Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-16 / 63. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1998. március 16., hétfő Kiállítás, rendezvények Észt énekesek Mesztegnyőn Mindennek ideje vagyon címmel ötnapos rendez­vénysorozatot szervezett 1848 tiszteletére a meszteg- nyői honismereti egyesület. Az eseményekre külföldi vendégek is érkeztek.- Az észtországi csoport az ősszel döntött, hogy márci­usban itt vendégeskedik - mondta Kövesdi Tibomé. - Az Európa-házban egy ren­dezvényen ismerkedtünk össze. Tartovból jöttek, ez a legnagyobb észt egyetemi város. Vendégeink a Domina kórus tagjai, sok közöttük a fiatal egyetemista. A vendégek többször is ízelítőt adtak énektudásuk­ból, s a március 15-i ünnep­ségen is megörvendeztették a közönséget. S nemcsak az énekkar remekelt; sok más program is várta az ünneplő­ket. Pénteken például meg­nyitották a faluház új, hely- történeti kiállítását, amely az évfordulóra való tekintettel főként a múlt század közepé­nek tárgyi emlékeit és a sza­badságharc viseletét tárja a kíváncsiskodók elé. Ugyan­csak a hét végén adták át a falu első tűzoltókocsiját, ez - a tervek szerint - egy tűzol­tókiállítás első darabja.- Flórián-napra szeretnénk létrehozni a kiállítást, van már néhány tárgy s hozzá lel­kesedés is - mondta Kövesdi Tibomé. - A marcali tűzol­tóktól sok segítséget kapunk; ezt a százéves fecskendőt is szinte darabokból rakták ösz- sze. A rendezvénysorozatra egyébként két éve készülünk; azóta gyűjtjük a tárgyakat, az ötleteket. A kiállítás, úgy vé­lem, egyedülálló a környéken. A programok a hét köze­pén befejeződnek, de nem érnek véget. A nyár is az év­forduló jegyében telik majd, a fő rendezvényre szeptem­ber 26-án kerül sor. Nemzet­közi túraversenyt rendeznek Mesztegnyőn, Noszlopy Gás­pár nyomában címmel. F. E. Siker után jött a kudarc - Nyúlra vált a vendéglátó Csákányban a Átveréstől az árverésig Hogy lehet ilyen drága épületet tizenegymillióért eladni? Téglás István es felesege a nyolcvanas évek végén úgy döntött: a vendéglátást állat­tartásra cseréli föl. A csáká­nyi portára 4000 tyúk érke­zett, de még mielőtt aranyto­jást tojtak volna, megváltak tőlük. És a házaspár - bár a felejthető balatoni nyarakat is alig felejtette - ismét ven­déglátásba kezdett. Az üzlet beindult, a falusi tu­rizmus első fecskéjeként szá­mon tartott Lehner fogadó si­kertörténetéről kisebb könyvre való újságcikk tanúskodik. Ugyanígy a folytatásról is, amely már egyáltalán nem ne­vezhető sikertörténetnek. A szép emlékekről már csak fényképek tanúskodnak. A vendégeket ma két barátságta­lan rotveiler fogadja a panzió udvarán.- A problémák 1992-ben kezdődtek - mondta Téglás Ist­ván. - A keleti turisták lassan elmaradtak, kitört a szomszéd­ban a délszláv háború; átutazó is kevés volt, és a hazai vendé­gekből is egyre kevesebb érke­zett. Két év óta már kinyitni sem volt érdemes. Ezt a kudarcot, persze, ami­kor még jól mentek a dolgok, előre nem sejthették.- Belekezdtünk egy másik szálló építésébe is, mivel azt reméltük: úgy még több lesz a vendég, hiszen egy buszra való turistát egyszerre nem tudtunk elszállásolni. Hitel, kölcsön, ami ilyenkor kell; a visszafize­tés biztosnak látszott. Aztán mintha a vállalkozók ellen mindenki összefogott volna, sorra jöttek a problémák. A vendégek elmaradtak, az ön- kormányzat pert indított Téglá­sék ellen az általuk megvásárolt ingatlan tulajdona miatt. A per a mai napig nem ért véget; az építkezés leállt, a törlesztéseket pedig nem tudták miből fizetni.- A bank a múlt év végén ár­verezést tartott - kesereg Tég­lás István. - Az árverésen senki sem jelent meg. A fogadót így árverésen kívül, a kikiáltási összeg negyedéért adták el egy budapesti vállalkozónak. Mondja meg: hogyan lehet az 1996-ban még 39 millió fo­rintra felértékelt ingatlant 11 millió forintért eladni valakinek a feje fölül? Felháborítónak tar­tom. Haszonélvezetünk van az épületen, úgyhogy eldöntöttem: az az ember ide be nem teszi a lábát. Itt lakunk az udvarban, nélkülünk közlekedni sem tud, és nem is fog. Téglásék most megszerzett javaikat adogatják el, s abból él­nek. A székeket a múlt héten vit­ték el, karácsony előtt pedig a hűtőket adták el. A kérdésre, hogy mit csinálnának másképp, ha újra kezdhetnék, Téglás Ist­ván azt válaszolja: maradna a tyúkoknál. A felesége pedig azt, hogy nem kezdene bele újból második építkezésbe. Azután a férj szomorúan, mintegy önma­gától is azt kérdezi, hogy vajon a hasonló cipőben járó vállalko­zók ügyét ki teszi rendbe. Téglás István és felesége egyébként ismét úgy döntött, hogy a vendéglátást állattartásra cseréli föl. Nyulakat tartanak majd, a tyúkok helyén. Fábos Erika Pályázatokban bízva, minden támogatási lehetőséget kihasználnak •• Oreglaki csarnoképítök Folyamatosan készül és várhatóan még az idén átadják az öreglaki új tornacsarnokot. Dr. Neszményi Zsolt, a falu jegy­zője elmondta: az önkormányzat a lehetőségeihez mérten foly­tatta az 1993-ban megkezdett sportkomplexum építését. A munkák viszonylag lassa zaj­lottak ugyan, ám ez nem ment a minőség rovására, hiszen a falu idén egy szép és dekoratív épüle­tet vehet birtokába. — Jelenleg a tetőszerkezet szigetelése és a belső munkála­tok, a fatartók ragasztása jelen­tenek feladatot a kivitelezőknek — tette hozzá dr. Neszményi Zsolt. — Olyan csarnokot sze­rettünk volna megépíteni, amely hosszú távon is megállja a he­lyét. Ezért úgy terveztettük, hogy egy nemzetközi méretű pá­lyának adjon helyt, hasonló lesz a marcali sportcsarnokhoz, ter­mészetesen a mi igényeinkhez szabva. A befejezés nagyrészt attól függ, hogy milyen összegű tá­mogatást tud a munkákhoz pá­lyázatokon elnyerni a község. A visszalévő munkák elvégzésére ezért többféle terv is létezik, hogy a község vezetői a szeré­nyebbet, vagy a másikat választ­ják-e, az csak a pénzen múlik Öreglakon. Az önkormányzat amúgy nincs rózsás helyzetben, hiszen a falunak költségve­tési forráshiánya miatt az idén is az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települé­sek támogatására kell pályáznia. . Szerencsére azonban az in­tézmények fenntartására — ha szigorú és rendkívül takarékos gazdálkodás mellett is — jut pénz. A község vezetői minden lehetőséget kihasználnak, hogy az önkormányzatot és a községet pénzhez juttathassák. Tavaly például a munkaügyi hivatal anyagi segítségét kihasználva több mint negyven közhasznú munkást foglalkoztattak, eny­hítve ezzel a faluban a munka- nélküliség problémáját. Öreglak — szerencsére — ebből a szem­pontból kedvezőbb helyzetben van, mint a környező települé­sek, hiszen ipari és mezőgazda­sági vállalkozások tucatja mű­ködik a faluban és közvetlen környezetében. B. Zs. KÉTHELY NAGYBERUHÁZÁSA Kétévi előkészítés után a jövő hét elején már a csatornaprog­ram kivitelezői között válogatnak Kéthelyen. A térségi szennyvízkezelés társulásos formája, amely a Balaton meg­óvása miatt is jelentős, csaknem négyezer ember gondjait oldja meg, s nemcsak Kéthelyen, hanem Balatonújlakon és Somogyszentpálon is. Ebből a térségből sok szennyező anyag jut a tóba, s az itt lakóknak is egyre több gondot okoz a belvíz, a kutak vízminőségének romlása. A 25 kilométer hosszú gra­vitációs, valamint a kilenc átemelővel működtetett 15 kilomé­ternyi szennyvízvezeték építésének költségei megközelítik az egymilliárd forintot. A pénz több mint 80 százalékát pályáza­tokon sikerült előteremtem. A kivitelezés kezdését április el­ső napjaira tervezik. A kéthelyieket arról kérdeztük: mit várnak a beruházástól, és mit szeretnének még Kéthelyen? Németh Lajos polgármester: - Ha ez a beruházás befejeződik, teljes lesz a falu infrastrukturális ellátottsága. Ezután már csak az utak állapotán kell az önkormányzatnak javítani, és néhány befektetőt kell megnyernünk a falu számára. Kevés ekkora te­lepülés rendelkezik hasonló lehetőségekkel, ezért úgy érzem, hogy nem lesz nehéz dolog; bár az, hogy mindezt ki fogja meg­valósítani, majd a választások döntik el. i Horváth István: - Alig várom már, hogy befejezzék. Nem egy csatorna építésben részt vettem, és tudom, hogy az elején sok embernek nem tetszik majd. A végén megváltozik majd a véleményük. Én mindenesetre nagyon örülök neki, mert így ennyivel is többet ér majd a környezetünk. Már csak ez hiány­zik a mi kis községünkből, más minden megvan. Lengyel Lászlóné: - Mi nagyon lapos helyen lakunk, úgy­hogy gyakran kell szippantani. Az is 3000 forintba kerül alkal­manként, úgyhogy egy év alatt megtérül az ára. Várom már na­gyon. Ami még nagyon kellene, az az, hogy itt a Diófa utca környékén kicsit rendet tegyen az önkormányzat. Jó volna ide egy játszótér vagy egy park. Nagyon rendezetlenek erre a téesz miatt a körülmények. Szalafai Henrietta: - Szerintem nagyon jó dolog; örülök, hogy lesz, de abban nem vagyok biztos, hogy pont most kell ezt megcsinálni. Jön a nyár, jönnek a turisták is, és biztos, hogy nem lesz egy szép látvány. Jó lenne ezenkívül még valami szó­rakozási lehetőség is, mert az nemcsak Kéthelyről hiányzik, hanem a környékről is. Török László: - Jó, hogy megépítik. Most már csak ez hiány­zott a faluból, úgyhogy örülök, hogy ez is meglesz. Ezenkívül minden megvan, ami meg nincs, az a Balaton-parton vagy Mar­caliban elérhető. Sokba sem kerül, persze, de városi helyeken ennek a pénznek a duplájáért csinálják ezt a munkát. Talabér Ferencné: - Nagyon nehéz lesz kifizetni, de sokaljuk vagy nem, ahogy érdeklődtem, máshol nem 30 000 forintba, hanem a duplájába kerül. Valahogy majd csak kifizetjük, mert az utódainknak meg sokkal jobb lesz. Most azért ezen a télen a gázon tudtunk egy keveset spórolni, azután meg majd valahogy mi is csak kifizetjük, mint a többi nyugdíjas. Varsányi Lászlóné: - Örülök, mert így azért előbbre megy a falu fejlődése, és nekünk is kényelmesebb lesz az életünk. Nemcsak a falunak, emellett a Balaton védelme miatt is fontos. Orosziné Harangozó Margit: - Régen szükség lett volna már rá, ezért nagyon örülünk neki. Én az óvodában dolgozom, úgyhogy tudom: szerintem nagy szükség lenne még arra, hogy logopédus is működjön a faluban, és arra is, hogy egy kis lét­számú csoportban foglalkozzunk a kisgyerekekkel. Ez azonban, sajnos, egyelőre pénzkérdés. Lender Józsefhé: - A környezetet és a pénztárcánkat is kí­méli ez a megoldás. Örülök neki, mert így sokkal kényelme­sebb lesz mindenki számára. Szabó József: - Már régóta nagyon kellett. Örülünk neki, fő­leg mert ilyen kevésbe kerül. Gáz és telefon már régóta van, így most összkomfortos a településünk. Többet ér így minde­nünk, s a Balatonnak is jobb, meg nekünk is. Turista is egyre több jön Kéthelyre nyaranta, ebből a szempontból sem mind­egy ez. Mi kellene még? Talán a járdákat egy kicsit rendbe te­hetnék, és munkalehetőség is elkelne a fiataloknak. Böhönyéről jár a boltos - Innen senki el nem költözött Nemeskisfalud élni akar Legfeljebb a tévé nyújt szórakozást, meg az italbolt Az üres házak egykori lakói meghaltak, s mert nem akadt vevő az épületekre, pusztulásra vannak ítélve a még álló falak. Talán a faluval együtt.- Tizenöt évvel ezelőtt már hallottam ezt - mondta Bakos Józsefné polgármester. - És az­óta is majdnem ugyanannyi a község lakosságának a száma. Aki azóta elment, az meghalt; mert innen senki el nem költö­zött. Most tizenegy gyerek van a faluban, és fiatal is akad azért, bár az igaz, hogy a lakosságnak a fele idős korú. Szerintem azonban nem fog kihalni Ne­meskisfalud. Az útjainkat és a templomunkat rendbe tettük. Van vezetékes vizünk, és gázt is szeretnénk. Kár lenne ezért a te­lepülésért. Szép a környezet, és kicsi voltának is vannak elő­nyei. Nemeskisfalud egykori gaz­dagságára ma mái- csak a temp­lom és a kultúrház emlékeztet. A század elején több mint há­romszázan lakták a dombok közt megbúvó települést. A falu kocsmájában tucatnyi ember panaszkodik a szegénységről. Egy részük kisfaludi, a többiek a közeli Szenyérből jöttek. A két falut a 68-as út választja el. Ideát Nemeskisfalud, odaát Szenyér. Szombati kártyaparti zajlik filléres alapon. Barna Ist- vánné a boltos, tizenkét éve minden reggel Böhönyéről ér­kezik. Biciklivel.- Ennek a falunak az a leg­nagyobb baja, hogy sok az idős ember. Ha több lenne a fiatal, talán menne valamire. De így? Egy ekkora kis önkormányzat­nak is mi az, amire futja a költ­ségvetéséből? Nem vonz ide senkit ez a hely. Folyton azon gondolkodik. az áfész vezető­sége is, hogy bezáija ezt a bol­tot. Sok a betörés,-pedig nincs mit elvinni innen. A bevétel meg nemigen elég semmire. Ha jobb nap van, akkor is legföl­jebb 20 ezer forint folyik be, ha rosszabb, akkor még a fele sincs. Milyen jövő vár Kisfaludra ?- Szerintem nem sok, de tíz év múlva elválik - mondta a boltos. (Fábos) Drágább örök nyugalom A marcali képviselő-testület legutóbbi ülésén módosította a temetőkről és a temetkezési te­vékenységről szóló tavaly kelt rendeletét. A módosítás a sírhe­lyek árára vonatkozik, mivel ezeknek az árát éppen tizen­négy éve nem emelték. A díjté­teleket most - ennyi év eltelté­vel - a hírek szerint azért mó­dosították, mert erőteljesen nőtt az infláció és a temetőben is sok fejlesztés történt az utóbbi években, a befolyt bevétel pe­dig már nem fedezte a temető­üzemeltetési költségeket. Az új díjtételek igazodnak a temetőn belüli viszonyokhoz és az adott sírok elhelyezkedéséhez is. A legdrágább sírhelyet most az áremelés után 750 forint helyett 2500 forintért lehet megváltani. A tavaszi szélben szombat délután egy lelket sem látni Ne­meskisfaludon. Üresek az utcák, és az udvarok is. A települést alig tíz perc alatt be lehet járni. Harminchat házban 74 lak­nak. Tíz ház évek óta üres. Nemeskisfalud romos portái a va­lamikori szebb napokról vallanak.

Next

/
Thumbnails
Contents