Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24 / 300. szám
1997. december 24., szerda 15 Véletlenül kapott mikrofont, és kedvenc lett Horvát döntései Horvát Jánost egycsapásra ismerte meg az egész ország. A televíziózás hőskorában, amikor a riporter, a műsorvezető, aki estéről estére „beköszönt” a televízió képernyőjéről, szinte családtagnak számított. Hirtelen jött a siker, a népszerűség. Azt senki sem gondolta, hogy a véletlen és a kényszer sodorta őt erre a pályára. Kaposvárra most a Közéleti kávéház hozta és egy műsor, az Ön dönt... — Ma sem szívesen emlékszem vissza a gyerekkoromra. Nagyon szegények voltunk. Apám textil-technikus volt, édesanyám röntgen-asszisztensnő. Korán el kellett kezdenem pénzt keresni, szükség volt minden fillérre. 1957-ben, 13 évesen már gyerekszínész voltam, szinkronizáltam. Onnantól kezdve gyakorlatilag magam tartom el magam. Gimnáziumban még orvosnak készültem, végül mégis spanyol-történelem szakra jelentkeztem az egyetemre. Aztán jött 1968, a Riporter kerestetik és a televízió. Véletlenül lettem riporter, ha a hagyományos úton kellett volna, soha nem választom ezt a pályát. Pedig 1968-tól 1994-ig ez volt az életem. — Került-e már olyan helyzetbe életében, amikor nagyon nehéz volt dönteni? — Egyfolytában olyan helyzetekben vagyok. A TV2 fő- szerkesztői székéből felállni is nehéz döntés volt. Aztán a legutóbbi időkben: engem is csábítottak az új élvonalak, és nagyon nehéz döntés, hogy elvállaljon-e az ember egy ilyen kihívást vagy ne. Nehéz volt nemet mondani. Csábító volt, de féltem a kötelező bukástól. — Az utóbbi évek nagyon viharosak voltak a televíziózásban... — Igazság szerint az én életemben ez már nem hozott nagy változást. Miután a TV2-től kiléptem, alapítottam egy magáncéget, a Centrofilmet. Filmek eladásával foglalkozunk, az egyik produkciónk az Ön dönt. Tehát most is képernyő-közeiben maradtam. — De egyik percről a másikra üzletember lett. — Ezt nehéz volt megszokni, mert egy külön világ, amit addig nem ismertem. De a függet: lenséget már nem adnám fel. Ez volt a másik ok, amiért nem akartam ismét egy intézmény kötelékébe tartozni vezetőként. Nem is azért, hogy akkor én függök bárkitől, hanem mert akkor tőlem függenek, és ez legalább olyan rossz. Egyébként sok mással is foglalkozom. Tanítok az egyetemen, helyi televíziósokat oktatok szerte az országban. S közben igyekszem kialakítani egy „udvart” magam körül, tanítványokból, tehetséges fiatalokból, átadni a tapasztalatokat a következő televíziós generációnak. — Mint ahogyan annak idején önnek is átadta valaki... — Van egy történet, amit azóta mindig elmesélek a tanítványaimnak. Kezdő televíziós koromban egy kétnapos nemzetközi konferenciára küldtek. Készültem, gyűjtöttem az anyagot, és eldöntöttem, hogy amint odaérek, azonnal elkezdek riportokat készíteni, kihasználom az időt. Egy idősebb kollégám odaintett, és elmagyarázta, hogy mi ilyen esetben a teendő. A következőképpen: „Első nap délelőtt összebarátkozol azzal a hölggyel, aki az akkreditálást SOMOGYI HÍRLAP KARÁCSONY--------------Nk---------A kit a véletlen sodort a pályára FOTÓ: TÖRÖK ANETT végzi, és megkéred: mutassa meg ki kicsoda. Délután fel-alá sétálsz, hogy megszokjanak, de még mindig nem csinálsz semmit. Másnap úgy 11 óra tájban aztán felállítod a kamerát, pontosan a vécével szemben. Akkor már mindenki unja az egész konferenciát, és ha egyszer már kijönnek, nem sietnek vissza az előadásra. Szóval, kimennek a mosdóba. Nem mész oda, csak flegmán álldogálsz. S aztán amikor kijönnek, akkor kapod el őket, váratlanul. Akkor bármit kérdezhetsz. Örülnek, hogy kijöhettek az előadásról, megkönnyebbültek, úgyhogy szívesen válaszolnak. Csak arra vigyázz, hogy véletlenül se mutatkozz be, ne nyújts kezet, mert kezet mostak, vizes a kezük.” így csináltam, és egy két napos munkával fél óra alatt elkészültünk. — Gondolom, nem sok szabadideje van... — Tényleg nagyon keveset vagyok otthon, neheztel is ezért a családom. Van két lányom, 19 és 18 évesek, az egyik még gimnazista, a másik szaktanfolyamra jár. A feleségem tanár, most a Soros Alapítványnál dolgozik. Talán a hétvégi 'ebédeken „futunk össze”, a közös kirándulásokhoz már túl nagyok a lányaim. Hobbim nincs, csak a számítógép és újabban az internet. Ezzel telik otthon az idő. Meg dühöngéssel, mert a lakásunkban nincs sem kábeltévé, sem AM-Mikro, alig tudok televíziót nézni. Pedig semmiből nem szeretnék kimaradni... (Jakab) Finn fenyő Betlehembe - 1997 karácsonyán Jókora késéssel, de megérkezett Betlehembe egy igazi karácsonyfa. Az ezüstfenyőt, lévén az nem honos ezen az égövön, sokáig a Születés Temploma előtt álló, nevét különös alakjáról elnyerő, Meghajtó Fa pótolta, de semmi sem örökéletű. Az idén ezért Finnországból küldtek egy sudártörzs karácsonyfát. Csakhogy a küldemény sokáig hányódott az izraeli vámon, míg végre helyére kerülhetett. Betlehem idei karácsonya külön válsággal terhes. A 38 ezres városban nemrég még a lakosság csaknem háromnegyede a katolikusok, ortodoxok, örmény keresztények közül került ki. A palesztin vezetés, személy szerint Arafat mindig különösen fontosnak tartotta, hogy a keresztények megfelelő helyet kapjanak a palesztin mozgalomban. Suha, Arafat felesége sem volt mohamedán, a házasságkötés előtt tért át az iszlám hitre. Különös ellentmondás, hogy az Észak-Galileából Libanonba menekültek között olyan keresztény családból származó politikusok találhatók, mint Georges Habbas, Na- jef Havatmeh vagy a missziós iskolát végző Abu Nidal. Ferenczy Europress Munka karácsonykor őrök között jó ideje él a kedHorváth Antal tűzoltó főhadnagy, megyei ügyeletes karácsonykor kettős jubileumot ül. Ez a huszadik karácsonyom, amit munkával töltök. Igaz, „csak” a szentestén dolgozom. A család egyébként már tudomásul vette, hogy gyakran távol vagyok. Már tűzoltó voltam, amikor megnősültem, s időközben a gyermekem is megszokta ezt a sajátos életformát. A huszonnégy órás szolgálat alatt persze telefonon tartjuk a kapcsolatot: ők felhívnak, s váltunk majd pár szót. A karácsonyi felkészülés is másként zajlik nálunk, mint a legtöbb családban. Egy nappal korábban, december 23- án díszítjük a fát, s az ajándékot csak 25-én adjuk át egymásnak. Fiúnknak már megvettük a meglepetést, s feleségemmel is megajándékozzuk egymást. Bevallom, nagyon szeretek örömet okozni. December 25-én ünnepelem a születésnapomat. A kettős alkalomra összegyűlik a család apraja- nagyja. Végre lesz egy kis időnk beszélgetésre. Az ünnepre természetesen ünnepi menü készül, a feleségem remekül süt-főz. Még titok, hogy mi kerül az asztalra. Az biztos: a huszonnégy órás szolgálat lejárta után alig várom, hogy az enyéimmel töltsem a karácsonyt. Tarisznyáznak a határőrök Hudák Tibor határőr őrnagy, a bolhói határőrizeti kirendeltség vezetője a szentestét feleségével és két gyermekével tölti, de 25-én és 26-án viszont már dolgozik. Az ünnepi ügyeletben huszonöt éve évente váltják egymást. Még az a szerencse, hogy ez idő tájt kevesebb határrend- sértővel akad dolguk. Karácsonykor csendesen peregnek a napok az államhatár közelében is. A kirendeltségen azért megemlékeznek az ünnepről, mindig felállítanak egy karácsonyfát. A határves szokás, az úgynevezett tarisznyázás. Mindenki hoz az otthoni ebédből, s egymást megkínálják. Az ünnepi szolgálat így oldottabb. A határőr őrnagy a szilvesztert egyébként már otthon tölti. Előreláthatóan egy baráti társasággal búcsúztatja az óesztendőt. Karácsonykor is a volánnál Csitári Csaba kaposvári taxis: — Szenteste nem, de karácsonykor már dolgozom. Tudomásul veszem: a szolgáltatás egyetlen napra sem szünetelhet. Tizenegy éve taxizom karácsonykor, s tapasztalatból tudom: az utasok ilyenkor kedvesebbek, közvetlenek. Értékelik, hogy dolgozunk. Munka közben azért időt szakítok arra, hogy ha csak néhány órára is, de találkozzam a családdal. Az ünnepi ebédet közösen fogyasztjuk el, s utána kicsit elbeszélgetünk. Ebédre siet az állomásfőnök — Már nem osztanak ügyeletbe, ám karácsonykor is felkeresem munkatársaimat — mondta Schiszler László kaposvári csomóponti főnök. Ezzel régi hagyományt folytat. A fordulószolgálatban dolgozókat köszönti, s végig jár több váltóállító központot. Időt szakít arra, hogy ilyenkor is szót váltson munkatársaival. Ugyan nem kötelessége, de évről-évre szinte az összes ünnep idején megkeresi a szolgálatban levő vasutasokat. Azt állítja: szívesen teszi. Az év 365 napján együtt dolgoznak, s összekovácsolódott a csapat. A néhány órás elfoglaltság után haza siet az ünnepi ebédre. Az állomásfőnök kedvence a rántott hal és a sült pulyka. Egyelőre nem tudja, hogy mi lesz a menü. Ám már most biztos, hogy az idén is finomsággal lepik meg. Harsányi Miklós Az ünnepet • melyre egy egész éven át készültünk tép még ízletesebbé kivié minőségű baranyatej l ?AU AKn-Ál : v A férj a vásárban sem eladó A főorvosnő nem híve az erotikának FOTÓ: TÖRÖK ANETT „Két ember kapcsolata addig tart, amíg mindketten örömmel várják a találkozást. Ha bármelyikük feladatnak érzi már a soron következő találkozót, a kapcsolat megszűnt létezni”. — A gondolat egy részlet a Tisztességre ítélve című regényből. A szerző dr. Horváth Mária főorvosasszony. — Romantikus vagyok; évente kétszer elolvasom Gárdonyi Ida regényét. Szép nagy szerelmek és szép nagy csalódások története a könyv. Lassú, vergődésekkel teli út — s nem két nap — után talál benne egymásra két ember. Rengeteget veszít, aki nem álmodozó, nem romantikus. Azt mondja, hogy a munkában nem ábrándozhat: a kaposvári észak-nyugati városrész házi orvosaként 2100 beteg vár tőle segítséget, gyógyulást. Az életben amúgy is sok a racionalitás. Az emberek mosoly nélkül rohannak el egymás mellett, jó szó helyett piszkáló- dásra pazarolják erejüket. — Harmonikus családban élek — folytatja. — A vásárban sokan megvennék a férjemet, s két nagy lányom is ritkán kívánkozik el hazulról, szeretik az otthon melegét. Mégis jólAz életben sok a racionalitás esik az ábrándozás. Amikor szerelmes regényeket írok, más világba csöppenek. A történetek a mai korban játszódnak, mai problémákkal küszködő emberekkel, de a szereplők nem esnek ágyba az első találkozás után. Dr. Horváth Mária regényeiben egy ponton befejeződik az intimitás. Első szerelmes regénye, a Nelly — amelyből az idézet is származik — hat éve jelent meg. — Álnéven írok, mert nem akarom elárulni, hogy néha elgyengülök a talpraesett orvos köpenye alatt. Pedig időnként vágyom arra, hogy szelíd, törékeny nő lehessek. Jólesnek a bókok, akkor is, ha tudom, hogy a fele sem igaz. A Nellyből tízezer példány fogyott el. Elkészült a folytatása is, de közben profilt váltott a kiadó. Kevésnek találták a könyveiben az erotikát, a főorvosnő pedig nem volt hajlandó feladni elveit. Bár tudja, hogy a szexkönyveket jobban el lehet adni, de hiszi, hogy van igény a romantikára is. Mostanában képes újságokba ír romantikus novellákat. A Nelly folytatása is elkészült: tíz kötetnyi kézirat lapul a szekrényben. Ha keserűség vagy öröm éri, fogja öreg írógépét, s keres egy csendes sarkot a lakásban. Dr. Horváth Máriát nem szerelmes regényeiről, hanem sikeres életmód klubjáról és szakkönyveiről ismerik. Hét éve jelent meg a Duci voltam című könyve, melyben saját fogyókúrája történetét írta meg. Reklám nélkül ért meg két kiadást. Azt mondja: utált már tükörbe nézni, elhatározta, hogy lefogy. A maga által összeállított diétával 30 kilót fogyott kilenc hónap alatt. Egy éve hasonló sikert aratott a Tini fogyi is. Szakcikkei alapján fedezte fel a Szív Tv, s lett a Duci magazin állandó tanácsadója. Legbüszkébb a tavasszal átvett Kibédi Mátyus István emlékéremre, mellyel a szakma tüntette ki gyógyító és kutató munkájáért. Elsőként a vidéki orvosok között. S. Pap Gitta L
