Somogyi Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-07 / 32. szám

A Zselic foglya Közelről SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK Negyedik oldal A szép rendőrlány volt a csali Lebukott a mutogatós bácsi (Folytatás az első oldalról) Horváth Gyula rendőrszáza­dos szerint a férfi annyira felmagasztalta méreteit, hogy azokhoz már fegyver­viselési engedély kellene. Az alapos vizsgálat azonban ki­derítette, nincs szükség az okmányok beszerzésére. A gyors rendőri intézkedést az tette lehetővé, hogy a gyere­kek azonnal az iskola igaz­gatójához fordultak. Stadler László elmondta, szerették volna megkímélni a gyereke­iket a rendőrségi eljárástól. Hiába próbálta két tanárnő kiugratni a nyulat a bokor­ból, nem sikerült. A fonyódi rendőrök szokásaikhoz hí­ven vállalták a jelmezes munkát. A jól megszervezett ak­cióban a szép rendőrlány volt a csali, így kétes tevé­kenysége közben kapták rajta a szőlősgyöröki férfit. Miután kijózanodott a szembesítések hatására be­vallotta a tetteit. Arra hivat­kozott, hogy nincsenek ferde hajlamai, csupán az alkohol hatására tört fel­színre a túlzott önbecsülése. Valóban, bár volt már bün­tetve, ilyesmiért még nem kapták el. Amit elkövetett az hivatalosan szemérem elleni vétség és általában pénzbün­tetés vagy felfüggesztett szabadságvesztés a jutalma. A bírósági eljárást azonban ez esetben sem kerülheti el. Megtudtuk, hogy a fo­nyódi iskola környékén, saj­nos, szinte minden évben előfordul hasonló eset. Az intézmény hatalmas park mellett áll és a gyerekek egy része erdős területen ballag haza, ahol könnyen el tud bújni a sanda szándékú mu­togató. Ilyen gyors sikert azonban még egyszer sem értek el. A kislányok bíztak a pedagógusokban és a rend­őrökben. Gáldonyi Magdolna tott, jó gazdasági eredmé­nyeket produkált. Sokan vádoltak egyébként ben­nünket azzal, hogy rabló- gazdálkodást folytatunk. Ezt mindig alaptalannak éreztem, hiszen a faállo­mány nem csökkent, a tarra vágott erdők után, a facsemeték telepítéséről is gondoskodtunk. A mai vezetőket jó képességű, kitűnő szakembereknek tartom. Bár azt el kell is­merni, hogy a körülmé­nyek nem könnyítik meg a munkájukat. Az erdőgaz­dálkodás költségei emel­kednek és piacot is nehe­zebb szerezni a somogyi fának. Az erdészetnek jobban meg kell küzdenie a szinten maradásért, ke­ményebbek lettek a felté­telek. — A szakmának sikerült megőriznie a rangját? Vonzó még ez a szép hiva­tás? — A privatizáció és a tu­lajdonváltás új feltételeket teremtett. A klasszikus ér­telemben vett erdészi munka megváltozott, a Se- fag és a hasonló erdésze­tek már nem tudnak annyi szakembert foglalkoztatni mint régen. Az erdőbirto- kosságok azonban újabb munkalehetőséget jelen­tenek. Tudom, hogy eh­hez még nincs elég pénz, ám előbb-utóbb minden a helyére kerül és az erdé­szek is megtalálhatják új munkaterületüket. — Az utódok jövője tehát biztos, de ön kinek adja tovább szakmai tudását, tapasztalatát?. — A fiam 28 éves és er­dőmérnök, a nagybajomi erdészet ágazatvezetője. Ugyanakkor még én sem hagyom abba. Egy erdő- birtokosságnál erdészke- dem, a zselici vadásztár­saságban elnöknek válasz­tottak, ezen túl pedig egy fűrészipari üzemnek va­gyok a szaktanácsadója, mindenese. Úgy érzem, még jó ideig nem lesz elég erőm ahhoz, hogy elsza­kadjak a somogyi erdők­től. Barna Zsolt Operált Jemenben Jemenben operált dr. Ro­zsos István, a megyei kór­ház sebész-főorvosa. Azt mondja: csodálatos or­szág, barátságos népek­kel, ott a Vörös-tenger és az ománl öböl ölelésében, az arab félsziget déli ré­szén. - Döbbenten hallot­tam - tette hozzá -, hogy nincs idegenforgalmi kap­csolat a két ország között. Pedig ott ismernek ben­nünket.- Hogyan jutott oda?- Meghívásra. Még a 70-es években végzett Pécsen egy kolléga, s itt volt nálunk, Ka­posváron gyakorlaton. Ő a ta­nítványom hívott meg, neki most magánklinikája van Je­menben. Korábban az ország egyesítése előtt Dél-Jemenben töltött be fontos egészségügyi funkciót. A meghívás története az, hogy ez a kolléga itt járt Budapesten kardiológusként, a kardiológiai intézetben. Ott hallotta, hogy hozzánk külde­nek kardiológiai betegeket epeműtétre. Érdeklődött, hogy miért éppen ide? Azért - felel­ték -, mert a módszer, amely- lyel én operálok, kíméli a bete­geket. Eljött, érdeklődött, megnézte a műtétet, azt mondta, csodálatos dolog ez, Jemenben is meg kell valósí­tani. Meghívott bennünket, hogy operáljunk a magánkli­nikáján. Aztán híre ment, hogy ott vagyunk, s egymásnak ad­tak bennünket a különböző in­tézmények. Tartottam elő­adást egyetemeken, orvosi ta­nácskozásokon és persze, ope­ráltam is. Nagyobb kórházak­ban bemutató műtétet tartot­tam. Tapasztaltam: az ott prak­tizáló orvosok, gyógyszerészek közül nagyon sokan szereztek Magyarorszá­gon diplomát és ezért nagyon szeretik a magyarokat. Azokat a magyarokat is, akik ott dol­goznak kint. Az orvosképzés Jemenben néhány évre tekint csupán vissza, éppen ezért Eu­rópa sok országából hívtak ko­rábban gyógyító embert. A magyarok megbecsülését jelzi, hogy kétszer annyit keresnek, mint más külföldi orvosok. Ez a kétszer annyi havi 1200 dol­lár. Nekem egyébként döbbe­netes volt a tapasztalat, hogy oda mehettem, és ott operál­hattam. Igaz, nekem volt kellő referenciám, tudták, hogy se­bész vagyok, s egyetemen taní­tok. De ott ezt akárki megte­hette, minden kontroll nélkül. Most vezették be - éppen a je­lenlegi egészségügyi miniszter - ezt a kontrollt. Találkozá­sunkkor kérte is, hogy küld- jem majd el a dokumentuma­imat. Ebben semmi különös nincs. A világon mindenütt engedély kell ahhoz, hogy va­laki műtőasztalhoz álljon.- S a beteg tudja, ki ope­rálja?- Egy részük. A másik ré­szük hát... Nem tudom. A rá­dió és a tévé adta hírül, hogy jön egy magyar professzor. A hírre megjelent egy csomó be­teg, nagy részük olyan volt, aki már mindent és mindenkit ki­próbált: gyógyíthatatlan és tő­lem várta a csodát.- Tehát csodadoktorként fogadták?- ... is. A baj az, hogy van, aki ezzel visszaél, s ez nagyon szomorú. Megmondom tisz­tességgel, hogy volt kint egy francia és egy holland orvos­csoport, akik ott szélhámos- kodtak és félrevezették a bete­get. Nagyon nagy pénzekét vettek föl ezért.- Ki fizet ott a betegekért?- A beteg, illetve a hozzá­tartozója.- Az ápolási költséget is?- Vannak kórházak, ame­lyeket az állam támogat. De a gyakorlat, hogy a kórházi or­vos felírja a hozzátartozóknak a gyógyszert, s ha meg tudják venni és beviszik a kórházba, akkor megkapja a beteg, ha nem, akkor nem. Viszont ott van a beteg körül az egész csa­lád. Ők ápolják, istápolják. Nyilvánvalóan ez a betegnek előnyt is jelent, hiszen a meg­szokott környezetet veszi kö­rül. Ami érdekes volt: a sanaai és az adeni egyetem rektora felkért, vegyek részt az ottani sebészképzésben. Elvállaltam, így később is ki kell majd né­hányszor menni.- Mit tanít majd, technikát?- Részben azt, részben szemléletet, amely ott módosí­tásra szorul. Csak példaként: szerettem volna több műtétet végezni, de én úgy nem operá­lok beteget, hogy aztán ott ha­gyom. Mi történik, ha valami gond van?... Tehát néhány nap kell ahhoz, hogy biztos legyek a dolgomban.- Miért, hogyan hoznak oda beteget egy külföldi orvoshoz?- A család hozza. Megtud­ták, hol vagyok, és jöttek. A hozzátartozók fegyverrel; a férfiak övükbe tűzött görbe késsel, a zsambiával, és körül­állták. Nézték, hogy miként vizsgálok.- Végig a vizsgálatot?- Azt, bizony. Végig itt álltak mellettem. A valóságban a höl­gyekkel adódott gond. Mert hogy ők ott csadorban járnak és nem mutathatják meg ma­gukat idegennek. Az ottani or­vosok - ahogy láttam - ruhá­ban vizsgálnak. Mondtam, én így nem vagyok képes. Össze­ült a családi kupaktanács, s döntött... de a vizsgálatra ak­kor is ott maradtak. Figyelték, hol tapintom meg. Függetlenül attól, hogy harcias népnek lát­szik, olyan nagy tisztelettel vet­ték körül az embert, amely már majdnem kényelmetlen volt.- A műtétnél is jelen voltak? — Hivatásom az erdé­szet, de a hobbim, a va­dászat és a természet­hez köt. így igazán bol­dog embernek érezhe­tőm magam, hiszen azt csinálhatom, amit gyermekkoromban megálmodtam magam­nak. Dr. Göndöcz Gyula, a Se- fag Zselici Erdészetének nemrég nyugdíjba vonult igazgatója, az ország leg- köztiszteletben állóbb er­dészeinek egyike. Munká­ját elismerik országszerte. A Sefagnál szinte végig műszaki vezető volt. Ne­véhez fűződik például a csuklós traktorok hazai meghonosítása és a terep­járó rönkszállítók, kérge- zőgépek térhódítása.- Műszaki beállított­ságú emberként hogyan választotta az erdész hiva­tást? — Somogysárdon nőt­tem fel, a szüleim mező­gazdálkodtak, a családnak nem volt semmi szakmai kötődése az erdőkhöz. Én is inkább a természetet szerettem és síkvidéki gyerekként nem is tetszett igazán, amikor az isko­láim elvégzése után a zse­lici erdőkbe osztottak be dolgozni. Jó környezetbe kerültem, tisztelni tudtam a főnökeimet, munkatár­saimat. így aztán hamar megszerettem a lankás zselici dombokat. A cég összevonása után elkerül­tem erről a vidékről: a vál­lalat központjába mentem dolgozni, ám aktív pályám befejezéseként a szívem visszahúzott és ismét a zselici erdészethez kerül­tem, most már igazgató­ként.- 1988-ban szerzett doktori címet. Disszertáci­óját a somogyi erdők hasznosításáról írta. Ön szerint milyen jövő áll a somogyi erdők előtt? — A megye erdői jó adottságúak. Részben en­nek köszönhető, hogy a Sefag az erdészetek közül is mindig elitnek számí­- Ott azért nem.- Milyen volt az assziszten­cia?- Van néhány nagyon te­hetséges kolléga, ők asszisz­táltak. De innen jött velem Fereczi adjunktus, ő volt az első asszisztensem. Mégsem lehet teljesen ismeretlenekkel együtt csinálni.- S ki gondozta a műtét után a beteget?- Nincs az az utógondozás, amit mi itt elképzelünk. Ad­minisztráció sincs a műtétről. Mondták: minden Allah aka­rata szerint lesz. Na jó, felel­tem, de én azt nem engedhe­tem meg magamnak, hogy megoperálom a beteget és sorsára hagyom.- Hazavitte a família?- Nem. A magánklinikán 2- 3 napig ott maradtak mel­lette. Ott egyébként egész más az emberi szervezet re­akciója a beavatkozásokra, mint nálunk. Ott dolgozó magyar orvosok mondták el, hogy egy perforált féregnyúl- vány-gyulladás vagy egy szeptikus perforált, illetve lőtt sérülés után majdnem minden beteg meggyógyul. Az ellenállóképességük fan­tasztikus. Nálunk 30 százalé­kos a halálozás, Nyugaton még talán magasabb. Életre­való emberek élnek Jemen­ben.- De azért aggódnak a hoz­zátartozók?- Aggódnak, de nagyon tisztelik a tudományt és az orvost.- Említette, hogy előadáso­kat is tartott.- Nem eleget. Leértünk Adenbe, lementünk fürdeni a tengerben, s a parton várt az egyetem rektora. Kicsit röstell- tem is, hogy a talpig elegáns úrral egy fürdőnadrágban tár­gyalok Azt mondta: kevés az idő, másnap két szempontból is fontos kongresszust tarta­nak, s felkér egy húsz perces referátumra. Ezen a kongresz- szuson alapították meg a je­meni rákegyesületet, és tartot­ták a harmadik onkológiai szimpoziont. Bárhol tartok előadást, mindig alaposan ké­szülök. Ott meg egy éjszakám volt csupán rá, s ráadásul an­golul kellett előadni. Amíg én készültem, ők újra nyomták a teljes programot. Reggelre benne volt az én előadásom is.- Min mérhető egy ilyen sebtében összehozott előadás sikere?- A tapson, a hozzászólások számán és főleg azok minősé­gén. Dr. Rozsos Istvánnak Jemen ma emlék. A meghívásból ítélve talán még az idén ismét valóság lesz. Kercza Imre 1998. február 8., vasárnap »imumwu VASÁRNAPI muamutí SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR. KERCZAIMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató i: Dr. Rozsos István I Dr. Göndöcz Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents