Somogyi Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-04 / 155. szám
Négyezer utas a balatoni hajókon Megléptek a zsebesek 1 Üres napozóágyak, összebújó párok FOTO: LANG ROBERT (Folytatás az első oldalról) Siófokon a zsebtolvajok el- fogatása érdekében külön csoport működik a rendőrségen. Hatékonyságukat példázza, hogy a profi bűnözők némelyike Földvárra települt át. A Vasárnapi Somogyi Hírlap információi szerint tegnap reggel a Fesztivál Hotel előtti a Balaton- parton fürdőzők kergettek meg egy bűnözőt, aki futás közben eldobta az ellopott szatyrot. így a kár megtérült, a tolvaj .azonban jó erőben lehetett, mert különösebb nehézség nélkül meglépett az őt üldözők elől. Tegnap késő délelőtt szobákat kiadó nepperek verekedtek össze Balaton- bogláron, amiatt, hogy közülük ki csalogathatja a kevés vendéget a szolgáltatást kínáló sok tulajdonos valamelyikéhez. A Balaton déli partján, Siófokon működik a legnagyobb repülőtér. Molnár Csaba forgalomirányító tegnap azt mondta: pénteken, estig 34 gép szállt le náluk, de mindössze egy turista fizetett be a Balaton feletti sétarepülésre. C. A. Operaházi ősbemutató után Amerikában Kaposvári énekesnő bravúros szerepe Ősbemutató szereplője lesz a kaposvári Kővári Eszter Sára, a budapesti Weiner Leo Zeneművészeti Konzervatórium növendéke. A tavaszi fesztiválon városunkban is nagy sikerrel szerepelt szopránénekesnőt, Ligeti György Le Grande Macabre című operájába, egy bravúros koloratúr szoprán szerepre kérték föl. A Kovalik Balázs, sikeres fiatal rendező által színre vitt mű magyarországi ősbemutatója október 29-én a Magyar Állami Operaházban lesz. Kővári Eszter Sára ugyanakkor elnyert egy ösztöndíjat is; júliusban, a Szombathelyen megrendezésre kerülő Nemzetközi Bartók Szeminárium résztvevője lesz. Tervezett amerikai útját megelőző meghallgatások is sikeresen alakultak, így novemberben az Egyesült Államokban lép pódiumra. Külföldi vendégszereplését Szita Károly, Kaposvár polgármestere, dr. Kolber István a megyei közgyűlés elnöke és a washingtoni amerikai magyar koalíció támogatja. (Várnai) Üres a zöldhatár, amíg a románok játszanak a focivébén Szlovén a legjobb embercsempész Kétféle románt, kam ionost és határsértőt különböztetnek meg Rádiósén a nagykanizsai határőrigazgatóság járőrei. Az utóbbiak okoznak gondot, nekik köszönhető, hogy a somogyi Péterhidától Szentgothárdjg terjedő határszakasz, az ország legforgalmasabb zöldhatára lett. Sok errefelé az ember- csempész is, ők ötszáz német márkát kérnek egy fuvarért. Nem grállovagok: a pénzt előre bevasalják és általában akkor sem adják vissza, ha az általuk vezetett csoport a határvédelmi járőrök kezére kerül. A határszakaszon belül korábban Berzence, majd nem sokkal ezután Gyékényes vitte a prímet, ma Ré- dicsen és körzetében próbálnak a legtöbben Szlovénián át Olaszországba szökni. Egy év alatt a határőrök átlag kétezerháromszáz illegális határátlépőt fognak el. Az idén eddig ezeregyszáz akadt a horogra. Többségük román, bár egyre több köztük a koszovói albán és akadnak messziről jött afrikaiak is. A szakemberek azt mondják: a somogyi és zalai határszakasz jó barométer: megmutatja, hogy a térségben hol és milyen súlyos a politikai illetve gazdasági válság.- Legalább úgy kell tudnunk románul, mint a nagylaki járőrkollégáinknak, hiszen itt ugyanannyi, ha nem több román állampolgárságú határsértővel találkozunk — mondta Horváth Zoltán törzsőrmester, aki a hivatásos határőrség megalakulása, azaz hat év óta teljesít szolgálatot Ré- dicsen. Leszáll az este és Horváth Zoltán portyára indul. Társával sorra járja azokat az ellenőrzési pontokat, megfigyelőállásokat, amelyek az embercsempészek kedvenc erdei csapásai mellett állítottak fel. Felszerelése egy szolgálati pisztoly, egy zseblámpa és egy orosz gyártmányú inf- rás éjellátó készülék, amely négyszáz méter távolságig teremt használója számára nappali világosságot. Miközben Horváth Zoltán Ré- dicsről a gosztolai tó felé tart, a határőrök az utak mellett, a buszmegállóknál és a vasútállomásokon is elfoglalják megfigyelőpontjaikat. — A határsértők vagy taxival, vagy busszal, esetleg vonattal érkeznek — osztja meg velünk tapasztalatait Horváth Zoltán. — A legegyszerűbb akkor lefülelni őket, amikor nekiindulnak a zöldhatárnak, ezért kollégáim folyamatosan nézik az elhaladó autókat. Ha az egyikben gyanús személyek ülnek, azt rádión rögtön jelzik a következő megfigyelőpontnak. Ha időközben az autóból kiszálltak a szemmel tartott idegenek, akkor a járőrök erősítést kérnek és átfésülik a határszakaszt. 'A törzsőrmester szerint a járőrök többsége úgy ismeri a körzetet, mint a tenyerét, még sincs könnyű dolguk, hiszen ha valaki bejut a határ közeli sűrű erdőbe, ott a határőrök már bottal üthetik a nyomát. — A többség rögtön megadja magát, de egyre többen akadnak, akik menekülni, szökni próbálnak, esetleg agresszíven ránk támadnak. Megesett már, hogy üldözés közben átfutott a határon. A rutinosabbak tudják, hogy ott akár látótávolságban is megpihenhetnek, hiszen mi csak utánuk nézni tudtunk, az államhatáron nem léphetünk át. Bene János alezredes, a rédicsi határőrizeti kirendeltség parancsnoka jól ismeri a határsértők és embercsempészek lélektanát. — Ha elfogunk valakit éjjel a határon, az nyugodtan mondhatja: minek ez a felhajtás kérem, hiszen én csak egy eltévedt turista vagyok. A mi feladatunk az, hogy meggyőzzük: mi sem vagyunk hülyegyerekek, tudjuk, hogy mit keresett éjfélkor az erdőben. Számunkra sem mindegy, hogy egy hányatott életű szerencsétlen határsértővel, vagy egy minden hájjal megkent embercsempészszel állunk-e szemben. Tavaly a határsértőknek csak öt százaléka bérelt fel embercsempészt. Ma a csoportok csaknem fele próbál átjutni profi kísérővel a határon. — A legjobban a szlovének dolgoznak, hiszen ők is és magyar segítőik is jól ismerik a terepet. Egy ember külföldre szöktetéséért háromszáz-ötszáz márkát kérnek. Ezért a pénzért a határsértőket az egész országon átkalauzolják. Egyikük segít a csoportnak Budepestig, esetleg Nagykanizsáig, vagy Zalaegerszegig eljutni. Egy másik elviszi őket a határig és ott adja át az úgynevezett kalauznak, aki a zöldhatáron mutatja meg a Szlovéniába vezető utat. Az államhatárnál aztán a kis csapatot már várja a szlovén ember- csempész, aki magyar társától veszi át a stafétabotot és Szlovéniában segít eligazodni az idegeneknek. Jól szervezetten működik mindez, olyannyira, hogy az igazán profikat nagyon nehéz rajtakapni. A magyar határőrök az illegális határsértők mintegy hatvan százalékát fogják el. Húsz-harminc százalékot toloncolnak vissza a határ túloldaláról a szlovének és mintegy tíz-húsz százaléknak sikerül a szökés. Az embercsempészek számára eddig nemigen volt visszatartó erő a büntetés, ám egy hónapja a lenti városi bíróság másfél évi letöltendő szabadságvesztésre ítélt egy rédicsi csempészt. Azóta csendesebb a határ. No meg a focivébé óta, mert — ez a határőrök szerint a statisztikákból is egyértelműen kimutatható —, ha a román válogatott játszik, a határőrök akár haza is mehetnének. Azok az éjszakák ugyanis esemény nélkül telnek. B. Zs. H. M., a közép-kelet-európai A dohos, kopott retikül egy donneri padlás mélyén porosodott. Megoldva rajt a zárat, egy halott asszony életének dokumentumai kerültek elő belőle. A születési anyakönyvi kivonattól a halotti bizonyítványig fontos és semmirekellő iratok, személyes tárgyak. Szülők házasságlevele, elemi népiskolai értesítő könyvecske, máriagyűdi emlék, szentek képei, jugoszláv sajt- krémfedél és - tán a betegesség, tán a hajlott kor, tán a pedantéria miatt - egy papírzsebkendő. Egy ember maradványai. Egy közép-kelet-európai jelzése: léteztem. Jelek, amelyek porladnak, sárgulnak, szétmállanak, ezért megfejteni őket csak teljes pusztulásuk előtt lehet. Az utolsó pillanatok egyikében került elő a dohos, kopott retikül, s belőle egy élet dokumentumai. Feltalálójuk azonnal Bátai Sándor festőművészre gondolt, s eltette neki a találmányt. A retikült én már másfél évvel később, a művész Füredi utcai lakásában látom. Mutatja: ennyi egy élet!, és teremtőként tartja előttem a kaffkai szorongást, Jozef K. őrjítő történetét felidéző avitt, divatjamúlt műbőrtáskát. Nem veszem kézbe, tisztes távolból nézem, amint óvatosan, alázatosan lapoz a múlé- kony papírmaradványok között. Egy asszony néz a szemembe. Idősen, nyíltan, magát kihúzva, egyenes tekintettel. Egy asszony, aki átélte a huszadik századot, benne a két világégést. Horthy, Szá- lasi, Rákosi, Kádár kortársa volt. Velük ellentétben nem alakította, csak elszenvedte a történelmet. Voltak, bizonyára voltak örömei is, Barcson például, merthogy több papiros erre a városra utal, vagy Kaposvár donneri városrészében, ahol őszbe fordultán élte zárójelentésekkel bélyegzett éveit. H. M. - nevezzük csak így. Ezt a címet viseli Bátai Sándor vegyes technikájú, farostra készült műve is, ahol tizenhat összetartozó képen egy asszony életének állomásai láthatók. Bátai Sándor egyedinek, akár „bátaisnak” is mondható művészetében 15 éve központi gondolat - a H. M.-sorozatot is működtető - képírás-jel összefüggés. A civilizáció előtti népek képírásától jutott a roncsolt betűképek ezredvégi esztétikájáig. A jelentésrétegek összecsúsztatása - s az aztán nyert jelentés - foglalkoztatja, ezeket az alkotásait készítette másfél évvel ezelőtt is. A szobában (Bátai a tízemeletes legfelső szintjén, az alagsorban és a lakásban is alkot) képek fekszenek előttünk, rajtuk az emberiség egyetemes történetének jelképei, az egyiken középkori rozetta, mellette legújkabbkori nyíl-ábrázolás. Vajon, ha megismétlődne Pompei, mit gondolnának a jövő régészei? Egyszer - mutat körbe a Szakcsi-Lakatos- hangulatú szobában - mindenünk régészeti lelet lesz, s egy 1996-os ÉS-t vesz elő, amiben sorozata jelent meg e témában. Egyik képén mai piktogramokból készült barlangrajz, másikon egy égből lenyúló kéz - az ókeresztények hite szerint Isten keze - látható, amint belelóg a „csak kézzel mosható” jelzésbe. S még egy érdekesség. Ismét egy barlangrajz, a Naprendszer 9 bolygója, köztük az egyetlen lakható, s egy-egy női és férfi alak. Ezt küldték a világűrbe a tudósok, jelezve, itt élünk, ilyenek vagyunk. A férfi barátságosan integet elővigyázatlanság, ki tudja, az UFO-k nyelvén ez mit jelent... Nagybajomban a templomban nyílt legutóbb tárlata Bátai Sándornak. Ezen már az új, papírművészeti technikával készült munkái láthatók, a magyarországi nációk, köztük németek, zsidók és hor- vátok temetői fejfáinak, emlékköveinek lenyomatai. Mintha a templomtér vakolata hiányozna; jött is egy néni a faluból, Tisztelendő úr, ledőlt a fal! - mondta. A tárlat requiem, amint requiem a H. M.-sorozat is. Ezen másfél éve dolgozik az alkotó, párhuzamosan Kelemen Lajos költővel, aki formailag hasonló megoldással, szabadversekben írja meg a közép-kelet-európai ember v történetét. Műfaja fiktív önéletrajz. Mindannyiunk története. B. T.
