Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
Megkerült az elveszett lány Megkerült a két hónappal ezelőtt eltűnt barcsi Póré Adrienn. A 18 éves leány sikertelen pótvizsgája ml* att szökött el otthonról. A Somogyi Hírlapban megjelent fotó alapján ismerték fel Zalaegerszegen, és lapunkból tudta meg azt is, hogy keresi a rendőrség. Két hónappal ezelőtt összecsomagolt néhány holmit, magához vett 260 ezer forintot a családi kasszából, majd útnak indult. Az atádi buszon egy ismerősnek még vidáman mesélte: Pestre kirándul az osztálytársaival. Aztán nyoma veszett. Kétségek között — Összeroppantunk. A nagyanyja a betege lett a történteknek, kórházba került miatta, és én sem tudtam két hónapon át másra gondolni csak rá — mondja az édesanya, Póré Józsefné. — Ezerszer végiggondoltam: mit csinálhattam rosszul? Jó viszonyban voltam a lányommal, normális gyerek volt, normális barátokkal. Rossz társasággal sem lehet a tettét magyarázni. Egy ilyen lépés ellentétes volt az egész személyiségével, hiszen befelé forduló, ábrándozó típus. Még kollégiumba sem akart menni, hogy ne legyen távol az otthontól. Épp, mert nem csavargófajta, sokan azt hitték: elrabolták. A legrosszabb az volt, hogy semmi hírt nem adott magáról. Nem hívott fel, hogy anyukám rosszat tettem, de legalább tudd, hogy élek. Ha engem nem is, de a nagyanyját, a testvérét, a barátait értesíthette volna. Az anya rémálmaiban szektában, vagy épp az utcasarkon látta a lányát. — Gondolatban már eltemettem, hiszen ma már ezer forintért is ölnek — mondja, miközben Adrienn kezét fogja. Aztán végre történt valami, amibe belekapaszkodhattak. — Hosszú ideig semmi hírünk nem volt, de szeptember végén egy látrányi étteremben látták egy jól öltözött középkorú férfi társaságában — mondja dr. Kiss Elemér barcsi rendőrkapitány. Legalább él — sóhajthatott fel ekkor az anya, aztán újfent aggódni kezdett: milyen sorsra jutott a leánya? Nem akar üzenni, vagy nem teheti? Átértékelt dolgok A hír mindenesetre új lendületet adott a keresésnek.- A szerdai Somogyi Hírlapban megjelentették a lány fotóját, személyleírását és a hírt, hogy a rendőrség keresi. Aznap este Adrienn kopogtatott otthon. Egy plüss egeret szorongat beszélgetés közben. Elfelejtette magával vinni a nagy útra, pedig ez a kedvenc. Nagy levegőt vesz, aztán mesélni kezd. — Megbuktam a pótvizsgákon, s nem bírtam volna harmadszor is újra járni a gimnáziumi harmadik osztályt. Azt is megalázónak tartottam volna, hogy más iskolába átmenjek. Inkább összepakoltam. Persze végig sokat gondoltam az itthoniakra, de nem mertem jelentkezni. A helyes szőke lány először Tatára ment, mert egy ismerősétől sok jót hallott a városról. Egy családnál kapott szállást. — Beszálltam egy taxiba, és kértem, hogy valami olcsó szálláshelyre vigyen. A taxis azt válaszolta, hogy ők is adnak ki szobát. Jó helyre kerültem, a család nagyon kedves volt. Két hét után Keszthelyre utazott, ahová a Festetics kastély vonzotta, majd újabb két hét múlva Zalaegerszegen kötött ki. — Panzióban laktam és dolgoztam egy hónapon át. Egy kaposvári építészmérnök mutatta az újságot, amiben benne volt a fényképem. A panzióssal leültünk megbeszélni a dolgot. Azt mondta: jöjjek haza, tisztázzam a helyzetet, s ha még azután is úgy gondolom, továbbra is szívesen alkalmaz. Vissza is megyek — mondja eltökélten. — Dolgozni fogok, hogy visszaadhassam a családnak azt a pénzt, amit elvettem. A 260 ezer forintból semmi sem maradt. Csak azt bánta meg, hogy így ment el hazulról, az úton a- zonban sokat tanult. — Önállóbbá váltam, megtanultam a pénzt kezelni. Arra is jó volt, hogy újraértékeljem a dolgaimat. Most már tudom, hogy mit kell tennem. A gimnáziumot levelezőn befejezem, és dolgozom, igyekszem megállni a saját lábamon. Fellélegezhettek Belátja: kevésbé szerencsésen is alakulhatott volna ez a kaland. — Volt bennem félelemérzet, messzire kerültem a kétséges helyeket és embereket. Nagy szerencsém volt, hogy csak jó és segítőkész emberekkel találkoztam. — Ha egyszer előkerül, lekeverek neki két nagy pofont, de utána átölelem, megcsókolom — mondta az anya még néhány nappal korábban. — Hiszen bármit tett, akkor is csak a lányom, és mellette állunk. Adrienn a két pofont megúszta. Csak ölelés és csók jutott a találkozáskor. No meg sok-sok könny. Nagy László ÚGY LÁNGOLT, MINT A SZALONNA Leégett a ház ée a tulaj is- Az özönvízről szólt a film, amit néztem, amikor a szomszédom rám telefonált, hogy ég a házam - emlékezett visz- sza a ságvári Göblyös Károly. A siófoki tűzoltók tizenkét perc alatt a helyszínre érkeztek, de addigra kiégett az épület. Többen elmondták: úgy égtek a falak, mint a zsír; négy-öt méteres lángokat vetettek. A tűzoltók gyújtogatás gyanúja miatt észrevételt tettek a rendőrök felé. A benzinkutas kilépett az ajtón, hogy fizettessen, ő látta meg először a lángokat. A tűz pillanatok alatt ellepte az épületet. A gázt még nem vezették be, a villany ki volt kapcsolva. Kizárt az is, hogy gyerekes csínytevésről lenne szó ebben az esetben; egy eldobott csikkel, egy meggyújtott újságpapírral nem lehet ekkora tüzet okozni. A hozzáértők szerint legalább egy kanna gyúlékony anyagot szétlocsolt valaki. A nyomokat viszont a tűzoltóautók, illetve személyzetük a mentés hevében széttaposták. A szomszédok a rendőrtiszt nem láttak vagy nem akartak látni senkit. Az elsőre ötmillió forint értékűre becsült faház nyolcmillió forintra van biztosítva.- Nincsen haragosom. Nem tartozom senkinek, s nekem sem tartoznak -»állította $1 Göblyös Károly. - Hétmillió forintunkba került eddig a ház; tehetetlenül néztem, hogyan ég le, miután a szomszédom rám telefonált. A kutyánk ugatott ugyan előtte, de nem gondoltam semmi rosszra. A tulajdonos aznap délelőtt járt a házban, de rosszul érezte magát, s ezért hazament. Göblyös Károly egy hosszú telek egyik végén hasaló parasztházban él, optikai szalont üzemeltet. Csendes, nyugodt környék kertes házakkal, murvás úttal. A nagy faházat a telek másik végére építette, amely a Siófokról Szekszárdra vezető főút mellett van. Olyan, mintha faluból egy városba akart volna költözni.- Az üzlet nem megy, s az ügyben nem látok jól - állapította meg a sértett. - Aznap rosszul aludtam, s azóta sem jön álom a szememre. Rövidesen költöztünk volna. A faluban van még két hasonló faház. Most azok kerülnek majd sorra? A biztosító szakemberével már beszéltem: kekeckednek velem. Nehezen akarják megérteni, hogy a mai viszonyok közepette nem tudok minden beszerzett anyagról és elvégzett munkáról számlát produkálni. Ha húzódik az ügy, akkor Göblyös Károly anyagilag is leég. (Czene) A törökök esete a kóli bacilussal Alagút Ádánd alatt Ádánd alatt török kori alagútrendszer húzódik, s ez is oka annak, hogy a faluban megfertőződött az Ivóvíz — ez Ükös Gyula véleménye. — Édesanyám emlegette, hogy mesélték neki: amikor több száz évvel ezelőtt a faluba betörtek a törökök, füstölt a kémény, de a hódítók embert nem találtak. Úgy gondolom, hogy rájöttem a titok nyitjára. Az általános iskola épületéről van szó, aminek a gerendájában az 1400-as évekből való bevésést találtak. Az udvaron volt egy kút, ahonnan rengetegen — az uraság, a cselédek, az állatok — fogyasztottak vizet. Olyan sokan, hogy a kút alján kiöblösödés, barlang keletkezett. Ezért nem merték kipucolni. Nem találtam helybélit, aki lenn járt volna. Azt tudom: amikor az iskolánál építkeztek, akkor a föld alatt hatvan centivel boltívet találtak, amit visszatemettek. Alagutak vannak a falu alatt, amelyben a régiek menedéket lelhettek, ebben bizonyos vagyok. S úgy gondolom: a két évvel ezelőtti kólibaktérium-fertőzést az okozta: az iskola tornaterménél létesített vécék csatornáját bevezették a használaton kívüli kútba, amelynek a nyúlványai befonják az egész falut. Jánossy Gábor, a Dunántúli Regionális Vízművek titkárságvezeFOTÓ: OLÁH GÁBOR tője azt állította: földerítették a problémákat, s azoknak semmi közük nincs Ükös Gyula vádjához.- Kétmillió forintot szántunk a vizsgálatokra, amelyeknek során kiderült: sokan, akikhez vízvezetéket építettek, olcsó megoldásként a használaton kívülre került kútba folyatták be a szennyvizüket - mondta. - Fojtást helyeztünk el a problémás helyekre és olyan szelepeket, amelyek meggátolják, hogy a víznyerő rendszerbe kívülről folyadék kerüljön. Az alagútról tudott az iskola véletlenszerűen utunkba kerülő dolgozója is, csak a helyét máshová gondolta, mint Ükös Gyula.- A történelmen taposunk - mondta Ükös Gyula. - Nem látunk a föld alá. De jó volna, ha sejtéseink a jövőt szolgálnák. (Czene)
