Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-20 / 143. szám

SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK • ■ WW Először a rozsdás vaslemezen csillan meg a nemes fém Aranymosó a Dráván I Egy grammnyiért tíz napig állt bokáig a vízben fotó: lang A drával aranymosásnak fényes múltja és csendes Jelene van. Korábban a barcsi Dráva-múzeum szervezett aranymosó táborokat, Fllarszky Nán­dor is Itt Ismerkedett meg a szakmával. Filarszky Nándor egy kis üvegcsét mutat büszkén, a benne lévő arany a Drávából származik, azt a vízvári férfi mosta ki nemrég a folyó ho­mokjából. A mintegy egy grammnyi aranyporért csak­nem 10 napig kellett bokáig állni a folyóban. Ezért állítja Fi­larszky Nándor: a drávai aranymosás legfeljebb hobbi­nak jó, megélhetésnek nem. — Aki egy kicsit is ért hozzá, az találhat aranyat a Drávában. Egy nagyatádi ismerősöm pél­dául egy gyűrűre valót mosott össze, igaz ez csaknem két esztendei munkájába került. A Dráva homokjában ugyanis olyan alacsony az arany kon­centráció, hogy azt csak na­gyon aprólékos és időigényes munkával lehet kinyerni. Füarszky Nándor a hagyo­mányos, úgynevezett posztós módszert követi. A vízből ki­bukkanó homokszigeteknél állítja fel asztalát, egy tizenkét fokban megdöntött deszkavá- jút, amelynek tetejére egy ros­tát szerkeszt, a lejtőre pedig te- tőcserépszerűen durva posztót rajzszögez. A rostába meri a homokot, majd vízzel óvato­san locsolja azt. A kavicsdara­bok fennmaradnak a rostán, a kvarchomok, különböző vas- oxidok és az arany pedig legu­rulnak a lejtőn, ám a nagyobb fajsúlyú anyagok — így például az arany — megakad a posztó durva szálai között. — Két-három óránként szok­tam levenni a posztót és ki­mosni egy erre a célra szolgáló edényben. Szárítás után for­mátlan fekete anyagot nyerek, ami nagyrészt hasznosíthatat- lan vasoxidokból és arany­szemcsékből áll — igaz még minidig nagyon kicsi koncent­rációban. A naponta összegyűlt két- három kilónyi anyagot Fi­larszky Nándor hazaviszi, hogy otthon tovább finomít­hassa. Házánál szintén egy hat fokban döntött lejtős asztalt szerkeszt, igaz ez már rozsdás vaslemezből áll. A vízzel ol­dott fekete anyagot ezen en­gedi le. A vasoxid lesodródik, az arany pedig fennmarad, be­leül a rozsdás lemez redőibe. — Ez a legszebb munkafo­lyamat, az ember ilyenkor látja meg először az aranyat. A ki­csiny szemcsék csillognak a napfényben, ilyenkor érzem, hogy munkámnak volt értelme - vallja az aranymosó. A sárgásán csillogó port a férfi körömkefével óvatosan egy fehér papírlapra söpri. Ha ügyes, akkor a még mindig szennyeződésekkel teli anyag már csaknem hetven száza­lékban tartalmaz aranyat. Ezt azonban ahhoz, hogy értéke­síthető legyen, tovább kell fi­nomítani. — Nagy fajsúlyú folyadékba, szén-tetrakloridba szóróm a port. A hosszú üvegcse aljára a nehéz arany ér le elsőként, ek­kor megnyitom az edény alján lévő csapot, kiengedem a már 95-98 százalékos aranyat, ami késznek és eladhatónak szá­mít. A Drávai arany jó minőségű és értékes. Már a római korban is mostak a folyóból aranyat, ebből pénzt vertek, ám külön megjelölték, hogy a Drávából származik. Mária Terézia ide­jén több mint egy krajcárral adtak többet a drávai aranyért, mint például a Dunából mo- sottért. Az aranymosók térké­pein Vízvár mindig kiemelt hely volt. — Ma is akadnak érdeklő­dők, akik szállás után telefo­nálnak, ha netán eljönnének a faluba aranyat mosni — mondta Farkas István, Vízvár polgármestere. — Vannak visszajáró „vendégek” is. Egy házaspár például az Alföldről érkezik rövidesen. Ők minden nyáron megjelennek, hogy aranyat moshassanak a folyó­ból. A drávai aranymosásnak fé­nyes múltja és csendes jelene van. Korábban a barcsi Dráva- múzeum szervezett arany­mosó táborokat, Filarszky Nándor is itt ismerkedett meg a szakmával. A vízvári férfinak egyébként gyógyszerész a végzettsége, ám csak hat évet dolgozott patikákban. Ezt kö­vetően tért vissza falujába, az­óta kétkezi munkájával keresi a kenyerét, az aranymosással pedig mint pénzkereseti lehe­tőséggel ismerkedett meg. — Amikor mentem, engem is nagy számokkal csábítottak, de a Drávában ma már csak kevés az arany. A vízierőmű­vek megépítése után ugyanis a víz már nem hoz annyi horda­lékot, így mi csak azt az ara­nyat tudjuk kimosni, ami már előtte is itt volt. Füarszky Nándor szerint sokan sokfélét mondhatnak, ám amerre ő próbálta, min­denhol egyenletesen kicsi volt az arany koncentrációja. — Hobbinak jó ez, semmi másnak — vallja be végül, bár hozzátette: egy igazi arany­mosó sosem adja fel. Talán a módszer rossz. Most próbálok szerkeszteni egy másik gépet, amely folyamatosan működ­het és amelyben a centrifugális erő egy speciális spirális gyű­rűn választja ki az értékes fé­met. Ha ezt sikerül legyártat­nom, akkor újult erővel látok neki az aranymosásnak. B. Zs. Végzetes balesetek, tragikus gyilkosságok a munkahelyen Hajsza a kenyérért- orrvérzésig Tavaly kilencen vesz­tették életüket munka­helyi balesetben. Töb­ben vétlenül, önhibéJu- kon kívül haltak meg, ám gyakorta az elővi­gyázatlanság vezetett végzetes tragédiához. A pápai fiatalember cége alsógyörgyösi telepén dol­gozott, ahol a palatető - kellő biztonsági intézke­dések hiányában - besza­kadt alatta. Négy méter magasból zuhant a be­tonra, életveszélyes kopo­nyasérülést szenvedett. Négy nap után - e hét hét­főjén - a kórházban életét vesztette. Ez a fekete statisztika legújabb fejezete, az idei harmadik halálos kime­netelű munkahelyi bal­eset. Az első egy gyil­kosság volt, amikor a zavart fiatalember több lövéssel küldte a másvi­lágra imádatának tár­gyát, a kaposvári pszi­chiátria éjszakai ügyele­tes doktornőjét. A má­sodik eset Zamárdinál történt, ahol a szek­szárdi főkönyvelő sze­mélygépkocsijával a szembeforgalomba tévedt, és a riadt korrigálás, hirte­len visszakanyarodás köz­ben karambolban lelte ha­lálát. Végh Sándor, a munka- biztonsági felügyelőség vezetője vaskos dossziét tesz az asztalra. Az 1997. év életveszélyes és halálos kimenetelű balesetek ügy­iratai fekszenek előttünk. A végzetes, és a hajszál hí­ján tragédiába torkollott esetek.- A rizikófaktor az építő- és a faiparban a legna­gyobb, a palatetőn át lezu­hant fiatal esete jól pél­dázza ezt - csapja föl az első dossziét Végh Sándor. - Elhunyt tavaly az a festő­mázoló is, aki egy építke­zésen a plafonnál akarta lemérni, mennyi lambéri­ára lesz szükség. Felmá­szott a gerendára, meg­szédült és halálra zúzta magát. Két emeletnyit zuhant az a 17 éves fiú, aki az ab­lakon át 4 méteres pallót húzott be, s addig-addig hátrált, amíg elfogyott alóla a talaj: beleesett a mögötte lévő födémnyí­lásba. Csodával határos, hogy életben maradt. Egy marógépen dolgozó szak­munkás a deszka végének gömbölyítése közben egyik kezének összes ujját elvesztette. Örök me- mentó. Súlyosan sérült az a munkás is, aki társaival egy teherautó-platót he­gesztett. A platót daruval emelték föl, hogy átfordít­sák, amikor a felfüggesztés egyik vége kiakadt, és a 7 tonnás monstrum szétron­csolta a szerencsétlen dol­gozó vállát. A tragédiák gyakori oka a fáradtság Az elmúlt évek statiszti­kái a munkavégzés hátte­rében bekövetkezett válto­zásokat is tükrözik.- A politikai után követ­kező gazdasági rendszer- váltás kettősséget eredmé­nyezett - mondja Végh Sándor. - A korszerű, tisz­tességes nyugati tőke fej­lett technológiákat, s nagy biztonságot hozott, a kényszervállalkozások, le­épülő ágazatok azonban mindinkább magukban hordozzák a veszélyt. Mint kiderült, a korsze­rűség sem minden. A na­gyobb veszély kétségkívül mégis az alacsony színvo­nalú termelésben rejlik. Tovább lapozzuk a gyá­szos iratköteget, és szá­mos közlekedési balesetre akadunk. A jármű önma­gában is veszélyes üzem, ám életveszélyessé a fele­lőtlenség vagy az őrültség teszi. Az előbbi sodorta bajba azt a traktorost, aki munkagépével borult a Drávába, miután vélhe­tően le akarta mosni a jár­művet. Nem víztől, hanem ételtől fulladt meg... Mun­kagép okozott életveszé­lyes sérülés annak a trak­torosnak is, aki bálázás közben új zsineget akart befűzni, ám a gépet nem állította le. A mozgórész átfordult, és odaszorította a fejét az állványhoz. Túl­élte. Egy buszvezető a víz- pumpa-ékszíj feszességé­nek ellenőrzése közben nem számolt vele, hogy kollégája ráindít a mo­torra, s neki a hüvelykujja bánhatja az óvatlanságot. Nem tehetett a balesetről az a tolatásvezető, aki a szerelvénnyel éppen a fél­karú sorompóhoz ért, amikor egy ittas ámokfutó - ügyet sem vetve a tilos jelzésre - nekirohant a vonat­nak, s lesodorta őt. Három pályamunkás lelte halálát, s egy ne­gyedik életveszélye­sen sérült, amikor kisbuszuk a vonat elé hajtott. IH Az elővigyázatlan­ság munkahelytől függetlenül veszélyes. Nem gondolta végig csele­kedetét az a takarítónő, aki sósavat és hypót kevert össze egy szűkös, szellő­zés nélküli helységben. A gyilkos sósavgáz végzett vele. Életveszélyes álla­potban fekszik a kórház­ban az a munkás, aki Glyalka nevű növényvédő­szert ivott, noha - üdítős­üvegben - maga tette az öl­tözőszekrényébe. Életve­szélyes feledékenység. Mindez a közelmúlt bal­eseti krónikája. S a jövő...- A munkabiztonság tör­ténetében új kategória a fejlett társadalmakra jel­lemző szociális munkavé­delem, amikor az ellen küzdenek, hogy a munka- vállaló ne dolgozzon orr­vérzésig, s ne elcsigázot­tan végezze - tán önmagá­ban is veszélyes - munká­ját. Mert gyakorta a fáradt­ság okozza a figyelmetlen­séget. (Balassa) Tizenhárom év az asszonygyilkosnak Tizenöt éves fia találta meg édesanyjának holttestét egy somogyvárl porta trágyadombján. Az asszonyt Czl- bola László, az élettársa ölte meg. A súlyos bűncse­lekményt a Somogy Megyei Bíróság dr. Makai Lajos büntetőtanácsa tárgyalta. A bíróság előre kitervelt em­berölés bűntettéért a 37 éves somogyvári Czibola Lászlót ti­zenhárom év fegyházra ítélte, tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, és elrendelte kényszergyógyítását. A vádlott 1996 elején ismer­kedett meg a későbbi élettár­sával. Somogyvári házukban együtt élt velük az asszony előző házasságából született 15 éves fia is. A pár kapcsolata nem volt igazán felhőtlen; rendszeres — sokszor tettle- gességig fajult — civakodásu­kat szinte állandó ivászatuk okozta. Volt olyan vitájuk is, amelyet késsel akart „leren­dezni” a férfi. Tavaly augusztus 7-én dél­után a vádlott amúgy rendesen leitta magát, szülei nem en­gedték kerékpárra ülni, kocsi­val vitték haza. Otthon aztán a szüleinél hagyott kerékpár mi­att tört ki a veszekedés. Az asszony folyamatosan szidta élete párját, majd lefeküdt, de nem a férfi mellé, hanem a másik szobában. Ezen Czibola annyira feldühödött, hogy el­határozta: megfojtja az élettár­sát. Egy órát várt, majd meg­nézte: alszik-e már a nő. Látta, hogy még ébren van, s visz- szament, majd újra várt. Ami­kor elaludt az asszony, egy kendőt tekert a nyakára és rá­térdelt a mellkasára. Addig foj­togatta, amíg mozgott... Ivott egyet, aztán a holttes­tet nejlonzsákba rakta és ki­vonszolta a trágyadombra, majd szalmával betakarta. Az asszony iratait elégette; s azt híresztelte, élettársa elutazott. Az áldozat holttestére két nap múlva saját fia talált rá. Czi­bola beismerte tettét. Dr. Vámos Tamás, a vád képviselője perbeszédében hangsúlyozta: Czibola László, mind a bűncselekmény elkö­vetése előtt, mind pedig utána tervszerűen cselekedett. Mint­egy két órát várt arra — s köz­ben egyszer be is ment a má­sik szobába —, hogy az asz- szony elaludjon. Ez idő alatt volt lehetősége arra, hogy mér­legelje tervét, illetve annak kö­vetkezményeit. Ám a vádlott — ezt vallomásában is elmondta — elhatározta, hogy megfojtja a sértettet. Utána pedig elrej­tette a holttestet és eltüntette a nyomokat. Mindezek alapján megállapítható az előre kiter- veltség — mondta az ügyész. Dr. Polai György ügyvéd a védőbeszédében először a vádlott és a sértett italozástól zűrös viszonyát ecsetelte, ám kiemelte: Czibola László a „maga módján” szerette a sér­tettet és annak fiát is. Tavaly augusztus 7-én a vádlott nem előre átgondoltan és céltuda­tosan követte el tettét, utána nem menekült el. Az ügyvéd indítványozta az előre kiter- veltség minősítő körülmény mellőzését, tehát azt, hogy a bíróság a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében álla­pítsa meg. Czibola László az ítélethir­detés előtt, az utolsó szó jogán azt mondta: nagyon szerettem az asszonyt, megbántam a tet­temet. A bíróság ítéletének in­doklásában elhangzott: Czi­bola Lászlót a kóros elmeálla­pota kismértékben korlátozta abban, hogy cselekménye tár­sadalomra veszélyességét föl­ismerje és, hogy annak megfe­lelően cselekedjen. A vádlott több vallomást tett, ám azok tartalma, lényege megegye­zett. Ezekből megállapítható, hogy előre kitervelten követte el a tettét. A bíróság súlyosbító körülményként értékelte a vádlott ittas állapotát, bünte­tett előéletét, s azt, hogy köz­vetlen hozzátartozója kérel­mére követte el a 'bűncselek­ményt. Enyhítőként vette fi­gyelembe beismerő vállomá- sát, s hogy elmeállapota kis­mértékben korlátozó tényező volt. Az ügyész.három nap gondolkodási időt kért, a vád­lott és védője a minősítés megváltoztatásáért és enyhíté­sért föllebbezett. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság hoz majd jogerős ítéletet. (Tamási) J fc

Next

/
Thumbnails
Contents