Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-20 / 143. szám
Angolkisasszonyok a XXL század küszöbén nem tapasztaltam ellenséges érzületet az emberekben, persze sokakban van egy bizonyos távolságtartás, hisz ennyi év után nem mindig tudják, hogyan viszonyuljanak hozzánk. Amikor látják, hogy mi is ugyanúgy viselkedünk, dolgozunk és elfáradunk, mint más emberek, eltűnnek az előítéletek. Néha persze az utcán otromba megjegyzéseknek is ki vagyunk téve, mégis a legtöbben kedvesek hozzánk, örülnek, hogy hazánkban is újraéledt a szerzetesség.- Biztos benne, hogy jól választott?- Biztos vagyok benne. A budapesti kerületek szegényei, hajléktalanjai között járva tapasztaltam, hogy mennyire szükségük van a szeretetre, mennyire hálásak a jó szóért, a segítségért. Találkoztam kétségbeesett emberekkel, akiktől az elmúlt időszakban elvették az erkölcsi támaszt. Nem csupán az anyagi szegénységük nyomasztó, sokkal súlyosabb a lelki szegénységük, a hit- és reménynélküliségük. Miként telik el egy nap a novíciátusban? A nővérek korán kelnek. A reggeli ima, a szentmise és az elmélkedés után mindenki teszi a dolgát. Ki tanít, ki a szegényeket, ki a vakokat, vagy a gondjaira bízott gyerekeket látogatja. Jut ideje mindenkinek a tanulásra is. A lelki élettel és a renddel kapcsolatos tanulmányok mellett járnak teológiai előadásokra, s heti három órában angolul vagy németül tanulnak. Mindezek mellett sort kell keríteniük a mindennapi teendőkre is: a közös bevásárlásra, a házimunkára vagy éppen a fűnyírásra, gyomlálásra a közös kertben. Hét végén egy-egy kirándulás is színesítheti a programot. A napot közös imádság és olvasás zárja. A magántulajdon a renden belül ismeretlen fogalom. Saját lakásuk, ingatlanuk, kocsijuk nincs a nővéreknek, de vannak személyes használati tárgyaik. A rend, mint egy nagy család él együtt, ahol az örömök és a nehézségek egyaránt megoszlanak. Aki ezt az életformát választja, tisztában van a közösségi élet nehézségeivel.- Mindehhez persze sok lemondás szükséges - mondom, de a fiatal nővér hevesen tiltakozik:- Lemondás? Nem ez a megfelelő kifejezés! Lemondani annyit jelent, valami jó dologtól megfosztani magunkat. Ez értékrend kérdése. Nekem régen se volt fontos a szórakozás, a pénz, a karrier, ezért nem kellett lemondanom róla, és nem is hiányzik.- A család, a párkapcsolat hiánya?- Ezzel szembenézni már valóban nehezebb volt. Ám erre is van kárpótlás: az elfoglalt szülők szeretetéhes gyerekeit nevelve, ez az élmény sem marad ki az életemből.-A régi barátnők?- Tartom, tarthatom velük a kapcsolatot, igaz, a távolság, az idő hiánya miatt ez nem ugyanaz már. Ha családot alapítottam volna, ez akkor is megváltozott volna. Elkötelezetten élni, szerete- tet és vigaszt nyújtani csak úgy lehet, ha az emberben belül rend van, és boldoggá teszi a hivatása. Engem pedig boldoggá tesz, ha látom, hogy segíteni tudok az embereknek. Henyei Helga Tünde Mindent Isten Az angolkisasszonyok rendje a világ számos országában megtalálható Németországtól Argentínáig, de gyógyító missziókat is fenntart Indiában. Ez a szerzetesi közösség, amely a háború előtt ismert tanítórendként iskolákat működtetett Magyarországon is - Egerben, Veszprémben, Kecskeméten, Nyíregyházán és Budapesten -, apránként kapta és kapja vissza elveszített iskoláit. „Boldoggá tesz, hogy segíthetek... ” Az ’50-es években szétoszlatott apácarendek 1989 óta ismét feltűntek az utcákon, iskolákban, kórházakban, hogy vigaszt nyújtsanak és sze- retetet adjanak az elesetteknek, rászorultaknak és reményt vesztetteknek.- Először Egerben indult el egy nyolcosztályos gimnázium, mely hamarosan tizenkét osztályossá bővül - meséli Mayer Magdolna tartományfőnöknő, aki az „illegalitás” évei alatt műszaki rajzolóként dolgozott. Ma már nyugdíjas. - Kétszáz bentlakó diákkal, tizennégy rendtaggal, kilencszáz személyes konyhával büszkélkedhetünk Egerben, de Kecskeméten is működik már a nyolc- osztályos gimnázium és egy négy-, illetve ötosztályos pedagógiai szakközépiskola. Már építjük a kétszáz lányt befogadó internátust is. Budapesti ideiglenes rendházunkban a rendi fiatalok felkészítése folyik, de júliusban, ha visszakapjuk hajdani zugligeti anyaházunkat, a tartományfőnökség, a fiatalok kiképzése és a rászoruló idős nővéreink szociális otthona is egy helyre költözhet. A jelenlegi rendház két szomszédos családi ház, amelynek gyümölcsfákkal és dísznövényekkel díszített, szépen gondozott kertje a nővérek munkáját dicséri. A száztíz rendtagból álló közösségből azonban helyszűke miatt még mindig ötvenen szétszórva élnek az elmúlt negyven év változásai miatt. A régi kapcsolatok fennmaradtak, az egykori rendtagok találkozgatnak. Az iskoláknak járó, a működéshez és felújításhoz szükséges normatív és kiegészítő támogatáson kívül az angolkisasszonyok rendje más segítséget nemigen kap. Anyagi helyzetükön jelentősen javítana, ha a régi ingatlanok egy részéért pénzben kártalanítanák a nővéreket, de lehet, hogy erre hosszú évekig várniuk kell, hiszen az egyházi ingatlanok rendezése a tervek szerint 2011-ben zárul le. Pedig a Szent Ignác szabályait követő, Ward Mária által még Angliában, a XVI. században alapított és Pázmány Péter segítségével 1770-ben Magyarországon letelepedett rend fontos szerepet tölt be az oktatás, a nevelés területén. Az igen liberális, emberközeli, fizikai, apostoli, szociális munkát és tanítást vállaló nővérekre nem a világtól és az emberektől való elzárkózás a jellemző.- Szent Ignác felismerte, hogy az emberek lelkében lehet csak összekapcsolni az Isten- és em- berszeretetet - folytatja Mayer Magdolna tartományfőnöknő. - Alapítónk volt az első, aki felismerte a nők részvételének fontosságát a közéletben, a hitoktatás és a tanítás területén. Mindez igen világi, felvilágosult gondolkozásra vallott abban a korban, amikor a nőknek szinte semmi joguk nem adatott, még igehirdetésre sem.- Életformájuk megköveteli a jezsuitákra oly jellemző engedelmességet. Nem ijeszti ez el a mai fiatal lányokat a szerzetesi élettől?- Szerencsére nem. Rendünk az elmúlt évszázadokban és napjainkban is gyarapodik. Évente két-három fiatal jelentkezik hozzánk felvételre.- Kik közül kerül ki az utánpótlás?- A jelentkezők legtöbbje lelki könyvet olvasva, ifjúsági találkozón vagy éppen az utcán látva minket érdeklődik a rendről és a belépési lehetőségekről. A lányok az ország különböző helyeiről érkeznek, van közöttük, aki 35 évesen, van, aki 18 évesen vállalja az egész életére kiható nagy döntését.- Én 15 éves koromban, közvetlenül a háború után határoztam el, hogy az Istennek szentelem az életem - emlékezik Zsolnai Magdolna nővér, a fiatal szerzetesnőjelöltek oktatója. - Egy angolkisasszony szerzetesnőt megismerve olvastam el Ward Mária életrajzát, amely meghatározója lett további életemnek. A rend szétszóratása alatt hosszú évekig gazdasági területen dolgoztam, de 1991-től, ahogy mód nyílt rá, elkezdtem az egyházközségi munkát, majd gazdasági és apostoli feladatok után lettem a nővérek tanítója. A fiatal nővérek főiskolát vagy egyetemet végzett, nyelveket beszélő, zenét tanuló vagy hangszeren játszó mai lányok. Ismerik a számítógépet, tájékozottak a világ dolgaiban, véleményüket elmondó, nyílt, kiegyensúlyozott és jó humorú fiatalok, akik őszintén vallják, hogy ha a szerzetesi élet miatt mindennapjaik meg is változtak, mégis boldoggá teszi őket hivatásuk betöltése.- Ötgyermekes, vallásos családban nőttem fel. Egyházi gimnáziumba jártam, majd az egri tanárképző főiskola magyar-ének szakán végeztem. A nővérekkel és Szent Ignác lelkiségével megismerkedve, a főiskola végén úgy döntöttem: belépek a rendbe - meséli el életútját Székely Hajnalka Petra, elsőéves novícia. - Szüleim, főleg édesapám, meglepődve fogadták a döntésemet, de azután belátták, az a fontos, hogy boldog legyek és örömet találjak a munkában, az életben egyaránt.- Könnyű vagy nehéz volt a döntés?- Alaposan meggondoltam mindent. Először öt hónapig éltem a rendházban minden elkötelezettség nélkül, hogy belelássak a nővérek mindennapjaiba, megismerjem életmódjukat, és ők is megismerjenek engem. Hat hónapos jelöltségem után megkaptam a szent ruhát, amit tanításkor, utcán, istentiszteleten viselünk. - Meg sem várja a kérdést, gyorsan hozzáfűzi: - Természetesen otthon, takarításkor, kertészkedés közben nem ebben járunk - mondja, aztán folytatja a történetét: - Beöltözés után kétéves noví- ciátus, újoncidő következik. Az első fél év a csendes visszavonultság ideje volt. Megismerkedtünk a rend alapítójának történetével, a szerzetesi élet szabályzatával. Elmélyültünk az imaéletben, majd a félév végén harmincnapos Szent Ignác-i lelkigyakorlatot végeztünk. Most, a második félévben, a probáció keretében, egy-egy hónapig különböző apostoli területeken végzek szociális munkát. Először gyerekekkel foglalkoztam a vakok intézetében, majd egy óvodában dolgoztam. Jelenleg a Szeretet Misszionáriusainál, Teréz anya nővéreinél, a szegények legszegényebbjeit felkaroló rendnél segédkezem.- Készül a jelöltekről valamiféle bizonyítvány, vélemény a felszentelés előtt?- Az intézmények vezetői természetesen véleményt írnak rólunk, mennyire sikerül beilleszkednünk, hogyan bánunk a gyerekekkel, hogyan találjuk fel magunkat, hogyan tudunk kapcsolatot létesíteni az emberekkel. A második évben a tanári diplomával rendelkező nővérek félállásban tanítani kezdenek, s közben folytatják az apostoli munkát is. Ez sokszor nem könnyű feladat hajléktalan, elkeseredett, testileg-lelkileg sérült emberek között. Tolerancia, szeretet, hit és segíteni akarás szükséges.- Talán illetlen a kérdés, de nehéz megkerülni: hogyan fogadja el ma a külvilág az apácákat?- Az emberek sokszor furcsán, kíváncsisággal vegyes tisztelettel, vagy éppen ellenszenvvel néznek az újra megjelent apácákra - feleli Székely Hajnalka Petra nővér. - Eddig még soha Jut idő a mindennapi teendőkre is: a közös bevásárlásra, a házimunkára vagy éppen a fűnyírásra, gyomlálásra a közös kertben
