Somogyi Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-25 / 47. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1998. február 25., szerda Első díjajádi népdalénekesnek Első helyezést ért el a mo­hácsi Schmidt Lajos népda­léneklési versenyen korosz­tályában a somogyjádi Erdé­lyi Hajnalka. A helybeli ál­talános iskola ötödik osztá­lyos tanulóját húsz dél-du­nántúli társa közül ítélte a legjobbnak az Olsvai Imre népzenekutató vezette zsűri. A tehetséges kislányt tanára, Husi Gyula készítette föl a versenyre. Megkerült a hencseiek zászlaja A hencsei temető égeres, pocsolyás részén bukkant két helybeli lakos az októ­berben meglovasított ma­gyar zászlóra. Az önkor­mányzat udvarából eltulaj­donított trikolor címerét a vandálok kiégették, s több helyen is megrongálták. Palka Sándor polgármester felesége azonnal kimosta, majd eltették. Győztek a jutái diákok Az országos alsó tagozatos Kenguru sportversenyen csapatban első lett a jutái Nagy István általános is­kola. A fővárosi megméret­tetésen 23 csapat indult. A korcsoportonkénti egyéni összetettben is jeleskedtek a diákok. A másodikasoknál Kiss Ildikó, a harmadiko­soknál Fülöp Gábor a ne­gyedikeseknél Horváth Gyula győzött. A csapatban még Fábián Gabriella, Szak Dávid, Vajda Viktória, Szá­raz Krisztián és Szabó Gyöngyi is szerepelt. Felké­szítőjük Ágoston Attila volt. Műhelyt építenek Somodorpusztán Összeszerelő műhelyt akar kialakítani egy vállalkozó Somodorpusztán. Az ön- kormányzattól több telket vásárolt; legutóbb mintegy 2,8 hektáros, elhanyagolt te­rületet. Ezen építkezik. Az öregségért is meg kell fizetni Ebédbúcsúztató Hencsén A hosszú hencsei utcán fia lélek sincs. Csak az átsuhanó autók, zaja nyomja el a madárfüttyöt. Fakerítésnek támaszkodva két idős asszonyra bukkanok. Fejüket összedugva vigasztalják egymást. A kerítésen innen lévő szeméből könny csordogál. Nem hisznek a szemüknek... Nagyokat szipogva, szemét, or­rát törölgetve nézeget egy hiva­talos papírt. Sok dioptriás szem­üvege alól megszeppenve tekint rám a ház asszonya. — Eddig 160 forintot fizet­tünk egy ebédért, most megjött a papír, hogy fölemelték 219-re — mondta Rostás Imréné. — Én ezt már nem bírom kifizetni azért a gyönge ételért. Minden héten ugyanazt adják és olyan, hogy ki kell önteni. Már a pol­gármester is szólt érte, de nincs foganatja. Azt esszük, amit az óvodások. Mindent abból a kis nyugdíjból kellene kiszorítani: a kéményseprőt, az áramot... Nem tudja az ember beosztani, hogy mindenre jusson, de éljen is. December óta már nem is kér­tem az ebédet. Ha éhen döglök, akkor sem köll... Rostásné 81 éves, és félig sü­ket. Szomszédja, Kovács Györgyné 86, majdnem teljesen vak. — A rántott leves a legol­csóbb. Minden hét végén azt ad­nak — suttogja. — Egy kis kalács vagy pala­csinta, ha lenne, mint régen... — sóhajt Rostásné. Zsebkendője átnedvesedett könnyeitől. Téesznyugdíjasként, magá­nyosan tengetik életüket. Férjü­ket — mint manapság annyi asszony — eltemették. A gyere­kek távol, a gondozónőn kívül nincs , aki ajtót nyisson rájuk. FOTÓ: TÖRÖK ANETT Házuk, udvaruk ennek ellenére takaros. De hiányzik a tyúkok kárálása, s üres a disznóól is. — Nem tudjuk megtermelni a takarmányt, pénz sem jut rá. Mindenért fizetni kell. Még azért is, hogy lekaszálják az árokból, meg az udvarból a fü­vet — mutatnak körbe. — Most tetettük rendbe a fi­ammal a házat. A tetőre ráfa­gyott ajég, majd ráolvadt a falra. Egy kaposmérői bádogos elvitte a pénzemet, hogy majd megcsi­nálja. Még most is arra várok — szipogja Rostásné. Újra és újra olvassák a levelet. S újra fölsza­kad a keserűség. — Kedden meg pénteken hoznak friss tejet a csarnokba. Azt ebédelünk — döntik el va- lahára. Majd ki-ki a saját udva­rába totyog. Rostásné fáért. Dél­tájban még hideg volt a kis konyhai tűzhely. Várnai Ágnes Makacsul kitartanak a hedrehelyiek Pályázatok adta remény Bár az eddigi tapasztalataik nem ösztönözték, mégis úgy döntött a hedrehelyi képviselő-testület, hogy három pályázatot is bead az idén. A Kossuth utca mintegy 470 méteres szakaszának szilárd burkolattal való ellátása nemcsak közlekedési szempontból ha­laszthatatlan, de súlyos baleseteket is megelőzhetnek vele. A domboldalon húzódó nedves, téli időben sáros, életveszélye­sen síkos szakasz ugyanis me­zőgazdasági területeket köt össze a településsel. Boti Ferenc jegyzőtől meg­tudtuk: az önkormáTiyzat már többször adott be pályázatot a rendbe tételére, és befizették a tízezer forint nevezési díjat is, de a belterületi utak ügye el sem ju­tott a területfejlesztési tanács asztalára. Most az Útig, a BM és a közlekedési minisztérium kö­zös pályázatát célozták meg. A mintegy kilencmillió forintos beruházáshoz hárommillió fo­rint önerőt különítettek el a költ­ségvetésből. Félmillió forintot remélnek a PM-hez és az NM-hez benyúj­tott pályázatukra. Ebből korsze­rűsítenék az orvosi rendelőt, s dr. Vörös Tibor kadarkúti házi­orvos javaslatára új műszereket is vásárolnának. Szeretnék visszahódítani a hencsei óvodába és a kadarkúti iskolába járó gyermekeiket is. Ha sikerül, tizenöttel több járhat a jó nevű általános iskolába. Ré­szükre és az idősek gondozásá­hoz igénylik a falugondnokot. A 600 lelkes település lakóinak 25 százaléka idős. Különösen a kül­telki Újhedrehelyen, Sarolta- pusztán és Bendepusztán tenne jó szolgálatot a kisbusz és a fa­lugondnok. Az önerőhöz ingat­laneladás útján juthat az önkor­mányzat. A lakásokat külföldi vevőknek szánják. (Várnai) Kőkút határában 45 tehénnel és a borjakkal Reménykedik a gazda Megszállottság nélkül nem lehet sikeresen gazdálkodni — mondta a kadarkúti Mo­nok Tibor Kőkúton. A 43 éves férfi két társával 45 te­henet tart, s ezeknek a sza­porulatát. A 6-7 hónapos borjakat eladják. Most van ára: kilónként 350-400 forin­tot fizet érte az átvevő. — Rengeteg a munka; az álla­tok mellett alig jut idő pihe­nésre — mondja Monok Tibor. — De nem panaszkodom; mindannyian tudtuk, hogy mire vállalkozunk. A kapos­vári főiskolán végeztem, és hosszú ideig dolgoztam mező­gazdászként egy szövetkezet­ben. Két éve megvettük a kő­kúti majort, azóta berendez­kedtünk. Fokozatosan fejleszt­jük a gazdaságot. Minimális tőkével indultunk, ezért már az elején eldöntöttük: nagyon vi­gyázunk a pénzügyekre. Nem akarunk eladósodni, abból csak baj lehet. Apránként vásá­rolunk, a legkisebb kiadást is kétszer meggondoljuk. Vigyáz az állatokra míg be­szélgetünk, addig is rajtuk a tekintete. Ha egy-egy tehén el­kóborolna, a körülötte őgyelgő kutyákkal terelteti vissza. Rend van a majorban, s erre büszke a gazda. Sok munkába került, amíg eddig jutottak. — Mindig tudjuk, hogy há­nyadán állunk. Bonyolult a pa­pírmunka, de meg kell csi­nálni. Korábban is foglalkoz­tam ezzel, így nem okozott nagy nehézséget. A mi érde­künk, hogy tisztában legyünk az előírásokkal. Számos pályá-. zatot írnak ki, és ezeket is figyeljük; a magunkfajta ter­melőnek ez az egyetlen esélye. Tavaly is megpályáztunk egyet, és nyertünk. Azt mondja: a mezőgazda­ság kemény munkát kíván. Élni lehet belőle, meggazda­godni nem. Aki emiatt vállal­kozik, az jobb, ha más után néz. A sok nehézség, bosszú­ság ellenére is hosszú távra tervez. Már csak azért is, mert bízik az ágazat fellendülésé­ben. Persze addig sok boíjút kell eladnia, amíg tervét meg­valósítja. Elképzelése bőven van: a duplájára akaija növelni az állatállományt; s később majd dohánnyal is foglalkoz­nak. — A dohányban még most is van dohány — mondja mosolyogva, hozzátéve: a si­ker záloga a szaktudás és a sok munka. Harsányi Miklós Holland segítség a falunak Rövidesen fölcsendül a százéves orgona fotó: török Megkezdtük a református templom külső és belső felújí­tását — mondta Bellái Béla, Hedrehely polgármestere. Az épület decemberben lesz száz­éves, ezért is indult meg már most a munka. Szerencsére se­gítségünk is akadt: Jankovics József és felesége. A Hollandi­ából érkezett Jankovics József vállalta a teljes belső felújítást, felesége az orgona rendbetéte­lét. Mi pedig egy 1995 - ben létrehozott alapítvány segítsé­gével járulunk hozzá a felújí­táshoz. A Hedrehelyről el­származottakat levélben kér­jük, az alapítványon keresztül támogassanak bennünket. Fa­lunapon zászló-és címeravató ünnepély keretében szeretnénk átadni a százéves felújított templomot. A polgármester elmondta: a tetőszerkezetet tavalyelőtt cse­rélték, és most került rá csa­torna. Sajnos, ezeket a munká­kat nem lehetett tovább halasz­tani. A távolabbi cél a temp­lom fűtésének megoldása le­het. A hidegebb hónapokban ugyanis a vasárnapi istentiszte­leteket a polgármesteri hivatal nagytermében tartják. K. Z. A patosfai termelő gyerekkori álma vált valóra Autón vette a lovakat A patosfai Gaál József karbantartó asztalos Gyöngyöspusz­tán, szabadidejében pedig a lovaival bajlódik. Gyerekkora óta szereti a négylábúakat, s amint tehette, vett egyet; most már kettővel büszkélkedik. — Csak a ház mögött van ker­tünk, valójában nincs is nagy szükség a lovakra — mondta mosolyogva Gaál József. — Mégis, amint összejött egy kis pénz, azonnal megvettem. Volt két régi autónk, azokat eladtuk. Alig tudtuk fenntartani, mert drága a benzin. Persze a lótar­tás sem olcsó mulatság. A széna hihetetlenül megdrágult, egy mázsáért 1000-1200 forin­tot is elkérnek. S ez — muta­tott Jucira — egész nap eszik. Talán olcsóbb lenne, ha disz­nót tartanék; annak elég, ha reggel meg délután adunk enni. Bezzeg a lovak megállás nélkül eszik a szénát. Nem igazán mérges a lova­ira, ez kiderül a becéző sza­vakból. Munka után siet haza; a kertben várja a munka. A gyerekek is szeretik a lovat, egyik sem fél a termetes állat­tól. A ló értelmes — tudom meg —, és folyamatos törődést kíván. Mikor ott jártunk, épp a körmöléssel bajlódtak. Bizo­nyos időközönként kell tisztí­tani a patáját. A munkát szak­Tisztítani kell a patáját is FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA emberre bízták. Simon István ladi nyugdíjas kovács jó isme­rőse a patosfai gazdának, akár csak Bedó' Gyula, aki a több mázsás, jól megtermett állat kötőfékét fogta. A figyelem egy pillanatra sem lankadhat, mert Juci nem szereti a tétlen várakozást. Márpedig egy félrelépés itt könnyen lábtörést okozhat... (Harsányi) Az idén mintegy 500 ezer forintot költenek fejlesztésre Kertet épít a ladi iskola Mintegy ötszázezer forintot költenek fejlesztésre a ladi ál­talános iskolában. Úgy tűnik, valóra válik régi tervük, és korszerűsítik a fűtésrendszert. Németh József iskola igazgató elmondta: ebben az évben csak­nem 27 millió forintból gazdál­kodnak. Ez az összeg fedezi a béreket és a fenntartást. Az isko­lát a ladi és a patosfai önkor­mányzat tartja fenn. A szűkre szabott lehetőségek ellenére várhatóan rövid időn belül el­végzik az esedékes radiátorcse­rét, s így a következő fűtési sze­zonban már jóval korszerűbb lesz a hálózat. Az igazgató nem titkolta, hogy más beruházás is elkelne, de erre nincs fedezet. Mint mondta, politechnikai fel­szerelésre volna szükség, ám ez is csaknem egymillió forintba kerül. Drága a kéziszerszám, a munkaasztal és a pad. A másik tervük, hogy korszerűen kiépí­tett gyakorlókertet építenek. Olyat, ahol a gyerekek elsajátít­ják a kertészkedés, növényter­mesztés alapjait. — A falusi iskolában szükség van erre. Az időben szerzett tu­dást később is hasznosítják. Le­het, hogy végzett fiatalként a mezőgazdaságban helyezked­nek el. Nélkülözhetetlen a szak­tudás. Az iskolába most 114 ladi és patosfai tanuló jár. Az igaz­gató szerint ha elkészül a várva várt gyakorlókért, minden gye­rek kultúrált körülmények kö­zött megismerkedik a kerti munkával. (Harsányi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents