Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-13 / 266. szám
SOMOGYI HÍRLAP 6 Fiatalok 1998. november 13., péntek Rocktóberi buli az Édoszban A közönség korántsem átlagos külsejű fotó: lang Róbert Hét zenekar tartotta koncertjét Rocktóber címmel a korántsem átlagos külsejű nagyérdemű előtt az Édosz Művelődési Házban. Az épületbe lépve hanyatt vág a hagyma és sör illatának érdekes keveréke. Mint később kiderült: a zsíroskenyér vöröshagymával már- már rituálénak számít itt. Keresem a szervezőket, de senki nem tud semmit. Egyikük, Simon Péter végre feltűnik, de hamarosan újra eltűnik. Kissé izgatott az arca: — kis technikai hiba van, kiment a végfok, de nincs gond, a buli nem marad el. — Két éve rendeztem egy szülinapi bulit, a bátyám és a saját zenekarom közreműködésével — meséli. — Nagyon jól sikerült, rengetegen eljöttek. Megfogadtam: minden évben a születésnapom táján rendezek egy rockbulit. Több együttest is meghívtunk, de néhányan visszamondták, teljesen érthető okokból. A Messenger például most veszi fel második albumát. A jelen lévő zenekarok nagy része bemutatkozó zenekar, most akár ki is próbálhatják magukat. Közben Főr Gábor, a Rocktóber másik szervezője is előkerül. Azt mondja, baráti kapcsolatoknak is köszönhető, hogy két hónap alatt ennyi zenekart sikerült ösz- szetoborozni. Az időközben mozgósított haverok is megérkeznek, valami dobozt cipelve a hónuk alatt: Itt a technika! - kiált valaki. Aztán a vezényszó: Színpadra! Elsőként a legfiatalabb zenekar, a Wayang rengette meg a művelődési ház falait, de nem úgy a közönség lelki világát. — Mindössze két hónapja . próbálunk együtt, bár mindegyikünk kisebb-nagyobb zenei múltra tekinthet vissza. A plakátokon még a régi nevünk látható — hívja fel nyomatékosan figyelmem Zentai Csaba. — Nem új együttes lépett fel, csak későn döntöttünk a nevet illetően. A Wayang után Főr Gábor zenekara, a Tavaszi Szünet kapta a stafétabotot és a sokat jelentő deszkákat. Kisebb dob (os)-malőr miatt kockán forgott a lehetőség, de minden jó, ha jó a vége: megmutatták, milyen is az alternatív zene és a punk közötti átmenet. — A legtöbb számunk saját szerzemény. Nekünk is, mint szinte minden amatőr együttesnek az a gondunk, hogy túl gyakran cserélődnek a tagok, és minden váltásnál újra kell írni a számokat, hiszen mindenki új színt, új felfogást képvisel. Saját magam is élvezem a zenélést, de leginkább a közönségnek szeretnénk játszani. Az Ing Singers két tagját, Kaczor Csabát és Fiaász Tamást az utolsó számuk után fogtam vallatóra, milyen is volt a másik oldalon állni? — Szinte csak magamat hallottam, rossz volt az erősítés- vallja be Haász Tamás, az Ing Singers énekese. — A közönségből sem láttam túl sokat, vakítottak a lámpák — folytatja tovább. Mindketten úgy gondolják, ez az este jó volt arra, hogy egy kis színpadi rutint szerezzenek. Bőrnadrág, punk-frizura. A Punktum tagjai külsőségekben is mutatják: ők ösz- szetartoznak. Lassan két éve „ üzemelnek ” ebben a felállásban, tavaly megjelent első kazettájuk Ott nyugszik lelked címmel. Hamarosan második albumukat is kiadják, melyet Magyar Vér címen kereshettek. — Komolyabb áttörésnek számít ez az album — mondja Végh Attila, a Punktun vezéregyénisége. — Az első anyag nem találkozott a közönség ízlésével, ezért fülbemászóbb dallamokkal próbálkoztunk. Sokat koncertezünk vidéken, talán ez is az egyik oka, hogy az ország különböző területein jobban ismernek, mint itt, Kaposváron. Sokan, köztük mi is pályázunk a leszálló ágban levő Tankcsapda babérjaira. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki élvonalbeli zenekarokkal, gondolok például az Aurórára. Komolyan vesznek minket — teszi hozzá. Szem elől tévesztettem Szebeni Kálmánt, a szekszárdi Louis Fan Club vezetőjét. Nem esem kétségbe, hiszen tudom, csak helyes tehéntarka nadrágját kell figyelnem, ha meg akarom találni a tömegben. — Nem első alkalommal lépünk kaposvári közönség elé. Van egy kaposvári osztálytársam Pécsen, akinek a segítségével például egy tanítóképző-buliban is játszottunk a tavasszal — mondja. Simon Péter Gerebje nevű zenekarával érkezett: — Botrányzenekarként alakultunk. Saját bevallásunk szerint kaotikus subpunkot játszunk. Szélsőséges, primitív szövegek, polgárpukkasztás. Van igény erre a zenére, különben nem csinálnánk— mondja, de rohan is tovább, hiszen egy szervezőnek rengeteg tennivalója akad. — Vigyáznál a sörömre? — szegezi nekem a kérdést egy kék hajú lány. Nincs más választásom, árgus szemekkel ügyelek az értékes nedűre. A cigifüstbe burkolózva a csikkek láttán azon tűnődöm: nem irigylem a szervezőket, hiszen ők takarítanak majd a buli után. Pedig még nem rs láttam mindent! Állítólag érdekesen néz ki a már kissé átalakult sörrel kevert zsíroskenyér... Na sebaj, jó buli volt... (Andrics) A mi falunk híres embere A megtartó erő Falunk híres polgármestere nagyon sokszor szerepelt már különféle újságokban. Ujfalvi Jánosnénak hívják, Bélaváron él egy szép, takaros házikóban a családjával együtt.- Zsófi néni Bélaváron született1- Nem, én Somogyudvarhe- lyen születtem.- Mikor költözött ide?- 1976 októberében.- Másik faluba költözött. Mit volt nehéz megszoknia?- Nem volt nehéz semmit megszoknom, mert ismertem a falusi életet és eléggé nyitott ember vagyok.- Mi az, ami itt tetszett és mi az, ami nem?- Nem volt olyan, ami nem tetszett, viszont az nagyon tetszett, hogy az emberek barátságosak voltak velem és befogadtak.- Mi az, amit szívesen megváltoztatna itt?- Az emberek szemléletét, a fiatalok hozzáállását, és szeretném, ha a környezet szebb, tisztább lenne. De ezeknek a változtatásoknak van anyagi oldala is.- Mi az, amit nagyon szeret ezen a környéken?- A szép falusi tájat, az erdőket, a mezőket, és szeretem, ahogy az emberek viselkednek egymással.- Mint újraválasztott polgármester, milyen változtatásokat tervez?- Tervezzük az utcai világítás megjavítását, a művelődési ház felújítását, de a fő feladatunk az ifjúság hozzáállásának megváltoztatása.- Tavaly nagy sikere volt falunkban a művésztelepnek. Beszélne-e arról, hogyan viszonyulnak a művészek a környezethez, és hogy vissza szeretnének-e jönni valamikor?- Mind a 15 embernek pozitív volt a véleménye a falunkról, és ha vissza szándékoznának jönni, mi szívesen fogadnánk őket.- A nyáron sok idegen fordult meg a faluban. Ezt jónak vagy rossznak tartja?- Mivel szabad tartózkodás van, nem lehet az embereket kiszűrni, ezért rossz, de ezek az emberek egy kicsit hírét is viszik a falunak és ezért jó.- Falunk része lett a Duna- Dráva Nemzeti Parknak. Örül- e neki, hogy ilyen híresek lettünk vagy jobb lett volna, ha marad minden a régiben?- Ez a dolog is megosztott, mert igaz, hogy minden megmaradt eredeti állapotában, de az még nem tiszta, hogy ebből profitál-e a falu.- Mint óvónő, szoktatja-e a gyerekeket a természet szerete- tére?- Igen. Egyrészt én mindig szoktattam, másrészt pedig ez benne van a NAT-ban.- Bélavár Kavicsbányájáról többször is vetítettek le filmet a Szív-Tv-ben, mint híres feketet sügérektől hemzsegő horgászhely. Látta-e a filmet, és ha igen, felvette-e videokazettára?- Láttam, de videokazettára sajnos nem vettem fel.- A Dráva-parton a nyáron sok turista járt. Azt mondták, ez a hely megfelelő lenne nudista-strand létesítésére. Mit szól ehhez a gondolathoz?- Komolyan még nem foglalkoztunk ezzel a gondolattal, de szerintem inkább maradjanak meg helyette a sátorozások, kirándulások.- Ön szerint ez növelné itt a turizmust?- Szerintem nem növelné, és a falu népének sem lenne jobb semmivel.- Mit szólna hozzá, ha ez a riport benne lenne a Somogyi Hírlapban?- Örülnék neki. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy ebben a nagy szegénységben mégis ilyen gazdag a mi kis falunk, mert nagyon sok jólelkű, tehetséges, tenni akaró ember él benne. Kozma Melinda 7. osztályos tanuló Körzeti Általános Iskola, Vízvár Kedves gyerekek! Várjuk falutok híres, érdekes embereit bemutató írásotokat. A terjedelem kettes sortávolsággal gépelt, két oldalnál lehetőleg ne legyen hosszabb. A szerzőket megajándékozzuk. A borítékra írjátok rá: A mi falunk híres embere! A buszváró pokla Nagyon felháborított, amit a minap Kaposvár egyik várótermében tapasztaltam. Két 15-16 éves, jól öltözött lány hangoskodott és egymást túllicitálva, nyomda- festéket nem tűrő hangon beszélt. Majd más „játék” után néztek. Egy ott ülő hajléktalan nőt kezdtek csak úgy, heccből piszkálni. Először csak sértegették és felsőbbrendűségüket fitogtatták, majd egyikük, hogy nagyobb nyomatékot adjon igazának, többször megpróbálta fejbe rúgni az asz- szonyt. Ő egy ideig csak üldögélt, tűrt és halkan olyasmiről motyogott, hogy neki is ugyanannyi joga van ott ülni, mint másoknak. Egy idő múlva azonban megelégelte a kegyetlenkedést és kiballagott a hidegre. Lehet, hogy felébredt benne az öntudat, mert az ajtóból még visszaszólt a lányoknak. Erre elszabadult a pokol. Utána iramodtak, hogy odakint elintézik vele az ügyet. Ha jól emlékszem, a fogaitól akarták megszabadítani. A végkifejletet már nem vártam meg, mert megérkezett a buszom, és számomra ennyi is elég volt. Tudom, elfásult már a közvélemény a sok borzalmat és nyomort látva, ám ha ilyen közelről találkozunk nehéz sorsú emberekkel, nem szabad csak úgy elmenni mellettük, főleg nem kegyetlenkedni velük. Én, ha tehetem, mindig veszek egy újságot a „flaszteresektől”, de ha úgy tudok segíteni, hogy leírom a tapasztalataimat, ám legyen. Ez a kaposvári eset pedig csak egy dologra enged következtetni: nemcsak a hajléktalanokat kell szánni, hanem azokat is, akiknek van hová menniük és gúnyt űznek mások szerencsétlenségéből. Bujdosó Boglárka Magasra állított mérce A harcos álmodozó A megyei forduló óta minden este azzal a gondolattal feküdtem le, hogy nyernem kell — meséli Somogyi Anna, a Táncsics Mihály Gimnázium harmadikos diákja, aki az Édes anyanyelvűnk verseny Sátoraljaújhelyen megrendezett három napos országos döntőjén az első tíz érmes helyezett közé küzdötte be magát. Küzdött, hiszen Anna kedves, álmodozó, ám igen harcos típus. Már hetedikes korában országos első lett ezen a versenyen. Önmaga számára állítja a legmagasabb mércét, de azt mondja, eddig szerencsére mindig átvitte a lécet. Nem adja fel, míg meg nem valósítja terveit. Mellesleg kitűnő tanuló. A verseny eredménye ellenére azt mondja: nem a magyar a kedvenc tantárgya, inkább a matek és a töri a favorit. — Nem is a magyar tudás, inkább a fellépés számított a versenyen. A tanárnőmnek, Vajay Saroltának rengeteget köszönhetek, hiszen még a nyáron is készültünk erre a pár napra. A verseny három órás feladatlap megoldásával kezdődött, ahol a nyelvtani tudás mellett az intelligenciát is mérték, még hivatalos levelet is kellett írni. Míg a szóbelire nem került a sor, egy bírósági terembe terelték őket, hogy véletlenül se szerezzenek tudomást a témákról. A helyszínhez illő szituációs játékokkal szórakoztatták egymást, hogy ne unatkozzanak, és feloldják a feszültséget. — A szóbelin a tévé- rádió- internet témát húztam. A feladatom vitaindítás volt három percben. Ellentétes pontokat kellett felsorolni, hogy vitát, beszélgetést lehessen belőle kezdeményezni. A lényeg az volt, hogy minél logikusabb legyen, de ne legyen túl szubjektív sem. Tíz perc felkészülési idő után szinte belöktek a zsűri elé. Mivel a versenyre minden érdeklődő bejöhetett nézőnek, majdnem háromszáz emberrel találtam szembe magam, de annyira izgultam, hogy végül is mindegy volt, hányán vannak a terembe, hiszen magamnak akartam elsősorban bizonyítani. A zsűri értékelte, hogy humort vittem a témába, mert nagyon sokan arra törekedtek, hogy belelássanak a zsűri gondolataiba, és úgy beszéljenek, ahogy szerintük ezt ők elvárják. A törékeny táncsicsos diáklány a verseny után sem nyugszik: német nyelvből Somogyi Anna: Elsősorban magamnak akartam bizonyítani FOTÓ: LANG RÓBERT a héten szeretne középfokú nyelvvizsgát tenni, és még rengeteg terve van. Közgazdász szeretne lenni, esetleg jogász... (Andrics)
