Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14 / 62. szám
1998. március 14., szombat SOMOGYI HÍRLAP EMLEKEZET 11 SZÜLETETT Törvényczikk a nemzeti színről és az ország czimeréről 1. A nemzeti szín, és ország czimere ősi jogaiba visszaállíttatik. 2. Ennélfogva a háromszínű rózsa polgári jelképen űjra felvétetvén, egyszersmind megállapíttatik, hogy minden középületeknél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és ország czimere használtassák. - Egyébiránt a kapcsolt Részeknek szabadságukban hagyatván, hogy az ország színei és czimere mellett, saját színeiket és czimerüket is használhassák. Kölcsey szellemi gyermekei voltak Gyorsfénykép történelmünk egyik legtöbbre hivatott kormányáról Bár Kölcsey Ferenc nem érhette meg az 1848. évi forradalmat, az első magyar felelős minisztérium, azaz a gróf Batthyány Lajos által vezetett kormány tagjai egytől egyik a Himnusz költőjének szellemi gyermekei voltak - állítja Fekete Sándor író, neves Petőfi-kutató, a ’48-as forradalom és szabadság- harc korának egyik legavatottabb ismerője. Az ország történetének különleges időszaka volt a felvilágosodás kora. A nemes eszmények közös zászló alá vonzották a legjobb koponyákat, még ha voltak is, akik - mint például Széchenyi - szívesebben járták a maguk külön útját. A derékhad azonban lényegében elfogadta a rendkívüli publicisztikai, s még inkább szónoki tehetséggel megáldott Kossuth vezéri szerepét. • Az Országgyűlési Tudósítások, főként pedig a Pesti Hírlap hasábjain Kossuth példátlan nyíltsággal támadta a monarchia feudális intézményrendszerét, ostorozta elmaradottságát, állt ki a jobbágyfelszabadítás, a nemzeti függetlenség és általában a társadalmi haladás eszméje mellett. Szókimondásáért fizetnie kellett: Bécs parancsára négyévi börtönre ítélték, amelyből több mint 3 évet le is töltött. Ez azonban csak tovább növelte nimbuszát a forrongó kisnemesség - ma ügy mondanánk: az értelmiség - körében. Pályája csúcsára Kossuth nem a Batthyány-kormány pénzügyminisztereként, hanem a Honvédelmi Bizottmány elnökeként ért fel. A történészek véleménye megegyezik abban, hogy az 1848. évi pozsonyi és pesti szereplése már egyértelműen a szellemi és politikai középpontba állította. Márciusban azonban még kívánatosabbnak látszott, hogy egy - egyébként ízig-vérig reformer és felvilágosult - főrend, gróf Batthyány Lajos legyen a kormány vezetője. Ő nem csupán a pozsonyi főrendi ház vezéralakja, hanem az országos politizálás valóban legnagyobb tekintélyű reprezentánsa volt. Szívvel-lélekkel a forradalmi eszmék mellé állt, s személyisége alkalmas volt arra, hogy kiegyensúlyozott politizálással elfogadtassa magát a bécsi kancelláriával is. Később éppen megfontolt politikusi alkata távolította el a sokkal vehemensebb Kossuthtól. Azért mondott le 1848 októberében, mert a trónfosztás helyett inkább az osztrákokkal való kiegyezés híve volt. Ebbéli törekvését csaknem húsz évvel később Deák Ferenc valósította meg. Batthyányi a forradalom leverése után kötél általi halálra ítélték, ő azonban a siralomházban önkezével halálra sebezte magát, így nem állíthatták a kivégzőosztag fegyverei elé. Deák Ferenc szintén országosan ismert politikus, a modem felfogású új nemzedék egyik legjelesebb képviselője volt. Nevéhez fűződik a ’67-es kiegyezés művének beteljesítése, de már ’48-ban is kitűnt azzal az egyedülálló tulajdonságával, hogy a tüzet és a vizet - például Petőfit és a kor politikus elitjét - egyaránt bölcs diplomáciai érzékkel kezelte. Az első magyar kormányból ő is távozott, igazságügy-miniszteri posztját átadva a nemzetiségi származású Vukovics Sebőnek, akit a forrongó nem magyar nemzetrészek számára önmagánál elfogadhatóbbnak vélt. Az új miniszter semmiben sem tért el elődje vonalától. Sőt, amellett, hogy elkötelezett híve volt a magyar szabadságharc ügyének, még lo- bogóbb forradalmi érzület hevítette, mint a megfontolt jurátust, a mindig a legalitás talaján működő Deákot. Vukovi- csot is halálra ítélték távollétében, ám a kiegyezés után visszatért a politikai életbe, s a balközép megbecsült, tekintélyes parlamenti képviselője lett. Idő előtt búcsúzott a kormánytól Széchenyi, a „legnagyobb magyar”, aki a forradalmat megelőző évtizedekben talán legtöbbet tett a haza felemelkedéséért, de betegsége és alkata miatt nem volt alkalmas a hosszas kollektív munkára. A nyár folyamán számos kérdésben szembefordult a kabinet többi tagjával, majd szeptemberben elborult elmével öngyilkosságot kísérelt meg. Éveket töltött Döb- lingben, végül 1860-ban pisztollyal vetett véget életének. A kabinet talán legbalolda- libb tagja a rendőrminiszter Madarász László, aki már a pozsonyi diétán is kitűnt radikális eszméivel. Ő sem töltötte ki hivatali idejét: politikai ellenfelei lemondatták. A halálos ítéletet az ő fejére is kimondták. Emigrációba vonult, magas kort élt meg, 1909-ben az Egyesült Államokban hunyt el. Mészáros Lázár volt talán a Batthyány-kabinet legellentmondásosabb figurája. A hadügyminiszter igazi régi vágású katona volt, Petőfinek nem éppen a kedvence. (A költő többnyire gúnyversekben emlékezett meg róla, mint a vaskala- posság, a keménygallér, és általában a külsőségek csekélyértelmű képviselőjéről). Mészárost olyan szorosan kötötte a császárnak tett esküje, hogy volt alkalom, amikor az olasz felkelés leverésében is segédkezni akart az osztrákoknak. A halálos ítéletet azonban, amely egy lázadó hadügyminiszternek szinte hivatalból kijárt, nem kerülhette el. Emigrációban fejezte be életét. Az író, báró Eötvös Józsej közoktatási miniszter volt. Mérsékeltebb politikusként rossz szemmel nézte Vasvári - szerinte szélsőségesen baloldali - nézeteit. Bár távollétében őt is halálra ítélték, írói pályája nem tört meg, az emigrációban is alkotott, s rá elsősorban íróként emlékezik az utókor. A Batthyány-kabinet- ben utódja Horváth Mihály püspök lett, aki az egyházi karriert cserélte fel a politikával. A forradalom leverését követően szintén emigrációban élt, s nagyszerű könyvet írt a szabadságharc történetéről. Tardos János Márciusban vívmány, áprilisban törvény A magyar forradalom volt az egyetlen olyan társadalmi megmozdulás Európában, amelynek törekvései és vívmányai szinte születésükkel és megfogalmazásukkal egyidejűleg törvényekben rögzültek. Méghozzá olyan jogszabályokban, amelyek gyökeresen átalakították a társadalmat, s kitörölhetetlen nyomot hagytak a sok évtizeddel későbbi törvényalkotói munkában is.- A forradalom kitörését követő hónapban, 1848 áprilisában hozott törvények különös súlyát és szerepét két tényező magyarázza: születésük időpontja és tartalma - mondja Gergely András történész. Voltaképp történelmi véletlennek köszönhető, hogy a forradalom kitörése utáni hetekben a törvények tárába kerülhettek a megmozdulás korszakos vívmányai. Ebben az időszakban ülésezett ugyanis az utolsó rendi országgyűlés, amely a frissen kivívott jogokat azonnal szentesítette, az uralkodó pedig- a körülmények nyomására nem tehetett mást - jóváhagyta azokat.- Melyek voltak az áprilisban szentesített legfontosabb jogszabályok?- Feltétlenül ezek közé sorolható a kötelező örökváltság eltörlése - ez tudniillik a társadalmi átalakulás egyik legfőbb záloga volt. Azonnal hatályba lépett a jobbágyfelszabadítás, megszűnt a nemesi tulajdon monopóliuma, s jogilag megteremtődött a társadalmi egyenlőség. Megszűnt az úrbéri pénz- és terményjáradék, fölszámolták a robotterheket és eltörölték az úriszéket, valamint az egyházi tizedet. A parasztság a föld szabad tulajdonosává vált. A forradalom egyik, saját korán messze túlmutató vívmánya volt a sajtótörvény. Hasonlóan nagy léptékű törvényi döntés volt a keresztény vallásfelekezetek egyenjogúságának deklarálása, a katolikus vallás államvallási rangjának megszüntetése. A forradalmi napokban született törvények rögzítették a nép- képviseleti alapon nyugvó, felelős kormányzattal rendelkező magyar állam létrejöttét. Választópolgároktól kapott megbízatással rendelkező követek alkották a törvényhozás tagjainak döntő többségét, s e követek akarata ellenére nem működhetett a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány. Intézkedések születtek, amelyek kimondták, hogy a megyék, városok, községek ügyeit népképviseleti alapon választott testületek intézik.- Természetesen a szabadságharc leverése lehetetlenné tette, hogy e jogszabályok, a gyakorlat próbáján átesve, kiteljesedjenek, komplettebbé váljanak. Máig szóló hatásuk azonban könnyen lemérhető, hiszen egyebek közt a miniszteri felelősségről szóló cikkelyek - némi módosítással - napjainkban is „élnek”. A rendszerváltáskor jogalkotóink az 1848-as eszmei örökséghez nyúltak vissza, amikor a népképviseletről szóló törvényt hozták. A köztársasági elnök jelenlegi gyönge jogi pozíciójának eredete szintén másfél évszázaddal ezelőttre tehető, amikor az uralkodó törvényi mozgásterét igyekezett a rendi országgyűlés szűkíteni. Ugyanígy a ’48-as tradíciók élnek tovább a fő bírák, a számvevőszék elnökének parlamenti megválasztásának jelenlegi szabályaiban. S amit talán elsőként kellett volna említeni: voltaképp a jobbágyfelszabadítás pillanatában született, alakult ki az önálló parasztgazdaságokból összetevődő magyar mezőgazdaság is. Újvári Gizella Sorsfordító helyszínek A régi Városháza, amelynek tárgyalótermét és környékét március 15. délutánján elözönlötték az ifjak a 12 pont megvitatását követelve. A városatyák a nyomás hatására engedni kényszerültek. A polgármester, tiszténél fogva, a polgárság nevében aláírta a 12 pontot és az ablakban lobogtatva bemutatta a kint várakozó tömegnek. Ebben az épületben ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsész Kara működik. Ebben az épületben raboskodott Táncsics Mihály, a kor jobbágy származású írója és politikusa, aki a polgári átalakulásért, a jobbágyfelszabadításért küzdött. 1848. március 15-én a pesti nép szabadította ki fogságából. A épület falán ma is emléktábla áll, bár magánkézbe került.
