Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-24 / 249. szám
1998. október S5. Ötödik oldal Közelről Honráth Istvánná: zavarna a sok ember; nem akarok senkinek az újában lenni FOTÓ: OLÁH GÁBOR el |égy helyiségből álló kunyhót vájtak az egykori siófoki homokbányába. A Sallai utca végén, a forgalmas garázssor közelében a föld alatt egy kilencvenesz- tendős asszony tengeti napjait. Két szoba, konyha és előtér van itt. — Három éve is van, hogy a fiammal közösen összetákoltuk ezt a kis lakást — mondta a kilencedik ikszhez érkezett Horváth Istvánná. — Lehet persze, hogy már ennél több idő is eltelt; nem tudom azt sem, milyen nap van. Tévét nem nézek, rádiót nem hallgatok. Az utcára sem mentem ki már jó ideje. Pedig csak néhány lépés a Sallai utca. A viskóhoz vezető járást — az elhanyagolt gazten- ger közepén át — a városbéli rászorulóknak ebédet szállító autó vezetője ismeri a legjobban. Másnak sincs dolga arrafelé. A hullámpalából, kátránypapírból összetákolt tető olyan magasan van, mint az utcaszint. — Építési területről szórták ki a téglát a szeméttelepre, onnan szedtük össze a fiammal, aki azóta már meghalt szegény — folytatta Horváth Istvánná. — Magam talicskáztam idáig, aztán sár is került a téglák közé. így állt össze a kicsiny lakásom. Az ajtó, az ablak mind bontott anyag. Összehúzta magát, s közben száraz kóróból összefogott, rongyokkal megkötözött söprűjével a százötven centi magas bejárat elől hessegette arrébb a csípős októberi szél hordta faleveleket. — Hideg van már bent, nagyon fázom — mondta. — Ha sokáig nem esne, akkor ezekből a levelekből be tudnék gyújtani a sparheltbe. Más tüzelőm nincs. Akik az ebédet hozzák, kérdezték a múltkor, hogy tudok-e fűteni. Azt feleltem: miből telne nekem arra? Azóta nem történt semmi. Tavaly télen egyszer ide öntöttek egy kocsi szenet, de por volt az egész, nem égett; most is ott van a szemétkupacban. Azt mondta, aki hozta; ezt is rá kellett sózni valakire. Villany nem ég az összedőlőfélben levő nyomortanyán. — Egy éve is van annak, hogy kikapcsolták az áramot — állította az öregasszony. — Hoztak egy hétezer forintos számlát; nem tudtam kifizetni. Utána kikapcsolták. Már megszoktam a sötétet. A meleg reggeli, vacsora jobban hiányzik. Nem tudom megmelegíteni a tejet. Konyhám sincs már egy ideje; beszakadt a teteje: majdnem alatta maradtam. Horváth Istvánná azt is állította; senki nem segít rajta. Az ebédet megkapja hétköznapokon, de más támogatást nem. Azt mondja: kérni szégyen. S azt is, hogy őt minden siófoki ismeri, így ha akarnának, tudnának segíteni rajta. Évtizedekig a központi SZOT-konyhán dolgozott, de elvállalt minden napszámosmunkát. A Fő utcán bérlakásban élt, ám egy napon már nem tudta fizetni. Most hatezer forint nyugdíjat kap havonta. Mondom neki: a napokban adták át a város új gondozási központját. Ott neki is lehetne kényelmes helye. Azt felelte: jó neki a kunyhóban. Semmi pénzért nem menne el. — Nem akarok senkinek az útjában lenni. Zavarna a sok ember. Nagy sokára bökte ki, szemlesütve: — Velem él az unokám is. Sokszor neki is útjában vagyok; ha felönt a garatra, elmond minden alávalónak. Két és fél hónapos korában az anyja elment hazulról, azóta sem jött vissza. Ennek már harminc éve. Én neveltem föl, alkalmi munkákból él. Az egy adagnyi ebédet is meg kell osszam vele. Ha ő eszik, akkor persze nekem nemigen jut. Aztán a pénzem is rá megy, mert egy meglett férfiembernek mégiscsak enni kell rendesen. Én már morzsákkal is beérem. A kutya is száraz kenyéren él, amelyik vigyáz rám. A siófoki önkormányzattól negyedévente háromezer forint segélyt kap a kilencveneszten- dős Horváth Istvánná. Az ebédet ingyen kapja, és ez csak nagyon keveseknek jár. — Egy alkalommal behoztuk fürdeni, de azóta egyszer sem állt kötélnek — mondja Kiss Kálmánná, a gondozási központ vezetője. — Korábban a gondozónőink bevásároltak neki a negyedévi segélyéből. Ez sem tetszett, tudjuk, hogy miért: így nem tudta a pénzt az unokájának adni. Most kézhez kapja a negyedévente járó ösz- szeget. Ha beleegyezne, el tudnánk helyezni emberhez méltó körülmények közé, de az aláírása nélkül nem intézkedhetünk. Kiss Kálmánná szerint sokan élnek Siófokon, akiken tudnának segíteni, de éppen az elesettek nem akarják ezt. Enéíkül pedig hiábavaló minden erőfeszítésük.- Az példa nélküli, hogy földbe vájt kunyhóban lakjon valaki. Olyannal naponta találkozunk, aki legfeljebb az ebédet fogadja el, a segítő kezet már nem. Fónai Imre Búcsúlevél - számítógépen A szőke barcsi lánynak sosem volt édesapja. Augusztus 24-én egy levelet hagyott hátra a számítógépén. Senkinek sincs fogalma róla, hová tűnhetett. Az egyetlen nyom, hogy előtte partnert keresett az interneten. A vékony, 176 centi magas lány sötétkék sportcipőben, szürkekockás farmerben lépett ki az augusztusi reggelen lakásuk ajtaján. Előtte magához vett a közös számláról 260 ezer forintot, és írt egy levelet édesanyjának. A zavart számítógépes üzenetben ugyan öngyilkosságot is említ, de az egész hangvétele nem erről a szándékról árulkodik. Meg-megszakítva ütö- gette be a mondatokat, közben például megnézett egy filmet, majd azt írta, még hallanak róla. Három hónapja csak egyszer látták: volt osztálytársa nemrég egy középkorú férfi társaságában ismert rá a Balatonhoz közeli csárdában. Mire a rendőrök a helyszínre értek, a lány és a férfi beültek egy nyugati autóba és eltűntek. Póré Adrienn gyenge tanuló volt, nem sikerült leérettségiznie sem. Bár édesanyja szerint sosem voltak vele komoly gondok, a barátnői másképp látják. Számukra az derült ki a megnyilatkozásaiból, hogy nem alakult ki jó viszony anya és lánya között. Zdelár Géza, a bar- ; esi kapitányság fővizsgálója az összes ismerősének a kihallgatása után arra következtet, Adrienn magányos volt. Ezért is keresett magának partnert a számítógépes világhálón. A rendőrség ebbe a szálba kapaszkodott bele, felkereste a budapesti partnerközvetítő irodát, de egyelőre nem bukkantak nyomra. A főhadnagy valószínűsíti, hogy a 18. életévét most betöltött lányt a kalandvágy hajtotta, elsősorban pedig pótapát keresett. A csárdái jelenet után feltételezhető, hogy meg is találta. Kérdés, erre szá- mított-e. Barcson 1998-ban ő a tizenhetedik eltűnt. Katona József KAMPANJYPARKOLO Leszakadt az új parkoló Somogycsicsóban. Az ellenzék a polgármestert okolja; szerintük csak kampányfogásnak szánták a beruházást, s ezért kellett hevenyészve elkészülnie. Egy héttel az elkészülte után egy teherautó alatt leszakadt a parkolónak kiszélesített út Somogycsicsóban. Oreskó István vállalkozó — aki maga is polgármesterjelöltként indult a helyhatósági választásokon — ellenfelét, az újraválasztott Kovács Sándor polgármestert okolja a történtekért. Úgy véli: csupán kampányfogás volt a beruházás a régi-új polgár- mester számára, ezért kellett sietni vele, és ezért készült hevenyészve. — Rosszul volt előkészítve a munka, nem biztosították a vízelvezetést, csak idő kérdése volt, hogy ez történjen. A szakember is elismeri: így értelmetlen volt az útszélesítést megcsinálni. — Nem tudom, hogy mi lehetett a hiba a parkolónál, azt azonban elhiheti, hogy nem azzal a szándékkal kezdtünk bele, hogy egy hét után leszakadjon — mondja Kovács Sándor polgármester. — Annyiból jó, hogy most történt meg a baj és nem később, hogy még nem fizettük ki. Nem hiszem, hogy engem kellene okolni érte, hiszen nem az én dolgom volt a kivitelezés, sem a műszaki ellenőrzés. A beruházás egyébként félmillió forintba került. Ferencz József, a csurgói önkormányzat műszaki irodavezetője szerint fölfújják a történteket. — Egyesek ezzel hergelik a közvéleményt, pedig a somogycsicsói parkoló műszaki átvétele még nem történt meg, és már intézkedtünk arról is, hogy a marcali kivitelező kijavítsa a hibát. N. L. n Börtönben a fegyverkereskedő Pisztolyok, lőszerek és fegyvertárak kerültek elő a Balaton-parton annak az akciónak a során, amelyet a maffia elleni kormányintézkedések keretében tartottak minap a rendőrök. A 49 éves férfit egy ideje már szemmel tartották a különleges szolgálat munkatársai. Korábban is volt és jelenleg is folyik ellene eljárás lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt. Nagy László alezredestől, a megyei rendőr-főkapitányság szervezett bűnözés elleni osztályának vezetőjétől megtudtuk: egy siófoki áruház parkolójában ellenőrizték a budapesti férfit, amikor éppen egy 25 éves fiatalemberrel találkozott. A ságvári férfit ugyancsak ilyen bűncselekmény miatt ítélték el korábban. Most megint azzal gyanúsítják, hogy ő értékesítette az idősebb férfitól származó éles maroklőfegyvereket Siófokon és környékén. Kettejük gépkocsijában három pisztolyt és több mint 120 lőszert találtak. A ház- * kutatások során újabb lőszerek és fegyvertárak kerültek elő. A fegyverek származási helyét még vizsgálja a rendőrség. Az illegális fegyverkereskedőket őrizetbe vették, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel gyanúsítják őket. Katona József Egy szúrással gyilkolt A vécére mentem, amikor összeakadtunk a folyosón, megint meg akart ütni, én pedig megelőztem. Röviden így vallott a történtekről a gyöngyöspusztai szociális otthon 51 éves lakója, aki szíven szúrta társát. Fontos körülmény azonban, hogy a férfi 7,5 centi pengéjű zsebkésével „ment a vécére”. A körülmények tisztázása majd a rendőrség feladata lesz. A két rokkantnyugdíjasról annyi tudható, hogy társak voltak, gyakran vállaltak alkalmi munkákat a faluban. Nyugdíjuk kézhez vétele idején felöntöttek a garatra, miként csütörtökön is. A szociális otthon lakói hallották, amint délután négy-öt óra tájban összevesztek, a férfi vallomása szerint 55 éves társa fejbe ütötte őt valamivel. A lakók fültanúi voltak annak is, hogy dúlt-fúlt mérgében a megsértett ember. Este hét óra körül, az első emeleti folyosón történt a tragédia: az egyetlen szúrás a szívén érte a férfit, és a helyszínen belehalt sérüléseibe. Bárczy Tibor őrnagy, a megyei rendőrfőkapitányság életvédelmi alosztály- vezetőjétől megtudtuk: az emberöléssel alaposan gyanúsítható férfit őrizetbe vették, és indítványt tettek az előzetes letartóztatására. Katona József