Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-19 / 194. szám

SOMOGYI HÍRLAP 10 ÜNNEPÜNK: AUGUSZTUS 20 1998. augusztus 19., szerda Örökségünk A történetírók szerint: Szent Ist­ván alacsony termetű, nagy­lelkű, bátor, harcias, bölcs és Krisztus-tisztelő volt. Egyházi személyeket kérdeztünk arról: jelen van-e napjainkban a Szent István-i értékrend. Időszerű reformsorozat Balás Béla kaposvári megyéspüspök: - Elkeseredésemben azt is mondhat­nám: semmi sincs abból, amit ő akart. Se stabil állam, se virágzó egy­ház, se pozitív jövőkép. Szent István reformsorozata soha annyira nem volt időszerű a magyarság testében, lelkében, mint most. Amikor megkí­nálnak bennünket egy parttalan, foghatatlan, elszabadult szabadságí­gérettel, akkor észnél kell lennünk. Az embertermészet kiszolgáltatott­sága, veszélyeztetettsége megkívánja a rendet, a fegyelmet, a céltudatos munkát. Ezért arra kell törekednünk, hogy el ne veszítsük ezt az ünne­pünket és keresztény fogódzó pon­tunkat. Az természetes, hogy balról nem értették soha, és nem igényel­ték, de most úgy tűnik, a jobb oldal is megzavarodott magyarság iránti őszinte szeretetben és lelkesedésben. Sorra kérdőjelezik meg a Szent Ist­ván-i életmű pontjait. Azt hiszik: Szent István nem államalapító, ha­nem állampusztító volt. Abban a té­vedésben vannak, hogy a keresz­ténység tönkretette a magyarok hitét. Újból fel kell fedezni: nemhogy tönk­retett volna valamit, hanem a meg­lévő magyar értékeket, mint szuny- nyadó parazsat szította magas lángra. Ez a garancia arra, hogy az ősi magyar virtusból, népünk Isten adta tehetségéből nem veszik el semmi, hanem átmentik azt későbbi ko­rokra. Értékrend Szatmári A. Lajos ádándi református esperes: - István király misztikus személyiségként él az emberek tuda­tában. A magyar nemzet nagy megté­rését hajtotta végre, amikor keresz­ténnyé vált az ország. Ez meglehető­sen gyorsan, mindössze fél évszázad alatt zajlott le. (Az oroszoknál száz­húsz évig tartott.) A kereszténnyé vá­lás azt jelenti: a nép elfordult a po­gányságtól, a kalandozásoktól, és ele­ink megtértek Jézus Krisztus evangé­liumához. Törvénnyel államot alapí­tottak. Szent István nemes lélek volt, a bujaságot „halált szerzőnek” tar­totta. Szűkebb családjában is a hűség példaképe volt; beteg felesége mellett Balás Béla megyéspüspök imádkozott. Fiához, Imre herceghez írt intelmeiben máig érvényes erköl­csi tanítása olvasható. Egyebek mel­lett azt írta: Alattvalóidnak rendelt összes embereknek példaképe légy! Sajnos, felbomlott, megszürkült ez az értékrend. A szeretet is csorbult, mert nem érdek nélkül, önzetlenül szeretünk, s ha idős a munkavállaló, azért nem alkalmazzuk, ha nő és gyerekei vannak, azért. Mélyebb emberiességre lenne szükség. Min­denütt a pénz bálványa uralkodik, mintha a pénz egyenlő volna az élet­Szatmári A. Lajos református esperes tel. A társadalomból hiányzik az alá­zat is, a tisztességadás, a becsület és a küzdeni akarás is. Európában - európaiként Szemerei János evangélikus lelkész: - István királynak az a zsenialitása, hogy felismerte: Európában európai­ként tudunk csak gyökeret verni. En­nek mai üzenete van, de nem zökke­nőmentes az átmenet az első és a mostani ezredfordulón sem. Európá­hoz akarunk ugyan csatlakozni, de Szemerei János evangélikus lelkész alapprobléma, hogy ez nem vált belső igényünkké. Csak egy példa erre: néhány éve bevezették a hon­védségben a tábori lelkészi szolgála­tot. Magyarországon ezt nem igény hozta létre, hogy biztosítsuk a kato­nák szabad vallásgyakorlását, hanem azért alakult meg a szolgálat, mert a Nato-szabályzatban ez is benne van. A Szent István-i álom akkor válik va­lóra, ha nem a külső feltételek, kö­rülmények szerint, látszatra válto­zunk, hanem belülről is. Lőrincz Sándor Ragaszkodó Somogy, ragaszkodó somogyiak Dr. Kolber István: a gyenge megyéből fejlesztő megyét szerveztünk (Folytatás az 9 oldalról) A központi útalap pályázaton például a megye 143 pályázata 553 millió forintot „ért”. A pá­lyázatok száma más megyék­kel összehasonlítva kimagasló. A környezetvédelmi alap pá­lyázaton többet kapott a megye félmilliárd forintnál. A nem­zetközi támogatások területén is lehet jó példát találni. Csak egyet említek: a flamand együttműködésünk közel 400 millió forintot hozott. Ez egy információs rendszer kialakítá­sát segítette, de aki elhajt Ka­posváron az inkubátorház előtt, láthatja, hogy milyen le­hetőségeket teremtettünk ott a vállalkozóknak.- Öt éve, hogy Kaposváron önálló püspökség is működik. Milyen a kapcsolata az egyházi és az állami igazgatásnak?- A kapcsolat nem igazga­tási, sokkal inkább emberi. A püspök ugyanúgy egy megye élén áll, mint a megyei közgyű­lés elnöke. A püspök a saját nyájáért felel, a megyei köz­gyűlés elnöke a megye fejlesz­téséért, az intézmények mű­ködéséért. Feladata az itteni problémák felkarolása, továb­bítása a kormányhoz és azok képviselete. Egy jó egyházme­gye erősíti, segíti az önkor­mányzatot. Egy jól dolgozó megye pedig erősíti az egy­házmegyét, hiszen a terület fi­zikai állapota, infrastruktúrája, az ellátás vagy a kultúra hely­zete közérzet-meghatározó. A vallás abban is segíti az embe­reket, hogy bízzanak a jövőben és kellő tartással éljenek. Örü­lök, hogy Somogybán megbe­csültek az egyházak. Sokan merítenek erőt a mindennapok küzdelmeiben a hitből. Dr. Ba­lás Béla, megyéspüspök úrral gyakran találkozunk külön­böző eseményeken, rendezvé­nyeken. A következő hetekben az Európa-nap keretében Szent László szobrát állítjuk fel So- mogyváron. Ezt azért kezde­ményeztem, és örülök, hogy önkormányzatok nagy szám­ban csatlakoztak, s az egyház­megye is támogatta, mert Szent László király temetkezési helye volt Somogyvár. Szent László a kaposvári egyházmegye védő­szentje. Történelmi múltunkra építeni kell, meg kell ismer­nünk azokat a kimagasló egyé­niségeket, személyeket, akik kötődnek a megyéhez, és Szent László mindenképpen ilyen személy volt.- Egy megye elnökének sűrű napirendje van, sok napi fel­adatot kell megoldani, ugyan­akkor távlatokban kell gondol­kodni. Milyen jövőképet vázolt föl magában Somogynak?- Több folyamatot indítot­tunk el az elmúlt időszakban. Döntően a gazdaság és a társa­dalmi fejlesztéshez kötődnek ezek. Megvalósításuk pedig túlmutat a négy éves cikluson. Meggyőződésem, hogy ezen az úton kell tovább menni, hiszen bármilyen elemzést nézünk, tapasztaljuk: Európában vagy Magyarországon különböző régiók nagyon komolyan ver­sengenek azért, hogy a szűkös és, véges lehetőségekből ma­guknak erőforrásokat szerez­zenek. A megyei önkormány­zatnak egyik legfontosabb fel­adata az összefogás, az integrá­lás, a feladatmeghatározás. Ezek esetenként a megvalósít­ható álmok körébe tartoznak, tehát többet kell tudni álmodni és gondolkodni, mint amit a napi feladatok kívánnak. Csak így lehet előre jutni. Meggyő­ződésem, ha egy megyei ön- kormányzat csak azokat a fel­adatokat tartja elvégzendőnek, amelyek le vannak írva a jegy­zékekbe, akkor nem teljesíti a küldetését. Mi somogyiak úgy akarunk élni, mint az ország legfejlettebb vidékein lakók. Ezért kell dolgozni!- Ma hova lehet sorolni a megyék rangsorába Somogyot?- Kezdeményezőkészségét, dinamizmusát, az együttmű­ködési készségét az élme­zőnybe. Fejlettségét tekintve a középmezőnybe. Gyakran be­szélek fejlődési lejtőről, amely nyugatról keleti irányba mutat. Somogy megye a középtájon foglal helyet, Dél-Dunántúl egészével együtt. Ez nagyon fi­gyelemreméltó, hiszen ez adja meg a négy dél-dunántúli me­gye regionális együttműködé­sének érdekalapját. Közösen lehet kivívni azt, hogy nagyobb figyelem irányuljon ebbe a tér­ségbe és elinduljon azon a fej­lődési pályán, amelyen Észak- Dunántúl elindult. A megye helyzete milyen, függ a telepü­lések gazdasági helyzetétől, a családok, az emberek lehető­ségeitől. Attól is, hogy mire va­gyunk képesek, mennyire va­gyunk felkészültek, hogyan nyúlunk a dolgokhoz. Kapos­vár társadalmi, gazdasági súlya a megyén belül közel 50 száza­lékos, tehát meghatározó. Egy sikeres Kaposvár mindenkép­pen sikeres megyét jelent. Ez az az alap, amivel az elmúlt időszakban dolgoztunk és amelynek eredményeképpen megváltoztattuk Kaposvár vá­rossal, a polgármester úrral együtt azt a rossz viszonyt, amely a két önkormányzat kö­zött volt. Manapság nem az a kérdés, kinek mi mennyibe ke­rül, hanem az, hogy miként tu­dunk közösen föllépni, pénze­ket szerezni, fejlesztési elkép­zeléseket közösen kidolgozni.- Köztudott, hogy a kapos­vári polgármester az önkor­mányzód választásokon újra indul. A megyei önkormányzat élére pályázik ön is újra?- Nem titok az én elképzelé­sem sem. Újra indulok. Kötő­döm Somogyhoz. Az ország- gyűlési választások időszaká­ban a szocialista párt jelezte már a támogatását, s ez nagyon jól esett. Az indulásra ösztönöz az is, hogy a megye települé­sein megfordulva, bizalmat és biztatást kaptam, számítanak rám a megkezdett munka foly­tatásában a megye élén. Ez erőt ad, hogy vállaljam ezt a felada­tot. Látni kell, hogy a megyepo­litika is szakma. Különösen az az átfogó cselekvést igénylő te­rületfejlesztés. Szisztematikus munkát kíván és kemény helytállást. Azzal az elkötele­zettséggel vállalom ezután is, hogy: Mondom amit teszek, te­szem amit mondok.- Köszönöm a véleményét. Kercza Imre Balatoni szárnyasoltár Tüskés Tibor: Gyönyörű magyar tengerke SamHo A ___ * /•uéf. n Ismeretlen szerző térképe a Balatonról és környékéről, 1596-ból A Balatonnak több arca van. Egyik a napfényben fürdő nyári kavalkád, há­rommillió emberrel. „Gyönyörű magyar ten­gerkének” Hunfalvy ne­vezte (Trianon előtt), mi­kor még Adriánk Is volt. Tüskés a tó ismeretlen arcát is fölvillantja. Szülőföldem a Balaton — vallja Tüskés Tibor, elfogul­tan és elfogódottan. Áll még szülőháza is: „ott, ahol a ba­latoni műút a szántódi rév­hez fordul, és az utat a vas­útvonal átszeli...” A rejtélyes bejegyzést idézi a zamárdi plébánia öreg mátrikulájá- ból, meg a sosem-volt hely­ségnevet. (Amely mintegy költői igazolásként most mégiscsak megszületett.) Itt, a balatonszántódi parton érintette meg az élet és halál nagy élménye. Kis földhal­mon őrház; remegő levegő a csillogó sínek fölött, s azon túl nádas, a ködöt pipáló víz, az apátság kettős tornya, a túlparti táj. A víz az állandó változás — írja; ez nyitotta fel szemét a szépre, mikor zöldcsuhás fenyők, jege­nyék zúgtak szélviharban, s riasztotta téli éjen a rianás. „Áldom sorsomat — így a Jó­zsef Attila-díjas író —, hogy a gyönyörű magyar tengerke partján láttam meg a napot”. Mert így a szülőföld mellé „ügyet, életre szóló témát” is kapott. Múló balatoni évtizedeket idéz Tüskés Tibor kis kötete, melyet a Berzsenyi Társaság adott ki. Három ciklusba rendezve — mintegy írói szárnyas oltárt — tárja elénk válogatott esszéit, balatoni írásait. Más-más időben szü­lettek ezek, az utóbbi több mint harminc évben, s iro­dalmi folyóiratok, napilapok hasábjain jelentek meg. Szü­lőföldjét és szellemi öröksé­gét veszi számba; közép­pontjában az Emberi világ. Múlt és jelen, a néhány évti­zede „egyetlen hatalmas al­kotóműhellyé lett, vizet ölelő partszegély”, amely nemcsak turistacélpont; la­kóhely és műveket ihlető forrás is e táj. Legkorábbi a Veres Péterrel vitázó Levél... a Balaton védelmében. Csa­lóka álmokkal veti szembe a történelmi tényeket s a hasznos-szép igazát. Szen­vedély fűti érveit. S emléke­zetes az út Veres Péterrel, Fodor Andrással is. Úgy jár­ják körbe a tavat — Siófokról indulva, Szemesen s Beré- nyen át — a hatvanas évek­ben, mint hajdan a Balaton első térképésze, Lázár deák. Őslakosokat szólaltat meg, és honfoglalókat; papot, fű­szerest, hajóépítőt, a társa­dalom perifériájára vetődött embereket, különcöket és újgazdagokat. S milyen talá- lóak, ma is elevenek akkori megjegyzései, miközben számba veszi a fenyvesi Be­rekszél zúgó nádasainál a változásokat. Számadás ez szülőföldjé­ről. „Királyi hely” ősi mo­nostorával a szemközti Ti­hany, történelmi tükör a múlt kilenc és fél évszázada. Hullámárnyékában a turzás- félsziget — mely olyan külö­nös képződmény, mint a Hatteras-fok —, s a híres rév. Csokonai itt kelt át, s a Pá- lóczi látogatására Kazinczy is. Katonafogdosás elől sze­génylegények, üldözött be­tyárok itt szöktek Somogy- ból Zalába. Komppal jártak át lakodalmas menetek... Itt találkozott mindazzal, ami később fontos lesz számára. Ismeri múltját, értékeit. S ha időlegesen távol került is, nem szakad el a nagy víztől; kereste a gyökérverés al­kalmait. Századunkban írók, művészek — Illyés, Németh László, Borsos Miklós, Déry — is itt találtak menedékre. S micsoda vallomás a Vízitü­kör — Egry rajzai és Takáts Gyula tizennyolc verse; fél század távlatában is meny­nyire újszerű vállalkozás. Tüskés mesterien bontja ki élvezetes, remek esszéiben — Keresztury Balaton-köny- véről, Borsos szobrairól is értekezve —, hogy mit jelen­tett kultúránknak „ez az al­kotást ösztönző” csodálatos táj. A füredi Lipták-ház min­dennapjai elevenednek meg, és két faragópásztor — a fenyvesi Kálmán István és a vörsi Horváth István — mű­vészete. S egy különös nép­szokás: a balatonszentgyör­gyi bábtáncoltató betlehe- mezés. Az író fenyvesi tusz- kulánumába írók, költők tér­tek be; itt kereste föl az in­terjút készítő Szapudi And­rás. Fodorral itt vitatták meg a kéziratokat. S milyen szív­szorító volt az a búcsú. Varázsos útikalauzként vezeti Tüskés a tó körül az olvasót. A Balaton-lecsapolás hajdan — szerencsére — hamvába hullt terveitől a mai kufár-emberekig. A látvány emlékké szépül, a tudás él­ményekbe fonódik; s az író számot vet az „újkori nép- vándorlás” kétarcú esélyei­vel. Adósságtörlesztés ez — vallja, a tó iránti aggódást és szeretetet sugallva, hogy fel­nyissa az olvasó szemét. (Kurucz) A kaposvári Nyomda kft ké­szítette a könyvet, s régi Ba- laton-térképek illusztrálják.

Next

/
Thumbnails
Contents