Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-13 / 266. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Fiatalok 1998. november 13., péntek Rocktóberi buli az Édoszban A közönség korántsem átlagos külsejű fotó: lang Róbert Hét zenekar tartotta koncertjét Rocktóber címmel a korántsem át­lagos külsejű nagyér­demű előtt az Édosz Mű­velődési Házban. Az épületbe lépve hanyatt vág a hagyma és sör illatának érdekes keveréke. Mint ké­sőbb kiderült: a zsíroskenyér vöröshagymával már- már rituálénak számít itt. Kere­sem a szervezőket, de senki nem tud semmit. Egyikük, Simon Péter végre feltűnik, de hamarosan újra eltűnik. Kissé izgatott az arca: — kis technikai hiba van, kiment a végfok, de nincs gond, a buli nem marad el. — Két éve rendeztem egy szülinapi bulit, a bátyám és a saját zenekarom közremű­ködésével — meséli. — Na­gyon jól sikerült, rengetegen eljöttek. Megfogadtam: min­den évben a születésnapom táján rendezek egy rockbu­lit. Több együttest is meghív­tunk, de néhányan vissza­mondták, teljesen érthető okokból. A Messenger pél­dául most veszi fel második albumát. A jelen lévő zene­karok nagy része bemutat­kozó zenekar, most akár ki is próbálhatják magukat. Közben Főr Gábor, a Rock­tóber másik szervezője is előkerül. Azt mondja, baráti kapcsolatoknak is köszön­hető, hogy két hónap alatt ennyi zenekart sikerült ösz- szetoborozni. Az időközben mozgósított haverok is meg­érkeznek, valami dobozt ci­pelve a hónuk alatt: Itt a technika! - kiált valaki. Az­tán a vezényszó: Színpadra! Elsőként a legfiatalabb ze­nekar, a Wayang rengette meg a művelődési ház falait, de nem úgy a közönség lelki világát. — Mindössze két hónapja . próbálunk együtt, bár mind­egyikünk kisebb-nagyobb zenei múltra tekinthet vissza. A plakátokon még a régi ne­vünk látható — hívja fel nyo­matékosan figyelmem Zentai Csaba. — Nem új együttes lé­pett fel, csak későn döntöt­tünk a nevet illetően. A Wayang után Főr Gábor zenekara, a Tavaszi Szünet kapta a stafétabotot és a so­kat jelentő deszkákat. Ki­sebb dob (os)-malőr miatt kockán forgott a lehetőség, de minden jó, ha jó a vége: megmutatták, milyen is az alternatív zene és a punk kö­zötti átmenet. — A legtöbb számunk saját szerzemény. Nekünk is, mint szinte minden amatőr együttesnek az a gondunk, hogy túl gyakran cserélőd­nek a tagok, és minden vál­tásnál újra kell írni a számo­kat, hiszen mindenki új színt, új felfogást képvisel. Saját magam is élvezem a zenélést, de leginkább a kö­zönségnek szeretnénk ját­szani. Az Ing Singers két tagját, Kaczor Csabát és Fiaász Ta­mást az utolsó számuk után fogtam vallatóra, milyen is volt a másik oldalon állni? — Szinte csak magamat hallottam, rossz volt az erő­sítés- vallja be Haász Tamás, az Ing Singers énekese. — A közönségből sem láttam túl sokat, vakítottak a lámpák — folytatja tovább. Mindketten úgy gondolják, ez az este jó volt arra, hogy egy kis szín­padi rutint szerezzenek. Bőrnadrág, punk-frizura. A Punktum tagjai külsősé­gekben is mutatják: ők ösz- szetartoznak. Lassan két éve „ üzemelnek ” ebben a felál­lásban, tavaly megjelent első kazettájuk Ott nyugszik lel­ked címmel. Hamarosan má­sodik albumukat is kiadják, melyet Magyar Vér címen kereshettek. — Komolyabb áttörésnek számít ez az album — mondja Végh Attila, a Punktun ve­zéregyénisége. — Az első anyag nem találkozott a kö­zönség ízlésével, ezért fül­bemászóbb dallamokkal próbálkoztunk. Sokat kon­certezünk vidéken, talán ez is az egyik oka, hogy az or­szág különböző területein jobban ismernek, mint itt, Kaposváron. Sokan, köztük mi is pályázunk a leszálló ágban levő Tankcsapda ba­bérjaira. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki élvonalbeli zenekarokkal, gondolok például az Aurórára. Komo­lyan vesznek minket — teszi hozzá. Szem elől tévesztettem Szebeni Kálmánt, a szek­szárdi Louis Fan Club veze­tőjét. Nem esem kétségbe, hiszen tudom, csak helyes tehéntarka nadrágját kell fi­gyelnem, ha meg akarom ta­lálni a tömegben. — Nem első alkalommal lépünk kaposvári közönség elé. Van egy kaposvári osz­tálytársam Pécsen, akinek a segítségével például egy ta­nítóképző-buliban is játszot­tunk a tavasszal — mondja. Simon Péter Gerebje nevű zenekarával érkezett: — Bot­rányzenekarként alakultunk. Saját bevallásunk szerint ka­otikus subpunkot játszunk. Szélsőséges, primitív szöve­gek, polgárpukkasztás. Van igény erre a zenére, külön­ben nem csinálnánk— mondja, de rohan is tovább, hiszen egy szervezőnek ren­geteg tennivalója akad. — Vigyáznál a sörömre? — szegezi nekem a kérdést egy kék hajú lány. Nincs más vá­lasztásom, árgus szemekkel ügyelek az értékes nedűre. A cigifüstbe burkolózva a csikkek láttán azon tűnő­döm: nem irigylem a szerve­zőket, hiszen ők takarítanak majd a buli után. Pedig még nem rs láttam mindent! Állí­tólag érdekesen néz ki a már kissé átalakult sörrel kevert zsíroskenyér... Na sebaj, jó buli volt... (Andrics) A mi falunk híres embere A megtartó erő Falunk híres polgármes­tere nagyon sokszor szere­pelt már különféle újsá­gokban. Ujfalvi Jánosnénak hívják, Bélaváron él egy szép, takaros házikóban a családjával együtt.- Zsófi néni Bélaváron szüle­tett1- Nem, én Somogyudvarhe- lyen születtem.- Mikor költözött ide?- 1976 októberében.- Másik faluba költözött. Mit volt nehéz megszoknia?- Nem volt nehéz semmit megszoknom, mert ismertem a falusi életet és eléggé nyitott ember vagyok.- Mi az, ami itt tetszett és mi az, ami nem?- Nem volt olyan, ami nem tetszett, viszont az nagyon tet­szett, hogy az emberek barát­ságosak voltak velem és befo­gadtak.- Mi az, amit szívesen meg­változtatna itt?- Az emberek szemléletét, a fiatalok hozzáállását, és sze­retném, ha a környezet szebb, tisztább lenne. De ezeknek a változtatásoknak van anyagi oldala is.- Mi az, amit nagyon szeret ezen a környéken?- A szép falusi tájat, az er­dőket, a mezőket, és szeretem, ahogy az emberek viselkednek egymással.- Mint újraválasztott pol­gármester, milyen változtatá­sokat tervez?- Tervezzük az utcai világí­tás megjavítását, a művelődési ház felújítását, de a fő felada­tunk az ifjúság hozzáállásának megváltoztatása.- Tavaly nagy sikere volt fa­lunkban a művésztelepnek. Beszélne-e arról, hogyan vi­szonyulnak a művészek a kör­nyezethez, és hogy vissza sze­retnének-e jönni valamikor?- Mind a 15 embernek pozi­tív volt a véleménye a falunk­ról, és ha vissza szándékozná­nak jönni, mi szívesen fogad­nánk őket.- A nyáron sok idegen for­dult meg a faluban. Ezt jónak vagy rossznak tartja?- Mivel szabad tartózkodás van, nem lehet az embereket kiszűrni, ezért rossz, de ezek az emberek egy kicsit hírét is viszik a falunak és ezért jó.- Falunk része lett a Duna- Dráva Nemzeti Parknak. Örül- e neki, hogy ilyen híresek let­tünk vagy jobb lett volna, ha marad minden a régiben?- Ez a dolog is megosztott, mert igaz, hogy minden meg­maradt eredeti állapotában, de az még nem tiszta, hogy ebből profitál-e a falu.- Mint óvónő, szoktatja-e a gyerekeket a természet szerete- tére?- Igen. Egyrészt én mindig szoktattam, másrészt pedig ez benne van a NAT-ban.- Bélavár Kavicsbányájáról többször is vetítettek le filmet a Szív-Tv-ben, mint híres fekete­t sügérektől hemzsegő horgász­hely. Látta-e a filmet, és ha igen, felvette-e videokazettára?- Láttam, de videokazettára sajnos nem vettem fel.- A Dráva-parton a nyáron sok turista járt. Azt mondták, ez a hely megfelelő lenne nu­dista-strand létesítésére. Mit szól ehhez a gondolathoz?- Komolyan még nem fog­lalkoztunk ezzel a gondolattal, de szerintem inkább maradja­nak meg helyette a sátorozá­sok, kirándulások.- Ön szerint ez növelné itt a turizmust?- Szerintem nem növelné, és a falu népének sem lenne jobb semmivel.- Mit szólna hozzá, ha ez a riport benne lenne a Somogyi Hírlapban?- Örülnék neki. Hazafelé azon gondolkod­tam, hogy ebben a nagy sze­génységben mégis ilyen gaz­dag a mi kis falunk, mert na­gyon sok jólelkű, tehetséges, tenni akaró ember él benne. Kozma Melinda 7. osztályos tanuló Körzeti Általános Iskola, Vízvár Kedves gyerekek! Várjuk falutok híres, érdekes embereit be­mutató írásotokat. A terjedelem kettes sor­távolsággal gépelt, két oldalnál lehetőleg ne legyen hosszabb. A szerzőket megajándé­kozzuk. A borítékra írjá­tok rá: A mi falunk híres embere! A buszváró pokla Nagyon felháborított, amit a minap Kaposvár egyik várótermében ta­pasztaltam. Két 15-16 éves, jól öltözött lány hangoskodott és egy­mást túllicitálva, nyomda- festéket nem tűrő hangon beszélt. Majd más „játék” után néztek. Egy ott ülő haj­léktalan nőt kezdtek csak úgy, heccből piszkálni. Elő­ször csak sértegették és fel­sőbbrendűségüket fitogtat­ták, majd egyikük, hogy na­gyobb nyomatékot adjon igazának, többször meg­próbálta fejbe rúgni az asz- szonyt. Ő egy ideig csak ül­dögélt, tűrt és halkan olyasmiről motyogott, hogy neki is ugyanannyi joga van ott ülni, mint másoknak. Egy idő múlva azonban megelégelte a kegyetlenke­dést és kiballagott a hi­degre. Lehet, hogy felébredt benne az öntudat, mert az ajtóból még visszaszólt a lányoknak. Erre elszabadult a pokol. Utána iramodtak, hogy odakint elintézik vele az ügyet. Ha jól emlékszem, a fogaitól akarták megsza­badítani. A végkifejletet már nem vártam meg, mert megérkezett a buszom, és számomra ennyi is elég volt. Tudom, elfásult már a közvélemény a sok borzal­mat és nyomort látva, ám ha ilyen közelről találkozunk nehéz sorsú emberekkel, nem szabad csak úgy el­menni mellettük, főleg nem kegyetlenkedni velük. Én, ha tehetem, mindig veszek egy újságot a „flaszteresek­től”, de ha úgy tudok segí­teni, hogy leírom a tapaszta­lataimat, ám legyen. Ez a kaposvári eset pedig csak egy dologra enged követ­keztetni: nemcsak a hajlék­talanokat kell szánni, ha­nem azokat is, akiknek van hová menniük és gúnyt űz­nek mások szerencsétlen­ségéből. Bujdosó Boglárka Magasra állított mérce A harcos álmodozó A megyei forduló óta minden este azzal a gondolattal feküdtem le, hogy nyernem kell — meséli Somogyi Anna, a Táncsics Mihály Gimnázium harmadikos diákja, aki az Édes anyanyelvűnk verseny Sátoraljaúj­helyen megrendezett három napos országos döntőjén az első tíz érmes helyezett közé küzdötte be magát. Küzdött, hiszen Anna kedves, álmo­dozó, ám igen harcos típus. Már hetedi­kes korában országos első lett ezen a versenyen. Önmaga számára állítja a legmagasabb mércét, de azt mondja, ed­dig szerencsére mindig átvitte a lécet. Nem adja fel, míg meg nem valósítja ter­veit. Mellesleg kitűnő tanuló. A verseny eredménye ellenére azt mondja: nem a magyar a kedvenc tantárgya, inkább a matek és a töri a favorit. — Nem is a magyar tudás, inkább a fel­lépés számított a versenyen. A tanár­nőmnek, Vajay Saroltának rengeteget köszönhetek, hiszen még a nyáron is ké­szültünk erre a pár napra. A verseny három órás feladatlap meg­oldásával kezdődött, ahol a nyelvtani tudás mellett az intelligenciát is mérték, még hivatalos levelet is kellett írni. Míg a szóbelire nem került a sor, egy bírósági terembe terelték őket, hogy véletlenül se szerezzenek tudomást a témákról. A helyszínhez illő szituációs játékokkal szórakoztatták egymást, hogy ne unat­kozzanak, és feloldják a feszültséget. — A szóbelin a tévé- rádió- internet témát húztam. A feladatom vitaindítás volt három percben. Ellentétes pontokat kellett felsorolni, hogy vitát, beszélgetést lehessen belőle kezdeményezni. A lé­nyeg az volt, hogy minél logikusabb le­gyen, de ne legyen túl szubjektív sem. Tíz perc felkészülési idő után szinte be­löktek a zsűri elé. Mivel a versenyre minden érdeklődő bejöhetett nézőnek, majdnem háromszáz emberrel találtam szembe magam, de annyira izgultam, hogy végül is mindegy volt, hányán vannak a terembe, hiszen magamnak akartam elsősorban bizonyítani. A zsűri értékelte, hogy humort vittem a témába, mert nagyon sokan arra törekedtek, hogy belelássanak a zsűri gondolataiba, és úgy beszéljenek, ahogy szerintük ezt ők elvárják. A törékeny táncsicsos diáklány a ver­seny után sem nyugszik: német nyelvből Somogyi Anna: Elsősorban magamnak akartam bi­zonyítani FOTÓ: LANG RÓBERT a héten szeretne középfokú nyelvvizsgát tenni, és még rengeteg terve van. Köz­gazdász szeretne lenni, esetleg jogász... (Andrics)

Next

/
Thumbnails
Contents