Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

1998. december 24., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP Karácsony 15 Karácsonyi csomag a bázison Távol Amerikától Gondolatban otthon fotó: lang Róbert Csaknem 600 amerikai katona tölti a karácsonyt családjától távol a taszári bázison. Az ünnep külső­ségei hasonlóak lesznek, mint otthon. Nem hiány­zik majd az asztalról a pulyka és a szósszal le­öntött marhaborda, fölvil­lannak a fenyőfák fény- füzérei, a legtöbbjüknek mindez mégis csupán az otthontól távoli szolgálat egy epizódja. A huszonhárom éves James Janettnek ez már a harma­dik karácsonya idegenben. — Két éve Boszniában ért a karácsony, tavaly Né­metországban, most pedig Taszáron. — Megér ennyit a pénz? — Igen, bár itt korántsem csak a pénzről van szó, ha­nem büszkeségről és a ha­zám iránti szeretetről is. Kihívásnak éreztem ezt a munkát, ezért vállaltam. Igaz, jól meg is fizetnek, s nekem kell a pénz. Édes­anyám, akivel Idahóban élek, nem éppen jómódú, én pedig később szeretnék továbbtanulni. A célom, hogy történelemtanár le­gyek, s hogy megnősüljek. Ezért úgy gondolom, még a következő karácsonyt is a seregben töltöm, aligha­nem Németországban. — Hogy telik majd a mos­tani ünnep? — Munkával. Szolgálat­ban leszek, amit nem is túlságosan bánok, hiszen így legalább nem jut időm, hogy irigykedjek azokra, akiknek igazi, meghitt ka­rácsonyuk van. Stephen Carr őrmester pszichiátriai szakasszisz­tensnek ez az első katona­karácsonya. — Tizennyolc hónapos kislányomnak, Dianának elküldtem az ajándékot: egy kis csengős bohócfigu­rát/ Feleségemnek levelet is írtam, emellett E-mailen és telefonon is tartjuk a kapcsolatot. Sajnos, a tele­kommunikációs technika — legalább egy puszihoz — még nem elég korszerű. Marad hát a beszélgetés és a karácsonyi party, amit az egységem rendez szentes­tén. — Beosztása révén is lehet tapasztalata arról: mennyire viseli meg lelkileg a katoná­kat, hogy hónapokig, sőt évekig távol vannak ottho­nuktól? — Persze, hogy szeret­nének a családdal lenni, ám a legtöbben profik, és megértik, hogy mindez a vállalt feladattal jár. Sokak módszere az érzelmi hul­lámvölgyek elkerülésére, hogy belefeledkeznek a munkába. Van, aki maga jelentkezik az ünnepek idején szolgálatra. Legtöb­bünknek a családja is meg­érő, hogy ez a munka ilyen. A feleségem például nemhogy szemrehányást nem tesz, inkább segít és biztat. Heather Caveney haditu­dósító az idén először nem tölti családjával az ünnepet. — A szüleim kislányából egyszerre csak felnőtt ka­tona lettem. Valami elve­szett, s valami új is szüle­tett. Most egy másfajta csa­ládban élek, ám itt is jól érzem magam. Karácsony­kor mindenesetre sokáig fogok aludni, mikor pedig fölébredek, kibontom a csomagjaimat, amelyek már pár napja megérkez­tek. — Meg tudja állni, hogy addig ne nézze meg? — őszintén szólva az egyikbe már belekukucs­káltam. Kozmetikai cikkek voltak benne és egy víziló alakú fürdőszivacs. — Mit tart a karácsony üzenetének? — Alkalom ez arra, hogy megköszönjek mindent, ami csak megadatott az életben. Most egy közös­ségbe kerültem, ahol máris találtam barátokat. Jövőre alighanem újra otthon, a testvéreméknél ünnepe­lünk. Patric M. Smith katonai rendőr számára a kará­csony elsősorban Krisztus születésének ünnepe. — A taszári templomban töltöm majd a szentestét, és imádkozom szerettei­mért. Utána az ünnepen — ha nem osztanak be szolgá­latba — az egységem kará­csonyi partyján veszek részt. Ez olyan lesz, mint az igazi amerikai karácso­nyok: fényfüzérekkel, ün­nepi kórussal és forró cso­koládéval. Mindehhez leg­jobban a feleségem fog hi­ányozni. Ő Coloradóban él. A csomagjaink keresztez­ték egymást. Én néhány meleg holmit kaptam, mert bár az otthoni éghajlat ha­sonló a magyarországihoz, azért itt van néhány sokkal hidegebb nap is. — A legtöbb amerikai ka­tona tart az MP-egységek tagjaitól. Miért? — Mert az emberek nem akarnak a törvények és szabályok őreivel ujjat húzni. A szabálysértésnek pedig az amerikai hadse­regben komolyak a követ­kezményei. A vétkes könnyen elveszítheti a munkáját. Szóval ezért a velünk szembeni távolság­tartás. Pedig ami engem il­let, nem vagyok „veszé­lyes”, nem akarok senki­nek rosszat, sőt szeretem az embereket. Szóval afféle karácsonyi katonai rendőr vagyok. Bíró Ferenc Fölszállási parancsra vár „Taszár nevét világszerte ismerik” Méltó partnerei az amerikaiaknak fotó: kovács tibor — Taszár fejlesztésére az amerikaiak eddig több mint 300 millió dollárt költöttek Taszár fejlesztésére — mondta Pintér Zoltán ezredes a Kapos bázisrepülőtér pa­rancsnoka. — Ez idő alatt új épületek emelkedtek, meg­újult a leszállópálya és a légi irányítási rendszer, modern fénytechnika került a repülő­térre. Amiben mi fejlődtünk: a legtöbben megtanultunk angolul, s egy olyan team jött itt létre, amelyik méltó partnere az amerikaiaknak, s megfelel a legszigorúbb Nato követelményeknek is. Nagy munkát végeztünk úgy, hogy sok esetben csak saját lele­ményességünkre hagyat­kozhattunk. — A kapcsolat az amerikai­akkal kezdetben nem volt mentes a kölcsönös idegenke­déstől sem... — Az amerikai személyzet 4-6 havonta cserélődik, így állandóan új emberekkel kell megtalálnunk a hangot. A legtöbbjük még soha nem járt egy volt szocialista or­szágban, s fenntartásaik vannak. Sikernek érzem, hogy ezeket mindannyiszor fel tudtuk oldani. Rövid idő alatt szakmailag is egyen­rangú félnek fogadnak el bennünket. A korábbi repü­lőezred megszűnésével járó indulatokon és sértettsége­ken is túl vagyunk. Tisztje­ink megértették, hogy az ez­red nem az amerikai jelenlét miatt szűnt meg, hanem mert annak fenntartására az országnak nem volt pénze. Az előítéletek eloszlottak, s közben egy új — a Nato kö­vetelmények szerinti — munkastílus honosodott meg. Mindeközben az SFOR misszió lecsengésével Ta­száron ismét a repülésé kezd lenni a főszerep. Ebben dol­gozunk közösen az amerika­iakkal. — Az elmúlt hetekben több polgári gép is leszállt itt, a polgári repülés mégis még mindig inkább csak lehetőség Taszáron. — Egyelőre az is marad. Az amerikai nagykövet szerint Taszáron kívül nem tervezik további bázisok kialakítását Magyarországon. Végül is áprilisban válik majd vilá­gossá, hogy melyek lesznek a Nato velünk szemben tá­masztott követelményei. Az nyilvánvaló, hogy az üzleti szemléletű amerikaiak nem gátolják majd, inkább támo­gatják a térség gazdasági fej­lődését. Nem lesz tehát aka­dálya az ebben kulcsfontos­ságú kettős hasznosításnak. Annál is kevésbé, mert szó sincs arról, hogy Taszár va­laha is csak amerikai légibá­zissá válna. Más kérdés, hogy ezen a repülőtéren a katonai repülésé marad a fő­szerep. — Melyek lehetnek a polgári hasznosítás további lépései? — A polgári repülés Taszá­ron már nem álom, hanem valóság. Már több magán és üzleti célú gépet is fogad­tunk és indítottunk. Ezt nem gátolta sem a magyar, sem az amerikai légierő vezér­kara. A többi már nem szán­dékok, hanem a megye gaz­dasági teljesítőképességének kérdése. Ha lesz miért ide­jönnie egy üzletembernek, ha lesz mit szállítani, a pol­gári hasznosítás lehetősége önmagától kiteljesedik. A megye, Kaposvár és Taszár e célra létrehozott közhasznú társasága bármikor jó kiin­dulóalap lesz a fejlesztéshez. — Precedens értékű volt Hamvai Gyula somogyi vál­lalkozó októberi Taszár-Zág- ráb repülőútja. Ő úgy látta, a reptér technikailag tökéletes, ám a különböző engedélyek beszerzése bonyolult. — Akkor kísérletképpen többféle mechanizmust ki­próbáltunk. Már a következő alkalommal minden sokkal olajozottabban ment. To­vább egyszerűsödhet az eljá­rás, ha - várhatóan február­ban - egy asztalhoz ülnek a légierő vezérkara, a határőr­ség és vámőrség, valamint a mi képviselőink. Az ameri­kaiakkal - a légiirányításban is - példaadó a kapcsola­tunk. Velük azért kell egyez­tetni, hogy ne épp az ő gé­peik csúcsforgalma idejére tervezzük egy polgári gép fogadását. — Mennyire ismertek a ta­szári repülőtér polgári szol­gáltatásai? — Taszár nevét világszerte ismerik. A többi már csak at­tól függ, hogy mondjuk a so­mogyi üzletember azt mondja-e külföldi partneré­nek: akár repülővel is jö­hetsz. Itt 24 órás szolgálat van és akár Karácsonykor is tudunk gépet fogadni vagy indítani. Ráadásul Taszáron reptérhasználati illeték sincs... — Mikor repült utoljára? — Vadászgépet két éve ve­zettem, azóta csak az íróasz­talomnál repülök. Azért az érvényes orvosi vizsgám megvan,tehát bármikor kap­hatok repülési feladatot. — Nem bánná? — Boldoggá tenne. Ezt csi­náltam 20 éven át, s most hi­ányzik a repülés nyugalma. — A legtöbben inkább iz1 galmasnak, sőt kockázatos­nak tartják a repülést. — Volt hogy még parancs­nokhelyettesként az irodából mentem le a reptérre és 150 volt a vérnyomásom. A repü­lés után már csak 120. A re­pülés számomra a legkevésbé munka, inkább pihenés és él­vezet. Gyönyörű ez az or­szág, a Mecsek, a Balaton. Nincs jobb dolog, mint egy nyári napon reggel hatkor fel­szállni és körbe repülni a Du­nántúlt. Ezért is őrzöm a kondíciómat. Naponta 3200 métert futok. Úgy tartom, a katonaszerencse fogandó. Egyszer jöhet egy fölszállási parancs. Biró Ferenc K^ellemes és boldog új évet kíván üzleti partnereinek és kedves vásárlóinak! Üzleteink: Adidas márkaboltok, Budalakk festékbolt, Flóra Háztartási kisáruház, Jármú'-Elektrika szaküzlet, Vas-műszaki bolt, Viliért szaküzlet, Parkoló ABC, Somogy Áruház, Festék nagykereskedelmi raktár. 2QOO Legyen 1999-ben is a vásárlónk! A Somogy MEGA 2000 Kft. Minden kedves vásárlójának, viszonteladó partnereinek boldog karácsonyt és eredményekben gazdag új esztendőt kíván a n Balaton Füszért Rt I 1 és a Glória Üzlethá* A SOMOGYI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA minden tagjának és partnerének ünnepeket és eredményekben gazdag új esztendőt | kíván!

Next

/
Thumbnails
Contents