Somogyi Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-26 / 276. szám
1997. november 26., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1 Az aktív korúak fele állástalan Kaposkeresztúron Meglovasított tyúkok Csima József, Kaposkeresz- túr polgármestere évekkel ezelőtt is azt mondta: nem éri meg az alsó tagozat működtetése. Korábban is megszüntették volna már a kisiskolát, de a szülők sem hagyták. Az idei tanévtől már Taszáron tanulnak az alsós diákok. Nem kapunk pénzt, de nem is fizetünk rá. Szerintem jól döntöttünk — mondta a polgármester. — Emellett Taszáron sokkal színvonalasabb körülmények között tanulhatnak a gyerekek. Talán nekik majd nem kell attól tartaniuk, hogy nem lesz munkájuk. Kaposkeresztúron a munkaképes korúak fele állástalan. Munkahelyre pedig még csak remény sincs. A polgármester nem sok értelmét látja, hogy a falubeliek közül is sokan elvégezték a kosárfonó tanfolyamot. Mint mondta: nem tudnak keresni vele, hiszen nincsenek annyian, hogy egy cégnek megérné ideszállítani az alapanyagot. Meg aztán: csak néhá- nyuk keze közül kerül ki piacképes termék. A 410 lelkes település harminc százaléka cigány, s egyre nagyobb a nyomor. A falu első embere képviselőtársaival együtt tehetetlen. Abban bíznak: az erdészetnél majd csak adódik valamilyen munkalehetőség. A faluban egyébként gyakoriak a pincefeltörések, falopások és a minap is érkezett hozzá a hír: meglovasították a tyúkokat. A polgármester tárcsázza a rendőrséget, aztán megkezdődik a nyomozás. Az ellopott bor, élelem, fa általában sohasem kerül vissza a tulajdonosához. S hogy mire jut jövőre a szűkre szabott költségvetésből? Folytatják az idén megkezdett útfelújításokat, rendbe teszik a járdákat, s talán az idősek karácsonyfája alá is le tudnak tenni egy borítékot. Ebben az évben 3000 forintot kaptak az önkormányzattól a keresztúri nyugdíjasok. (Lőrincz) Megtanulták a kosárfonást FOTÓ: KOVÁCS TIBOR A legfontosabb a szeretet és a türelem Kártyaparti a klubban Harmincnégy rendszeres látogatója van a kercseligeti idősek klubjának. A nyugdíjasok otthonos körülmények között találkoznak. ( Mindenkivel foglalkozunk — mondta Kovács Lászlóné klubvezető. Az idősek igénylik a törődést, hiszen többen az otthonban beszélik meg ügyes-bajos dolgukat. Olykor megkérdezik a klubvezető véleményét, aki szívesen segít, ha tud. A társalgás mellett sokan olvasnak újságot, könyvet, más rádiózással tölt el néhány órát vagy kártyázik. Lehetőség van arra is, hogy ott ebédeljenek. Sok nyugdíjasnak ez nagy segítség, hiszen napjában legalább egyszer meleg ételhez jut. Büszkén említette, hogy nemrégiben felújították a fürdőt, így az eddiginél korszerűbb körülmények között tisztálkodhatnak. Az elmúlt időszakban fokozatosan csinosították az épületet. Mivel felújításra nagyon kevés a pénzük, így a legfontosabb munkákat tudták csak elvégezni. A klubvezető valamennyi tagot nyilván tartja. Ha netán az egyik megbetegszik, felkeresik. Munkáját örömmel végzi, mint mondta, az összes látogatóval jó kapcsolatban van. A szeretet és a türelem fontos követelmény hivatásukban, ám nem árt, ha ez csipetnyi derűvel egészül ki. (Harsányi) Jóhiszeműségének lett áldozata a kaposhomoki házaspár Krumpliszagú nyomorúság FOTÓ: TÖRÖK ANETT Cipodagaszto sár a kaposhomoki tornácos ház körül. A téglából kirakott meredek járda foghíjaiba lépve biztos a bokatörés vagy az ínszalag-szakadás. Az udvar közepén felállított üstben a két disznónak főtt a hulló alma. Mióta elfogyott a mosléknak szánt férges gyümölcs, az eső áztatta üstház mementóként áll a sártengerben. A tornácos, düledező vályogháznak — amit a falubeliek svábháznak neveznek — hiába van két szobája, az utcafrontit nem használja a család, mert nincs benn kémény. A három fiú és a lány az udvari szobában alszik, szüleik a konyha fosztó kárpitú heverő- jén ágyaznak meg maguknak. Bertalan Jánosné gyerekeivel most jött meg az orvostól. Köhögnek, hőemelkedésük van. A reggeli után az Onedin család egyik epizódjába feledkeznek. Nem csoda, hogy a legnagyobb, a 13 éves fiú álma egy videó, hogy legalább azon keresztül láthassa a világ egzotikus tájait. Azt mondta: szívesen nézne vígjátékokat is. Szereti a vidámságot. A fiatalasszony Kaposho- mokon született. Hat éve kölcsönnel vették meg ezt a házat, de már egy éve nem tudja fizetni a részleteket. Fél, hogy elárverezik fejük fölül a házat, amely régen rászolgált a tetőcserére. Férje az útfenntartónál dolgozik, ám jó ideje kevesebb pénzt hoz haza. Fizetésének 33 százalékát levonják. — Jóhiszeműségünknek lettünk az áldozatai — mondta keserűen Baloghné. — Az egyik falubeli rokonunknak vállaltuk a kezességet, ám az nem tudta fizetni a kölcsönt, ezért most tőlünk vonják a pénzt. Azóta meg sem ismernek bennünket, nem is köA konyha a központi hely szönnek, pedig már elárverezték a házat. Mi meg azt várjuk: egyszer csak vége lesz ennek az áldatlan állapotnak. Az asszony főállású anya; csak a férj keres, s mint mondták: a családi pótlékkal együtt 35—40 ezer forintból élnek. Az önkormányzat rendszeresen segélyezi őket, az iskolai kiadásokat is fedezi. — Csak ne volna ilyen drága a gyógyszer — sóhajt fel az asszony. — Most mind a négy beteg, képzelheti, menynyit hagytam ott a patikában. Még szerencse, hogy sokan segítenek bennünket a faluban. Kinőtt ruhákat, cipőket kapunk, de el is kel mindegyik; új ruhát nem tudnék venni a gyerekeknek. Baloghék karácsonyra levágják a disznókat, hogy ne csak krumpli, hanem hús is kerüljön az asztalra. Bár a krumplit minden formájában szeretik, de a rántott szeletnek vagy a cigánypecsenyének jobban örülnének a gyerekek. S hogy mi a kedvence a négy lurkónak? Az almáspite — mondták szinte egyszerre —, amit a középső fiú születésnapján, szeptemberben sütött nekik az anyjuk. Lőrincz Sándor Még a csípős, hideg sem veszi el a hatéi gazda kedvét a munkától Disznósajtra feni a fogát Hajnalban kel, és egész nap dolgozik a batéi Hajdú Lajos. Hatvanöt évesen is szívesen tesz-vesz a ház körül, kedvét a csípős idő sem szegi, van úgy, hogy órákat tölt a bakon. A falusi ember még télen sem pihen — mondta Hajdú Lajos, miközben a lovaskocsin barátjával a pálinkafőzőbe tartott. — Igaz, ilyenkor már kevesebb az elfoglaltság. A portán azonban mindig akad tennivaló, amit előbb vagy utóbb, de el kell végezni. Állatgondozó volt, 35 évig dolgozott a téeszben. Most saját gazdasága van. A tó nagy kincs, ha alkalmanként teherautót hívna a szállításhoz, hamar elfogyna a nyugdíja. — A tó értelmes, meghálálja a gondoskodást. Bármikor útra kelhetek. Rendszeresen vágnak disznót, s abból hurkát, kolbászt, szalonnát, disznósajtot készítenek. Talán ez utóbbit szereti a legjobban, s nem csoda, hogy már alig várja a következő disznóölést, amelyre vendégeket várnak. A régi szokás még most is él Baté- ban. Már feni a fogát a disznósajtra, aminek titka a fűszerezésben rejlik. A legfontosabb fűszer a paprika, és a majoránna, a só, és csipetnyi fokhagyma is kell bele. Ha mindegyikből megfelelő mennyiséget adnak a húshoz, csodás íze lesz a sajtnak. Persze, a préselésen is sok múlik. H. M. Vendégváró Vadaskert Csúz Béla és családja, néhány közmunkás segítségével ki- rándulóparadicsomot varázsolt a Nagyberki határba. A régi lőtér és az úgynevezett kenderáztató közötti harminc holdas Farkas kapaszkodó dombot még 1992-ben, kárpótlás révén vásárolták meg. A nagyobb részt erdős, s mintegy hétezerötszáz négyzetméteren, emeletes horgász tóval tarkított Vadaskertet már az ötvenes években kedvelték a kirándulók; 1968-ban pedig országos turistatalálkozót is szerveztek e kies somogyi vidéken. Csúzék úgy gondolták, hogy az országos turistaút melletti táj ideális pihenő és horgászó helye lehet a környékbeli megfáradt embereknek is. A természetszerető és -járó család hamar megtapasztalta, hogy igazából csak a saját munkájára támaszkodhat. Két év kellett, míg a bozótos dzsumbulyt kitisztították; focipályát létesítettek, s a két tavat alkalmassá tették a horgászásra. A madarak és fák, a fegyveres erők napján benépesült a környék. S az itt létesült lőtéren szervezték meg az alkotmány kupát is. Tavaly már Győrből, Szegedről és Pécsről is érkeztek turisták. Mint Csúzék elmondták: négy éve komoly terveik voltak a Vadaskerttel, mert nem érzékelték milyen tetemes anyagi ráfordítást igényelne a terület hasznosítása, akkor, amikor egy földmunkagép negyvenezer forintért dolgozik egy nap. Akadt ugyan két vállalkozó aki tőkét is ajánlott, de időközben rossz anyagi pozícióba kerültek, s nem tudták vállalni a segítségnyújtást. A lobbizás pedig — mint Csúz Béla elmondta — nem erényük. Segítség nélkül támogatást sem remélhetnek, s alapítványt sem hozhatnak létre. Mert bárhonnan is jönne a tőkeinjekció, a pénzt vissza kellene fizetni. Ä terveik szerint jóléti célra kialakított Vadaspark teljes anyagi terhét azonban nem tudják vállalni. Végül: családi összefogással három és fél hektáron labdajátékokra, sátorozásra alkalmas gyepet létesítettek, s lehetővé tették a kismotoros repülőgépek leszállását is. Abban reménykednek, hogy a mintegy másfél kilométerre fekvő Hár- sasberki víztároló, amely a Balaton után Somogy legnagyobb szabad vízfelületű tava, a XVIII. századi Vigyázó kastély, s a kelta földvárak az idegenforgalom számára is vonzóvá teszik a vidéket. S, ha teheti, az önkormányzat is áldoz rá. Addig pedig mint mondták: örülnek, ha jönnek a vendégek. (Várnai) Hét település lelkipásztora a mosdósi plébános - Egyre több a hittanos A fiatalokkal együtt rúgja a labdát Várnai László tizenkét éve került Mosdósra. Akkor csak a kercseligeti és a taszári plébánia tartozott hozzá a mosdósin kívül, most azonban Batéban, Kaposkeresztúron, Kaposho- mokon és Nagyberkiben is miséz. Örül, hogy az utóbbi években egyre több a hittanos, az viszont aggasztja, hogy sokat kell temetni, és kevés gyerek születik. Kaposhomok gázra vár Családonként 132 ezer forintot kell a kaposhomokiaknak fizetniük, hogy portájukra bevezessék a gázt. Kaposhomoknak és a környező településeknek most minden energiájuk a gázhálózatra összpontosul. Laskai Zoltán, Kaposhomok polgár- mestere elmondta: már másodszor „ugranak neki” a gáznak; a vezeték a faluból indulna és Szabadiig tartana. A polgár- mester elmondta: a háromszázhatvan lelkes településnek az a legnagyobb gondja, hogy öregszik, ám próbálja megbecsülni az idősöket. Az idén is — megtartották a nyugdíjasnapot, de karácsony előtt is gondoskodnak róluk. Több mint 130 személy 1000-1000 forintot kap. Az ovisokról és az iskolásokról sem feledkeznek meg. L. S. A fiatalok nemcsak a miséken figyelik prédikációját, hanem szívesen fociznak is a plébánossal. Igaz, ő jobbára kapus, ám — nem titkolja —, már öngólt is rúgott. Nyaranta a Mecsekben sátortáboroznak, és túrára indulnak, hogy felderítsék a Duna és a Tisza „vadvizeit”, így még közvetlenebb a kapcsolat a pap és az ifjak között. — Örülök, hogy sok fiatal most tér meg, és kéri: kereszteljem meg — mondta. — Egyre aktívabb a hitélet ezekben a falvakban; Taszáron egy bibliacsoport is működik. — Az adventi koszorún vasárnap gyújtják meg az első gyertyát. Az új egyházi évben mi ad különös aktualitást az ünnepvár ásnak? — 1998 a Szentlélek éve lesz. Programjainkat ennek jegyében szervezzük. A diákmisék, a fiatalok felkészítése is e szerint zajlik. A Szentlélek befogadására készülünk, amiben jelentős szerepet kapnak a gitáros misék, a karizmatikus énekek. A karácsonykor Mosdóson és Batéban bemutatandó színdarabunk is — amelynek már folynak a próbái — a lélek szabadságáról szól. — Milyen a kapcsolata a mosdósi kórházzal? — Jó. A betegeket rendszeresen ellátjuk. Néhány éve éppen ennek „köszönhető”, hogy ellopták a plébánia pénzét. A plébános ugyanis a kórház parkolójában hagyta a kocsiját, s amíg gyóntatott, lába kelt az autóban lévő pénzesdoboznak, ami soha nem lett meg. Korábban a plébániáról vitték el a pénzt. Most azonban — mivel nincs nála tartósan pénz -— megszűntek a lopások. — Igyekszem mielőbb elkölteni a pénzt. Mire kifizetem a számlákat, az egyházi munkába bevont világiakat, szinte semmi sem marad — jegyezte meg. — Szerencsére jó munkatársakra akadtam. A hét hitoktató a tanításban, a három akolitus főleg a hétvégi szolgálatokban segít, de a templomdí- szítésben, -takarításban is nagy a szerepük. — Mikor pihen egy pap? — Többnyire éjszaka. Akkor szerencsére nincs munVárnai László plébános FOTÓ: TÖRÖK ANETT kám. A délelőttök egy kicsit szabadabbak, ám délután és este sok a teendőm, aminek örülök, hiszen azért lettem pap. Lőrincz Sándor
