Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-23 / 120. szám

SOMOGYI HÍRLAP

1998. május 23., szombat

Ötvenéves a buzsáki együttes

Betáncoltak Európába

A buzsáki búcsúk elmaradhatatlan résztvevői foto: kovács tibor

SZIRMAY ENDRE

Virágba öltözött

(A sors szonettek ciklusból a III. egység)

A szálló idő törvények szabta rendjét mindig tiszteltem - bár szívem föloldozta s ahogy vágyam sodra a viharral hozta szétroppantotta fenn feszülő keresztjét

de az évek mögött elfogytak az utak a vak magány velem már önmagába tér elcsitul minden láz, lassan kihűl a vér lázas kincskereső többé már nem kutat

az árnyékok mind a semmibe zuhannak elnémul harsos zengése a dalnak választhatok remény és álmok között

félreteszek minden könnyű ígéretet és megbocsájtom mindnek bár ha vétkezett hisz a mindenség már virágba öltözött.

Szirmay Endre a Pánsíp című erdélyi folyóirat szonettpályázatán Sorsszonettek című ciklusával kiemelt különdíjat nyert. Ebből a ciklusból való a fenti részlet.

Színes sztárvilág

Ahol a gyerek a sztár

Pünkösdkor ünnepli ötvenedik születésnapját a buzsáki hagyomány- őrző együttes. A falu évszázados értékeire építi jövőjét. Nevét jól ismerik Európában. Holland és osztrák partnerei szívesen patronálják idegenforgalmát. Népművészete teret kapót az iskolai oktatásban.

A jubileumi gálára eltáncolják jelenüket és gazdag múltjukat. A hagyományok folyamatosságát három kanásztánc jeleníti meg. A kezdeteket Hosszú László, aki 1948-ban a gyulai parasztfesztiválon is fellépett, a jelent Knézics István és unokája Knézics Kornél képviseli. A felnőtt együttesben ma is láthatjuk Hosszú Jánosné Juliska nénit és Pasztusics Jánost az alapítók közül. Nagy sikert hozott Buzsáknak ez a fesztivál, mert egyéni és csoport kategóriában is elhozták az első helyezéseket Frais Olga tanítónő vezetésével. Ez új lendületet adott az együttesnek, mert a buzsáki lakodalmast már a harmincas években színre vitte Kollár Péter iparosmester, amíg a háború véget nem vetett a táncnak. Az akkori gyöngyös- borkréta mozgalomban Bu- zsák képviselte Somogy megyét. S nem akárhogyan. Nemcsak táncoltak az együttesben, hanem maguk építették meg a díszleteket és megfőzték az ételeket, ahogy egy lakodalomhoz illik. Hitték-e, hogy megteremtik a buzsáki turizmus alapját? Bizonyára nem. Pedig ha csoportok jönnek és igénylik, ma is színre viszik a népi hagyományt finom falatokat tálalva a libegős, kopogóshoz.

Knézics István polgármester az ötvenes-hatvanas években állt az együttes élén. Kevesen utazhattak akkoriban külföldre. Minisztériumok, pártszervek engedélye kellett hozzá, de a buzsákiaknak többször is sikerült. Felléptek Érsekújváron és háromszor jártak Ausztriában. Azóta megfordultak Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában is. Az osztrák St. Veit a.d. Glan lakói olyan európai partnert kerestek, amely a térképen egy vonalban helyezkedik el a településükkel. így akadtak Buzsákra, a földgömböt pörgetve. Ezekben az években' kapták meg a Kiváló Népi Együttes és a Szocialista Kultúráért Érdemérmet. Knézics István elismeri abban, hogy tanácselnök volt és jó ideje polgármesterként áll a falu élén, a táncnak nagy szerepe lehetett. Az iskolára, közművelődésre, idegenforgalomra irányította a figyelmét.

Két éve két csoportban táncolnak a buzsákiak: a hagyományőrző együttesben, amelyet Buzsáki Istvánná vezet, kicsik és nagyok együtt vannak a nyolc évestől a 75 évesig. Az

iskolai tánccsoportot Madarász Attila irányítja. A polgármester kiszámolta az elmúlt öt évtizedben 237 tagja volt az együttesnek, ma 157-en vannak. Várják valamennyiüket pünkösdkor, bárhová is vetette őket szerte az országban a jó sorsuk. Az ünnepség után nem sokat pihenhetnek, mert Gyulán is megrendezik az ötvenedik évfordulós fesztivált. Odavárják az egykor oly nagy sikert aratott buzsákiakat.

Pünkösd másnapján magyar-német találkozót rendeznek. Három éves hagyomány ez már, miután 127 német család telepedett le itt az elmúlt években. Megbeszélik közös dolgaikat, ki miben tud segíteni. Szeretik Buzsákot szerte Európában. Néhány éve például alig hihette bárki, hogy végre befejezik a faluházukat, de segítettek benne a hollandok és most jelentkeztek az osztrákok is, akik a padozathoz és a galériához szükséges faanyagot előteremtik. Augusztus közepén itt nyitják meg azt a Tourinform irodát, amely a Pogányvölgye kisrégió turisztikai központja lesz. Buzsák holland és osztrák partnerein keresztül a környék turisztikai nevezetességei is kellő figyelmet kaphatnak Európában. Rövidesen érkezik az a gorselli vállalkozó, aki a népművészeti remekeknek csinál állandó vásárt odahaza. Windischgarz- tenben is nagy sikerük volt.

Törekvő falu ez a Buzsák, mondják a szomszédok. Betáncolta magát Európába. Való igaz, éberen őrzi értékeit az utókornak. Az általános iskolában az órarend szerint tanítják a népi táncot, mondjuk egy matek és nyelvtan óra között. Az alsó tagozatban dr. Szűcs Gáborné, a felsőben Goóz Mi- hályné, mindketten megszerezték a táncpedagógusi diplomát. Az iskola pedagógiai programját véleményező szakértők azt mondták, ilyennel még nem találkoztak az egész országban. G. M.

A sztárok, híres emberek otthon ugyanolyan családanyák- és apák, mint mások. Otthon nem ők, hanem a gyerekek állnak a reflektorfényben.

Tom Cruise-nak nem lehet saját gyereke, ezért második feleségével, Nicole Kidmannel együtt örökbefogadott egy kislányt és egy kisfiút. A sztárházaspár igen sikeres, de mindkettőjüknek a gyerekek adják a legtöbbet. „Nekem Jane és Connor többet számít, mint a karrier, a film vagy a pénz - mondja a 35 éves Cruise. - Ha csak rám néznek, már elolvadok a gyönyörűségtől. Apának lenni a legjobb dolog az életben.”

Hollywood Casanovája, Warren Beatty későn, ötvennégy éves korában találkozott a nagybetűs Szerelemmel. Feleségül vette az akkor harminchárom éves Anette Be- ninget és azóta hűséges férj. Három gyermekük is született, a legidősebb, Kathlyn már hatéves. „A világ legboldogabb embere vagyok. Életem minden percében csak Anette-re és a srácokra gondolok.”

Mick dagger régóta gyakorló apa, sőt, nagypapa. Az 54 éves rocksztár második házasságát azonban egy csöppség, sorrendben a hatodik gyerek megérkezése mentette meg. A gyakran félrelépő Jagger legújabb büszkesége a négy hónapos Gabriel Luke, aki épp két évvel fiatalabb az unokájánál. „Újra boldogok vagyunk” - nyilatkozta második felesége, Jerry Hall.

Arany János díj a háromfai költőnek

Kitéphetetlen gyökerekkel

H

iába élek Sopronban, igazi soproni sosem leszek, mert igazán sosem fogad be ez a város. Elfogadnak, de csak hűvös távolság- tartással „ez is egy jöttment”.

Az Arany János-díjjal kitüntetett somogyi kortárs poéta, Kerék Imre szólt így a „nyugati végeken” lelt új hazájáról. A háromfai születésű költő vándortarisznyájából az Alpok lábainál is a somogyi emlékek tolulnak elő. A szülőföld testközeli szépsége, a Don-kanyarban elhunyt édesapja emléke, s a még ma is Háromfán élő édesanyja tekintete. A barátságok: Fodor Andrással, Ta- káts Gyulával, Tüskés Tiborral, Papp Árpáddal.

— Meghatározó alap és tájélményt jelentettek a Somogybán töltött évek. Minden későbbi írásom erre épült. Tizennégy éves koromig Háromfán éltem. Rengeteget olvastam, valóságos kis magánkönyvtárat hoztam létre. Szrés János, akkori irodalomtanárom Shakespeare és Goethe felé terelte érdeklődésemet. A strad- ford-i drámairó szonettjeit nem csak olvastam, mintegy két tucatot le is fordítottam közülük. Tanári pályafutásomat Sávolyon kezdtem, onnan kerültem Fertőszéplakra, majd 1974-ben Sopronba, ahol a Szent Orsolya iskola könyvtárosaként kísérhetem figyelemmel a gyermekek irodalmi érdeklődését.

— Az Arany János-díjat az Ezüstsíp című, immár a 3. kiadás előtt álló, gyermekeknek írt verseskötetéért kapta. A horrorfilmeket ontó televízió és az információáramlásnak szabad teret adó Internet világában hisz még abban, hogy versesköteteket is kézbe veszik a gyerekek?

— Szeretnék hinni benne, bár féltem őket a szélsőséges vizuális hatásoktól. Az iskolánkban is kevés gyerek olvas rendszeresen könyvet. Félek, hogy a rengeteg képi hatás mellett elfelejtenek olvasni. Fogékonyabb gyermekeknél azért látok biztató jeleket. Bízom abban, hogy a jövő században, ha már megcsö- mörlöttek a vizuális élményektől, visszatérnek a könyvekhez. Az Internetet ugyanis fárasztóbb olvasni.

— Versei egy XX. századi ember reneszánsz életérzéseit közvetítik. Egyszerű formában, színesen, áttetsző lírával szól az olvasóhoz.

— Törekszem arra, hogy az elvont fogalmakat mindenki számára hozzáférhető, élvezhető formában közöljem. Ennyiben konzervatív költő vagyok; a meglévő hagyományokat összegezem. Ilyen költő volt József Attila, a fiatal Apollinaire és a francia költők általában. Az ötvenes évek sematikus verselése után a világosabb, egyszerűbb szerkezetekkel igyekszem alkotni. A klasszikusok nyomdokán haladok. A színtelen verselés helyett — Kazinczyval szólva —, „íz, szín, tűz van...” a verseimben. A témaválasztás tekintetében nagy hatással volt rám az ugyancsak gyermekeknek is verselő Csanádi Imre. Az egyhangú „kopogó”, a rövid és hosszú szótagok váltakozását nála a hangsúlyos időmértékes verselésen alapuló, ritmikus megoldás váltja föl. Ezt tettem magamévá én is. Megérintett Takáts Gyula tájlírája, Fodor András realista, költőileg elvontabb, de földközelibb lírája, költői sejtelmekben is gazdag, áttekinthető, racionális értékei. A nyelvművészként szinte tökéleteset alkotó Kosztolányi és Arany János. A Nyugat nemzedéke, Nagy László, Weöres Sándor és Simon István.

— Első kötetes poétaként is kitüntette a szakma, majd ezt követte a Radnóti és a Kormos István-díj. Jelent önnek valamit az elismerés?

— Igen. Önbizalmat adnak és a törekvéseim visszaigazolását. De, ha nem lennének is, ugyanazt és ugyanúgy csinálnám. E nélkül nem tudnék létezni, örömtelen és tartalmatlan lenne az életem. A szakma és az olvasók is megerősítettek azzal, .hogy könyveim az utolsó kötetig elfogytak, egy példány sem maradt a nyakamon. Többször előfordult, hogy a saját kötetemet az antikváriumból kellett megvennem, mert már nekem sem maradt.

— A versesköteteket amúgy ritkán kapkodják el az emberek. Miben rejlik sikerének titka?

— Úgy gondolom: a modernség és a klasszikus verselés között talán jó irányban tapogatózom.

— Kritikákat, tanulmányokat, esszéket is ír, fordít. A Somogyi Néplapnál töltött rövid idő alatt, az újságírásba is belekóstolt. A zsurna- lizmus mennyiben befolyásolta munkásságát. Mi a véleménye korunk újságírásáról?

— Az újságírás alapiskola volt, melynek során megismerkedhettem a különböző műfajokkal. Három novellát is írtam, de a hosszabb lélegzetű prózai írásokra nem vállalkoztam. Ehhez hiányzott az ösztönzés. A sajtó kínálatát aggasztónak látom. Az írások egy részét rossz ízű sematizmus hatja át; elamerikanizá- lódott és felszínes lett a stílus, rengeteg az idegen szó. Hiányoznak az

Kerék Imre, háromfai születésű Arany Janos- díjas költő

irodalmi műfajok, a színvonalas, érdekes beszélgetések. Az írókat talán egy évben, ha egyszer megszólaltatják. Néha megjelenik egy zenei vagy képzőművészeti írás, de a költészetnek csak nagyon ritkán jut hely. A kulturális rovatok szinte teljesen kivonultak a lapokból. Ez szomorú, mert kritika nélkül az olvasók nem tudnak tájékozódni.

— Milyen gyakran jár Somogybán?

— A nyarunk egy részét a Balatonon töltjük. Ilyenkor édesanyámat is meglátogatom Háromfán. A Somogyi Hírlapot nem sikerült megrendelnem, de nála mindig elolvasom. Várnai Ágnes