Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-28 / 74. szám

Közelről SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK Negyedik oldal Az ínyenc igazgató A vöröset kedveli Draveczky Balázs Hatvanéves dr. Dra­veczky Balázs, a Ma­gyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Mú­zeum igazgatója, aki 1961-1973 között a So­mogy Megyei Múze­umban dolgozott, és a somogyi erdei gombaé­telek a kedvencei. Azt mondta: jó iskola volt az itt töltött évtized. Vendégszerető nép lakja a megyét, ilyen barátságos, bensőséges légkört másutt nem ta­lált. — Segédmuzeoló­gusként és igazgatóként is — csakúgy, mint Móra Ferenc — a tanító múzeum híve vagyok — mondta. — Amit az em­ber felfedez, azt ossza meg másokkal! Mind­egy, hogy háztörténet­tel, szokásfelkutatással régészettel vagy recept­gyűjtéssel foglalkozik. — Nagy ínyenc híré­ben áll. — Azt szeretem min­dig, amit feltálalnak. Az ízélmény a fontos. Sze­retem a különlegessé­geket, de az egyszerű étkeket is. A somogyi erdei gombás ételeket, és a balatoni halakat kü­lönösen kedvelem. — Mivel koccint a legszívesebben? — Baglashegyi, kéthe- lyi borokkal, azok közül is inkább vörössel. — S miről ír? — A nyáron jelenik meg a könyvem, amelyben 50, gasztro­nómiai, idegenforgalmi vonatkozású történet olvasható. Köztük régi somogyi ételreceptek is lesznek. Olyan sütemé­nyé is, amelyet Rippl- Rónai és barátai fo­gyasztottak. (Lőrincz) mmmmm VASÁRNAPI «-«■* SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR. KERCZA IMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető Igazgató Talajt fogott az osztályidegen Amikor azt hiszi az ember, hogy a legrosszabb történt vele, kiderül, hogy az a csa­pás valami jónak a csírája. Ha minket 1951-ben nem rúgnak ki a tardi kastélyból, soha nem kerülünk Bog­lárra. Ez a város pedig sok örömet adott, ez lett az igazi hazám, ragaszkodom hozzá. A 74 éves Fehér Jánosnét ismerősei közül máig sokan nevezik grófnőnek. Jóllehet, nem az. Apját, Inkey Zsig- mondot nagyságos úrnak szólították, anyját méltósá- gos grófnőnek. Ót azonban - mert a cím leányágon nem öröklődik - nem illeti a titu­lus. Ő csupán egy - magát Zrínyi Ilonától származtató - főnemesi család sarja. Apja felmenői között császárhű bárók és kuruc szimpatizáns magyar nemesek egyaránt voltak. Nővére révén rokona annak a Jankovich család­nak, akik egyebek közt a ba­latoni hajózás úttörői voltak. Nagyanyja Zichy, déd- nagyanyja Battyány. Nagy­bátyja a boldoggá avatott püspök, Apor Vilmos. Az övék volt egyebek közt az alsóbogáti és a - mai Somogybabod melletti - ■ tardi kastély, valamint egy gyulai, melyhez több tízezer holdas bir­tok is tartozott. Nem a rang és vagyon jelenti azonban azt a gazdagsá­got, amit Inkey Ilona kis­asszony örökölt...- A fonyódi járási pártbizottságtól jött ki ■ valaki és azt mondta: három napon belül költöz­zünk ki a kastélyból. Négy kis gyerekkel, apámmal, nagyszüleimmel és nővé­remmel egy „kulák” család­nál kaptunk menedéket. Csak azért nem telepítettek ki bennünket az Alföldre, mert a somogytúri bíró nem volt hajlandó aláírni az erre vonatkozó iratot. Emléke­zett anyám mély szociális érzületére, emberségére. Minket is úgy neveltek. Ha például valahol kisbaba szü­letett a cselédházakhoz jár­tunk napokig segíteni a szülő asszonynak... Életem során tizenegyszer költöztünk - ebből hatszor, mint „osztályidegen”. Az­után végre 1969-ben Bog­lárra kerültünk, ahol azóta is élünk. Fehér Jánosné jó nevelést kapott. Németül, franciául és angolul perfektül beszél.- Voltam disznópásztor, tsz-könyvelő, takarítónő, ápolónő és tejboltos. 1968- ban a Pannóniánál is meg­próbálkoztam, mert szeret­tem volna szállodában dol­gozni. Mikor megtudták a származásomat - a nyelvtu­dás ellenére - konyhai mun­kára akartak fölvenni. Az­után Lakatos András, a bog­iári kombinát megteremtője vett fel - nem kis kockázatot Nem szégyellem a származásomat, és hiszem, hogy a nemesség kötelez! vállalva - tolmácsnak. Azóta már a tolmácsolásból és for­dításból élek, illetve abból egészítem ki 20 ezer forintos nyugdíjamat.- Nem szégyellem a szár­Három nyelven levelez és fordít mazásomat és hiszem, hogy a nemesség kötelez. Szüleim sok mindenre megtanítot­tak, csak egyre nem: kérni. Ez sokszor vált káromra a 40 év alatt. De hát minket úgy neveltek, hogy sohase kér­jünk, csak adjunk. Igaz, ■ hogy később sem kér­tem, nem kilincseltem, abban jó adag dac is volt. Az, hogy csak azért sem hagyom magam elta­posni... A sors különös játéka, hogy fiamat a Köztársaság téri párt­házba vették föl proto­koll gondnoknak. - Mi I lesz, ha kiderül a szár­mazásod? - aggodalmas­kodtam. - De hiszen tudják! - válaszolta. - Azt mondták épp azért vesznek fel, mert én tudom mi illik... A rend­szerváltás után a család sze­rény pénzbeni kárpótlást FOTO: LANG ROBERT kapott. (Csak gyulavári bir­tokuk mai értéke több mint egymilliárd forint.)- Az egész kárpótlást el­hamarkodottnak tartottam. Ez a „gesztus” túlterhelte az ország gazdaságát. Ha már az érintettek 40 évet vártak, kibírtak volna még néhá­nyat. Örültem az új demok­ráciának, de elégtételérzés nem volt bennem. Fehérné rajong Boglárért.- Semminek sem örülök úgy, mint a város gyarapo­dásának és semmi sem bosszant fel annyira, mint a helyi balfogások. Kivált az, hogy itt sok mindenből ke­rekedik személyeskedő presztízs harc. Miközben egy az érdekünk. Fehér Jánosnét grófnőnek nevezik, pedig nem az. Ő egyszerűen csak nemes... Bíró Ferenc Blaha Lujza Kaposváron Koboz István kaposvári lapszerkesz­tőnek, a múlt századi somogyi sajtóé­let legnagyobb alakjának, a Kaposvári Állandó Műkedvelő Társaság elnöké­nek időnként szoktak „merész ívű” elképzelései támadni. 120 esztendeje, 1878 márciusában is hasonló történt vele: barátja, Miklós István ügyvéd a fővárosba utazott akkor és Roboz arra kérte: használja fel a kedvező alkal­mat, hívja meg Blaha Lujzát Kapos­várra... „Mondja meg az ünnepelt művész­nőnek - üzente a szerkesztő -, hogy Siófoknál, amint a megye határát érinti, a vendégszeretet földjére lép. Somogy lakossága százszorosán fogja megtapsolni azon érdemeket, me­lyekkel a magyar színművészeinek annyi dicsőséget szerzett. ” És a nemzet csalogánya igent mondott. Nyilván azért is, mert az előadás jövedelmét nemes célra, a néhány éve alapított ka­posvári kisdedóvodának szánták. A szervezők persze sejtették, hogy rendkívüli érdeklődés kíséri a férje után akkoriban Soldosnéként emlegetett színésznő kaposvári vendégszereplé­sét, ezért úgy határoztak, hogy a már­cius 28-ára kitűzött előadást a megye­háza nagytermében tartják meg. Arra még ők sem gondoltak, hogy harc ke­rekedik majd a jegyekért. A csatajelene­teket így írta le egy szemtanú: „A pénztárnak ajtaja úgy elállva, hogy midőn ajtót nyitott, csak életve­szély közt juthatott szobájába. Ember ember hátán; többen a jegyváltó hely­hez nem a földön, hanem a más há­tán mentek be. A feljegyzések egész listáit tartották kézben, s a légben in­tegettek vele, mint a börze futkozói, midőn nagy az eladási kedv. Kiabálá­sokban bábeli hangzavar... Tenyerek, kifeszített öklök fenyegették az eget, s aki 10-12 jegy után vágyott, kapott 1- 2-t, vagy semmit! Ha mind a nyolc szolgabírót most választották volna, a megyeházban nem lett volna ily to­longás, harc. ” A műkedvelő társaság elnökének sem jutott hely, az alelnök pedig a ka­lapját veszítette el az ádáz küzdelem­ben.. „Soldosnénak tehát még a megye­ház terme is kicsiny. így van ez, mi­dőn az országnak népdalokban csak egy csalogánya van, s ezt is minden századik ember hallhatja!” Az akkor 28. évében járó Blaha Lujza március 27-én, az esti vonattal érkezett meg néhány kaposvári mű­kedvelő színész, valamint férje és Toldy Ferenc fővárosi szerkesztő kí­séretében. A kaposvári „indóház” kö­rül már valóságos néptömeg várta: a híres művésznőt az éljenző közönség sorai közt utat törve csak nagy ügy- gyel-bajjal tudták a rá váró kocsihoz vezetni. Az érdeklődés persze a következő napon érte el csúcspontját. Március 28-án már az előadás kezdete előtt egy órával megtelt a megyeház nagy­terme, ahol a színpadot felállították. A műsoron A falu rossza című nép­színmű szerepelt, ugyanaz, amelynek premierjén, 1875. január 15-én a Fi­num Rózsit alakító Blaha Lujzának óriási sikere volt a Nemzeti Színház­ban... Most a karzaton is előkelőségek sora szorongott; a kaposvári elő­adásra a megye legtávolabbi vidékei­ről is egész családok érkeztek, hogy „a csalogány” művészetében gyö­nyörködhessenek. „És Soldosné a hozzá fűzött várako­zást Finum Rózsi szerepében nemcsak kielégítette, hanem meg is haladta, s dalaival és játékával annyira elragadta a közönséget, hogy a minduntalan fel­hangzó tapsvihar, éljenzés, kihívások (nyűt jelenetekben is) percekig feltartóz­tatták az előadást. Koszorúk és csokrok özöne hullott lábaihoz. Két nagy koszo­rút kapott: egyiket a megye, a másikat a műkedvelő társulat részéről. Ez este ün­nep volt a megye palotájában: a művé­szet ünnepe... A nagyterem közönsége félig lázas állapotban volt a művésznő­nek szívhez szóló dalai, a természettől híven ellesett játéka és szeretetreméltó- sága által. ” így írt a helyi lap az előadás­ról... Az ünnepelt primadonna felléptét követő banketten egyébként zsúfolásig megtelt a Korona fogadó ebédlője, so­kan be sem fértek. Állítólag ilyen nagy és díszes közönséget évek óta nem lát­tak a Koronában: mintegy 400 vendég lehetett jelen. Természetesen „minden szem Soldosnén csüngött.” Ne feledkezzünk azonban meg az előadás kaposvári résztvevőiről sem, hiszen nélkülük nem sikerülhetett volna ilyen jól Blaha Lujza somogyi vendégjátéka. Mindenki tudta a szere­pét, s az egész társulat szabatosan, pon­1998. március 29., vasárnap HÍREK Felborult kerékpárosok A hétvégi italozás lett a veszte két kerékpárosnak tegnap. Egy illuminált ál­lapotban lévő nő Kiskor­pádon borult föl biciklijé­vel. Könnyű horzsolások­kal megúszta a balesetet. A nagyberki határában lévő Kap-hegyi lejtőn alá­ereszkedő ugyancsak ka­patos, kerekező férfi azonban szerencsétleneb­bül bukott és súlyos, ko­ponyatörést szenvedett. A mentők mindkettőjüket kórházba szállították. Tetőtér-beépítés a bod­rogi iskolában Két tante­remmel és egy étkezővel bővült a bodrogi Menedék Alapítvány Bölcsesség kezdete általános iskolája és óvodája. A bővítést a gyermeklétszám növeke­dése indokolta. A koráb­ban összevont osztályok­ban tanuló diákok ké­nyelmesebb körülmények között dolgozhatnak. Á melegítőkonyhával kiala­kított étkezőben 44 kis­gyermek fogyaszthatja az Osztopánból hozott tíz­órait, ebédet. A 2,5 millió forintos beruházást sok munkával segítették a szülők. Száz munkanélküli a közmunkaprogramban Kadarkút központtal, négy település száz munkanél­külijének ad lehetőséget a kenyérkeresetre a munka­ügyi központ és a Zselica Szövetség szervezésében e hónap közepén beindult közmunkaprogram. A szeptember közepéig dol­gozó, területrendezéssel vízelvezetéssel és árkok karbantartásával megbí­zott szakképzett munká­sok havi 30, az egyéb munkát végzők pedig 22- 24 ezer forintot keresnek. tosan működött, mondhatni „felnőtt a feladathoz”. A korabeli tudósítások kü­lönösen Gruber János játékát és Tar Csatár rendezői szakértelmét dicsér­ték. Az ünnepelt művésznő a búcsú pil­lanataiban ígéretet tett, hogy augusztus folyamán még egyszer útba ejü Kapos­várt. Ez az augusztus azonban - sajnos -, másról lett nevezetes. Nem Blaha Lujza látogatott el újra Somogyba, ha­nem az osztrák-magyar katonaság - s köztük számos somogyi baka - „ven­dégszerepeit” Boszniában. Behívópa­rancsok, forró menetelések, összecsa­pások, halottak ezrei... Megkezdődött az 1878-as okkupáció: a legújabb, ezút­tal már véresen komoly előadás az eu­rópai politika forgószínpadán. Nagy Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents