Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-19 / 220. szám

Édesanya az életben maradt Tamással FOTÓ: OLÁH GÁBOR. A kétszer született legény A fiatalember, Tóth Tamás au­gusztus 13-ig nem igazán tudta ér­tékelni, hogy mit jelent az élet. Napjai tanulással, munkával és szórakozással teltek. Vidám és ba­rátkozó volt. Mostanra - az ese­mények hatása ez - zárkózottabbá vált. A 180 centi magas, vékony- dongájú, kis szakállat és fülbeva­lót hordó fiú a fonyódi Híradásipa­ri és Kereskedelmi Szakközépis­kola és Szakmunkásképző Intézet harmadéves géplakatos tanulója. Szerény körülmények között él­nek, ezért is vállalt munkát a nyá­ri vakáció alatt. Kellett a pénz a ta­nulásra, az öltözködésre... A fiú augusztus 13-án reggel is a szoká­sos időben köszönt el hazulról. A munkaidő hét órakor kezdődött. Kilenc óra előtt - a szokásos idő­ben - leálltak a munkával: regge­lizni mentek. Tamás azonban nem tartott a többiekkel. Az áll­ványra ment. Nem tudta meg­mondani, hogy miért. Arra a nap­ra ugyanis nem tud visszaemlé­kezni. A fázisvezeték toldott része - ki tudja mióta - szigetelés nélkül maradt. Ehhez ért a 19 éves diák: súlyos áramütés érte, hanyatt esett az állványon és eszméletét vesztette.- A munkatársak vettek le az állványról. Sajnos, semmire sem emlékszem. Úgy hallottam, hogy több mint hat órán át kómában voltam. Azt, hogy most élek, több személynek köszönhetem. Tóth Józsefné, Tamás édesany­ja összekulcsolt kézzel nehezen szőtte a mondatokat.- Azon a szomorú napon tíz óra után szóltak be a házba, hogy menjek a faluközpontba, mert a Tamást baleset érte. A szirénázó mentő láttán összeszorult a szí­vem. Nagyon rosszra gondoltam. A helyszínen azt láttam, hogy a fi­am mozdulatlanul fekszik a föl­dön. Az orvos, a mentős és civilek harcoltak az életéért. A klinikai halál állapotában volt. Később Wiesner Sándor polgármester azt mondta: már lélegzik, nyugodjak meg. A rohammentő a siófoki kór­ház intenzív osztályára szállította. Szinte nem voltam magamnál, ne­hezen értettem meg, hogy mi tör­tént. Tamás délután öt óra körül tért magához. Több napig géppel lé­legzett. Már javult az állapota, amikor ismét rosszul lett. Újból gépre tették. Csaknem három hét után engedték haza. Jelenleg táp­pénzen van.- A tragédia napján a legrosz- szabbra is felkészültem - tördeli a kezét Tóth Józsefné. - Minden gondolatunk a legkisebb fiúnkon járt. Csak maradjon életben, mondtam el százszor is. Hála Is­tennek él! Nagyon boldog vagyok, hogy visszakaptuk. A balesethez elsőként riasztot­ták Dr. Szabó János háziorvost.- Öt percen belül a helyszínen voltam. Tamás eszméletlen álla­potban feküdt a járdán. Nem volt szívműködés, pulzus, illetve spontán légzés sem: beállt a klini­kai halál. Haladéktalanul meg­kezdtem az életmentést. Erre a pupillatágulat megszűnt. Leg­alább 50-60 percig életben tartot­tuk a tabi mentősökkel, illetve a községben tartózkodó Papp Zol­tán kecskeméti mentőtiszttel. In­fúziót is bekötöttünk a roham­mentő megérkezéséig. Ezután a szív bal kamrájából a fibrillációt géppel kiütötték a mentősök, majd beindult a keringés és a spontán légzés. Az orvos azt mondta: határta­lan boldogságot érez, mivel a sú­lyos beteget team munkával sike­rült megmenteni a halál torkából. A karádi Fábri János több mint 15 éve kőműves vállalkozó. Eddig balesete még nem volt. Az au­gusztusi tragédia megtörte a csalá­dot. Azt mondta: a hibás vezeték miatt következett be az áramütés. Felelősnek érzi magát, mert a munka előtt nem győződött meg arról, hogy zavartalanul dolgoz­hatnak-e munkásai. Nem figyelt föl az épület szigeteletlen vezeté­kére. Igaz, - mondta - augusztus 11-én a munkavédelmi felügyelő­ség is ellenőrzést tartott, de ők sem találtak szabálytalanságot.- Az állványon fekvő Tamást én vettem észre - mondta szomo­rúan Fábri János. - Robi fiammal és Varga János alkalmazottal emeltük le, majd az orvos megér­kezéséig lélegeztettük. Szabó dok­tornak és Papp Zoltánnak köszön­hető, hogy a rohammentő megér­kezéséig életben tartották a diá­kot. Az egész család aggódott érte, naponta látogattuk a kórházban. Az a fontos, hogy életben maradt. Az eset sok tanulsággal is járt. Ne­kem is és az alkalmazottaknak is körültekintőbbnek kell lenni. Fábri Robi egyik legjobb barát­jának életéért órákon át küzdöt­tek. A vállalkozó fia, aki maga is kőműves, nehezen tudja feldol­gozni a történteket. Nagyon meg­rázta, hogy elvesztheti pajtását. Most, hogy Tamás már otthon van, szinte mindennapos vendég Tóthéknál. Krutek József 1998. szeptember 20. Harmadik oldal Gyógyító természet A nyakcsigolyám nagyot reccsen, majd a váll- ízület követi, s könnyebben mozdul utána a fej, nem ropog a váll. Ezt a kezelést még bátran kipró­bálom Szí Mártonnál — miután látom, hogy tévés kolléganőm vidáman hagyja el a kezelőt —, de az ősi gyógymódokat, a köpölyözést, a moxát, a gyertyázást inkább másokra hagyom. Természetgyógyászok országos találkozója zajlik a hét végén a kaposvári Édosz Művelődési Ház, ahol az előadások mellett különböző kezelé­seket is tartanak. A táplálkozásról Ferencsik István tart előadást és rossznéven veszi tőlem, amikor jó étvágyat kí­vánok neki a körtéhez. Szerinte ugyanis a jó ét­vágy nem olyan pozitív jellemzője életünknek, mint ahogy én gondolom. Tizenkét éve kezdett el foglalkozni a természetközeli dolgokkal a húsevő villamosmérnök, miután súlyos betegségei miatt a végrendeletírást javasolták neki. Azt mondja, csak a táplálkozásán és a légzésén változtatott, s miután sikerült legyőznie a kórt, másoknak is át­adja a tapasztalatait. Vannak feltétlen hívei, van­nak akik kétkedéssel hallgatják szavait, a termé­szetgyógyászok tisztelettel kezelik a 64 éves férfit, akinek könyvei eddig mintegy háromszázezer példányban keltek el. Most is ír hármat, az egyik a szerelmi praktikákról szól, amelynek úgy mondja jó ismerője. Ezt szerinte mi sem bizonyít­hatja jobban, minthogy második felesége harminc alatti, s elégedett. A nagyterem többnyire megtelt az előadások alatt, mutatva, hogy nagyon sokan érdeklődnek a különböző gyógymódok iránt. Dr. Bazsika Mária orvos is szívesen hallgat meg mindent, ami a be­teg gyógyításáról szól. Nem veti el az orvostudo­mánytól távol álló dolgokat, bár nem alkalmazza. Most például az íriszdiagnosztikával szeretne megismerkedni. A hallottakat mindig fenntartás­sal fogadja; egészséges kétkedés munkál benne. Apró kék és fehér virágok díszítik Visegrádi Edit arcát, Krishna kedvese is hasonlókat visel magán a festményeken. A somogyvámosi farm la­kói közül többen is részt vesznek a rendezvé­nyen, saját készítésű kozmetikumokat árulnak. Megtudom, hogy a szappanok pálmaolajból ké­szülnek, s a többi termék is mentes a szintetikus és állati eredetű összetevőktől. A mai napon tart előadást a pszichológus végzettségű ifjabb Schiril- la György, aki nemrég tért vissza egy kínai tanul­mányúiról, Pekingben a kínaiaknak tanított masz- százst. Jógával, masszázzsal foglalkozik, a pódiu­mon pedig a belsőnk egyensúlyáról, s a szeretet- ről beszél. Gyerekkorában feszült volt, nem talál­ta a helyét, míg rá nem jött, hogy kicsit törődnie kell saját magával. Ezt ajánlja nekünk is, színé­szeket, televíziós személyiségeket felvonultató életmód show-jai egyre népszerűbbek a főváros­ban. Izményi Éva Köpölyözés: vákuumozott üvegbúrát ta- pasztának az idegvégződésekre, és ezzel hozzák helyre a test megromlott energia- háztartását. Moxa: feketeürömfűből készült cigaretta vagy szivarforma, amellyel az elrázódott idegvégződés körüli dúcokat melegítik . Gyertyázás: méhviasz és vászon anyagú, illóolajokkal átitatott tölcsér, melyet köl­dökbe vagy fülbe helyeznek. A gyulladás | évezredes gyógyító praktikája. A szem a testnek is tükre FOTÓ: TÖRÖK ANETT Orvosok művészete — Az orvosok minden nap szembe néznek a halállal. Ezért is keres­nek talán vigasztalást a művészetekben — mondta tegnap dr. Csap­iáros Zsuzsanna, a Ma­gyar Orvosóírók­Képzőművészek Köré­nek elnöke. Balatonszárszón ren­dezték meg a sorban ti­zenharmadik országos találkozójukat. A több, mint száz érdeklődő kö­zül négyen voltak somo­gyiak; dr. Csapiáros Zsu­zsa, dr. Buda Bálint, dr. Prievara Tibor Kaposvár­ról, valamint dr. Oláh Vil­mos Siófokról. A rajzok, festmények, szőttesek remekek. Fel­tűnő ugyan akkor, hogy legtöbbjükről hiányoz­nál az emberek. Inkább szép tájakról szólnak, ahová szívesen elmene­külne az ember zajosabb napoko.. A találkozóra hat országból érkeztek vendégek, valamennyi­en beszéltek magyarul. A legtöbbjük átlépte már az ötödik, hatodik x-ét. Dr. Csapiáros Zsuzsanna kérdésünkre elmondta: a fiatalok egyelőre nem a művészetekkel, a kikap­csolódással vannak el­foglalva, hanem az or­vostudományt művelik, a karrierjüket építgetik. C. A. Dr. Buda Bálint és az alkotó nézegetik dr. Csapiáros Zsuzsanna kisplasztikáit fotó: oláh Szeretet­vendégségben Évtizede nem volt saját református lelkésze a szóládiaknak; Kiss Imre nyugalomba vonulása óta helyette­sítők látták el a szolgálatot. A gyü­lekezet tavasszal összefogott; 2.7 millió forintért kicsinosították a pa­rókiát, s haza csalogatták a „tüke” Csató család unokáját, a teológiai iskolát most elvégző Hajdú Zoltán Leventét. Az új lelkész tegnap délelőtt kör­be kocsikázta holland vendégeivel a falut ölelő dombokat. Kilencen érkeztek németalföldről az ottani gyülekezet képviseletében; adomá­nyaik jelentősen segítették a paró­kiacsinosítást. Nagy Lászlónétól, a gondnok feleségétől tudjuk, hogy a szóládi reformátusok, akik a hét­száz lelkes falu lakosságának a fe­lét teszik ki, nagyon sok társadalmi munkát vállaltak. Hajdú Zoltán Le­ventének az édesapja is lelkész; a Fehér megyei Enyingről került vis­sza Szóládra. A fiatalember min­denképp kis településre vágyott, ahol sajátjának tekintheti „a nyá­jat”, s lehetősége van bensőséges kapcsolatok kialakítására. Tegnap a parókia átadását és a hálaadó istentiszteletet követően a református gyülekezet szeretetven- dégségbe hívta a falu minden lakó­ját; az asszonyok napokig sütöttek, hogy a faluházban hosszan össze­tolt asztalokra mindenkinek jut­hasson finomság. C. A.

Next

/
Thumbnails
Contents