Somogyi Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-26 / 276. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1997. november 26., szerda Bizalomra épít a gazdajegyző — Munkánk a bizalomra épül. Az együttműködés­nek ez az alapja, a terme­lők bármikor megkeres­hetnek — mondta Lázár Katalin nagyberki gazda­jegyző. Korábban a nagyberki szö­vetkezetben dolgozott nö- vényvédősként, majd falu­gazdász volt, két éve gazda­jegyző. Döntését azóta sem bánta meg Lázár Katalin. Csorna, Kercseliget, Nagy­berki, Mosdós és Szabadi tartozik hozzá. Csaknem öt­ven gazda ügyes-bajos dol­gát intézi, most egy rendkí­vüli támogatással kapcsola­tos feladat ad neki munkát. A szántóföldön gazdálko­dók rövid időn belül több tízezer forinthoz juthatnak, csakhogy a szükséges do­kumentumokat napokon be­lül kell összeállítani. — A feladatot a lehető legrövidebb időn belül el kell végezni, hiszen a gaz­dáknak nagy szüksége van a támogatásra. Gyakran elő­fordult, hogy az amúgy rendkívül olcsó terményre heteken át alig akadt jelent­kező. Ha mégis sikerült túl­adni az árun, a pénzt a szo­kásosnál később kapták meg. Az őszi munkát vi­szont időben el kellett kez­deni, amihez jelentős ösz- szegre volt szükségük. A tárca mostani rendkívüli támogatása jókor jött a ter­melőknek. A nagyberki gazdajegyző minden nap autóba ül, és felkeresi a környékbeli ter­melőket. Gyakran 30-40 ki­lométert autózik, máskor vi­szont ennek a dupláját is. Ősszel még csak elgurul az autó, de télen, a havas, jeges úton is közlekedni kell. Csa­ládja egyébként már meg­szokta, hogy sokat dolgozik. Gyermekei felnőttek, tanul­nak, így valamivel köny- nyebben látja el a háztartási teendőket. (Harsányi) Figyelmesen közlekedő SFOR — Kényszerszülte választások Taszári hétköznapok A postás érkezése is esemény fotó: török anett Vonulnak az SFOR-autók végig a falun, de ki sem száll­nak az amerikaiak. Csak vé­gigfutnak reggelente. Semmi hasznunk abból, hogy itt vannak. Ha csak az nem, hogy megcsináltatták a köves utat, amit tönkre tettek, meg kifizették az épületeken esett kárt. A 32 évi munka után, kényszerűségből rokkant- nyugdíjassá lett Nagy László mondta ezt a csöndes taszári utcán. Nyugdíjastársával szemlélték a forgalmat. Tavaly eladtuk a kukoricát két­ezerért, most meg még 1300-ért sem kell, mert van aki csak 1100-at ígér érte. Nincs tároló­hely. A gazda annyiért kényte­len adni termékét, amennyiért megveszik — dohog Patcai László. Hetvenöt évesen, gépek nélkül, közel 10 hektáron gaz­dálkodik, de nem képes kiter­melni a költségeket. Azt mondja: jövőre földjének jó ré­sze parlagon marad. — Az egyszerű népnek itt minden változatlan marad. Ugyanakkor — mint mindenütt — haszonélvezők is vannak — véli Nagy László. -— Harminc­két évet dolgoztam a semmiért. Az emberek kínlódnak, küsz­ködnek, de nincs sok értelme. A fiatalok is bizonytalanságban élnek. Ördögi kör ez! Fatomácos parasztház udva­rán, hatalmas batyuval a hátán int búcsút a lakóknak két asz- szony. Kipirosodott, elégedett­séget sugárzó arcuk jelzi: jó üz­letet kötöttek. — Abroszokat, melegítőket, ruhaneműt hoztunk Romániá­ból, a kovásznai Szepsiszent- györgyről — mondja az idő­sebb, s Gáspár Ilonaként mu­tatkozik be. Erzsiké lányával immár öt éve, havonta látogat a kis pénzű taszári porták lakói­hoz, akiknek jól jön az olcsó, házhoz szállított portéka. Megélnek-e ebből? — Hát egy kicsi jő — válaszol a terebé- lyesebb enyhe akcentussal. — Azon veszünk kevéske cukrot, étolajat, lisztet, mert az drága ná­lunk. Otthon nincs munka. A té- esz fölbomlott, nyáron némi napszám van csak a gazdáknál. Úgy élünk, ahogy tudunk. — Juliska néni, a ház gazdája — mint mondja, még mindig sütne rétest az SFOR-nak. Meg­érkezésükkor ugyanis azzal fo­gadta őket. — 24 éves voltam amikor be­jöttek az oroszok. Azok se bán­tottak bennünket, meg ezek sem. Pedig köztük voltunk. Alig lát­juk az SFOR-osokat. Ha mégis erre téved egy autó és meglátnak a Bobi kutyámmal, lelassítanak és integetnek. 78 évesen tíz kilót fogyott be­teg félje ápolásában. Nem igen gondolkodik azon, hogy csak 30 ezer forinttal váltották meg a há­zán esett kárt. Azt mondja, an­nak már mindegy, mert így is úgy is süllyed. A Somogyi Hírlapot mindig olvasom. Még a Palika is vitt be­lőle a múltkor Pestre — élénkül föl a szeme búcsúzóul. Lehangoló a lakótelep néma csöndje, szürkesége. — Nekem itt csak múltam van, nem jövőm. Tisztként dol­gozom a magyar hadsereg állo­mányában, de nem mondok semmit. Talán ők — bök a lak­tanyaformájú sivár épület kapu­jában álló két huszonéves fiatal­ember felé. Ám ők is tovább passzolják a „labdát” az éppen arra járó Mészáros Sándornak, a taszári honvédszakszervezet vezetőjének. — Vannak elképzeléseink a jövőről, de hogy ebben mennyi a realitás, azt a gazdaság, meg a politika dönti el. Bíztunk a ve­zetőink szavahihetőségében. Semmi nem úgy történt, ahogy ígérték. A családok küzdenek, keresik a megoldásokat. Külö­nösen azoknál van gond, ahol a két kereső családtag egyike már korábban kiesett a munkából és most a másik is hasonló sorsra jutott, ők szinte minden meg­oldást elfogadnak, mert rá van­nak kényszerülve. A szakszer­vezet egyelőre a legitimitásáért küzd. Amíg meg nem erősö­dünk, nem sokat tehetünk az érdekükben. Várnai Ágnes A polgármester és az iskolaigazgató-népművelő álmai közösek Baté ébred Csipkerózsika-álmából Három intézmény vezetésére vállalkozott Völgyi Attila, a batéi iskola igazgatója. Abban bízik: eddigi tapasztalatai képessé te­szik majd arra, hogy az iskolán kívül az óvodát és a művelődési házat is igazgassa. — Korábban Mosdóson dol­goztam, s a tanítás mellett a népművelés is az én feladatom volt hosszú éveken át. Baténak rosszak a kulturális körülmé­nyei, ami magában is igen nagy kihívást jelentett szá­momra. A Mosdóson végzett munka különbözött az itteni­től, ott főképp az értelmiséget kellett megmozgatni a rendez­vényekre. A sok bevált ötlet — diavetítés, fotókiállítás — itt nem működne. A polgár- mester és az én álmaim sokban közösek. Mindketten szeret­nénk a fiatalokat összefogni. Az első alkalommal meg­mondtuk nekik: legjobb az, ha maguktól kezdenek közös programokat szervezni. Kü­lönben nem lesz hosszú életű a szervezetük. Ugyan ez a hely­zet a nyugdíjasokkal is. A falu ma már felébredt Csipkeró­zsika-álmából. Ez látszik a fa­lunap sikerén is. Ezzel a ren­dezvénnyel mutatkoztam be. Tetszett az ittenieknek a kü­lönleges vásár, ahol a portéká­ikat árulók mindegyike kéz­műves mester volt. Ők hely­ben ízelítőt adtak szakmájuk fogásaiból. Azt tervezem: az év minden hónapjában lesz egy nagyrendezvény, ami so­kakat megmozgat majd. (Virághalmy) Százmillió forintért épül új út a két település között Kercseligetről Jágónakra Csaknem 100 millió fo­rintba kerül az a 2,3 kilomé­ternyi út, ami Kercseligetet a tolnai Jágónakkal köti össze. A kapcsolat új távla­tot nyithat a település életé­ben, ezért az ott íakók az út mihamarabbi megépítését szorgalmazzák. Mecseki János kercseligeti polgármester elmondta: az út révén jelentősen lecsökken a távolság, a közeli települé­sekhez rövidebb idő alatt el­juthatnak. Ez fontos szempont, hiszen számos ott élő szinte minden nap átjár Dombóvárra, vagy a többi közeli tolnai településre. A szakaszt tervezik, s várha­tóan a következő év elején pá­lyáznak támogatásra. Ked­vező esetben a,teljes költség akár 80 százalékához is hoz­zájuthatnak. — Azt akarjuk, hogy Ker­cseliget folyamatosan fejlőd­jön. A beruházás óriási ösz- szegbe kerül, de ez hosszú tá­von megtérül. Minden pályá­zaton részt veszünk, hogy a lehető leggyorsabb idő alatt elkészíthessük az utat — tette hozzá. Kercseliget az idén mint­egy 20 millió forintból gaz­dálkodott. Ebből fedezték az intézményhálózat működteté­sét, és 1,8 millió forintért nyolcszáz méter járdát felújí­tottak. Az erősen behatárolt anyagi lehetőség ellenére igyekeznek megtartani az ott élőket. A fiatalokra is gon­dolnak, hiszen ha helyben maradnak, akkor nem népte- lenedik el a falu. Helybeli kezdeményezésre a fiatalok klubot alakítottak, s most egy önálló helyiségre vágynak. Ami úgy tűnik hamarosan el­készül, mégpedig az egykori felvásárló épület helyén. A helyiséget olcsón megvették, most a legfontosabb átalakí­tási munkálatokat végzik. A hetven négyzetméteres ifjú­sági klubban két szoba kap helyet, ahol a tervek szerint rendszeresen találkozhat­nak. (Harsányi) Dánielnek nem jut szemüvegre Tartozások béklyójában Kaiserné Fehér Mária sű­rűn törölgeti legkisebb gyermeke orrát. A sarkában topogó két nagyobbik is kö­hög, szüppög. A taszári ön- kormányzat szociális elő­adójának irodájában vár­nak ügyük elintézésére. Azért jöttem, mert van némi elmaradásom az illetékhiva­talnál — mondta Kaiserné Fehér Mária. — Úgy volt, hogy elengedik a gyerekek után, de nem így történt. Most küldték meg a százhatezer fo­rintra a 80 ezer forintos ka­matszámlát. Miből fizetem ki? Azzal biztatnak, hogy ta­lán kapok részletfizetési ked­vezményt. Kaiserné kilenc éve él csa­ládjával Taszáron. Főállású anyaként öt fiúgyermeket ne­vel. A legkisebb Dániel 4 éves, a rangidős Tamás 15. A férje a Húskombinátban cson­tozó. — Vettünk egy családi há­zat az Inköztől. Havi 2800 fo­rintot kell utána törleszteni. A fűtés is elvisz 15 ezret. Mind­ezt a havi 60 ezer forintból kellene kigazdálkodni. Az egyik fiam epilepsziás, ezért speciális iskolába jár. A leg­idősebb Kadarkúton szakács­nak tanul. Harmincezer forin­Műtét nélkül is gyógyulna tot kértünk kölcsön a tandí­jára. Szerencse, hogy ismerő­sök adták, türelmesek a visz- szafizetésnél. Az Ukrajnából származó asszonyka arca elgyötört. Szeméből kövér könnycsep­pek gördülnek, amikor a leg­kisebb szemhibájáról esik szó. • — Azt mondta az orvos: nem kell megoperálni. Elég, ha szemüveget hord. Sajnos nincs rá ötezer forintom... (Várnai) Nyugdíjasklub Cserénfán % Az önkormányzat támogatásával, huszonkét fővel megalakult Cserénfán a nyugdíjasklub. A klubvezető Bálizs Pétemé lett. Az idős cserén- faiak a kultúrház klubtermében találkoznak rendszeresen, és hetente egy alkalommal műso­ros programot is szerveznek. Az alakuló ülés amolyan ötletbörze volt, és az Őszi napfény tá­borról is szó esett. Tizenöt éves a vegyeskar Tizenöt éve alakult meg a nagybajomi vegyes­kar, amelynek vezetője Pap Jenő. A jubileumi műsorukra, amelyet pénteken este fél 7-kor mu­tatnak be a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában, régóta készül a kórus. Az ünnepi hangversenyen repertoárjuk legkedvesebb számait szólaltatják meg. Bál a vagyonvédelemért A vagyonvédelmi munka támogatása érdeké­ben jótékonysági bált szervezett az osztopáni önkéntes vagyonvédelmi egyesület. A Gadányi Sándor vezette, három éve harminc taggal mű­ködő csoport rendezvényén száztíz meghívott vendég vett részt a helybeli kultúrházban. A szervezők vacsorával kedveskedtek a jóté- konykodóknak, akik több tízezer forintot adtak a kasszába. Az önkormányzat évente támogatja az egyesület munkáját és a tűzoltó szertárat is rendelkezésükre bocsátotta. Az URH rádióval fölszerelt önkéntesek éjszakánként járőröznek az osztopáni utcán. A pénzre, a külterületek el­lenőrzésekor használatos benzinköltség fede­zése miatt van szükségük. Velencében a Panorámáról Háromnapos eszmecserét rendezett Velencében a Falusi Turizmus Országos Szövetsége. A ta­lálkozón huszonnyolc, falusi vendégfogadással, helyi gazdaságfejlesztéssel foglalkozó szerve­zet képviseltette magát. Köztük volt a Bányai Panoráma Egyesület is. Nagyné Czanka Valé­ria, az egyesület elnöke a térségi együttműkö­dés lehetőségeiről beszélt a 20 bemutatkozó szervezet képviselői előtt, akik egymás tevé­kenységét pontozták a Phare program kereté­ben szervezett diskurzuson. Alkotmányossági felülvizsgálatot kér a kamara Több az orvosi műhiba-per Ugrásszerűen emelkedik az orvosi műhibaperek száma és ez a folyamat tovább erősödik. Ezt jósolják egyebek mellett a meg­élhetési gondok, az egyre csökkenő életszínvonal, a gazdasági kényszerűség, a létminimum alatt élőknél gyakoribb orvosi ke­zelés utáni szövődmény, s az egészségügy szociális ellátó sze­repe iránt kialakult, de nem teljesíthető igény. Többek között ez is elhangzott az egészségügyi jogászok má­sodik mosdósi munkaértekezle­tén. Dr. Farkas Judittól, a ven­déglátó kórház jogtanácsosától kérdeztük: Miért ültek ismét egy asztalhoz? — Az egészségügyi tör­vénykezés napjainkban soha nem tapasztalt kihívás elé ál­lítja a jogászokat, s az ágazat valamennyi szakmájának kép­viselőjét éppúgy, mint a bete­geket. Átalakulóban van az or­vos-beteg viszony, új szempon­tokat jelent az adatvédelem szi­gorodása, és a betegjogok érvé­nyesítésével kapcsolatos köve­telmény. Egyre fontosabbá vál­nak a beteg jognyilatkozatai. — Melyek a megoldásra váró feladatok? — Június elsején lép ha­tályba a egészségügyi és a hozzá kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelmé­ről szóló törvény. A betegellá­tásban dolgozóknak meg kell tanulniuk, hogy a betegre vo­natkozó összes adattal alapve­tően maga a beteg rendelkezik, azokat joga van bármikor meg­ismerni. Saját költségén máso­latot kérhet róluk. Arra is ügyelni kell továbbá, hogy a be­teg adatait illetéktelen szemé­lyek ne ismerhessék meg. — Az ügyeleti díjakkal kap­csolatos joggyakorlat vissza­térő' témája a konzultációnak. — Az ügyeleti díjak kérdését még nem sikerült megnyugta­tóan megoldani. Ezt jelzi töb­bek között a Magyar Orvosi Kamarának az Alkotmánybíró­sághoz benyújtott kérelme is, amelyben a kormányrendelet rendelkezéseinek alkotmányos- sági felülvizsgálatát kérte.V. Á. 1

Next

/
Thumbnails
Contents