Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-20 / 117. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1998. május 20., szerda Fiatalok népesítik be a falut Kitörés és kirekesztettség Nagy Jánosné és fia sokat dolgozott az új házon fotó: kovács tibor Mozgásban a Meteor Erdélyi fafaragók kopá- csolásától hangos a na­pokban a simonfai Me­teor Természetbarát Tu­ristaegyesület háza. Ta­valy egy máramarosi kaput, az idén útjelző kopjafát és irányító táb­lát faragnak a termé­szetjáróknak. SlMONFA Bakonyi János, az egyesület elnöke örömmel újságolja: nemrégiben közhasznú egye­sületté alakultak, s legfonto­sabb feladatuknak a környe­zet- és természetvédelmet te­kintik. — Ma érkezik az első cso­port, a hétvégén pedig há­romszáz nagycsaládost foga­dunk. Augusztus végéig szinte minden hely foglalt. Ősszel — pályázati pénz se­gítségével — erdei iskolát in­dítanánk — mondja. A két simonfai turistaház összesen hetvenkét ággyal, hideg-meleg vízzel várja a természetkedvelőket. A tele­püléstől kissé távol, ideális, zöld környezetben pihenhet­nek itt a kirándulók. Az egye­sület immár csaknem kétszáz tagot számlál. A legfiatalabb négy éves, a legidősebb, dr. Szili Gyula kilencvenkettő. Hatszáz természetjárót vár­nak július 2-3-án a somogyi országos természetbarát ta­lálkozóra. — Egyre több fiatalt próbá­lunk megnyerni; június 20-án a Simonfa környéki települé­sek ifjainak szervezünk ifjú­sági napot. A Patkó Béláné vezette nyugdíjas csoportunk a legaktívabb. Nagyon jó a vi­szonyunk a helyi önkor­mányzattal; az idén adót sem kell fizetnünk és elkészült a faluból a turistaházhoz ve­zető út is. Elkelne a turista­ház tatarozása, de ezt szpon­zorok és az önkormányzat támogatásával lehet csak el­végezni. (Várnai) A17 éves Orsós Mónika festett, vöröses sárga haja megcsillan a nap­fényben. Nincs is más, mit a tekintet jó szívvel követhetne a környéken. Az omladozófélben lévő hajdani, bőszénfai ko­vácsműhelyből kandikáló füstös fejek rendezetle­nek, gazdáik bambán bámulnak a világba. BŐSZÉNFA Terebélyes asszonyság, Orsós Jánosné, karján gyerekkel sírja el gondját. Hogy a férje rokkant nyugdíjas és minden pénzét a kocsmába hordja. — Most is részeg — int le­mondóan a lépcsőre botor­káló párja felé. Amaz lehup­pan, majd egyfolytában szi­dalmazza az asszonyt. — Minek nekik a pénz? — hajtogatja. — Minek... mormogja az asszony. — Nyolc gyereket neveltem föl így. A legidő­sebb 36 éves. Ezek meg itt — mutat körbe — mind enni akarnak. A kertben még meg­terem minden, de állatot nem tarthatok, meg megeszik a patkányok. Alkalmi munká­ból élünk. — Mit csinál egész nap? - fordulok a varjúként károgó családfőhöz. — Há’ eszek iszok, meg al- szok — mondja teljes megelé­gedettséggel. — Valamikor Margittapusztán éltünk. Húsz tehenet legeltettem. A legelte­tési bizottság 1971-ben há­romezer forintot fizetett érte. Elfogyott az állomány. Már csak egy-kettő van a faluban — legyint, s bámul maga elé. — Talán tanulhatna vala­mit a nagylány — vetem közbe. — Nincs nekem arra pén­zem. Az a sok könyv, buszo­zás... Ki bírja kifizetni? Majd Naponta huszonötször is betér a Volán-busz Hajmásra, Hatler János polgármesternek mégis nosztalgiája van a vici­nális után. Hajmás Úgy tartja: a vonat biztonsá­gosabb volt és nem tette úgy tönkre az utat. A településen hozzáadom egy jó pénzes emberhez, aztán nem lesz gondja — így az asszony. Mónika szeme megrebben. — Inkább tanulnék ...— sut­togja. Anyjáig nem ér el a kérő szó. Bőszénfa azon ritka telepü­lések egyike, ahol évente többen születnek, mint ahá­nyat kivisznek a temetőbe. Egyre több a fiatal és Nyitrai István polgármester meg is tesz mindent azért, hogy itt telepedjenek le. Ingyen tel­keket parcelláztak, ahol öt­éves beépítési kötelezettség­gel és tízéves elidegenítési ti­lalommal verhettek tanyát a fiatalok. A cigányélet — mint rendesen — kiszorult a gyara­podó falu peremére. Az inflá­ció azonban a házépítőket is „tőrbe csalta”. Nagy Jánosék kétszintes téglaépületén két éve nem dolgoznak a munkások. Az OTP-kölcsönnel 1990-ben megkezdett építkezés torzó maradt. A családot ért tragé­dia tovább nehezítette a hely­zetüket. Mint az asszony el­mondta: 2000-ben jár le, a havi 15 ezer forintos törlesz­tés. Fiuk most ballag, s a ki­sebbik gyerek is iskolába jár. A külső vakolatra és a fűtésre átívelő, alig több mint egy ki­lométeres szakasz ugyanis annyira keskeny, hogy ha egy időben érkezik a két irányból jövő busz, le kell térniük az útpadkáról. Ez nagyon veszé­lyes. Különösen az ősi esőzé­sek és hóolvadások után. A fölhordott sár csúszóssá válik és a többi jármű is nehezen közlekedik. 1993-ban a Köz­útkezelő Kht képviselője a kisrégiók jövőjét tárgyaló ér­Orsós János már nem megy a tehe­nek után már nem futja a havi alig 50 ezer forint keresetből. Sze­rencsére az asszony a fűrész­üzemből jutányosán szerzi be a fát. Férje naponta utazik a kaposvári kefeüzembe. A nehézségek ellenére vállalják fiúk további taníttatását. — Bőszénfán születtem. A szüleim is itt éltek. Szeretem ezt a falut — mondja az asz- szony, s a düledező kerekes kútra tekint. — Ezt is lebontjuk, hogy ne rontsa a képet. Várnai Ágnes tekezleten ígéretet tett az út kiszélesítésére, de eddig még semmi nem történt. — Csodálom, hogy a Volán még nem tette szóvá az út ál­lapotát, mert az olyan kátyús, hogy a buszokat is megron­gálja - mondta a polgármes­ter. - Az 50-es évek végén épült szakaszt a hétmillió fo­rint forráshiánnyal számoló önkormányzat nem tudja ön­erőből fölújítani. V. Á. Keskeny út veszélyekkel Bútorokban él tovább a zselici fa Ebédlő a várkastélyba Rendőr volt, de faragni is szeretett. így nem­csak a gumibot, hanem a bizsok is jól állt a ke­zében. Olyannyira, hogy az 1968-as nürn­bergi világkiállításon 12 ezer kiállító közül a harmadik díjat hozta el. SZENTBALÁZS A szentbalázsi Baranyai Sándor most egy Linz mel­letti várkastélyba készülő ebédlőgarnitúrán dolgozik. Műhelynek egy lelakott épü­letet szemelt ki, amiből ké­sőbb mutatós családi ház lett. A berendezésen érző­dik: a házigazda szereti, ha környezetében tovább él a fa. Dúsan faragott ajtók, szekrények, székek vonzzák a tekintetet, s ahogy dicsé­rem igényes munkáit, rögtön megjegyzi: ha nem dolgozna vele az unokaöccse, Hideg Gyula, talán már ő is abba­hagyta volna a faragást. A mester műbútor-aszta- los volt, csak később nyer­geit át a faragásra. Mint mondta: a népi motívumok mellett is meg tudta őrizni eredetiségét. Harminc év óta zsűrizted alkotásait, de míg korábban neki fizettek, ha bemutatta tehetségét egy­egy népművészeti vásáron, addig most a kézművesekkel fizettetnek szép summát, ha ki akarnak pakolni. — Drága az alapanyag, s amit nem vesz át a külföldi partner, az marad idehaza, így a fához majdnem tűzifa minőségben jutnak az aszta­losok — állítja. — Én általá­ban berekfából vagy gyü­mölcsfákból faragok. A Zse- lic nemesebb fáit használom. Baranyai Sándor ked­vence a parasztbarokk, ami a pásztorfaragásból alakult át. Pultrendszerek, étte­rembelsők, ülőgarnitúrák őrzik keze nyomát, s most, hogy egyre nagyobb divat a vadászat, ilyen témájú ter­mékek is kikerülnek műhe­lyéből. A fafaragó gyakori vendég Linz és Frankfurt környékén. Hiába vezérlik már sok helyen számítógé­pek a faragást, ő ragaszko­dik a hagyományos techni­kához. A Kapoliak nyom­dokában jár, legfeljebb mo­dernebb vésőkészlettel dol­gozik. Nemrég készített el egy típustervet; az ajtón honfoglaláskori tarsolyle­mez képe is látható. A tüzép telepre kerül majd, sok má­sik közé, ám aki szereti az igényes kézimunkát, az ész­reveszi, a szentbalázsi ajtó nem egy a tucatból. L. S. Gyakori vendég Linz és Frankfurt környékén fotó kovács tibor Virágos Cserénfa Néhány éve hagyomány, hogy egynyári palántá­kat ültetnek a cserénfai közterületekre. A kis Surján völgyi falu most is megszépült. Az önkor­mányzat 15 ezer forintot ál­dozott arra, hogy a települést virágossá tegye. A többféle palántákat nemrég ültették el. Nemcsak a terekre, hanem a középületek ablakaiba is ke­rültek a színes virágokból. Hírek Megszépül a hivatal Felújítják a taszári polgármesteri hivatalt. A munkához a Me­gyei Területfejlesztési Tanácstól kilencszá- zezer forint támogatást remélnek. A tataro­zást júniusban kezdenék, s mintegy 3-4 hét alatt be is fejeznék. Együtt a Vöröskereszttel A patalomi Park Szociális Otthon, mint megyei mód­szertani intézmény együttműködési megál­lapodást kötött a Vöröskereszttel. Az őszi napfény táborba ezentúl a bentlakásos in­tézmények lakóit is fogadják. Az otthon ugyanakkor felvállalta településükön a véradás megszervezését és lebonyolítását. A Sanovita Gyógyszer-nagykereskedelmi Részvénytársaság pedig ingyen juttatott medicinákat az idős lakóknak. Kifutó a babaházért A Önfeledt Gyer­mekmosolyért Alapítvány szervezésében, Kifutó a hetesi óvoda babaházáért címmel, jótékonysági rendezvény lesz május 23-án 19 órától a hetesi sportcsarnokban. Ku­bisné Gyánó Magdolna, az alapítvány tit­kárának kezdeményezésére a rendezvény bevételéből építenének babaházat a mos­toha körülmények között, pincében tárolt udvari játékoknak. A programot Halász hajnalka üvegfestő kiállítása nyitja meg. Este, az Evita ruha és kölcsönző szalon kollekcióját mutatják be a környékbeli lá­nyokból kiválasztott, alkalmi manökenek. Ezt követően, a budapesti Lorenger ruha­tervező cég képviselőjének elnökletével, társadalmi zsűri segítségével választják meg a bál szépét. Kérdőíves felmérés Közel félmillió forint pályázati pénzt remél a hedrehelyi önkor­mányzat egy gyermekvédelemmel kapcsola­tos felmérés elkészítéséhez. A személyes elbeszélésen alapuló, kérdőíves felmérés le­bonyolítását a helybeli pedagógusok vállal­ták: Ők összegeznék és értékelnék a begyűj­tött adatokat is. Százötvennyolc, bel- és kül­területen élő 0-18 éves fiatal léthelyzetéről kaphatnak így hű képet. Jövőről a házasságkötő teremben Négy műhelyfoglalkozást tartottak a megyei munka­ügyi központ koordinálásával szervezett, s az amerikai Munkaügyi Minisztérium által támogatott gyorsreagá­lású projekt résztvevőinek. A szentbalázsi házasság- kötő teremben szervezett kurzuson polgármesterek, vállalkozók, gazdálkodók elemezték a térség gondjait. SZENTBALÁZS, KAPOSGYARMAT, CSERÉNFA Kis Bank Lajos szentbalázsi polgármester az apró falvak tipikus gondjait sorolta: a ma­gas munkanélküliségi muta­tókat, a tőkehiányt, a gyér vál­lalkozói kedvet, az elöregedő lakosságot. Mint mondta: átvi­lágították a Surján völgye és a Zselic patak térségében lévő tizenegy települést, és a mű­helymunkában résztvevők szinte azonos jelenségek ről számoltak be. A negatív voná­sok mellett viszont vendégcsa­logató a táj, s a falusi turizmus sok családnak adna munkát. Felvetődött egy menedzser­iroda létrehozása is, ami ösz­tönözné a vállalkozókat. — Több szem többet lát — summázott Balogh Józsefné kaposgyarmati polgármester. — Sok jó ötlet hangzott el, s én is úgy látom: az idegenfor­galom fellendítésével kezdhe­tünk valamit. Ha megépülne a kerékpárút, valóban átjár­hatók lennének a települések, és a Gálosfa és Hajmás között lévő, két melegvizes kutat is hasznosítani kellene. Azt mondják a szakemberek: a harkányihoz hasonló a gyógyvíz, ezért jó volna mie­lőbb hasznosítani. Ezeken a településeken számos fafa­ragó, kosárfonó és más kéz­műves él. A népi mesterségek újjáélesztésével több ember­nek lehetne munkát adni. Ehhez sok pénz kell, és olyan szervezők, akik mindezt el­indítják, és kellőképpen me­nedzselik. Fehér Margit cse­rénfai polgármester úgy látja: hosszú távon lesz majd haszna a mostani tapasztalat- cserének. Arra azonban jó volt, hogy egy asztalhoz ül­hettek olyanokkal is, akikkel korábban nem. (Lőrincz) t

Next

/
Thumbnails
Contents