Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-20 / 143. szám

Angolkisasszonyok a XXL század küszöbén nem tapasztaltam ellenséges érzületet az embe­rekben, persze sokakban van egy bizonyos tá­volságtartás, hisz ennyi év után nem mindig tudják, hogyan viszonyuljanak hozzánk. Ami­kor látják, hogy mi is ugyanúgy viselkedünk, dolgozunk és elfáradunk, mint más emberek, el­tűnnek az előítéletek. Néha persze az utcán ot­romba megjegyzéseknek is ki vagyunk téve, mégis a legtöbben kedvesek hozzánk, örülnek, hogy hazánkban is újraéledt a szerzetesség.- Biztos benne, hogy jól választott?- Biztos vagyok benne. A budapesti kerületek szegényei, hajléktalanjai között járva tapasztal­tam, hogy mennyire szükségük van a szeretetre, mennyire hálásak a jó szóért, a segítségért. Ta­lálkoztam kétségbeesett emberekkel, akiktől az elmúlt időszakban elvették az erkölcsi támaszt. Nem csupán az anyagi szegénységük nyomasz­tó, sokkal súlyosabb a lelki szegénységük, a hit- és reménynélküliségük. Miként telik el egy nap a novíciátusban? A nő­vérek korán kelnek. A reggeli ima, a szentmise és az elmélkedés után mindenki teszi a dolgát. Ki tanít, ki a szegényeket, ki a vakokat, vagy a gondjaira bízott gyerekeket látogatja. Jut ideje mindenkinek a tanulásra is. A lelki élettel és a renddel kapcsolatos tanulmányok mellett járnak teológiai előadásokra, s heti három órában ango­lul vagy németül tanulnak. Mindezek mellett sort kell keríteniük a mindennapi teendőkre is: a közös bevásárlásra, a házimunkára vagy éppen a fűnyírásra, gyomlálásra a közös kertben. Hét végén egy-egy kirándulás is színesítheti a prog­ramot. A napot közös imádság és olvasás zárja. A magántulajdon a renden belül ismeretlen fo­galom. Saját lakásuk, ingatlanuk, kocsijuk nincs a nővéreknek, de vannak személyes használati tárgyaik. A rend, mint egy nagy család él együtt, ahol az örömök és a nehézségek egyaránt meg­oszlanak. Aki ezt az életformát választja, tisztá­ban van a közösségi élet nehézségeivel.- Mindehhez persze sok lemondás szükséges - mondom, de a fiatal nővér hevesen tiltakozik:- Lemondás? Nem ez a meg­felelő kifejezés! Lemondani annyit jelent, valami jó do­logtól megfosztani ma­gunkat. Ez értékrend kérdése. Nekem régen se volt fontos a szórako­zás, a pénz, a karrier, ezért nem kellett lemon­danom róla, és nem is hi­ányzik.- A család, a párkapcso­lat hiánya?- Ezzel szembenézni már va­lóban nehezebb volt. Ám erre is van kárpótlás: az elfoglalt szülők szeretetéhes gyerekeit nevel­ve, ez az élmény sem marad ki az életemből.-A régi barátnők?- Tartom, tarthatom velük a kapcsolatot, igaz, a távolság, az idő hiánya miatt ez nem ugyanaz már. Ha családot alapítottam volna, ez akkor is megváltozott volna. Elkötelezetten élni, szerete- tet és vigaszt nyújtani csak úgy lehet, ha az em­berben belül rend van, és boldoggá teszi a hiva­tása. Engem pedig boldoggá tesz, ha látom, hogy segíteni tudok az embereknek. Henyei Helga Tünde Mindent Isten Az angolkisasszonyok rendje a világ számos országában megtalálható Németországtól Argentínáig, de gyógyító missziókat is fenntart Indiában. Ez a szerzetesi közösség, amely a háború előtt ismert tanítórendként iskolákat működte­tett Magyarországon is - Egerben, Veszprémben, Kecskeméten, Nyíregyházán és Budapesten -, apránként kapta és kapja vissza elveszített iskoláit. „Boldoggá tesz, hogy segíthetek... ” Az ’50-es években szét­oszlatott apácarendek 1989 óta ismét feltűntek az utcákon, iskolákban, kórházakban, hogy vi­gaszt nyújtsanak és sze- retetet adjanak az el­esetteknek, rászorultak­nak és reményt vesztet­teknek.- Először Egerben indult el egy nyolcosztályos gimnázi­um, mely hamarosan tizenkét osztályossá bővül - meséli Mayer Magdolna tartományfőnöknő, aki az „illegalitás” évei alatt műszaki rajzolóként dolgozott. Ma már nyugdíjas. - Kétszáz bentla­kó diákkal, tizennégy rendtaggal, kilencszáz személyes konyhával büszkélkedhetünk Eger­ben, de Kecskeméten is működik már a nyolc- osztályos gimnázium és egy négy-, illetve ötosz­tályos pedagógiai szakközépiskola. Már építjük a kétszáz lányt befogadó internátust is. Buda­pesti ideiglenes rendházunkban a rendi fiatalok felkészítése folyik, de júliusban, ha visszakap­juk hajdani zugligeti anyaházunkat, a tarto­mányfőnökség, a fiatalok kiképzése és a rászo­ruló idős nővéreink szociális otthona is egy helyre költözhet. A jelenlegi rendház két szomszédos családi ház, amelynek gyümölcsfákkal és dísznövények­kel díszített, szépen gondozott kertje a nővérek munkáját dicséri. A száztíz rendtagból álló kö­zösségből azonban helyszűke miatt még mindig ötvenen szétszórva élnek az elmúlt negyven év változásai miatt. A régi kapcsolatok fennmarad­tak, az egykori rendtagok találkozgatnak. Az iskoláknak járó, a működéshez és felújí­táshoz szükséges normatív és kiegészítő támo­gatáson kívül az angolkisasszonyok rendje más segítséget nemigen kap. Anyagi helyzetükön je­lentősen javítana, ha a régi ingatlanok egy részé­ért pénzben kártalanítanák a nővéreket, de le­het, hogy erre hosszú évekig várniuk kell, hi­szen az egyházi ingatlanok rendezése a tervek szerint 2011-ben zárul le. Pedig a Szent Ignác szabályait követő, Ward Mária által még Angliában, a XVI. században ala­pított és Pázmány Péter segítségével 1770-ben Magyarországon letelepedett rend fontos szere­pet tölt be az oktatás, a nevelés területén. Az igen liberális, emberközeli, fizikai, apostoli, szociális munkát és tanítást vállaló nővérekre nem a világ­tól és az emberektől való elzárkózás a jellemző.- Szent Ignác felismerte, hogy az emberek lel­kében lehet csak összekapcsolni az Isten- és em- berszeretetet - folytatja Mayer Magdolna tarto­mányfőnöknő. - Alapítónk volt az első, aki felis­merte a nők részvételének fontosságát a közélet­ben, a hitoktatás és a tanítás területén. Mindez igen világi, felvilágosult gondolkozásra vallott abban a korban, amikor a nőknek szinte semmi joguk nem adatott, még igehirdetésre sem.- Életformájuk megköveteli a jezsuitákra oly jellemző engedelmességet. Nem ijeszti ez el a mai fiatal lányokat a szerzetesi élettől?- Szerencsére nem. Rendünk az elmúlt évszá­zadokban és napjainkban is gyarapodik. Évente két-három fiatal jelentkezik hozzánk felvételre.- Kik közül kerül ki az utánpótlás?- A jelentkezők legtöbbje lelki könyvet olvasva, ifjú­sági találkozón vagy éppen az utcán látva minket érdek­lődik a rendről és a belépési lehetőségekről. A lányok az ország különböző helyeiről érkeznek, van közöttük, aki 35 évesen, van, aki 18 éve­sen vállalja az egész életére kiható nagy döntését.- Én 15 éves koromban, közvetlenül a háború után határoztam el, hogy az Is­tennek szentelem az életem - emlékezik Zsolnai Mag­dolna nővér, a fiatal szerzetesnőjelöltek oktató­ja. - Egy angolkisasszony szerzetesnőt megismerve olvastam el Ward Mária életrajzát, amely meghatá­rozója lett további életem­nek. A rend szétszóratása alatt hosszú évekig gazda­sági területen dolgoztam, de 1991-től, ahogy mód nyílt rá, elkezdtem az egyházközségi munkát, majd gazdasági és apos­toli feladatok után lettem a nővérek tanítója. A fiatal nővérek főiskolát vagy egyetemet vég­zett, nyelveket beszélő, zenét tanuló vagy hang­szeren játszó mai lányok. Ismerik a számítógé­pet, tájékozottak a világ dolgaiban, véleményü­ket elmondó, nyílt, kiegyensúlyozott és jó humo­rú fiatalok, akik őszintén vallják, hogy ha a szer­zetesi élet miatt mindennapjaik meg is változtak, mégis boldoggá teszi őket hivatásuk betöltése.- Ötgyermekes, vallásos családban nőttem fel. Egyházi gimnáziumba jártam, majd az egri ta­nárképző főiskola magyar-ének szakán végez­tem. A nővérekkel és Szent Ignác lelkiségével megismerkedve, a főiskola végén úgy döntöt­tem: belépek a rendbe - meséli el életútját Szé­kely Hajnalka Petra, elsőéves novícia. - Szüleim, főleg édesapám, meglepődve fogadták a dönté­semet, de azután belátták, az a fontos, hogy bol­dog legyek és örömet találjak a munkában, az életben egyaránt.- Könnyű vagy nehéz volt a döntés?- Alaposan meggondoltam mindent. Először öt hónapig éltem a rendházban minden elkötele­zettség nélkül, hogy belelássak a nővérek min­dennapjaiba, megismerjem életmódjukat, és ők is megismerjenek engem. Hat hónapos jelöltsé­gem után megkaptam a szent ruhát, amit taní­táskor, utcán, istentiszteleten viselünk. - Meg sem várja a kérdést, gyorsan hozzáfűzi: - Ter­mészetesen otthon, takarításkor, kertészkedés közben nem ebben járunk - mondja, aztán foly­tatja a történetét: - Beöltözés után kétéves noví- ciátus, újoncidő következik. Az első fél év a csendes visszavonultság ideje volt. Megismer­kedtünk a rend alapítójának történetével, a szer­zetesi élet szabályzatával. Elmélyültünk az ima­életben, majd a félév végén harmincnapos Szent Ignác-i lelkigyakorlatot végeztünk. Most, a má­sodik félévben, a probáció keretében, egy-egy hónapig különböző apostoli területeken végzek szociális munkát. Először gyerekekkel foglal­koztam a vakok intézetében, majd egy óvodá­ban dolgoztam. Jelenleg a Szeretet Misszionári­usainál, Teréz anya nővéreinél, a szegények leg­szegényebbjeit felkaroló rendnél segédkezem.- Készül a jelöltekről valamiféle bizonyítvány, vélemény a felszentelés előtt?- Az intézmények vezetői természetesen véle­ményt írnak rólunk, mennyire sikerül beillesz­kednünk, hogyan bánunk a gyerekekkel, ho­gyan találjuk fel magunkat, hogyan tudunk kap­csolatot létesíteni az emberekkel. A második év­ben a tanári diplomával rendelkező nővérek fél­állásban tanítani kezdenek, s közben folytatják az apostoli munkát is. Ez sokszor nem könnyű feladat hajléktalan, elkeseredett, testileg-lelkileg sérült emberek között. Tolerancia, szeretet, hit és segíteni akarás szükséges.- Talán illetlen a kérdés, de nehéz megkerül­ni: hogyan fogadja el ma a külvilág az apácákat?- Az emberek sokszor furcsán, kíváncsisággal vegyes tisztelettel, vagy éppen ellenszenvvel néznek az újra megjelent apácákra - feleli Szé­kely Hajnalka Petra nővér. - Eddig még soha Jut idő a mindennapi teendőkre is: a közös bevásárlásra, a házi­munkára vagy éppen a fűnyírásra, gyomlálásra a közös kertben

Next

/
Thumbnails
Contents