Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

SOMOGYI HÍRLAP 16 Magány felejtő Zúzmarás köd üli meg a Kop­pány-völgyi falvakat. Télen korán sötétedik. Csendesek az utcák, járókelővel alig ta­lálkozni. Szorosadon a Bem József utcában egyedül él a 81 éves Vendl Ádámné, a község legidősebb polgára. Zárva a régi parasztház ka­puja. Hangos szólongatásra nyílik csak meg, s az asszony a konyhába vezet. Az asztalai sparheltben halkan duruzsol a tűz. Kellemes idő van, kint süvít a szél. — Minden évben nagyon várom a karácsonyt, mert az egyik legszebb ünnep — mondja. - Szent estére földí­szítem a fenyőfát, gyümöl­csöt és süteményt teszek az asztalra. Sokat imádkozom majd, ugyanis az Isten segí­tett rajtam, ő adott erőt, egészséget, hogy a magányt elviseljem. Nagyon nehéz az egyedül lét, különösen a sze­retet ünnepén... Özv. Vendl Ádámné szo­morúan gondol az elmúlt év­tizedekre. Könny szökik a szemébe, amikor a családjá­ról beszél. Két testvére, az első férje és a sógora a hábo­rúban halt meg. Huszonhá­rom évesen ment férjhez Koppányszántóra. Mindössze másfél hetes házasok voltak, amikor hitvesét elvitték kato­nának. A Don-kanyarban se­besült meg, és többé sosem jött haza. Tíz évig várta re­ménykedve... — 1953-ban kötöttem a má­sodik házasságomat — emlé­kezett Vendl Ádámné. — Fér­jem a szorosadi téeszben bri­gádvezetőként dolgozott, ám a belélegzett sok vegyszer megfertőzte. 1974-ben hunyt el. Előtte sosem volt beteg, öt hét alatt vitte el a méreg. Pe­dig nagyon jó ember volt. Azok voltak a szép és boldog évek, békés karácsonyok.- Most hogyan készül az ünnepre?- Ünnepi ebédet főzök. Már levágtam a csirkéket. Húsleves lesz, majd tökfőze­lék hozzá rántott csirke­combbal. Ezt nagyon szere­tem. Lesz gyümölcs és süte­mény is. Már megrendeltem a boltban.- Vár vendégeket?- Persze. Mivel a névna­pom is lesz, remélem a falu­ból többen is meglátogatnak. Körülüljük majd a terített asztalt. Várom, hogy a mos­toha unokám és a családja is eljön hozzám. A két déduno­kát nagyon várom: Laci vil­lanyszerelő, már dolgozik. Anita pedig Kaposváron ta­nul, főiskolára jár. Nagyon okos és csinos kislány. Vendl Ádámné fényképe­ket tesz elém. Féltve őrzi Anita képeit: a középiskolai ballagásról, meg a szüreti fel­vonulásról... A diáklány is ra­gaszkodik a dédmamához. Amikor csak teheti, mindig felkeresi a szorosadi házá­ban. Az idős, egyedül élő asz- szony 21 ezer forint nyugdíj­ból él. Azt mondta: ennyi pénzből nehéz a megélhetés, ám a dédunokáknak lesz ajándék a fenyőfa alatt.- A karácsonyt régen is megtartottuk, s jutott szerény ajándékra is - mondta Szoro­sad legidősebb lakója. - A legszebb az, amikor a szere­tet ünnepén együtt lehet a család. Karácsonykor talán én is elfelejthetem a magányt. Ez lenne az én igazi ajándé­kom... Krutek József Halpárti a szakácskirály Faddi Varga János, a nagyszakácsi verseny idei győztese a Duna partján született, ezért nem vélet­len ha a halételeket ré­szesíti előnyben a tányér­ján és a konyhában. Kará­csonyra is ezt kínálja a családnak, és a Somogyi Hírlap olvasóinak is egy királyi szakácshoz méltó különleges halas receptet küldött ajándékba. — Én nem csak királyi szakács vagyok, hiszen 1996-ban a halkészítés királyi mestere cí­met is elnyertem. Legyen ezért a már emlegetett különleges hal recept: a harcsa éles lében, amit leányvári részeges har­csának is neveznek. Egy öt tagú családnak két kiló halra van szüksége. (A leg­jobb afrikai törpe harcsából készíteni.) Az ujjnyi vastagra vágott halszeleteket megsóz­zuk és alaposan fűszerezzük szemes feketeborssal, babér­levéllel, korianderrel és mus­tármaggal. Állni hagyjuk a fű­szerekkel néhány órát, majd fél liter száraz fehérbort és egy evőkanál 10 százalékos ecetet öntünk rá és annyi finom ét­olajat, hogy ellepje (4-5 deci). Természetesen a fűszerek is a rajta maradnak. Ezt nagyon lassú tűzön kb. másfél órán keresztül főzzük. Hidegen és kevés citrommal tálaljuk. Na­gyon finom és különleges elő­étel és napokig fogyasztható, akár másnapos gyomorral is. Jó étvágyat kívánok hozzá! Fábos Erika VALAMENNYI KEDVES UTASUNKNAK kellemes karácsonyi ünnepeket, erőt, egészséget és békés boldog új esztendőt kívánunk! Mi 1999. évben is számítunk Önökre, Önök is számíthatnak ránk! (97093) Karácsony 1998. december 24., csütörtök Gyógyító röntgenesek Az érbetegség népbetegség, fontos a megelőzés fotó: lang Róbert Nem szívesen emlékezünk arra, aki megállapítja a ba­junkat, azt dicsérjük in­kább, aki meggyógyított. Pedig nincs az egyik a má­sik nélkül. Van ebben va­lami sorsszerű. De néha eljön az igazság pil­lanata: gyógyít a diagnoszta is. így volt ez a megye kór­házban. Dr. Szász Krisztina és röntgenes csapata azt bi­zonyította: a felkészült és el­szánt csoport mostoha kö­rülmények között is képes bravúrokra. Mondhatnánk: a műtét sikerült és a beteg is jól érzi magát. Csak hát ez nem így igaz. Mert a beteg valóban kiválóan érzi magát, de szó sem volt műtétről! Éppen el­lenkezőleg. Az országban ötödikként, a vidéki általános kórházak közül pedig első­ként műtét nélkül helyeztek el egy érprotézist, úgyneve­zett stantet az ér belsejében. A bravúr sikerült: a 72 éves, súlyos érszűkületes férfi meggyógyult. Korábbi fáj­dalmaira már alig emlékszik, és megúszta a műtétet. Dr. Gimesi Mihály főigaz­gató főorvos kis háziünnep­ségen fogadta és jutalmazta meg a röntgen-diagnosztikai csoportot. A műtét nélküli beavatkozás véghez vitelében oly elszánt csapat tagjai ek­kor bizony elérzékenyültek: nem szokták meg, hogy szá­mon tartják teljesítményüket, a sikerüket. Az első pillana­tokban nem is tudták mire vélni a dolgot, ezért a főigaz­gató kisegítette kollégáit. Ma­gához ragadta a szót. El­mondta: a diagnosztika, a baj megállapítása nélkül nincs gyógyítás, nincs kórház. A diagnoszták a legelszántabb emberek, ők valóban csak a szakmájuknak élnek. Sokszor nehéz feltételek között és nem is a legmodernebb esz­közökkel dolgoznak. Pedig megérdemelnék. S nem sér­tődnek meg, hogy a gyógyult ember rájuk már nem is em­lékszik. Dr. Horváth Gyula osztály- vezető főorvos a főigazgató érvei mentén igyekezett be­mutatni a tényleges helyze­tet. Azt mondta: a röntgendi­agnosztika mostohagyermek volt az elmúlt 20 évben, pedig van dolog bőven az angioló- gián is. Az érbetegség népbe­tegség, Somogybán is egyre gyakoribb. A legtöbb esetben azonban későn érkeznek a betegek, és már csak a műtét vagy a legdrasztikusabb, a csonkolásos beavatkozás se­gít. Főként az alsó végtagok érszűkülete a gyakori. Nagy szükség lenne angiológiai szakrendelésre, ahol időben felismernék a betegséget, ez­zel sok műtét elkerülhető volna. — Az angiográfiák manap­ság szinte csak végtag-prob­lémákkal foglalkoznak — mondta dr. Szász Krisztina. — Az CT és az MR alkalmazásá­val ez szaporodott el. Ma már az érfestéssel együtt megcsi­nálják a ballonkatéteres értá­gítást is. Ha a betegnek ér­szűkülete van az alsó végtag­jain vagy az alsó végtagot el­látó medencei artériákon, ak­kor egy ballonkatéterrel kitá­gítják. Az érbe műtét nélkül olyan katétert vezetnek, ame­lyen egy megadott méretű ballon van. Ezt nagy nyomás­sal, 6-8 atmoszférával felfúj­ják és így kitágítják a beszű­kült érszakaszt. A ballonkaté­terek 10-12 atmoszféra nyo­mást is kibírnak. A szűk eret fokozatosan tágítják. Van, hogy csak kézzel fújják fel a ballont. Ha az ér túlságosan meszes, s nem tágul a szük­séges mértékben, akkor gép­pel is rásegítenek. Ha sikerült a beavatkozás, a kitágított ér megtartja alakját, a ballont leengedik, és kiveszik a katé­tert. Azonnal elkészítik a kontroll-angiográfiát, amely pontosan megmutatja: mi­lyen állapotú az ér. Minél meszesebb az érfal, annál ki­sebb esély van arra, hogy si­kerüljön a beavatkozás és az ér visszanyerje eredeti alak­ját. Akkor pedig gond van. A főorvos szerint az értágí­tás már rutinfeladat, 5-6 éve alkalmazzák, az idén mintegy 50 beavatkozást végeztek. Sőt, a felső végtagokon is csi­náltak ilyet. A legnagyobb eredmény, hogy 17 alkalom­mal már a nyaki verőereken is alkalmaztak ballonkatéte­res tágítást. Ha ez nem hoz kellő eredményt, akkor ke­rülhet sor a stantbeültetésre. Ennek az a lényege, hogy mű­tét nélkül egy érprotézist he­lyeznek az ér belsejében. A nikkel-titánium ötvözetből készült szövetbarát fémhálót néhány milliméteres met­széssel katéter segítségével teszik a helyére. Arra szolgál, hogy a megfelelő méretűre tágítva megvédje az eret a be­szűküléstől és a vérrögök el­szabadulásától. A főorvos nem dicsekvő. De megtudtuk: a stant beülte­tése különleges volt, hiszen a katétert nem azon az oldalon vezették be, ahol az érszűkü­let volt, hanem azon a szaka­szon, ahol mintegy 10 centi- méteres érelzáródást találtak. A 72 éves férfi azért került az osztályra, mert fájdalmai mi­att legföljebb 10-15 méter tu­dott menni. Érszűkület és el­záródása a medencei szaka­szon volt. A bal lába fájt, a jobb kevésbé. Az orvosok a jobb oldalon szűkületet talál­tak, s kitágították. Mivel ez nagyon jól sikerült, nem kel­lett a fémhálót felhasználni. Akkor döntöttek úgy, hogy megpróbálják kitágítani azt az érszakaszt, amelyet né­hány nap múlva operálni akartak. Folyamatosan kon­zultáltak a sebészekkel, mert úgy gondolták: az lenne az igazi gyógyítás, ha nem kel­lene megműteni. — Ez bizony elég izgalmas volt — mondta dr. Szász Krisztina. — A beteg bal lába azért fájt, mert a medencei szakaszon volt az érelzáró­dás. Tudtuk, ha nem sikerül a beavatkozás, elkerülhetet­lenné válik a hasműtét. Min­denki nekünk drukkolt: az is, aki a stantet szállította. Hoz­záláttunk hát a másik olda­lon, a teljesen elzáródott ér átfúrásához, majd előtágítot­tuk, az ellenkező oldalról be­vezettük a katétert. A ballont kihúztuk, a fémháló a helyén maradt. Nagy volt az öröm. A beteg végig ébren volt, s időnként nem tudta mire vélni a dolgot. Élénken érdek­lődött: mit is tettek vele. Másnap felkelt és járt. A saját lábán! Nem volt szükség mű­tétre, így elkerülték az alta- tási és műtéti szövődményt is. A kontroll szerint a beteg panaszmentes: jár, és nem fáj a lába, teljesen jó a vérkerin­gése. — A magányos hősök kora lejárt — mondta dr. Gimesi Mihály. — Újra bebizonyoso­dott, hogy a jó csapat érhet el eredményeket. A bravúros tettel egy igen fontos szak­mára is felhívták a a figyel­met. A diagnosztika, amely a korábbi vélekedések szerint csak az „igazi orvosok” ki­szolgálója volt, ma már a gyógyításban is meghatározó, nélkülözhetetlen. Azzá tették jól felkészült, állhatatos mű­velői. Lengyel János A TEMPO TAXI 310-333 Kellemes karácsonyt és boldog új évet kíván minden utasának! JäGSäi boldog ünnepeket kívánok minden betegemnek 1999-ben is várom Önöket péntek délutánonként a Kaposvár, Fő u. 50. sz. alatti rendelőben. Dr. Tálos Marianna szájsebész-fogorvos (97055) A Somogy Megyei Munkaügyi Központ békés karácsonyt és boldog, sikeres új esztendőt kíván minden kedves ügy­felének, partnerének és az együttműködő társszervek munkatársainak f ' Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog UJ evet kívánunk minden kedves vásárlónknak a Tabi Téglagyár dolgozói. December 29-én még 8-13-ig nyitva tartunk. 1999-ben is várjuk megrendeléseiket. Tel.: 84/320-015. AZ AB-AEGON ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ RT. Kaposvári Igazgatóság tel.: 82/316-958 Nagyatádi Igazgatóság tel.: 82/352-711 Békés karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, új esztendőt kívánunk minden kedves ügyfelünknek és leendő partnerünknek.

Next

/
Thumbnails
Contents