Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-23 / 120. szám
Nézze meg az ember! Akasztófahumor „Mindig is szerettem a fekete humort, mert szatirikus csava- rintást visz alapvetően komoly helyzetekbe” - mondja Robert Zemeckia Jpj áll neki a halál című vígjáték rendezője. A filmje megmutatja, milyen furcsán szélsőséges cselekedetre képes az ember azért, hogy megőrizze fiatalos külsejét. A történet Beverly Hillsben játszódik, ahol az örök ifjúság elérhető azok számára, akik nem csak hogy meg tudják azt fizetni, de semmilyen eszköz alkalmazásától nem riadnak vissza, csak hogy megállítsák az öregedés folyamatát. Az örök ifjúság kereséséről szóló régi mesét azonban a rendező ügyesen összekeveri a vággyal teli, irigységről és gyilkosságról szóló mai történettel, megtűzdeli akasztófahumorral, speciális effektussal, a szerep- osztásban fölcseréli a megszokott típusokat, és máris készen áll a fergeteges fekete komédia. A kellemes szórakozásról Meryl Streep, Goldie Hawn és Bruce Willis gondoskodik. (Vasárnap, TV2 20.00). Hallotta? Digitális halhatatlanok elnevezést viselnek majd azok a kiválasztottak - negyvenhárom élő Kossuth-díjas, babérkoszorús író -, akiknek életműve fölkerül az elektronikus adatbázisra, s ezáltal az Interneten is hozzáférhetővé válik. Rózsi, azaz Demjén Ferenc Papp Gyulával párban zenésí- tette meg a világirodalom híres szerelmi tragédiáját, az Ármány és szerelmet. Rózsi nem kis feladatra vállalkozott, amikor Schiller verseivel igyekezett versengeni. Az eredmény? Azt majd a békéscsabai Jókai Színház közönsége dönti el. Nem marad csonka a Nagylexikon Sorsuk van a könyveknek is Az Operaház a Thália Színházban is otthon lesz A színpad alól kihallatszik majd a zene? Habent sua fata libelli, azaz „sorsuk van a könyveknek is”. A régi latin mondás a Magyar Nagylexikon első oldalán is olvasható. S ha van könyv, amelyre érvényes a mondat, úgy ez a lexikon kétségtelenül az. Alig két éve annak, hogy úgy látszott, az addig négy kötetet megért lexikon csonka marad. Az Akadémiai Kiadó privatizációja után az új tulajdonos ugyanis nem volt hajlandó átvenni a nem profitorientált kiadást. 1997-ben azonban a Capital Pénzügyi Tanácsadó Rt. úgy döntött, hogy megvásárolva a lexikon kiadásával kapcsolatos összes jogot és eszközt, megalapítja a Magyar Nagylexikon Kiadó Rt.-t. De erről már a kiadó elnök-vezérigazgatója, dr. Várnai Györgyi beszél:- A kiadó egyetlen tevékenységre jött létre, hogy folytassa és 2004 novemberére befejezze a 18 plusz 1 kötetes Magyar Nagylexikon kiadását. A kényszerszünet után megjelent ötödik kötet még az Akadémiai Kiadótól átvett örökség volt. Viszont a napokban a boltokba kerülő hatodik immár teljességgel a mi kiadónk munkája. 954 oldalán 8000 szócikk, 1000 kép, rajz és illusztráció közli a tárgyilagos hangvételű, pontos információkat. Arra a kérdésre, hogy van-e valami különleges, tán másutt nem olvasható szócikk a lexikonban, dr. Várnai Györgyi máris mutatja a példát:- A dagályáramlás-meder szócikk még a világ nagy szaklexikonjaiban sem olvasható. S, hogy mi is ez? Mondhatnék, ki-ki nézze meg a Nagylexikon hatodik kötetében, de azért annyi elárulható: a dagály felléptekor a A Magyar Állami Operaház május derekától állandó vendége a befogadó színházzá alakult Thália Színháznak, a budapesti Nagymező utcában. A megnyitás óta szinte állandósult a suttogás, vajon akusztikailag elfogadható-e a teátrum, a megnövelt zenekari árokból - amely részben a színpad alá került - előjönnek- e a hangok? Úgy tűnik, immár Mozart Varázsfuvolájának bemutatóján dől el, kinek volt igaza. Annak a népes tábornak, amelyik szerint a terem nem alkalmas az operajátszásra, vagy annak a másik csapatnak, amely úgy gondolta, ha a zenekar nem nagyobb negyven főnél, még használható a színház? Persze vannak, akik arról beszélnek, talán jobb lett volna ezt a problémát már a tervezés, az építkezés idején megoldani. Nos, a végső „hang” a Varázsfuvoláé, amelyet Szikora János rendezésében, Vásáry Tamás vezényletével visz színre az Operaház, ráadásul a premieren és utána még egy alkaDr. Várnai Györgyi: A lexikon 954 oldalon 8000 szócikket, 1000 képet, rajzot és illusztrációt közöl, információi pontosak, tárgyilagosak szűk mederbe terelődő, emelkedő tengervíz által a tengerfenékbe vájt, völgyszerű képződmény...- A Nagylexikon előfizetőinek száma immár eléri a húszezret - magyarázza dr. Várnai Györgyi. - Ők a köteteteket 20-25 százalékkal olcsóbban vehetik meg. S aki most kezd fölocsúdni, s szeretné egyszerre megvenni az eddig megjelenteket, ugyancsak jelentős árengedményt kap. Tulajdonképpen a hat kötetet öt árán veheti meg. (-talin) lommal Rost Andreával és Gulyás Dénessel a főszerepben. De akár így, akár úgy, az Operaház kis kötetben kiadott műsorterve már biztosan számol a Thália-beli játszási hely- lyel. A következő szezonban a Varázsfuvola mellett itt mutatja be októberben Ligeti György Le grand macabre című operáját, decemberben Rossini Hamupipőkéjét, januárban Szokolay Sándor Szávitri című operáját, majd áprilisban a Mokka elnevezésű balettestet. (r) Mozart Varázsfuvoláját fogadta be a Thália Voith Ági nem őriz fényképeket „Fontos, hogy lássák a szemedet” Az én édesanyámat mindenki imádta - mereng maga elé egy pillanatra Voith Ági. Imádta Szeged, ahol a pályáját kezdte, imádták Budapesten, ahol a Nemzeti Színház művésze volt, mindenütt másutt is, ahol csak filmjeiből ismerték. S tegyük hozzá: ismerik most is. Mészáros Ági ma lenne nyolcvanesztendős.- Árvalány volt, lelencgyerek- meséli a családi krónikára emlékezve Voith Ági. - Egy olyan család vette magához, ahol két színésznő is volt. Vitték magukkal egy daltársulatba, kórista lett, a karmester figyelt föl rá. így következett a János vitéz Iluskája Szegeden, a Városi Színházban. A város dédelgetett ifjú színésznője lett. Ott ismerkedett meg egy snájdig katonatiszttel, aki az évad valamennyi előadására állandó helyet bérelt, ott ült minden este, nézte a színésznőt, s hatalmas csokrokat küldött neki. Voith Lajos volt. Ugyan egész Szeged óvta, mégiscsak feleségül ment hozzá, s kettejük szerelméből születtem én. Ami pedig a színházat illeti - folytatja -, egyszer Jávor Pál vendégszerepeit a Ludas Matyiban, s utána azt mondta: „Magának a Nemzetiben a helye!” Néni sokkal később beugrásra hívták a Nemzetibe, de még aznap este előadása volt Szegeden. Taxival vitték vissza, s az igazgató, Sziklai Jenő büszkén mondta a függöny előtt: „Egy kicsit később kezdjük az előadást, színésznőmet, Mészáros Ágit kölcsönadtam a Nemzetinek...” Rövid idő múltán a Nemzeti tagjai sorába hívta, s elkezdődött egy fantasztikus sikersorozat - meséli még mindig a krónikák nyomán Voith Ági, hogy azután egyszeriben már saját emlékeit mondhassa: - Én gyerekkoromból úgy emlékszem rá, mint a világ legismertebb sztárjára. Háromévesen vitt el először a Nemzetibe, s attól kezdve minden szerepében megnézhettem. Talán csak az Úri muriban nem, mert abban ledér cselédlányt játszott, azt nem engedhették, hogy meglássam! Viszont a Szentivánéji álom előadását, amelyben Puck volt, legalább százszor ültem végig. Csodáltam és rajongtam érte. Ahogy ma is. Az ő pályája és az enyém?- kérdez vissza a színésznő. - Azt nem lehet egy napon említeni. Nem csak azért, mert én az ő szerepkörébe nem illettem, nem voltam sohasem olyan sugárzó naivaalkat, mint ő. Keményebb, nyersebb vagyok. De valójában nem ez a lényeg: ő egy fénylő csillag volt, színészkirálynő a maga varázslatosságában, tisztaságában és egyszerűségében. És én láttam egy királynő bukását. Láttam, ahogy a pályája derékba tört. Mert hitt a tisztességben. Mert sohasem volt hajlandó visszavonni azt, amit kimondott. Hiába könyörgött neki Major Tamás is, Marton Endre is. 1956 után tíz év szilen- ciumot kapott. A csöndre ítéltség szörnyű! Akkor megritkul az ember körül a levegő, elmaradnak a barátok. Engem nagyon szigorúan neveltek - magyarázza, miközben arra is emlékeztet, hogy édesapja azt szerette volna, ha zongoraművész lesz - és egyáltalán nem örültek, hogy színésznő akartam lenni, s az sem biztos, hogy én igazán akartam. Három helyre jelentkeztem: az iparművészeti főiskolára, a külkereskedelmire és a színművészetire. A legelső felvételi a színművészeim volt. Pártos Géza vett föl. Akkor már nem mentem el a többire. Hogy anyuka mit adott át színpadi tudásából? Mindent. Amit tudok a színházról, azt tőle tanultam. Akkor, amikor néztem, hogyan játszik, hogyan él a színpadon. Nem tanított a színházra, nem is szólt bele, de mindenben megnézett, és nálunk nem kellett beszélni, szavak nélkül is értettük egymást. Persze azért volt, amire figyelmeztetett. Emlékszem, egyszer azt mondta: „Az nagyon fontos, hogy a szemedet lássák.” Azután észrevette, hogy ha valami nem megy, akkor görcsös leszek és szinte toporgok, aprókat lépegetek. Szólt, hogy ezt színpadon nem szabad. Ő fantasztikusan fegyelmezett volt, én ezt sem örököltem tőle. Képek? - néz maga elé. - Nem, nincsenek. Nem szeretem a fényképeket, nem őrzöm őket a fiókban. Minden emléket magamban hordok. (róna)
