Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
SOMOGYI HÍRLAP A valuta a puli volt Az ui iával is „látott” a szívsebész 1998. december 24., csütörtök Az első hazai szívátültetés volt a hattyúdala dr. Szabó Zoltán szívsebésznek. Pályáját kórboncnokként kezdte. Ma sem nyugdíjasként él. „Boltos” lett — ő fogalmazott így: egy német barátja, beültethető pa- cemaker-defibrillátorokat (szívritmus szabályozó és újraélesztő készülékeket) gyártó cégének vezetője. „Mellesleg” pedig egy 30 ezer példányban megjelenő lap, a MO- TESZ Magazin főszerkesztője. Az első magyar szívátültetővei a Mosdósi Tüdő-és Szívkórházban találkoztam. Azt mondja, hogy tanító nagyapja révén somogyi. Utoljára négy éve járt Patalomban. Nagyszülei sírján és a gyönyörű somogyi tájon kívül már semmi sem emlékeztette az ott töltött, boldog gyermekévekre. — A nyugdíjas szívsebésznek milyen ritmusban ketyeg a szíve? — Most éppen nincs baj vele — mosolygott. — Inkább a tüdőmmel. Egy időben naponta hatvan szál cigarettát is elszívtam, negyven évig dohányoztam. Csak a műtétek alatt nem füstöltem. Az volt a szerencsém, hogy a műtét után a szervezetet, és a szívet föl kellett melegíteni, s amíg ez megtörtént, addig gyorsan hármat elszívtam az előkészítőben, így pótoltam a nikotinveszteséget. Most látom mennyire bűnös dolog ez. Kevés a levegő, s ez baj. — Ott bábáskodott a magyar szívsebészet születésénél. Milyen lett az „újszülött”? — 1953-ban, végzett orvosként kerültem a szívsebészetre. Amerikában akkor kezdték a szívmotort előállítani. Itthon nem volt még szívmotor, nem lehetett nyitott szívműtéteket csinálni. Az első billentyűműtéteket az ujjunkkal végeztük: azzal hatoltunk a szívbe. — Jó „szeme" volt az ujja az operatőrnek? — Érdekes, meleg érzés volt. Jól lehetett tapintani a dolgokat. Már az ujjunkkal „láttuk”, mi van benn, mert valóságos videokameraként funkcionált. Néha, ha vérrögöt távolítottunk el, be is csuktuk a szemünket. — Túlélték ezt a paciensek? — Sokat megmentettünk. Az ötvenes évek végén nagy periódusa kezdődött a szívsebészetnek. Az erre való fölkészülés a szívátültetés előkészületeit is fölülmúlta. Még őrzöm annak a két kutyának a képét, amelyek túlélték az első kísérletes nyitott műtéteket. Egy kollégámmal mentünk ki Brünnbe tapasztalatcserére, mert az ottani professzor kapott egy amerikai masinát. Mi másoltuk, rajzoltuk, majd egy itthoni vállalat előállította és azzal végeztük az első tizenhat szívműtétet. Előtte azonban be kellett gyakorolni a technikát. Legalább ötszáz kutya bánta. Később, a herendi gyár igazgatójától rendeltünk is egy szép porcelánkutya- szobrot, amit kihelyeztünk a klinika elé. A kerületi tanács azonban bevetette, mert egy kicsit nagyra sikeredett a férfiassága. Az ötvenes évek közepéig több szívműtétet csináltunk, majd jött egy apály. Az első szívmotor beszerzése után aztán újból fellendült a munka. Amerikában, egy clevelandi magyar gyártotta a motorokat, aki régen debreceni presbiter volt, s pulikutyáért kaptuk tőle. A nyolcvanas évektől már központi keretből szereztük be. — Miként emlékszik az első nyitott szívműtétre? — Egy kisgyermek pitvari sövényhiányát kellett pótolni. Ilyen műtétet persze csináltunk korábban is, hűtésben. Micsoda borzadály volt! Egy jéggel teli fürdőkádba tettük az altatott gyermeket, hogy az energia- szükséglete minimális legyen, majd úgy került a műtőasztalra. Négy-öt percünk volt, hogy megnyissuk a szívét és elvégezzük a műtétet. A kudarcok ellenére is szép, küzdelmes korszak volt. Később végeztünk főütőér-tágulat műtétet, majd 1967-ben megcsináltam az első magyár pacemakert. — Aztán jött az első szívátültetés... — 1992. január 3-án, Barnard professzor után 25 évvel. Megvolt a műtét technikája, de kidolgozatlan volt az elméleti alapja, hiányoztak az immunológiai ismeretek. Csak 1980-tól, a kilökődést gátló szer megjelenésétől lettek sikeresebbek a szívműtétek. Találkoztunk egy amerikai korboncnokkal, aki 65 évesen kapott egy új szívet és a saját szívét is boncolta. Már a fölkészülés fázisában voltunk, amikor hallgattuk a fantasztikus előadását. Egy 20- 30 személyből álló team-et hoztam létre és három sebészorvos utazgatott tapasztalatcserére Európa és Amerika nagyvárosaiba. Volt olyan, aki Párizsból telefonált: éjszaka a bankrablók agyonlőttek egy rendőrt. így nyílt lehetősége, hogy láthasson szívátültetést. — Az első magyar újszíves huszonhét éves volt. Sanyinak hívják, Karácsony 17 Dr. Szabó Zoltán szívsebész és dr. Rostás László kardiológus a mosdósi kardiológia intenzív osztályán gyermekei vannak, s minden hónapban meglátogat. Akkor már volt egy tíz személyes beteg-csoportunk, akik ugyancsak transzplantációra vártak. Többeket orvosaik beszéltek le a műtétről. Sanyi vállalta. A műtét sikerült. — A híradás megkésett erről az eseményről és a fogadtatás sem volt egyértelműen pozitív. — Láttam egy tv-híradóban, amikor egy csodálatos amerikai szívsebész kijött a kamerák elé, s nyilatkozott a sikeres műtétjéről. Egy műszívet ültetett át. A beteg közben az intenzíven már haldoklott. Ezt a helyzetet akartam elkerülni, ezért egy hétig semmilyen információt nem adtunk ki. Föl is jelentettek a Nyilvánosság Klubnál, hogy megszegtem a tájékoztatási kötelezettségről szóló szabályt. Aztán jött egy tolakodó tévériporter, aki azzal esett nekem: hogy mertem ezt megcsinálni, amikor a munkakönyv már a zsebemben van?... Persze nem volt a zsebemben. Váratlanul ért a kérdése és nem tudtam jól válaszolni. A sajtó erre a hírre nem volt felkészülve, pedig egy két évvel korábbi tévényilatkozatomban már beszéltem róla, és Juszt László riporter szekrényében ott lapult a videokazetta, csak senki sem tudott róla. — Hány éves volt akkor? — Hatvanhárom. Fél évvel később mentem nyugdíjba. — Elfogyott az energiája? — Annak idején, amikor beindult a bajai disznógyár és repültek az első PanAm járatok, elmentem Amerikába. Gondoltam eladjuk a magyar disznószívet, s olcsóbban tudunk billentyűt szerezni. Ma is úgy érzem: jól csináltam, hogy elmentem. Egyik célom volt, hogy fölépüljön a Városmajori klinika. Sikerült. Másik, hogy bekerüljön a nemzetközi vérkeringésbe. Hajtottam az orvosaimat a tudományos munka felé, majd végül, hogy csináljuk meg a transzplantációt. Nem volt több célom. Lett volna még két évem, de már nem volt értelme tovább maradni. Akkor mentem el „boltosnak” is és tudományos tanácsadónak német professzor barátom műszergyárába. — Ha az egészségügyben dolgozók nyugdíjáról esik szó, negatív példaként önt szokták fölemlegetni. Jól tudom, hogy professzorként alig 20 ezer forinttal hagyta maga mögött a klinikát? — Huszonegyezerötszázzal... De ezt nem igazságos így fölemlegetni, mert 1992-ben a társadalom többi rétegeiben sem volt ennél több. Ma már egészen magas: 57 ezer forint. — Némi távolságtartással milyennek látja a magyar szívsebészetet? — Most érkeztünk el odáig, hogy lassan elegendő centrum áll a betegek rendelkezésére. Pécsett is elkészül egy három műtőasztallal és Pesten beindul a csecsemő-szívsebészet. Nincs szükség többre. Ezeknek az aktivitását kell növelni. Ezzel eljuthatnak az évi 7-8 ezer műtétig, s akkor nem lenne sorban állás. Németországban például már a meglévő kapacitás is sok, mert a szívműtétek egy részét kiváltó koszorús-ér operációkat, stant-beülte- téseket ma már nagyobb számban végzik. — Ön szerint mi a szakma új, nagy kihívása? — Úgy látom: a szívsebészet nem áll új, drámai változás előtt. Ha csak nem jön előbb a génterápia. Én ugyanis azt hittem: a szervátültetés lesz a legnagyobb „falat”, de tévedtem. Ma már olyan transzgenetikus állatokat alakítottunk ki, melyeket föl lehet használni az emberi szív helyettesítésére. Még az is elképzelhető, hogy szívsebészeti beavatkozás nélkül is lehet gyógyítani; olyan sejtek képződését segíthetik génterápiával, melyek elnyomják a szívizomban lévő rossz sejteket. — A japánok, vallásuk előírásait betartva, élő emberből nem vehetnek ki szívet. —•Hogy mennyire így van, arra példa: egy japán szívsebész elvégzett egy szívtranszplantációt. Elment Ausztráliába és Sidney-ben emiatt lelőtték az utcán. Amerikában már előrehaladottabb a mű- szív-beültetés, de elsősorban nem a teljes, hanem a részleges. A nagy kérdés az: műszív vagy a génterápia segítségével előállított szenog- raft (állati szerv)-terápia Mindenki a klónozással jön, de a szekrényekben ott lehetnek előkészületben majd a DNS-kódok megfelelő készletei. Mintegy tíz éven belül drámai dolgok várhatók a génterápiában. — Kollégái szerint míg dolgozott, nem lehetett a klinikán megelőzni. Mindig elsőként érkezett. Most mivel tölti a szabadidejét? — Leginkább az unokámmal. Ki kell használnom, azt a néhány évet, amíg partnere lehetek. Aztán úgyis elhagy, felnő. Az volt a bajom, hogy nem volt hobbim. Mindig lefoglalt valami más. — Mit tanácsol az embereknek, hogy egészséges szívvel élhessenek? — Pihenjenek, kerüljék a rizikófaktorokat. Különösen a dohányzást. Az egészségre is fordítani kell időt. Amerikában, a várható élettartam tekintetében hét év a férfiak és a nők közötti különbség. Szerencsétlen férfiak megpróbálják behozni a hátrányt. Hollywoodban az utcát járva —, amint néhány vén maskara elkocogott mellettem — tapasztaltam: némelyik éppen most esett át a legújabb lézerplasztikán. A férfiak legalább öt évre szeretnék lefaragni a hátrányukat. Várnai Ágnes ha Miskás, de mohácsis Mágnás, Mohácsi János a Csárdáskirálynő után újfent egy össznemzeti ügyre hegyezte ki radírvégű ceruzáját. Szirmai Albert latabáros-fedákos érinthetetlenségű nagyoperettjét, a Mágnás Miskát ragadta meg, lehántolva róla a legendákat, tabunak vélt, megporosodott sallangokat. Ha a rendezőnek, társulatnak csak egy héttel több ideje van - az egy héttel már így is elhetelt bemutatóig -, az előadás a tökéleteshez közelíthetett volna, mondom feltételes módban. Fülembe forró ólmot öntsenek, ha tévedek, de nem kellene egy operetthez kicsivel képzettebben énekelni? Ez egyébként Kaposváron - szerencsére - másodlagos kérdés. Egy előadás előbb legyen előadás, és csak utána operett, a hangok előbb legyenek játékosak, szerepre formáltak, s csak utána kifogástalanok énekeléstudományi- lag. A Mágnás énekei azonban kevés kivételtől eltekintve a zenekari árok egy-egy hangszereként muzsikálnak, a rendezés szolidan belefésüli őket az összhangzatba. Mert sem Lestyán Lucának, sem Anger Zsoltnak nem a hangja az erőssége. Azért említem éppen a Rolla grófnőt és Baracs István mérnököt alakító művészeket, mert az ő szájukba adott dalokat a románc tiszta hangjaira írta Bakonyi Károly, nem lehet őket elsírni-ríni, amint az egyébként éneklni is tudó Varga Zsuzsa teszi kiváló érzékkel Balogh Mária szerepében, vagy éppen Mágnás Ibolya Miskáéban Némedi Árpád. A címszerepet alakító színész maradéktalanul él a kettős szerep adta lehetőségekkel, lovászként és pökhendi álgrófként is tökéletes. A kaposvári Miska nemcsak Mágnás, de időmilliomos is, a bemutatón éjfél előtt negyed órával csattant a vastaps, ami minden idők leghosszabb premierjét jelenti. Akiket akut alfarzsibbadással ekkora már hazarendelt a háziorvos, sajnálhatják, hiszen Mohácsi van annyira profi, hogy jócskán ellátta töltettel a záró felvonást is, de már csak Khell Zsolt mindvégig pazar, a pályaudvaron meg aztán végképp lélegzetelállító díszlete is megért egy éjféli misét. Szűcs Edit jelmezei előtt szintúgy le a kalappal. Feltételezem, a mai nézők már egy jóval rövidebbre fogott, s ezáltal frappánsabb előadást látnak. A Mágnás Miska mindazonáltal egy remek szórakozást ígérő előadás fergeteges humorral, remek játékokkal és alakításokkal, kiváló koreográfiával. Tóth Richárd, a társulat táncos tanulmányokkal és múlttal bíró tagja olyasmire tanította meg a kart, ami eddig a szakmabelieknek sem mindig sikerült. Mindezt lelkes nyíltszíni tapsok honorálták. Csakúgy a Pixit és Mixit „gófi allűökkel, accsolósan” játszó Kelemen József és Znamenák István alakításait, a parádés első felvonás javarészt az ő érdemük. Kovács Zsoltot látjuk a rasszistára, antikommunistára vett vasútépítő Korláth gróf szerepében, a nagymamát a nagyszerű Tóth Eleonóra játssza, mindkettő remekbeszabott alakítás. Stefánia szerepébe Márton Eszter, a karótnyelt Leopol- déba Serf Egyed, Afrikátjárt Elemé- ryébe Karácsony Tamás bújt. A Mágnás Miska a bemutató minden pillanatnyi gyengélkedése ellenére nagy dobása a Csiky Gergely Színháznak. Közönségsiker. És vitathatatlan értékei - az elsők között Kerényi Gábor és Hevesi András karmesterek vezényelte kiváló zenekara - révén emelkedett sikermágnássá. S nem azért, mert a kaposvári néző oly elnéző. Netán elhalló. Balassa Tamás Címszerepben: Némedi Árpád fotó: török
