Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-23 / 120. szám

SOMOGYI HÍRLAP 10 Színes hétvége 1998. május 23., szombat A walesi herceg kipróbálta milyen lehet épületszobrásznak lenni. A gloucesteri katedrális restaurálásának védnöke Ká­roly is megszemlélte a munka állását fotó: feb-reuters Meglepik az atádi gyerekeket ClPŐDIVAT Búcsú a patáktól Idén nyáron ismét teljes változáson megy át a ci­pőmódi. Vége a vastag­talpú, ormótlan cipők, csizmák és szandálok di­vatjának. Helyüket a sti­letto, azaz a nagyon ma­gas, vékony sarkú és he­gyes orrú papucs veszi át. A sarok magassága 12- től 15 centiméterig terjed - ez rendkívül megnyújtja a lábat és szuper nőiessé te­szi a megjelenést. Bár a közlekedés nem éppen könnyű ekkora sarkakon, de az imbolygó járás a csípő riszálásával jár együtt, így a kínzóeszköz a csábítás kitűnő eszköze lehet... A kevésbé biztos lábakon állók választhat­ják a spanglis vagy a pömsz-változatokat is, melyek jól kiemelik aZ es­télyi nadrágkosztüm ele­ganciáját. Ezek a nyári to­pánok természetesen nem munkába valók. Az állan­dóan szaladó nők számára a teljesen lapos, sarok nélküli, két-három pántos szandálokat vagy sarukat ajánlják a tervezők, de újra divatosak az etno-stí- lusú, az afrikai vagy egyip­tomi saruk mintájára ké­szült papucsok, szandá­lok. Divat lesz a papucs­cipő, mely a hatvanas években volt igán nép­szerű. Az idei változatok két színű bőrből varrottak és egy vagy több pánt biz­tosítja a lábat. A tervezők a modelleket rövid szok­nyához tervezték. Az idén először nem­csak a mostani, de az éppen beiratkozott le­endő óvodásaink és szü­leik is részt vehetnek a hagyományos gyermek­napi programokon.- Ez jó alkalom arra - mondta Bakos Józsefné, a nagyatádi Aradi úti óvoda vezetője - hogy a gyermekek, a szülők és a nevelők közösen töltsenek el egy vidám napot és egyben az óvoda speciális nevelési prog­ramjából is ízelítőt adhatunk. A vezető óvónő azt mondja:- Óvodánkban már második éve készítjük elő mozgásél­mény központú saját óvodai nevelési programunkat, amely illeszkedik az országos neve­lési programhoz, segíti az is­kolai felkészülést. Mozgásfej­lesztési programunkban az is­kolában oly fontos értelmi és logikai képességeket, a leendő írásképességet, alkotó kedvet erősítjük és növeljük a moz­gás, a fizikai képességek játé­kos gyakoroltatása, fejlesztése által. A tavalyi gyermeknapi bemutatón a nagyobb mozgá­sokat, többirányú figyelmet, testi ügyességet igénylő moz­gássorokon keresztül figyelhe­tik meg a résztvevők a gyer­mekek testi-lelki fejlettségét, a kicsiktől egészen az iskolaé­rettekig. Az idén a kevésbé kö­tött, alkotó kedvet jobban se­gítő, ugyanakkor aprólékos, finom mozgást igénylő tevé­kenységeken lesz a hangsúly. Kiállítást is rendeznek a gyermekek egyéni és kollektív munkáiból. Az óvoda udvarán egyidőben többféle foglalko­zással várják a gyerekeket, lesz mód kézműves tevékeny­ségekre, zenés mozgásra, népi játékok játszására. Szeretnék a szülőket is bevonni ezekbe, sőt ügyességi versenyt is ren­deznek a gyerekek és a felnőt­tek közös csoportjai között. Nem maradhat el természete­sen a közkedvelt szalonnasü­tés, közös csemegézés sem. A május 29-én, remélhető­leg szép időben tartandó gyermeknapig azonban nem­csak a készülődés és a várako­zás öröme vár az óvodásokra. Több csoportos kirándulást is terveznek még Kaszóba, Öt- vöskónyiba számos szabadtéri programmal, főzéssel, játék­kal. Bíró Mária Könyvajánló KRÖSI ZOLTÁN Történetek a csodálatos csecsemők életéből Ezt a könyvet nem lehet le­tenni. S bárhol abbahagy­juk, föl lehet venni; mi több, folytatni kell. A So- mogyhoz kötődő szerző ötödik kötetében különös esetekről ír: emberekről, s kiki döntse el: reményt adó csodák-e vagy egy titkos vi­lág megmutatkozásai. Fél­száz novella - lenyűgöző történetek. (Kijárat kiadó) Mit mutat a tenyér? Bár a szemet tartjuk a lélek, a kéz és különösen a tenyér az, ami legtöbbet áru el tulaj­donosa sorsáról, kapcsola­tairól, egészségi állapotáról és természetesen a jellemé­ről is. Ez a könyv biztos alapot nyújt a modern te­nyérelemzés gyakorlásá­hoz, segítségével még egy kezdő is elsajátíthatja a szükséges tudnivalókat. Az áttekinthető példák elősegí­tik a szabályok könnyebb megértését, s egyúttal a té­mában jártasak számára is jól hasznosítható informá­ciókkal szolgálnak. (Fiesta- Saxum, 980 Ft) HORST SCHULZ Színes csodák új kötés­technikával Horst Schulz gyermekeknek készített pu­lóverei, kabátkái és mellé­nyei a neves nemzetközi tervezők munkáira emlé­keztetnek új kötéstechnikát fejlesztett ki, mellyel a szí­nes modellek egyszerűen és könnyen megköthetők. Az új módszert bárki elsajátít­hatja a könyv bevezetőjé­ben ismertetett részletes le­írás alapján. (Magyar Könyvklub-Szigeti Kiadó, 1250 Ft) V.C. ANDREWS Befejezetlen szimfónia Melody Logan - a történet harmadik részében - Los Angelesben találkozik any­jával, megtudja a halálos balesettel összefüggő szín­játék részleteit, belekóstol Hollywood elképesztő gaz­dagságába és belelát a si­kerre pályázók kiszolgálta­tottságába. Bár anyjában nem talál igazi anyára, végre megtudja, ki az az apja. (IPC, 798 Ft) Móricz olvasókönyv Az olvasókönyv sorozat legújabb kötete, a 7-12 éves gyermekeknek tartalmaz ismert és kevésbé ismert, tanulságos Móricz műve­ket. (Holló és Társ, 1490 Ft) A fent említett köny­vek 10 százalék en­gedménnyel megvá­sárolhatók a Fókusz könyvesboltban, Ka­posvár, Fő u. 13. A Rézerdő alatt A z akácfák, mint hamvas menyasszonyok, fehér ruhá­kat öltöttek, s üde zöld leve­leik között a fürtök, ahogy a szellő megborzongott közöttük, mézédes illatot árasztottak. Méhek döngtek, s a május végi tavaszban ragyogott a nap, néha eltakarva nevető arcát egy felhőfoszlánnyal. Fent a magasban a levegő tündérek űzték egymást, s nagyokat kacagtak, ha megbotrán- kozott rajtuk a Csillagok Anyja. Göncöl, az öreg táltos ferde rudú kocsiját vontatva, néha hátra pil­lantva, elégedetten látta, hogy nem hibádzik rakománya. Göndör hajú puttók válogatják majd az aranyhe- gyű nyilakat, s megsebeznek velük szíveket. Ézsiás ment a fák között. Beszívta a fűszeres levegőt, és néha felpillan­tott a lombok közé. Szemébe csil­lantak az aranyos sugarak, s látni vélte a Felső-világot. A Rézerdőt, s azt a karámot, ahol a viharparipák toporzékolva várják, hogy ldszaba- duljanak. Gyémántszemű színes madarak trilláznak, s a hadnemtők szikrázó élű kardokkal vigyáznak, hogy Kalamóna betörve meg ne ronthassa az életen túli békét, ami örökké tart. Végig simította arcát, s ujjai végei érezték a borostát, ami fehér hajával egybenőtt. Ment lassan, s amint a harmatos fű, s apró levelű parajok közül előbukkant lépésenként or­mótlan cipőjének orra, rácsodálko­zott. A kopott, egykoron barna bőr, mintha kisimult volna, s a domboru­latain fénylett a felülről érkező su­gár.- Uram - sóhajtotta -, ilyen egy­szerű, ha Te úgy rendeled. Még az ócska lábbeli is megifjodhat..., de nekem immáron lehet, hogy ez az utolsó kikelet... Az emelkedő kezdetén hatalmas tölgy tövében, egy elszánt lapu ter­jesztette zsenge leveleit, remélve, tán jut majd neki is annyi fény, hogy megélhet itt. S alatta porladt már a korai cserebogár maradék kitin váza, amit a szorgos hangyák ott hagytak. Ézsiás letelepedve mellé, hátát a barázdált törzsnek vetette, és vissza felé nézett. A távolban az akácoson túl, csak a lapban megbúvó falu templomának tornya látszott. Mintha őseiknek jó okuk lett volna rejtőzni, s oda építeni házacskáikat, ámi nem szembe öltő. Nem találja meg könnyen martalóc és adószedő. De hol van az már. Manapság más a módi, az idő úgy elszaladt, hogy egyszerre csak azon kapta magát, egyedül van. így nem maradt más, mint a napba nézés... Fogták egymás kezét és szalad­tak, a magas fű lábszáraikat simo­gatta. A távolban kakukk kiáltott.- Számolod-e? - kérdezte a lány.- Minek azt, hiszen ez úgy is örökké tart. Pontosan háromszáz évig, az pedig maga a végtelenség - mondta hegykén.- Az Úr megfedte Pétert, s bizony igaza lett, mert mire a kakas kiáltott, elárulta, pedig hogy fogadta - felelte a lány, miközben átölelte nyakát, s mélytűző tekintetét reáfüggesztette. Most már tudja, a háromszáz év, a bibliai matuzsálemek kora, nem adatik meg földi halandónak. S a szerelmeket, a lelkek ritka drágakö­veit nem lehet az élet folyamából egyszerűen kimosni, akár csak az arany rögöket. Azokért is meg kell kínálódni. Alulról elborult az ég és a fekete­ség úgy kúszott fölé, mint egy nagy köpönyeg, amelyet elragadott va­lami garabonciástól a szél, s most ráborítja az egész világra. Tudta, az Úr parancsára, most nyitotta ki a Csillagok Anyja a karámajtót, s sza­badította a viharparipákat. Már lehe­tett hallani patájuk dübörgését, s végükön a csattanásokat, a levegő­tündérek karikásainak. Előtte fény­csíkok hasítanak, s miket elér he­gyük a földön, porrá válnak. Végig sivított a szél, s megrázta a lombokat. Az akácok fürtje szakad­tak, s vegyesen hulltak alá, a kövér cseppekkel a gazda. S az esőverte földúton, a kis fehér szirmok bele­ragadtak a sárba. Megtörtek, mint a mirtuszok, amiket a hűtlen meny­asszony sarokba vág, kívánva más pásztorórát. Nem zavarta. Tudta, az idő mily gyorsan jött, úgy szalad, s ha az égiek beterelték azokat a paripákat, újra ragyogni fog a nap. A langyos cseppek, amik átjutottak a lombo­kon, szinte simogatták homlokát, s mellette a lapulevelek zöld boroz- más tetején, mint üveggyöngyök lassan leperegtek. Az erdőszélből görnyedt anyóka jött elő. Akár csak a mesében, hátán rőzseköteg, s kopogott rajta az eső. Köténye viaszosán tapadt sáros szélű, fekete szoknyájához, s hor­padt mellén pruszlikja maradt csak szárazon. Ősz haja csapzottan kun- korodott elő seszínű kendője alól, s a göcsörtös bot egyik kezében, az utat kereste. Megböködte minden lépésnél, mintha attól félne, ingová­nyos helyre tévedt. Egy fontos, ázott kis kutya követte. Amint észre vette a fal alatt ülő embert, megállt. Csálé füle megemelkedett, a hegye vissza leffent, mintha kinyújtania már nem lenne ereje. Az anyóka a fa alá botorkált. Na­gyot dörrent az ég, ő terhét ledobta. Nehezen zihált lélegzete, miközben rátelepedett, s gödrös kézfejét bot­jával együtt ölébe fektette.- Hát te? - fordult Ézsiás felé.- Időzöm - felelte.- Hát csak tegyed, amíg teheted... Ekkor a kutya megindult, s Ézsiás ódalgott. Megszagolgatta lábát, az­tán kézfejét. Rendben találva a dol­got, közéjük telepedett. Fejét lábára hajtotta, s szemét becsukta. Oly bé­késen viselkedett, mint otthon a kemence sutban.- Ez - bökött az állatra az anyóka -, tudja, hogy ki a jó ember. De azért csak vigyázz, mert nem mindenki­nek száll kézfejére a hétpettyes ka­ticabogár... A dörrenések egyre távolabbról hallatszottak. Mintha egy nagy go­lyót hengerítettek volna a fák és dombok felett, egyre messzebbre. Az öregasszony nyögve felállt, ujjasának szélével megtörölte vizes homlokát. Aztán lehajolt, s megfogta a rőzsekö­teg korcát, hogy felemelje. Ézsiás tá- pászkodott, hogy segítsen, de ő rá­szólt.- Hagyd csak... úgy se teljesítem kívánságod... Amint távolodott, s caplatott mö­götte a kutya, Ézsiásban egyre söté- tebb lett a gondolat. Késő délután ért haza. A levelek már színesedtek a kertben, s ahogy a kövekkel kirakott úton igyekezett a ház felé, az egyre messzebb lett. Bo­kája megbicsaklott, s lába lassan mintha ólommá változna, egyre ne­hezebb. Futni szeretett volna, de már emelni is alig tudta. S akkor feltá­madt a szél és a leveleket mind szembe fújta, s lassan beborították az út melletti rózsatöveket. A karókra tűzött üveggömbök megfakultak, s énekes madarak hevertek holtan a bokrok aljában. Zörgést hallott. Szemből, a ház mögötti útkanyarulatból felesége bukkant elő, egy kórházi hordágyko­csit tolva, kétségbeesetten igyeke­zett. A gumírozott kerekek ugráltak az egyenetlen köveken, s rázkódott az egész, ijesztő hangot hallatva. A kocsin egy lepedővel nyakig be­takarva a Gyerek. Szeme hunyva, arca sápadt, mozdulatlan.- Mi történt az Istenért? - kiáltotta.- Jaj, rettenetes nagy a baj - felelte felesége sírva. - Itt volt az orvos, már hívtuk a mentőt... nem tudni, hogy lehet e segíteni! Akkor azt hitte, hogy rászakad a világ. Torka összeszorult, nem tudott megszólalni, csak a kis arcot simo­gatta. S a Gyerek szemét kinyitottak, mintha mosolygott volna és halkan szólt, s egyre kisebb lett. A feleség sarkon fordult, s rohant, visszafor­dulva kiáltotta.- Vigyázz rá, valamit hozok... S ekkor a Gyerek, kétpettyes kati­cabogárrá változott. Felröppent. Ő futott és lélekszakadva kiáltozott, hogy ne menjen, ne hagyja itt. Amíg a szemével tudta követni, nyomában volt és kapkodott utána. De aztán, egyszerre csak eltűnt, és ő ott állt magába roskadva, leeresztett kézzel, miközben a hulló levelek lassan már a derekáig értek. Talán ez volt a legrémesebb álma, azt hitte sokáig. Aztán múltak az évek, nehezen tudni, mi az igazság, van-e rosszabb a rossznál. Majd talán az égi mezőkön minden arra érde­mes kárpótlást kap... Újra ragyogott a nap. A vihar már oly messze járt, ide se lehetett hallani hangját, ha egyáltalán itt járt, s ez is nem csak a képzelet, ami játszott vele. Miként az anyóka kutyájával, ami megismeri a jó embereket. F elállt. Megigazította átnedve­sedett ruháját. A sugarak oly melegen tűztek, úgy érezte, mintha lángok mellett szárítkozna. A lapu alól előmerészkedett két apró kocsonyás szarvacska, hegyében vi­selve szemeit tapogatta a megújuló világot. Ézsiás a galagonyás mellett haladt, s arcát a melengető nap felé fordí­totta. Gondolatai újra a Felső-világ­ban jártak a Rézerdő tájékán. Mégis, valahonnan harangszavát hozta a szél, és egy érintést érzett kézfején. S amint felemelte, nem akart hinni a szemének. Egy hétpettyes katicabo­gár telepedett rá. Ujkéry Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents