Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-06 / 4. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP A MEGYE ÜNNEPE 1998. január 6., kedd Vallomások a megyéből Mit jelent önnek Somogy? - kérdeztük a megye is­mert polgárait. Pogány Judit színész-ren­dező: — Hihetetlen erős kö­tődést a szülőföldhöz. Éle­temben minden fontos do­log itt történt velem. Itt is­mertem meg a féljem, itt született a fiam. S gyermek­kori álmom is Kaposváron vált valóra: színész lettem. A pályán töltött évek 95 százaléka Somogyhoz köt, s amikor Budapestről Kapos­várra indulok, el sem tudom képzelni, mi lenne velem, ha a Szántód-Kaposvár kö­zötti útvonalon többé nem vezethetnék. Csodaszép a somogyi táj, ez az ország legszebb megyéje. Ezért is nagy fájdalmam, hogy most sík területen élek. Bálint Lehel, a megyei közgyűlés alelnöke: — So­mogy a teljességet jelenti nekem, hiszen életem isko­lán kívüli időszakát itt töl­töttem, töltöm. Katedrát és feleséget is Somogy adott nekem. A családom itt telje­sedett ki: két gyerekkel, öt unokával. Somogy nekem a Balaton is, hiszen szeretek vitorlázni. Szász Endréné Várda: — Az otthonomat, a férjemet, a dimbes-dombos vidéket je­lenti Somogy. A kapcsola­tokat, barátokat is, és a csendet, ha magunk va­gyunk. Dr. Gyurkovits Kálmán egyetemi tanár, a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház orvos igazgatója: — Ez a vidék a haza kicsiben, ahova jó visszatérni. Szép, változa­tos, békés és hagyomány- őrző. Életem egy meghatá­rozó részét az Alföldön töl­töttem; onnan néha jólesett elmenekülni, ide jó haza­jönni. Közel fél évszázad Szegeden töltött idő után itt lettem önálló. A családi életben és a munkában is itt váltam igazán felnőtté. Ki­kerülvén a védett környe­zetből, szakmai szempont­ból egyedülálló lehetősége­ket rejtett a mosdósi intézet, s az emberek is befogadtak. Dr. Draveczky Balázs, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó Múzeum igaz­gatója: — Emberré- és kuta­tóvá válásomat jelentette Somogy. Sok olyan ember­rel találkoztam itt, akitől megtanultam: hogyan visel­jem el a problémákat, ho­gyan adjak tanácsokat. Ne­velő megyém volt Somogy, amely országnyi megye, s ahol az emberek nyitottsá­gának és szeretetének kö­szönhetően még él a ven­dégbarátság. Jordán Tamás színész­rendező, a budapesti Merlin Színház igazgatója: — Lá­zár Katival 1980-1991-ig voltunk a kaposvári Csiky Gergely Színház tagjai. Az a tizenegy év életem legmeg­határozóbb időszaka volt. Akkoriban volt a legerősebb a társulat, s legjobbak a ren­dezők. Olyan társaság dol­gozott együtt, amilyen azóta sem. Somogy a második ha­zám. Valahányszor arra já­rok, megdobban a szívem. Azóta 17 évessé cseperedett Adél lányunk is ott született.. Megismételhetetlenül gyö­nyörűséges évek voltak. Dr. CsUlag Gusztáv ka­posvári ügyvéd: — A szű- kebb hazát, a Balatont, az iskoláimat, a családomat, az ügyfeleimet. Somogyország: a legtágabb otthon, a legszűkebb haza A megye változásai Dr. Kolber István: El kell jutni oda, hogy a politikai akaratképzés megfogalmazza, mi a szándéka a megyével, régióval Csak az lehet nyertes, aki szembenéz a problémákkal fotó: lang Róbert Ötszáz éves a megyecímer, ezer éves a megye, múltja tehát van. Dr. Kolber Istvántól, a megyei közgyűlés elnöké­től az évforduló kapcsán azt kérdez­tük, hogy milyennek látja a jövőjét?- Hiszem, hogy a megyék jövője ugyanolyan szép, mint amilyen gazdag a múljuk - felelte. - A magyar megyék az elmúlt évezredben változó funkciót láttak. A múlttól merőben eltérő lesz a XXI. század megyéje. Nekünk az a szép feladat jutott, hogy ezt a jövőt formáljuk. A megye egy tér-idő burok, amely magába foglalja a tájat, a gazda­ságot és a rá jellemző kultúrát. A me­gye az itt élő emberek sorsközösségé­nek keretéül szolgál. A magyar embe­rek gondolkodásába mélyen beleivó­dott. Ez a legtágabb otthonunk és a leg­szűkebb hazánk. Kapcsolataink még a mai korban is főképpen megyén belül léteznek. Gyakori, hogy a megyehatár előtt véget ér az út, vagy más minőség­ben folytatódik. Ezért fontos a regioná­lis, együttműködés, és a megyék jövőjét illetően ez az egyik legfontosabb kér­dés. Az Európai Unióhoz való csatla­kozásunk nem kívánja meg, hogy regi­onális szinten választott testületek mű­ködjenek. Igényli azonban a regionális fejlesztési együttműködést, mert a gazdaság nem ismeri a megyehatáro­kat. A fejlesztési célok eléréséhez sok­szor nem elegendő egy megye erőfor­rása, a programok megvalósításához szükséges politikai támogatás meg­szerzése is csak regionális összefogás­sal érhető el. Ezért az egyik legfonto­sabb, hogy a Dél-dunántúli régiót fon­tossá tegyük a politika a döntéshozók számára, a régión belül pedig mind nyilvánvalóbbá azt, hogy csak együtt tudunk boldogulni. Somogy megye részt vesz a Dél-dunántúli regionális együttműködésben, és a balatoniban is. Ma azonban Magyarországon hiányzik az a fórum, ahol a megyék, illetve a ré­giók az érdekeiket megfogalmazhatnák és képviseltetnék, ez az oka, hogy oly­kor olykor felüti a fejét a kijáró rend­szer.- A megye történelme folyamán erős közigazgatási egység, ha úgy tet­szik hatóság volt. Ma talán éppen azért mondják sokan, hogy Mohamed koporsója, mert ezeket a jogosítvá­nyait elvesztette. Remélhet-e ezek he­lyett újabb feladatokat?- A hatósági feladatok elvesztésével egy nehéz ballaszttól szabadult meg a megye. Az elmúlt években folyamatos vita folyt arról, hogy mi képezze a te­endőit. 1994 óta azonban lépésről-lé- pésre bővültek a feladataink. Meggyő­ződésem, hogy nem csupán azok a fel­adatok fontosak, amelyek jogszabály­ban rögzítettek, ugyanilyen lényege­sek, amelyeket magára vállal, amelye­ket az itt élők szempontjából fontosnak tart. Ezek közül kiemelkedő a megye érdekeinek a megfogalmazása, képvi­selete és érvényesítése azért is, mert a települések közötti együttműködés még kezdeti stádiumban van. A köte­lező feladataink, mint például az egészségügy, az oktatás, a szociális el­látás, a gyermekvédelem mellett a leg­fontosabb célunk a gazdasági élet szer­vezése, segítsége, a megyében élő em­berek és szervezetek helyzetbe hozása, a jó versenyfeltételek biztosítása. De ugyanilyen lényeges, hogy ápoljuk a megye múltját és hagyományait, az identitástudatot, erősítsük a megyéhez való kötődést. Ezek is fontos erőforrá­sok a mindennapi munkánkhoz. Ugyanúgy, ahogy a kultúra, amely nem csupán bokréta a kalap mellett, hanem az egyén életét, esélyeit, a megye sor­sát alapvetően befolyásoló tényező, amely irányt szab, dinamikát ad fejlő­désünknek.- Az imént szó esett az érdekről, a megye érdekéről. Ez miként fogal­mazható meg? Azonos a szervezet ér­dekeivel, vagy van sajátos megyei ér­dek, amelyet a szervezetnek képvisel­nie kell?- A megyei önkormányzat appará­tusa kis létszámú szervezet. Korántsem ennek a szervezetnek vagy a közgyű­lésnek az érdekeiről van szó, amikor megyei érdekről beszélünk, de nem is a települési érdekek összességéről, ha­nem főképpen érdekekről, amelyek a megye egészének, vagy nagyobb térsé­geinek biztosítanak kedvezőbb lehető­séget az emberek megélhetéséhez, a gazdaság fejlesztéséhez és a közszol­gáltatások teljesítéséhez. Néhány éve az egyes térségek fejlettségét az hatá­rozta meg, hogy milyenek a lakások, mennyiben tudták az emberek elérni a közszolgáltatásokat. Ma a munkanél­küliség, a szegénységi küszöb alatt élők aránya és a jövedelemkülönbsé­gek jelzik az egyes területek közötti különbségeket. Nem csupán a régiók és a megyék közötti különbségekről van szó, hiszen megyén belül is nagyon dif­ferenciálódik a kép. Egy megye ver­senypozícióját három tényező hatá­rozza meg. Az egyik a természeti erő­forrás, és bármennyire meglepően hangzik, Somogy nem szűkölködik ezekben, van termálvíz-kincse, itt a Ba­laton, a természeti környezet csodás, van kavics, homok, de megemlíthet­ném az olajat vagy a gázt is. A másik ilyen tényező az emberi erőforrás, te­hát a képzettségünk, az egészségügyi állapotunk. A harmadik pedig a föld­rajzi fekvés, a megközelíthetőség. Nos, tehát az egyik közös érdekünk a megye gazdasági helyzetének javítása.- Ezek a lehetőségek, de látni kell a veszélyeket is. Átrendeződés folyik a megyék között és ez sok lehetőséget is kínál, de benne van sok lehetőség el­mulasztása. Gondolok az ítélőtábla elhelyezésére, sokat beszélünk az S 9- es út megépítéséről és nyomvonalá­ról, a taszári repülőtér kettős haszno­sításáról. Ezek hosszú távra megha­tározzák majd a megye pozícióit.- A fejlettségbeli különbségek ma döntően nem az egyes megyék között alakultak ki, hanem Budapest és a vi­dék között is. Örökzöld a kérdés: kurtí­tani vagy fejleszteni kell a fővárost? Valamennyiünk érdeke az is, hogy Bu­dapest a Közép-Európai régió köz­pontja legyen. De az is, hogy a vidéki innovációs centrumok, erőközpontok versenyképessége javuljon. El kell ér­nünk, hogy több fejlesztési forrást kap­jon Dél-Dunántúl. A térségre jellemző a sem fejlett, sem fejletlen állapot miatt ez sürgető, másrészt kevesebb pénzből lehetne eredményeket elérni, mint más fejletlen régiók támogatásával. A dél­dunántúli régiónak, illetőleg a megyé­nek a lehető leggyorsabban ki kell ala­kítani „agytrösztjét”: maga köré gyűj­teni azokat az embereket, szervezete­ket, akik segítségünkre lesznek az in­novációban, és akik valamilyen módon kötődnek is a megyéhez, illetve a régi­óhoz. Elengedhetetlen, hogy a régió lobbiképességét növeljük. Az elmúlt években több alkalommal kezdemé­nyeztem találkozókat, hogy megegyez­zünk a régió fő stratégiai céljaiban, gyorsítsunk különböző fejlesztési programokat. Egyelőre azonban még előfordul, hogy gyanúsan méregetik azt, aki akar valami mást, akinek hatá­rozott elképzelései vannak, így azon­ban a törekvéseink csak kioltják egy­mást. Egy biztos: a régión belül nem lehet mindenütt autópályát építeni, ipari parkot létesíteni, logisztikai köz­pontot kialakítani, vállalkozói övezetet szervezni, egyetemet, főiskolát működ­tetni. Szükség van a feladatok megosz­tására. Ezt a verseny is segíti. Ha azon­ban mindenki mindenbe belekezd, ak­kor az pazarlással jár. Ezért az alapvető célokban meg kell egyeznünk, tudni kell kompromisszumot kötni, hogy egy másik területen biztosítani lehessen a nagyobb ütemű előrelépésünket. Egy biztos, hasonlóképpen a múlt század végéhez, a mai regionális átrendeződés évszázadra határozza meg egy régió, megye életesélyét. Valamikor a vasu­tak életet hoztak elzárt területekre. Most ugyanezt jelenti egy autópálya vagy autóút építése, repülőtér létesí­tése, illetve egy multinacionális cég le­telepedésének segítése.- Ezek meglehetősen egzakt módon meghatározható feladatok és funk­ciók. Mindebben dönteni egy tulaj­donképpen politikai érdekek alapján összeállt közgyűlésnek kell. Hogyan egyeztethető össze a szakmai és a poli­tikai érdek? A megye jövőjét formáló testületben mennyire ügyelnek a jö­vőre?- A megye és a régió sorsát manap­ság a közgyűlés mellett más szereplők is befolyásolják: a megyei és a regioná­lis területfejlesztési tanácsok, a telepü­lések, a gazdasági kamarák. Sokszerep­lős feladat tehát a fejlesztés, amelynek politikai centruma a választott testület, a megyei közgyűlés. A legnagyobb ér­tékek között tartom számon, hogy fél­retettük az értelmetlen politikai civa- kodást, és a megye gondjaival és jövő­jével foglalkozunk. Biztos vagyok ab­ban, hogy ha a megye vagy régió érde­keiről van szó, akkor csatasorba állít­ható minden józan politikai erő. Éppen ezért lehetünk partnerei a kormányzat­nak, más régióknak. Ezért lehetünk olyan erő, amellyel számolniuk kell. A politikai akarat képzésnek előbb-utóbb el kell jutnia oda, hogy igényesen meg­fogalmazza, mi a szándéka egy me­gyével, illetve régióval. Kívánatos lenne, hogy ezek az elképzelések ver­senyezzenek, illetőleg ütközzenek. Eh­hez viszont az kell, hogy ezek az el­képzelések szakmailag megalapozottak és megvalósíthatók legyenek.- Összefügg ezzel, hogy az ország­nak legyen megyepolitikája, de iga­zán markáns regionális politikát sem sikerült eddig kialakítania.- A regionális politika kialakítása ránk, helyi szereplőkre hárul. Való igaz azonban, hogy nagyon gyenge a regio­nális törekvések kormányzati koordi­nációja, és ahogy említettem, nincs meg az az érdekegyeztető fórum, ahol ezeket a törekvéseket megfogalmaz­hatnák, és rangsorolhatnánk. Kialaku­lóban van a regionális intézményrend­szer, hiszen ebben- az évben hoztuk létre a regionális fejlesztési tanácsokat, és éppen elkezdték működésüket. Itt Dél-Dunántúlon elfogadtuk a régió versenyképes stratégiáját, amely 13 program köré csoportosul. Ennek meg­valósításához nagy lendületet ad, hogy a Phare II. program keretében 8 millió ECU (közel kétmilliárd forint) áll ren­delkezésünkre. A Balaton térségében óriási változások következtek be a Ke­let-Európábán végigvonuló politikai változások eredményeként, és ezekhez a változásokhoz nem igazán tudtunk alkalmazkodni. Az egyik legfontosabb dolog, hogy Balaton csak egy van, és úgy érték ahogy van. Ebből követke­zik, hogy nem lehet a különböző partok mentén más törekvéseket képviselni. Az egész Balatont együtt kell a nem­zetközi piacra vinni. A Balatoni Fej­lesztési Tanács létrehozása nehezen indult, nem kapott lendületet, So­mogynak viszont elemi érdeke, hogy mielőbb az egyik legaktívabb együtt- működőssé szélesítsük, hiszen mind a kormányzatnak, mind a helyi önkor­mányzatoknak számtalan teendője van a vízminőség védelme és a turisztikai kínálat biztosításában.- A középkorban ha a megye egy polgára elment távoli településre, ak­kor végrendelkezett, mert nem volt biztos, hogy vissza is ér. Ma ettől nem kell tartani, a biztonság és hitem sze­rint a létbiztonság is sokkal nagyobb, de azért ma is nagyon sok somogyi polgár érzi egzisztenciáját veszélyez­tetni ezektől az átalakulásoktól. Fél­nie kell ettől, vagy támogatni ezt?- Csak az lehet nyertes, aki szembe­néz a problémákkal, és aki megtalálja azt a módszert, ahogy ezeket kezelni lehet. Az embereket leginkább a sze­mélyes, az egzisztenciális és a szociális biztonság problémaköre foglalkoztatja, végső soron ezekre kell választ adni nemcsak a jelene nézve, hanem a jövőt tekintve is. A régión belüli kézfogás is ennek az esélyét javítja. Ezért is kezd­jük az elemzésünket gyengeségünk és erősségeink számbavételével, az erő­források feltérképezésével. A fejlődés kanyarjai csak így vághatok le mint az egyéni életben, a településeken belül, a megyében és a régióban. Ezekkel szá­mot kell venni. Nem véletlenül fogadta el a közgyűlés, hogy az EU-hoz való csatlakozás kapcsán milyen feladatokat és funkciókat kell megvalósítani. A csatlakozás eltérő módon érinti az egyes megyéket. Tudnunk kell, hogy Somogynak milyen előnye és hátránya származik ebből. A kedvező, előnyös dolgokat erősíteni, a hátrányokat tom­pítanunk kell. Meg kell tanulnunk, ho­gyan lehet az európai pénzekhez hoz­zájutni. Egy biztos, Somogynak jó esé­lyei vannak. Jól mutatják ezt a fejlődés különböző jelei: a telefonhelyzet meg­oldása, az infrastruktúra fejlesztése, új gyárak ütembe állása, ipari parkok, vál­lalkozási övezetek kialakítása, a szoci­ális és az egészségügyi feltételek javí­tása... „Végrendelkezni” viszont ezért nem kell a somogyi polgárnak, de óv­nék mindenkit attól a személettől is, hogy Magyarország mindenképpen si­kerre van ítélve azon révén, hogy csat­lakozunk a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. Ez ugyanis azt sugallja, hogy nyugodtan hátradőlhetünk a karosszé­künkben és már semmit sem kell ten­nünk. A nagy társadalmi-gazdasági változások első szakaszán átestünk, a következő évek kihívásai azonban ugyanilyen kitartást és következetessé­get várnak el tőlünk a munkában.- Erre a beszélgetésre az adott ap­ropót, hogy a megyecímer adományo­zásának 500. évfordulóját ünnepeljük január 6-án. Mi a véleménye, lesz ünnepség a megyecímer adományo­zásának ezer éves évfordulóján is?- Jó esély van rá. Az viszont tény, hogy ezen a tájon évezredek óta élnek civilizációk, említhetném a római bi­rodalmat, az avarokat, vagy éppen az ezer esztendeje itt élő magyarságot. Ezeknek a civilizációknak a rétegei, az általuk létrehozott kultúrák és értékek garantálják a folytatást.- Köszönöm a beszélgetést. Kercza Imre 1

Next

/
Thumbnails
Contents