tudtam menni, csak sírtam napokig. A férjem bátorí­tott; amikor ő keseredett el, akkor meg én őt. Az a legborzasztóbb, hogy mind a ketten fertőzöttek vagyunk, mert így, amikor már nappkig eszembe sem jut az én bajom, akkor az jut eszembe, mi lesz akkor, ha vele történik va­lami. A legnehezebb az volt, hogy nem mondhattam el a családom­nak. Titkolózunk, rejtegetjük a gyógyszereket, nem azért mert gyáva vagyok, hanem mert bele­gondoltam, hogy nekem milyen nehéz volt feldolgozni. Szerintem ezt egy anya sosem tudná meg­emészteni. Amikor felocsúdtam az első döbbenetből, amit a beteg­ségemről szóló hír okozott, rájöt­tem, hogy minden látszat ellenére mennyire értéktelen volt az éle­tem. Szereztem két nyelvvizsgát, van diplomám, és azokkal a lehe­tőségekkel is éltem, amiket az élet addig kínált: külföldi ösztöndíj, jól fizető idegenvezetés. A szabad­időmben idegenvezetőnek tanul­tam. Szereztünk annyi pénzt, hogy vehettünk egy lakást. Ugye, ezek manapság a sikeres életet jelentik? Akkor aztán rájöttem, hogy valójá­ban semmit nem jelentenek. Lelki- ismeret-furdalásom lett hirtelen, hogy elhanyagoltam a szüléimét, hogy nem töltünk elég időt együtt a kedvesemmel, hogy csak praktikus dolgokat tanultam és keveset tudok a világról. Úgy éreztem, nagyon kevés az időm, akkor is, ha szeren­csém van és addig húzom, amíg csak lehet. Azóta másképp élek. Nem idegeskedem semmin, nem sietek sehova, figyelek másokra és Karácsony magamra is. Nincsenek már világra szóló terveim az életben, csak sze­retnék a lehető legtovább a szeret­teim között lenni. — Amikor hallod, hogy folyik a kutatás és közel van az ellenszer, akkor reménykedsz? — Havonta járunk ellenőrzésre, és mindig azt mondják, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint aki most lesz fertőzött, már nem hal­hat bele az AlDS-be. Nem tehetek mást, mint elhiszem. Amikor még nem tudtam a bajomról, sokszor belegondoltam: lehet, hogy nem is szeretnék megöregedni. Most már szeretnék; azóta hogy ez így van, sokkal jobban szeretek élni. Egyetlen vágyam pedig az életben az, hogy meggyógyuljak. — Mit gondolsz, hogyan visel­kedne a környezeted, ha tudná, hogy fertőzött vagy? — Azt hiszem, félnének tőlem. Mivel szerencsére nálunk ez még nem olyan természetes, mint né­hány másik országban, de aggoda­lomra nincs ok. Nagyon körülte­kintőek vagyunk. Orvoshoz is csak abba a kórházba járunk, ahol kezelnek bennünket. — Az AlDS-világnapon sokat be­széltek arról, hogy félnek az embe­rek a szűréstől, mert nem teljesen garantált az anonimitás? Te átélted az ezzel járó procedúrát. Lehet alapja a félelmeknek? — Sajnos, azt kell mondanom, hogy igen. Nekem óriási erőfeszíté­seimbe került, hogy ne értesítsék a háziorvosomat és a területileg ille­tékes bőr- és nemibeteg-gondozót a betegségemről. Egy néhány ezer lelkes településen élek. Nem ma­radt volna titokban. Amikor pedig az első mintám pozitív lett, anyu­kámat hívták fel, hogy menjek vissza még egy vizsgálatra, mert baj van. Szerencsére el tudtam hi­tetni otthon, hogy csak félreértés volt. Hát ennyit az anonimitásról... Kata amíg beszélgettünk, egy­szer sem nézett a szemembe. Rám sem. Szép zöld szemével valahova a hátam mögé révedt. Mintha egy másik dimenzió képeit kémlelte volna riadtan. Egy olyanét, amely­ben ő és a férje egészségesek, egy olyanét, amelyben nem fut tele könnyel a szeme, amikor meglát egy boldog fiatal édesanyát... E. F. 1998. december 24., csütörtök Ünneplőben a lélek FOTÓ: TÖRÖK ANETT karácsonyi és sikerekben gazdag új évet kívánunk minden kedves utasunknak és partnerünknek! Idegenforgalmi és Kereskedelmi Részvénytársaság 8600 Siófok, Batthyány u. 2/b. Tel.: 84/313-111 Fax: 84/310-803 E-mail: siotour@mail.datanet.hu . SIOTOUR RT. Boldog, békés karácsonyt és eredményes új évet kíván Önnek az évezred utolsó évében Internet cím: www.szuv.hu isnzu------------------------------------­B ékés, boldog karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag új esztendőt kívánnak minden tagjának és minden ügyfelének a Somogy megyei Takarékszövetkezetek Kaposvár, Baross G. u. 8-10. Tel./fax: 82/434-889 A MEGYE LEGNAGYOBB SZÖNYEGÁRUHÁZA Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván minden kedves vásárlójának Köszönjük, hogy minket választott. Várjuk Önöket 1999-ben is! 2,5-3 hónapon belül beköltözhető az építési engedély megszerzését követően a NÉMET MH Gmbh. könnyűszerkezetes lakóháza. A főfalak szigeteléssel együtt 32 cm vastagok, élettartamuk megegyezik a téglából építettel, a földrengéssel szembeni ellenállásuk na­gyobb. A felhasznált anyagok minősége I. osztályú, gyártásuk kompjútervezényelt. A ki­vitelező 30 év garanciát biztosít. A könnyűszerkezetes lakóház első bemutató példányát Balatonföldváron, a Rét u. 20. szám alatt építettük fel, ott megtekinthető További információk a helyszínen, illetve a 84/341-050 Hl?RÁ "és 30/9470-075 ——niiiiwwiiíC^wi tplpfonon *1 sitii Ingatlan Bt. mmtmmümM /rmmeit-i mmé

Next

/
Thumbnails
Contents