Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

Megkerült az elveszett lány Megkerült a két hónappal ezelőtt eltűnt barcsi Póré Adrienn. A 18 éves leány sikertelen pótvizsgája ml* att szökött el otthonról. A Somogyi Hírlapban megje­lent fotó alapján ismerték fel Zalaegerszegen, és la­punkból tudta meg azt is, hogy keresi a rendőrség. Két hónappal ezelőtt össze­csomagolt néhány holmit, magához vett 260 ezer forin­tot a családi kasszából, majd útnak indult. Az atádi buszon egy ismerősnek még vidáman mesélte: Pestre kirándul az osztálytársaival. Aztán nyo­ma veszett. Kétségek között — Összeroppantunk. A nagy­anyja a betege lett a történ­teknek, kórházba került miat­ta, és én sem tudtam két hó­napon át másra gondolni csak rá — mondja az édes­anya, Póré Józsefné. — Ezer­szer végiggondoltam: mit csi­nálhattam rosszul? Jó vi­szonyban voltam a lányom­mal, normális gyerek volt, normális barátokkal. Rossz társasággal sem lehet a tettét magyarázni. Egy ilyen lépés ellentétes volt az egész sze­mélyiségével, hiszen befelé forduló, ábrándozó típus. Még kollégiumba sem akart menni, hogy ne legyen távol az otthontól. Épp, mert nem csavargófajta, sokan azt hit­ték: elrabolták. A legrosszabb az volt, hogy semmi hírt nem adott magáról. Nem hívott fel, hogy anyukám rosszat tettem, de legalább tudd, hogy élek. Ha engem nem is, de a nagyanyját, a testvérét, a barátait értesíthette volna. Az anya rémálmaiban szektában, vagy épp az utca­sarkon látta a lányát. — Gon­dolatban már eltemettem, hi­szen ma már ezer forintért is ölnek — mondja, miközben Adrienn kezét fogja. Aztán végre történt vala­mi, amibe belekapaszkodhat­tak. — Hosszú ideig semmi hí­rünk nem volt, de szeptem­ber végén egy látrányi étte­remben látták egy jól öltözött középkorú férfi társaságában — mondja dr. Kiss Elemér bar­csi rendőrkapitány. Legalább él — sóhajthatott fel ekkor az anya, aztán újfent aggódni kezdett: milyen sorsra jutott a leánya? Nem akar üzenni, vagy nem teheti? Átértékelt dolgok A hír mindenesetre új lendü­letet adott a keresésnek.- A szerdai Somogyi Hírlapban megjelentették a lány fotóját, személyleírását és a hírt, hogy a rendőrség keresi. Aznap este Adrienn kopogtatott ott­hon. Egy plüss egeret szorongat beszélgetés közben. Elfelejtette magával vinni a nagy útra, pe­dig ez a kedvenc. Nagy levegőt vesz, aztán mesélni kezd. — Megbuktam a pótvizsgákon, s nem bírtam volna harmadszor is újra járni a gimnáziumi har­madik osztályt. Azt is megalá­zónak tartottam volna, hogy más iskolába átmenjek. Inkább összepakoltam. Persze végig so­kat gondoltam az itthoniakra, de nem mertem jelentkezni. A helyes szőke lány először Tatára ment, mert egy ismerő­sétől sok jót hallott a városról. Egy családnál kapott szállást. — Beszálltam egy taxiba, és kér­tem, hogy valami olcsó szállás­helyre vigyen. A taxis azt vála­szolta, hogy ők is adnak ki szo­bát. Jó helyre kerültem, a család nagyon kedves volt. Két hét után Keszthelyre utazott, ahová a Festetics kas­tély vonzotta, majd újabb két hét múlva Zalaegerszegen kö­tött ki. — Panzióban laktam és dolgoztam egy hónapon át. Egy kaposvári építészmérnök mu­tatta az újságot, amiben benne volt a fényképem. A panzióssal leültünk megbeszélni a dolgot. Azt mondta: jöjjek haza, tisz­tázzam a helyzetet, s ha még azután is úgy gondolom, to­vábbra is szívesen alkalmaz. Vissza is megyek — mondja eltökélten. — Dolgozni fogok, hogy visszaadhassam a család­nak azt a pénzt, amit elvettem. A 260 ezer forintból semmi sem maradt. Csak azt bánta meg, hogy így ment el hazulról, az úton a- zonban sokat tanult. — Önállóbbá váltam, megta­nultam a pénzt kezelni. Arra is jó volt, hogy újraértékeljem a dolgaimat. Most már tudom, hogy mit kell tennem. A gimná­ziumot levelezőn befejezem, és dolgozom, igyekszem megállni a saját lábamon. Fellélegezhettek Belátja: kevésbé szerencsé­sen is alakulhatott volna ez a kaland. — Volt bennem félelemérzet, messzire kerültem a kétséges helyeket és embereket. Nagy szerencsém volt, hogy csak jó és segítőkész emberekkel talál­koztam. — Ha egyszer előkerül, leke­verek neki két nagy pofont, de utána átölelem, megcsókolom — mondta az anya még néhány nappal korábban. — Hiszen bár­mit tett, akkor is csak a lányom, és mellette állunk. Adrienn a két pofont megúszta. Csak ölelés és csók jutott a találko­záskor. No meg sok-sok könny. Nagy László ÚGY LÁNGOLT, MINT A SZALONNA Leégett a ház ée a tulaj is- Az özönvízről szólt a film, amit néztem, amikor a szom­szédom rám telefonált, hogy ég a házam - emlékezett visz- sza a ságvári Göblyös Károly. A siófoki tűzoltók tizenkét perc alatt a helyszínre érkez­tek, de addigra kiégett az épü­let. Többen elmondták: úgy égtek a falak, mint a zsír; négy-öt méteres lángokat ve­tettek. A tűzoltók gyújtogatás gyanúja miatt észrevételt tet­tek a rendőrök felé. A benzinkutas kilépett az ajtón, hogy fizettessen, ő látta meg először a lángokat. A tűz pillanatok alatt ellepte az épü­letet. A gázt még nem vezet­ték be, a villany ki volt kap­csolva. Kizárt az is, hogy gye­rekes csínytevésről lenne szó ebben az esetben; egy eldo­bott csikkel, egy meggyújtott újságpapírral nem lehet ekko­ra tüzet okozni. A hozzáértők szerint legalább egy kanna gyúlékony anyagot szétlocsolt valaki. A nyomokat viszont a tűzoltóautók, illetve személy­zetük a mentés hevében szét­taposták. A szomszédok a rendőr­tiszt nem láttak vagy nem akartak látni senkit. Az elsőre ötmillió forint értékűre be­csült faház nyolcmillió forint­ra van biztosítva.- Nincsen haragosom. Nem tartozom senkinek, s ne­kem sem tartoznak -»állította $1 Göblyös Károly. - Hétmillió fo­rintunkba került eddig a ház; tehetetlenül néztem, hogyan ég le, miután a szomszédom rám telefonált. A kutyánk ugatott ugyan előtte, de nem gondoltam semmi rosszra. A tulajdonos aznap dél­előtt járt a házban, de rosszul érezte magát, s ezért haza­ment. Göblyös Károly egy hosszú telek egyik végén hasaló pa­rasztházban él, optikai sza­lont üzemeltet. Csendes, nyu­godt környék kertes házak­kal, murvás úttal. A nagy fa­házat a telek másik végére építette, amely a Siófokról Szekszárdra vezető főút mel­lett van. Olyan, mintha falu­ból egy városba akart volna költözni.- Az üzlet nem megy, s az ügyben nem látok jól - állapí­totta meg a sértett. - Aznap rosszul aludtam, s azóta sem jön álom a szememre. Rövi­desen költöztünk volna. A fa­luban van még két hasonló fa­ház. Most azok kerülnek majd sorra? A biztosító szak­emberével már beszéltem: kekeckednek velem. Nehezen akarják megérteni, hogy a mai viszonyok közepette nem tudok minden beszerzett anyagról és elvégzett munká­ról számlát produkálni. Ha húzódik az ügy, akkor Göblyös Károly anyagilag is leég. (Czene) A törökök esete a kóli bacilussal Alagút Ádánd alatt Ádánd alatt török kori alag­útrendszer húzódik, s ez is oka annak, hogy a faluban megfertőződött az Ivóvíz — ez Ükös Gyula véleménye. — Édesanyám emlegette, hogy mesélték neki: amikor több száz évvel ezelőtt a faluba betörtek a törökök, füstölt a kémény, de a hódítók embert nem találtak. Úgy gondolom, hogy rájöttem a titok nyitjára. Az általános iskola épüle­téről van szó, aminek a gerendájá­ban az 1400-as évekből való bevé­sést találtak. Az udvaron volt egy kút, ahonnan rengetegen — az uraság, a cselédek, az állatok — fo­gyasztottak vizet. Olyan sokan, hogy a kút alján kiöblösödés, bar­lang keletkezett. Ezért nem mer­ték kipucolni. Nem találtam hely­bélit, aki lenn járt volna. Azt tu­dom: amikor az iskolánál építkez­tek, akkor a föld alatt hatvan cen­tivel boltívet találtak, amit vissza­temettek. Alagutak vannak a falu alatt, amelyben a régiek menedé­ket lelhettek, ebben bizonyos va­gyok. S úgy gondolom: a két évvel ezelőtti kólibaktérium-fertőzést az okozta: az iskola tornaterménél létesített vécék csatornáját beve­zették a használaton kívüli kútba, amelynek a nyúlványai befonják az egész falut. Jánossy Gábor, a Dunántúli Re­gionális Vízművek titkárságveze­FOTÓ: OLÁH GÁBOR tője azt állította: földerítették a problémákat, s azoknak semmi közük nincs Ükös Gyula vádjá­hoz.- Kétmillió forintot szántunk a vizsgálatokra, amelyeknek során kiderült: sokan, akikhez vízveze­téket építettek, olcsó megoldás­ként a használaton kívülre került kútba folyatták be a szennyvizü­ket - mondta. - Fojtást helyeztünk el a problémás helyekre és olyan szelepeket, amelyek meggátolják, hogy a víznyerő rendszerbe kívül­ről folyadék kerüljön. Az alagútról tudott az iskola véletlenszerűen utunkba kerülő dolgozója is, csak a helyét másho­vá gondolta, mint Ükös Gyula.- A történelmen taposunk - mondta Ükös Gyula. - Nem lá­tunk a föld alá. De jó volna, ha sejtéseink a jövőt szolgálnák. (Czene)

Next

/
Thumbnails
Contents