Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-14 / 62. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP EMLEKEZET 1998. március 14., szombat Százötvenedik évforduló Az államalapítástól napjainkig ívelő történeti fo­lyamatban bizonyosan az 1848/49. évi polgári for­radalom és szabadságharc hozta a legjelentősebb fordulatot a magyar nemzet életében: a hajdan kia­lakult feudális királyságot ekkor váltotta fel a par­lamentáris államszervezet, a középkori gazdasági és társadalmi intézmények helyén ekkor indult kor­látok nélküli fejlődésnek a piacgazdaság és a pol­gári társadalom. Százötven évvel ezelőft a márciusi magyar pol­gári forradalom és szabadságharc egyszerre - s egymástól elválaszthatatlanul - akarta és érte el példás egyetértésben a polgári tulajdonviszonyok kialakítását, s egyúttal - szinte emberfeletti bátor­sággal, hősiesen küzdve - az ország önállóságának megteremtését. Az 1848 áprilisi törvények - akkor még királyi szentesítéssel - utat nyitottak a polgári szabadság- jogok érvényesülése előtt, az egyéni és kollektív önrendelkezési jogok megteremtése olyan vív­mánynak bizonyult, amelynek őrzése azóta is alap- követelménye a jogállamiságnak, a polgári társada­lomnak. A polgári átalakulás és a nemzeti önállóság majd a függetlenség kivívásáért és megőrzéséért dúló fegyveres küzdelemben mutatta meg erejét először az évszázadok óta formálódó közösség, az immár modem korszakába lépő magyar nemzet. A népek tavaszán vívott magyar küzdelmeket nemcsak a polgári s nemzeti akarat vezérelte: átha­totta az európaiság gondolata is. A forradalmat lángra lobbantó szándékban nyilvánvalóvá vált a népek érdeke. Hiszen az Európa egészén - Pa­lermo, Nápoly, Párizs, Bécs, Milánó, Berlin, Ve­lence, Krakkó, Prága - végigviharzó eseményekkel egy időben s egy irányban, azokkal szoros kölcsön­hatásban cselekedett az ország. S bár a térség népei közötti szolidaritás konfliktusokkal volt terhelt, mégis évszázados távlatban tette nyilvánvalóvá azt a felismerést, hogy a térség közös gondjaira tartós megoldást találni csak az európai környezettel való gazdasági s politikai harmóniában lehet. NEMZET Bankók, amelyek ereklyévé váltak Az 1848 áprilisi törvények kap­csán felvetődött az ország pénz­ügyi függetlenedése Ausztriától; az volt az igény, hogy osztrák gulden helyett magyar forint legyen a fize­tőeszköz. Az Osztrák Nemzeti Bank elzárkózott a békés megol­dástól, ezért Kossuth pénzügymi­niszterként maga vette kézbe a dolgokat. így születtek meg az első magyar papírpénzek.-A klasszikus bankjegyek az el­nevezéshez híven bankhoz kötőd­nek - magyarázza dr. Pallós Lajos numizmatikus, a Magyar Nemzeti Múzeum kutatója. - A Kossuth- bankókból az elsőt, a 2 forintos papírpénzt 1848 augusztusában bocsátotta ki a Magyar Kereske­delmi Bank. A 12 millió értékű pa­pírpénz kinyomatásához Kossuth a nemesfémalapot gyűjtésből akarta előteremteni. A szabadságharc alatt - a fennmaradt források sze­rint- csak 3 millió forint értékű nemesfém gyűlt össze, de ettől a Kossuth-bankó még -becses fizető- eszköznek bizonyult. Szépek ezek a pénzek, míves munkák - mondja a kutató. - Bi­zonyos Tyroler József grafikus raj­zolta őket. A hamisítások megelő­zése végett meglehetősen bonyo­lult, de mutatós ábrákat vetett pa­pírra, ezek ölelik körül a magyar és a nemzetiségek nyelvére is lefordí­tott feliratokat, fogják közre a ma­gyar címert. A 2 forintost az 1, majd az 5, a 10 és a legszebb, a 100 forintos követte. Később, 1849 januárjában vál­tópénzt, 30 és 15 krajcárost is ki­bocsátottak, papírból. Fegyverre kellett a fém - teszi hozzá a nu­mizmatikus. - A bankókon Kos­suth Lajos pénzügyminiszter alá­írása látható. Kivétel a 10 forintos, amelyen az akkor már kormányzóvá előlé­pett Kossuth kézjegye mellett ott van a miniszterelnök Szemere Pálé is. Az utókor különösen nagy becsben tartja ezt a címletet, de nem elsősorban a kettős aláírás miatt. Inkább azért, mert kevés maradt fenn belőle; a Nemzeti Múzeum is csupán két példányát őrzi. Érdekesség, hogy nemrégiben aukción felbukkant egy példánya - 200 ezer forintos kikiáltási áron. A szabadságharc leverése után a Kossuth-bankó fizetőeszközként megszűnt létezni, összeszedték, begyűjtötték a császári csapatok, még nyugtát is adtak róla. A bécsi udvar sokáig tanácstalan volt, mi legyen a nyugtákkal, végül aztán úgy döntött, hogy az 1 és 2 forinto­sok kivételével nem ad kártalaní­tást a Kossuth-bankókért. Ezt azonban sokan nem is bánták, mert - szembeszegülve a beszolgáltatási paranccsal - ereklyeként őrizték e pénzeket padlások mélyén. És re­ménykedtek abban, hogy majdcsak visszatér a kormányzó. Az emigrációba kényszerült Kossuth is hitt a folytatásban, oly­annyira, hogy Amerikában, majd Angliában nyomatott pénzeket. Az osztrák-olasz háború kirobbanása Kossuth számára ismét felcsillan­totta a hazatérés reményét. Lon­donban érte a hír, s nyomban meg is szervezte a pénznyomtatást. Mindez nem maradt titokban Bécs előtt, s Ferenc iozíe/'magánkerese- tet nyújtott be felségjog bitorlásá­ért. Az angol bíróság el is marasz­talta Kossuthot. A súlyos bírság ki­fizetésében III. Napóleon segített, a bankókat pedig - az ítéletnek meg­felelően - elégették. Csak néhány példány maradt meg belőlük. A kormányzó utolsó próbálko­zása Turinboz kötődik. 1866-ból valók azok - a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő - vö­rösréz nyomólemezek, amelyekkel kis címletű Kossuth-bankókat kel­lett volna nyomni. Ez a terv azon­ban végképp álom maradt. Deregán Gábor Ereklyék, emlékek sorsfordító napokról Körséta az 1848/49. évi polgári forradalmat és szabadságharcot bemutató kiállításon A tápióbicskei csata egyik jelenete Az 1. honvéd zászlóalj zászlaja Ma nyílik a Hadtörténeti Múzeum kiállítása, amely mintegy 1500 becses emlék felvonultatásával idézi föl a másfél évszázaddal ezelőtti forrada­lom és szabadságharc történetét, a legendás események relikviáit. A Fé­nyesebb a láncnál a kard című tárlat nemcsak a múzeum eddigi legna­gyobb vállalkozása, hanem történel­münk e korszakának talán legszíne­sebb és legteljesebb körképe is. Dr. Kedves Gyula őrnagy a kiállítás főszervezője:- Négy témakörhöz csoportosítot­tuk a látnivalókat. Az első a „forrada­lom” gondolatához és eseményeihez kapcsolódik. Itt találkozhatnak a láto­gatók például a legendás 12 pont pla­kátméretű nyomtatott példányával - „társbérletben” egy korabeli kokárdá­val. A másfél évszázados követelése­ket megfogalmazó kiáltvány betűi bi­zony megfakultak, papírját is megvi­selte az idő, de a restaurátorok keze munkája nyomán sikerült megmenteni az enyészettől. Eddig az emlékkiállítások általában megmaradtak a forradalmárok hősies­ségének, heroikus küzdelmének il­lusztrálásánál. A jubileumi tárlat any- nyiban szakít e hagyománnyal, hogy dokumentumaival nyomon követ olyan - kevéssé látványos, de min­denképp fontos *- mozzanatot is, ami­lyen például a forradalmi hadsereg szervezése volt. Megtudhatjuk tehát azt is, hogyan zajlottak a toborzások, s a frontvonalak mögött hogyan mű­ködött a szinte egyik napról a másikra létrehozott katonai gépezet. Éppen e tematikus rész anyagában szerepel egy, a laikusoknak talán nem sokat mondó műtárgy: egy honvédor­vosi táska, benne a gyógyítás, a seb­kezelés minden egykori kellékével. A kutatók, a szakembereknek számára e táska valódi unikum, amely a közel­múltban került elő. A maga nemében hasonló érdekes­ség a forradalmi sereg utászainak föl­szerelése is: a speciális utászbalta, - fűrész és -ásó, amelyeket korabeli leí­rások alapján rekonstruáltunk. A közvetlenül a szabadságharc té­maköréhez kapcsolódó anyagban ott vannak a hadi helyzet alakulásáról, az ütközetek lefolyásáról tudósító do­kumentumok és természetesen a har­cok kiemelkedő személyiségeinek máig megőrzött tárgyai, fegyverei. Olyan különleges emlékek, mint Damjanich szablyája és látcsöve, vagy Görgey Artúr kardja, rajta a gravírozás: „Hazáért! Szabadságért! Királyért! 15. márczius 1848”, amit valószínűleg ’48 júniusának közepén vésetett rá. Kiállítottuk a Bem apó tulajdonában volt díszes lótakarót, amellyel Kolozs­vár hölgyei ajándékozták meg a város felszabadításáért, továbbá azt a festett kis fakeresztet, amelyet Scheider tábor­nok szorongatott kivégzése pillanatai­ban. Bizonyos értelemben rendhagyó a tárlat úgynevezett ünnepléstörténeti ré­sze. Az itt felsorakoztatott kortörténeti emlékek arról vallanak, hogy a forrada­lom és szabadságharc szellemiségét, hőseinek tetteit szinte minden politikai kurzus más-más közelítésben és megvi­lágításban idézte föl - attól függően, hogy mit diktált érdeke, beállítottsága és szemlélete. A századunk első évtize­déből származó dokumentumok pél­dául a magyar „szentháromság” tagja­ként emlegették Kossuthot (Atya), Tán- csicsot (Fiú) és Petőfit (Szentlélek)... Pár évtizeddel később a nyilasmozga­lom és vezére, Szálasi az oroszok elleni propaganda eszközeként mutatta föl a szabadságharc legendás alakjait. A proletárdiktatúra pedig Kossuthot a haladás megtestesítőjeként, Petőfit a forradalom bajnokaként, Görgeyt pe­dig a befurakodott árulóként jelení­tette meg. Sok-sok értékes történelmi ereklye messziről érkezett a Hadtörténeti Mú­zeum termeibe. Egykorú portrék és festmények Ausztriából, féltve őrzött közgyűjteményi darabok az aradi és a kolozsvári ereklyemúzeumból, családi hagyaték részét alkotó emléktárgyak Olaszországból és máshonnan kerül­tek a tárlókba. A jubileumi kiállításra 1999 októbe­réig várják mindazokat, akik érdeklő­désükkel és látogatásukkal is tiszte­legni kívánnak 1848-49 hőseinek, mártírjainak emléke előtt. Csernyánszki Judit 1848 emléke megerősítheti bennünk a magunkba vetett hi­tet. A magyarság ereje, a nem­zet bölcsessége abban mutatko­zik meg, hogy a történelmi pil­lanatokban egységes tud lenni. Történelmünkben először él­vezhetjük most a garantált biz­tonságot, azt, hogy nem a túl­élés a tét. Százötven éve biro­dalmak fogtak össze ellenünk. Ma erős és segítőkész népek okos gyülekezete nyit előttünk kaput. Százötven éve a nagy kihívás a független, polgári Magyarország megteremtése volt. A jelen nagy kihívása az európai integráció. Rajtunk áll a sikere. Békében teljesedhet be az a folyamat, amely vér és könnyek között 1848-ban kez­dődött el. Horn Gyula miniszterelnök A márciusi ifjak feltámadtak és a 150. évfordulón nem kell fél­niük a történelemhamisító hata­lomtól. E napon megmozdul­nak a forradalom és a szabad­ságharc szobrai és közénk jön­nek. Tükröt tartanak elénk, amelyben pillanatra legigazibb arcunk néz vissza ránk. Értéke­ink ma is ugyanazok, mint vol­tak az ő liberális-demokrata ér­tékeik. Polgári szabadság, em­beri méltóság, türelem, művelt­ség, jogegyenlőség. Haza a szabadságban, szabadság a ha­zában. Ezen a napon mindany- nyian megfiatalodunk. Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter Az 1989-90-es forradalomnak nem volt olyan dicsőséges napja, mint március 15. Mégis, az alkotmány és az alkotmá­nyos jogokat kibontó törvények nemcsak a jogállam megalapo­zásában méltó utódai a márci­usi törvényeknek, hanem a .jogállami forradalom” körül­ményei között ők hordozzák a bűn nélkül való, csak pozitív arcát mutató forradalom páto­szát. Sólyom László elnök, Alkotmánybíróság

Next

/
Thumbnails
Contents