Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24 / 300. szám
14 1997. december 24., szerda SOMOGYI HÍRLAP KARÁCSONY--------------------------------\l|/----------------------E gyre többen költöznek ki a zártkertekbe Kaposváron Gyere-gyere ki a hegyoldalba A kertvárosiak félresöprik az akadályokat fotó: kovács tibor Becslések szerint több százan élnek már télen-nyáron Kaposvár külterületi részein, a hivatalosan mező- gazdasági rendeltetésű épületekben. A legtöbben szociális okból, néhá- nyan a zöldövezet előnyei miatt, mások azért, mert otthonukat kiadták az SFOR-t kiszolgáló amerikaiaknak. A folyamat egyelőre megállíthatatlannak tűnik. Amióta a közgyűlés Zselic kertvárossá nyilvánította a Kaposvár déli részén lévő zártkerteket, felgyorsult a kiköltözés. Más területeken lévő hétvégi házakat ugyancsak egyre többen választanak állandó lakhelyül. A napokban a szentjakabi dombok lakói kezdeményezték, hogy ők is utcaneveket és házszámokat kapjanak. A Zselic kertváros 830 telkéből 150-200-at állandóan laknak. Víz és villany mindenhol van, az utakra törmeléket és kavicsot szórtak, buszmegállót építettek. Postaládákat helyeztek ki, most a közvilágítás kiépítését tervezik. Tóthné Mert Bernadett, az intézőbizottság elnöke szerint akadnak 10- 15 éve ott élők, mostanában pedig egyre több fiatal és kisgyermekes család költözik a kertvárosba. Az okok összetettek: a kisnyugdíjasok a konyhakerti műveléssel takarékoskodnak; a szülők gyakran hagyják ott városi lakásukat a családot alapító fiataloknak; másoknak a válás után maradt pénzükből csak erre futja. Mindez mögött az olcsóbb megélhetés kényszere húzódik: tömbfűtés helyett fával tüzelnek, megspórolják a panelházak fenntartásának egyéb költségeit. A kertvárosban az építési előírások szerint 30 négyzetméternél nagyobb alapterületű gyümölcstárolót, présházat nem lehet építeni. A két-három szintes házak azonban egyre terebélyesednek. — Abban bízunk, hogy az önkormányzat hozzájárul a legnagyobb alapterület 50-60 négyzetméterre emeléséhez — mondta a 29 éves Héjjas Barna, aki családjával együtt a közelmúltban költözött ki a három éve épített hétvégi házukba. — Élnek itt kint nyugdíja- sbk, kisgyerekesek és vállalkozók egyaránt. A közlekedés sem okoz gondot, közel van a buszmegálló, de többségünknek autója is van. Az utóbbi hónapokban naponta érdeklődnek a környéken, ha könnyebbé válna az építkezés, tucatjával hagynák ott a kaposváriak a panellakásokat. Az átlagosan 800-1000 négyzetméteres telkeken álló házikók némelyikét 600-800 ezer forintért meg lehet venni, de egy többszintes épületért adtak már 3 millió forintot is. A kertvárossá nyilvánítás óta jelentősen emelkedtek az ingatlanárak. — Ezek az épületek alkalmatlanok lakóháznak, és a közműveket sem lehet kiépíteni — képviselte a hivatal álláspontját dr. Kéri Lajos aljegyző. — Állandó lakcímként továbbra sem fogadjuk el a bejelentkezéseket, bár ez egyre növekvő problémát jelent, hiszen vannak, akiknek nincs más címük. Adtunk már ki ideiglenes címet, hogy legalább az iskolába beírathassák a gyerekeket. Végső és egyetlen megoldásnak a lakásépítést támogató kormányzati lépéseket tartjuk. Ezek azonban egyelőre hiányoznak, a példa viszont ragadós. Már a szentjakabi Csutoraszárító-, Sikálós- és Várdombon lakó 10-15 család is a kertvárossá nyilvánítást kéri Monostor néven. Vélhetően csak idő kérdése, és a Róma-, az Ivánfa-, a Lonkahegy, valamint a desedai zártkertek lakói szintén kezdeményezik ezt. Hogy hányán lehetnek a város környékén, senki sem tudja. Kaposvár belterületét azonban nem lehet a kétszeresére növelni, mert a közművek kiépítésére és fenntartására nincs pénz. A kiköltözési hullám viszont folytatódik. Katona József Honvédsors Ülő sorban jobbról az első Szőke Péter honvéd Az új teleki temetőben halottak napján a község lakossága nem csak az elhunyt szeretteikre emlékezik, hanem arra a tizenöt magyar katonára is, akik közös sírban nyugszanak a település temetőjében. Közös nyughelyük jól ápolt, az is volt az évtizedek során. Hogyan kerültek oda ezek a katonák, akiknek többsége Somogyból vonult be, a háború szele vitte őket a Kiskunságba? Szép őszi nap volt 1994. október 31-e. Egy fél szakasznyi magyar katona (egy tiszt, négy tisztes, kilenc honvéd) menetelt az összeomlott frontról észak felé. Elkerülték a fő útvonalakat, alsóbbrendű utakon és dűlőkön igyekeztek ismeretlen céljuk felé. El akarták kerülni a német és nyilas tábori csendőröket, akik a frontra vissza irányították az ilyen csoportokat. Úgy tűnt, hogy a maroknyi csapat tagjai (egy részüknek fegyvere sem volt, hiszen már fogságból szöktek, mint a későbbi egyetlen túlélő Szőke Péter honvéd, illetve parancsnokuk) jól döntöttek. Békés, nyugodt volt a környék. Háborús zaj sehol. így értek kora délután a Szelidi tótól délre, mintegy 5 kilométerre lévő apró településre, az akkor Szakmár községhez tartozó Gombolyagra. Több házhoz szállásoltak be: tisztálkodtak, ettek, ittak és levetkőzve pihentek a fáradt harcosok. Estefelé hírét vették, hogy Szakmár irányából nagyobb szovjet egység közeleg. Ä parancsnok - Kiss főhadnagy - távcsővel állapította meg, hogy egy zászlóalj. Egy személykocsi volt a menet élén és néhány lovas kocsi a menetoszlopban. Úgy ítélte meg a főhadnagy, hogy harcot kezdeményezni, az előnyomulást meggátolni, lassítani értelmetlen lenne. Fegyverropogás zaja verte fel a határ csendjét: a menetelő szovjetek szétbontakoztak és tüzelőállást foglaltak el. Őket vették valakik tűz alá. A főhadnagy tudta, hogy emberei nem lehettek, hiszen neki erről tudnia kellett volna. A váratlan rajtaütésre megállt az élen haladó gépkocsi. Az éppen kiszálló parancsnokot halálos lövés érte. Rajta kívül több orosz katona megsebesült, de több halottjuk nem volt. Az újlaki temetőben közös sírban nyugszanak: Kiss János főhadnagy, ba- latonberényi 40 éves; Ambrus János honvéd, szennai 35 éves; Bors Kárlik József honvéd, ed- dei 33 éves; Balogh Lajos őrvezető, kiskunmajsai 27 éves, Damján István őrvezető, ismeretlen cím, kor; Francia Ferenc honvéd, nagyszakácsi 35 éves; Horváth Vendel honvéd, kéthelyi 36 éves; Jugisch Ádám honvéd, mikei 34 éves; Juhász Gábor szakaszvezető, mogyoródi 30 éves; Ku- rucz Lajos honvéd, so- mogysámsoni 34 éves; Pandúr Sándor honvéd, varászlói 37 éves; Pandúr István honvéd, somogy- fajszi 32 éves; Stuglimacz Miklós őrvezető, alsóve- reckei 25 éves; Fazekas József honvéd, pestszentlőrinci és egy ismeretlen honvéd. Közbe beesteledett. A házakból a pihenő katonák parancsnokuk köré csoportosultak, aki így szólt: „Mindenki rejtőzködjön el!” Szőke Péter honvéd azt javasolta: „Ne itt bújjunk el a padlásokon és ólakban, mert azokon a helyeken biztosan keresni fognak bennünket. Fussunk szét a határban, még állnak a kukoricások, ott nagyobb az esélyünk.” Az akkor 29 éves segesdi katonára senki nem hallgatott. Pedig akkor már ötödik évet húzta a hadseregben. Először 1936-39-ben volt három éven át sorkatona. Aztán 1942-ben a 2. hadsereg katonájaként került a Don kanyarba. Azon kevés szerencsés között volt, aki akkor hazakerült a háború poklából és 1943 nyarán leszerelt. Nem tartott sokáig a civil élete, mert 1994-ben ismét behívták. Október közepén fogságba is esett, de sikerült megszöknie és most itt van Gombolyagon honvéd. Közben a maroknyi csapat szétfutott, hogy a parancs szerint elrejtőzzön. Valameny- nyien a házak közé mentek, kivéve Szőke honvédet, aki befutott a legközelebbi kukoricásba, és azon túl a már levágott egyik kukorica szár kúpba fúrta be magát. Kis idő múlva hallotta a házak felöl az idegen kiabálást és a géppisztolyok ropogását. A megtámadott szovjetek házról-házra jártak. Átkutatták az épületeket a padlástól a pincéig. Istállókat, ólakat. Valamennyi bajtársát megtalálták és kegyetlenül megtorolták parancsnokuk halálát. Mindenkit agyonlőttek búvóhelyén. Aztán még a környéket is átfésülték úgy- ahogy. A szárkúphoz is odamentek és bele szurkáltak szuronnyal, de nem érték el Szőke honvédet. Az egyoldalú csata nem tartott tovább jó fél óránál. A szovjetek egy lovaskocsira tették halott parancsnokukat és elvonultak a Duna irányába, Géderlak felé. Állítólag másnap ott temették el a tisztet. Szőke honvéd - az egyetlen túlélő - volt a kis csapatból, ő marad meg „hírmondónak”. Csak másnap reggel bújt elő rejtekéből. Szomorú feladat várt rá. Azonosította az összeszedett áldozatokat, akiket azSzőke Péter honvéd tán a plébánia anyakönyvébe be is vezettek. A tetemeket átszállították a közeli Újtelekre (akkor Keserűtelek), ahol közös sírba temették őket, éppen halottak napján. Közben a helyi lakosok segítségével átfésülték a környéket és találtak még egy halott honvédet és egy sebesültet. Egyiket se ismerte Szőke. A közös sírba ismeretlen néven kerültek. A sebesültet Romsits Albert helyi lakost ökrösszekérrel a kalocsai kórházba szállította, de ott meghalt. A magyar katonák közös sírját több mint ötven éve rendben tartják a község lakosai. Bekerítették és mindig van rajta virág. Aztán az is kiderült, hogy a Gombolyaghoz közeli Hanyiki tanyán - a tragédia idején - az egyoldalú harcot követően, megjelent egy nyilas karszalagot viselő magyar százados Nemes Ferenc tanyáján és követelte: fogjon be a gazda és vigye az általa meghatározott helyre. Mivel Nemes Ferenc ezt nem teljesítette, a százados ott a tanyán agyonlőtte a gazdát, majd eltűnt a környékről és többé nem látták. Minden valószínűség szerint a nyilas tiszt és két embere nyitott tüzet a menetelő szovjet zászlóaljra, akik aztán parancsnokuk halálát így torolták meg másokon. A „hírmondó” Szőke honvédnek Csefkó János gombolyagi gazda adott menedéket, majd civil ruhát. Szőkének később sikerült átvergődni a Dunán, de haza nem mehetett, mert ott még németek voltak. Tavaszig a Tolna megyei Deesen húzta meg magát. Aztán végre hazatért Segesdre. Mező István KARÁCSONYFA-KRÓNIKA A freiburgi pékinasok állították az elsőt A karácsonyfa régebbi, mint maga a karácsony, Jézus Krisztus születésének az ünnepe. A germánok például nyírfarőzsével díszítették hajlékaikat a sötét téli hónapokban, hogy elűzzék portájukról a rontást, a démonokat, a rossz szellemeket. Az örökzöld növényeknek különösen nagy életerőt tulajdonítottak. Az első, maira hasonlító karácsonyfát 1419-ben a freiburgi pékinasok állították fel a város kórházában. Almával, körtével, ostyával, színezett dióval, mézeskaláccsal, aranyfüsttel díszítették. Az egyház sokáig tiltakozott ellene, fölösleges hív- ságnak tartotta, aminek látványa elvonja a lélek figyelmét az igazi ünnepről. Csak a múlt század közepén jelentek meg a karácsonyfák a templomokban is. Nemesi otthonokban, tehetős polgárcsaládoknál fenyő helyett szívesebben állítottak puszpángot (buxust), és azt ékesítették mindenféle gyümölccsel, aranyozott dióval, papírból hajtogatott- ragasztott, színezett virágokkal. Az első gyertyákat - növelvén az ünnep fényét - a 17. század közepén gyújtották meg a szent estén. Nyugatról kelet felé terjedt a karácsonyfa-állítás hagyománya. Nálunk a politikus-író Podmaniczky Frigyes (1824-1907) családja révén honosodott meg ez a szokás. Egy osztrák nőrokonuk állított náluk díszes fenyőfát. Annak idején a bécsi udvarban az a szokás járta, hogy mindenkinek - a császárnak, feleségének, Sisi- nek és gyerekeiknek - külön- külön volt karácsonyfája. Ferenczy Europress Télapó fénysebességgel Hogyan tudja a Télapó idejében eljuttatni az ajándékokat a világ minden tájára? Egy brit matematikus kiszámolta: úgy, hogy a Mikulás rénszarvasok röpítette szánja másodpercenként 297 600 kilométert tesz meg! Chris Budd, a Bath Egyetem matematika tanárának számításai szerint a télapó csak akkor képes eleget tenni minden évben visszatérő kötelezettségének, ha a fény sebességével közlekedik. Ez a sebesség légüres térben 299 792,458 km/másodperc. Ha piszkos a levegő - telente pedig gyakoriak a füstködös napok-hetek- akkor persze valamivel lassabban terjed a fény. Budd professzor azt is kiderítette, hogy a télapó korántsem sportos alkat, inkább pocakos férfiú, és testsúlya is befolyásolja "terjedési sebességét". A télapó szánját röpítő rénszarvasok között a legelsőnek az orra mindig piros. Az angol matematikus magyarázata: "Amikor egy űrhajó visszatér a földre, a hatalmas sebesség következtében fölizzik az orra. Ugyanez történik a mesékben emlegetett, vezér-rénnel is. Ő van a fogat élén, őt éri a legnagyobb súrlódás. Ezért világít orra úgy, mint egy izzó hullócsillag." Ferenczy Europress Kaposvári Vízmüvek t r )
