Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-22 / 247. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1997. október 22., szerda Kútba esett az üzlet A termés mennyisége elfo­gadható volt az idén, ám az értékesítés annál több gondot okozott. Ez szinte az összes környékbeli me­zőgazdasági társaságot érintette — mondta Nagy György, az igali Aranyka­lász szövetkezet elnöke. Kalászos gabonából több termett, mint amennyire számítottak, viszont a mi­nőség a vártnál gyengébb volt. Nem kellene minden­áron a kvótákhoz vagy az engedélyekhez ragasz­kodni, amikor már látszott, hogy egy évre elegendő termény lesz. Ezzel elke­rülhető lett volna az úgy­nevezett búza- és kukorica­ügy. Példaként említette: az igali szövetkezetét is felkereste egy szlovén üz­letember, s gabonát akart vásárolni. Az üzlet azért esett kútba, mivel hiányzott a szükséges engedély. Amikor ezt meghallotta a külföldi kereskedő, egysze­rűen befejezték a tárgya­lást. — 1100 tonna búzát és hét ezer tonna kukoricát akarunk eladni. A tengeri tonnájáért most alig adnak 11-12 ezer forintot. Ez mé­lyen az önköltségi ár alatt van, ennyiért nem adjuk el. Ha valaki ennyiért odaadja a kukoricát, akkor ráfizet. Egyelőre tároljuk az árut, talán később nő az ára. Nagy György több mint harminc éve dolgozik a mezőgazdaságban, de nem emlékszik arra, hogy októ­berben még ilyen sok áru maradt volna raktáron. Az elnök az exportban bízik. Azt is elmondta: elképzel­hető, hogy néhány héten belül nő a gabona átvételi ára. Most ebben remény­kednek. Ezekben a napok­ban azonban a legfonto­sabb, hogy mihamarabb be­takarítsák a tengerit. (Harsányi) A háziorvos nem hülye gyerek — A beteg olykor összeesik a buszban 35 éve szólítja betegeit Dr. Kovács János igali háziorvos fotó: lőrincz — Hyppokrates mondta: nem a gyógyszer gyógyít, hanem az orvos. A szeméíy. Én azért nem komputeren nyomom a receptet, hanem írom. Vala­mikor Magyar Imre, híres belgyógyász professzorom is azt hangsúlyozta: „Uraim ta­nulják meg, hogy a receptet maguk írják. A beteg ezt fi­gyeli, s önök gondolkodnak közben. Ez nem egy sablon munka. Ha a beteg látja, hogy az orvos komolyan koncentrál arra, hogy mit adjon, érezni fogja a saját fontosságát és jobban hisz a medicinában.” Dr. Kovács János igali házior­vos mondta ezt miután a napi rendelést követően levetette a fehér köpenyét, hogy aztán az első híváskor ismét magára kapja. Antikváriumnak is beillő szobájában miről is beszélhetne a 35 éve falusi orvosként prak­tizáló „doktor úr”, mint a gyó­gyításról. Finom humora, csi­petnyi öniróniával keveredve eleveníti föl a háziorvos min­dennapjait. — Minap nézem az iskola ét­lapját: lebbencs, aztán kömény, majd fokhagymás leves. Áthúz­tam az egészet és odaírtam: ez szociális otthoni étkeztetés. Mert nem mindegy mit eszik az a gyerek. A zsíros, tésztás éte­leket fogyasztókból lesznek a magas vérnyomásos, cukorba­jos felnőttek. Igaza volt dr. Ko­vács Pálnak, amikor azt mondta: nem csak a beteg, ha­nem az egészséges emberekkel is foglalkozni kell. Azzal vi­szont nem értek egyet, hogy mindenáron csak az olcsóbb gyógyszert tömjük beléjük. Ma már olyan kiváló készítmények vannak, amelyekkel 4-5 nap alatt meggyógyíthatunk egy tü­dőgyulladást. Ha kevésbé haté­kony, olcsóbb szert használunk, lassabban gyógyul a beteg, s ezalatt egyéb szövődménye is kialakulhat. — Megfogadják a háziorvos tanácsát? — Fele igen, fele nem. Utóbbiak isznak, dohányoznak, már alig élnek, mégsem teszik be a lábukat a rendelőbe. Mi prédikálhatunk a népnek, úgy­sem tartják be. Ha átszerveznék a biztosítást és többet kellene fizetni annak, aki élvezeti cik­kekkel károsítja az egészségét, akkor odafigyelnének. Falusi parasztgyerek voltam. Még em­lékszem, hogy a 18 éven aluli suttyók be sem tehették a lábu­kat a kocsmába. A felnőttek hü­lyére verték volna őket. Hajdan a nép nevelte az ifjúságot. Amíg katonaviseltek nem let­tek, csak kuglit állítgathattak. Ma ilyen nincs. Hiába prédiká­lunk, hogy egészségnevelés így-úgy. Falra hányt borsó. Rendetlen a nép. Terjed a vad­kender, mint a járvány, senki sem írtja. Égig érő gaz nő az árkokban, köztereken. Kovács doktor szerint ugyan valamivel jobb anyagi helyzet­ben, kötetlenebbül dolgozik ma egy vállalkozó háziorvos, mint régen, de a támogatás így sem elég. Ráadásul egyes gyógysze­rek fölírásánál gúzsba kötötték a kezüket. — A minap a buszban össze­esett a 82 éves büssüi Nagy La­jos bácsi, mert harmadszorra kellett beküldenem lábszárfeké­lyével a kaposvári bőrgyógyá­szatra. Csak az ő javaslatukra írhattam föl a kötszert. Mintha az életben nem láttam volna lábszárfekélyt! Ugyanez vonat­kozik az inkontinencia betétre és az allergia-ellenes szerekre. Az egyik leggyakrabban hasz­nált készítményt pedig az ideg- gyógyászok 90, én pedig csak 50 százalékos támogatással ír­hatom föl. Ez diszkrimináció.- Szakorvosok vagyunk és nem hülye gyerekek — fakad ki, s a háziorvosi önállóságra építő egészségügyi modellt em­legeti. Kovács doktornak több mint kétezer beteg adott bizalmat Igáiból, Ráksiból és néhány tá­volabbi településről. Azt mondja: mindössze 30 százalé­kuk a beteg, a többit legföljebb szűrni kell. Ezért nem gond, ha az előírtnál többen adják le nála a kártyájukat. A személyes kapcsolatteremtés így — sze­rinte — nem függ a betegek számától. — Nálam a rendelés alatt kü­lön teremben van az orvos-ir- nok. Mert a beteg és orvosa kö­zött csak így lehet olyan szoros a kapcsolat, mint amilyen a gyóntatószékben az atya és a bűneit bánó ember között yan. Várnai Ágnes Az igali fürdő az információs világhálón — Kedvezmény a gyerekeknek Napfényes szezon felhőkkel Czimmerman Árpád, az igali Napfény kft ügyvezetője azt mondta: jól indult az idei für­dőszezon, hiszen már májusban nagy forgalmat bonyolítottak le. Júniusban egy „zuhanó séta­repülést” érzékeltek. A fősze­zon — így volt ez országszerte — egy hónappal később, július 18-án kezdődött, de szerencsére augusztus végéig tartott. A für­dőben eddig több mint százez­ren fordultak meg. Németek, osztrákok voltak a legtöbben, de a gyógyturizmusba az ukrá­nok is bekapcsolódtak 200 vendégéjszakával. Moszkvai és kijevi kiállításokon most is ott van az ajánlatuk; várják a part­nerirodák jelentkezését. Az ügyvezető szerint a ma­gyaroknak is megfizethető a fürdő, bár azt szeretné, ha még több magyar vendég lenne a jö­vőben. A somogyszili, a ráksi és az igali iskolások egyébként ingyen jöhetnek úszásoktatásra. A nyugdíjasoknak az idősek vi­lágnapján szintén nem kellett belépőt váltaniuk. Novembertől pedig hétvégenként a gyerekek is térítésmentesen használhat­ják a fürdőt. Az ügyvezető örömmel említette: már érzéke­lik az internet hatását. Volt olyan svéd család, amely az in­formációs világhálón figyelt fel a gyógyfürdőre, s néhány napot Igáiban töltött. (Lőrincz) Cipőt, farmert a városból - Drága a bejárás Somodori generációk — Nyugodt hely ez, talán túlságosan is az. A fiatalok Kaposvárra vagy a kör­nyező falvakba járnak szó­rakozni — mondta a somo­dori Kalányos László. A 19 éves fiú találkozásunkkor hazafelé bandukolt. A kapos­vári építőipari szakközépisko­lában tanul, s mindennap So­modorból jár be. A falut sze­reti, itt nőtt fel. Szüleivel lakik, sok barátja van. Mégis úgy tervezi, ha pénze lesz, beköltö­zik a városba. Azt mondta: ha nyerne a lottón, Kaposváron lakást venne. Ez a veszély egyelőre nem fenyegeti, így még jó ideig Somodorban él. Barátságos emberek élnek itt, de kevés a fiatal, mert másutt próbáltak szerencsét. — Lehet, hogy később én is elköltözöm — tette hozzá ba­rátja Bogdán Ferenc. — A vá­rosi élet kényelmesebb, mint a falusi. Ha az embernek dolga van, hamarabb elintézheti. A fiatalember a kaposvári húskombinátban dolgozik, s gyakran kora reggel kezdi a munkát. Olyankor hajnali há­romkor kel, hogy fél hatra már a gyárban legyen. Ha a város­ban élne, elég lenne csak ötre állítani az ébresztőórát... A kis faluban ugyan két bolt is van, de mint mondta, egy jobb ci­pőért vagy farmerért a városba utaznak. Az 53 éves rokkant­nyugdíjas Bogdán Lajosné féijével él együtt takaros Kos­suth utcai házukban. Az a sze­rencséjük, hogy közelükben laknak gyermekeik. — Több mint húsz éve la­kunk itt, s a helybeliek befo­gadtak. Az elmúlt időszakban sok minden változott, kényel­mesebbé vált az élet. A boltban minden kapható, amire egy há­ziasszonynak szüksége van, és ez egy ilyen kis helyen nagy dolog. Sokat számít az, hogy összetartok az emberek. Leg­utóbb is jól sikerült a szüreti mulatság. Bogdánék sokat dolgoznak, de van látszata. Az udvaron rend van, akár csak a ház kör­nyékén. Hiába, a falusi porta bőven ad munkát. Erről beszélt Fehér Béla is, aki az utcán lovaskocsijával hazafelé tartott. A bakon mel­lette ült Volner Tibor és Nagy József. — A munkától nem félek - mondta a jövedelempótlós Fe­hér Béla. - Amíg dolgoztam, akkor is besegítettem otthon. Régebben járművezetőként dolgoztam Kaposváron. A környéken kevés a munkahely, a bejárás pedig nagyon drága. A kertben sok minden megte­rem, gazdálkodik a család. Az utcán beszélte meg ügyes-bajos dolgait ismerősé­vel Hidegkúti Jánosné. A 80 éves özvegyasszony évtizedek óta egyedül él. Szerencsés: akad egy-két emberséges falu­beli, aki rövid időre megáll, és szót vált vele. A néhány perc megtöri a fojtogató magányt. Az asszony most a téltől fél leginkább. A nyugdíjból épp­hogy a mindennapi betevőre telik. Tűzifára spórol, de a ne­hezen összekuporgatott forin­tok csak lassan gyűlnek... Harsányi Miklós Biztonságos gazdálkodás Magyaratádon Amit elbír a kassza Az évi 42 millió forintos költ­ségvetés mellett elenyésző a mintegy évi 900 ezer forint adóbevétel Magyaratádon. Annak ellenére kevés a bevé­tel, hogy 56 vállalkozó igyek­szik megvetni lábát a telepü­lésen. Takács János polgár- mester elmondta: Egyelőre két adónemet vetettek ki, mert a lakosságot nagyon megterhelte az 1993-ban indult gázprog­ram. A kedvezményes hitelt még december 31-éig fizetik, így az igénylőknek eddig nem kellett adót fizetniük. Az ipar­űzési adó két ezrelékes, a kommunális 3000 forint évente. Kezdetben gondot je­lentett a befizetés, de mára a korábbi 60 helyett, már a la­kosság 80 százaléka eleget tesz kötelezettségének. Magyaratád azon ritka települések egyike, ahol hitelfelvétel nélkül gaz­dálkodott az önkormányzat. Ez — mint a polgármester el­mondta — elsősorban annak köszönhető, hogy csak addig nyújtózkodtak, ameddig a ta­karójuk ért. Csak arra vállal­koztak, amit elbírt a kassza. Idén például közel kétmillió forintért rendbe tetették a pol­gármesteri hivatal tetőszerke­zetét. Útkátyúzásra 270 ezer forintot költöttek. Itt és Ráceg­resen is tatarozzák a buszvárót. Már csak a csatornázás van vissza. Abban reménykednek, hogy számukra kedvező dön­tés születik a gázrészvényekkel kapcsolatban és akkor arra is lesz fedezet. (Várnai) Lipótfai alkotások Nagyváradra A Lipótfai nemzetközi papírművészeti alkotó­telepen készített alkotásokból ,nyílik kiállítás pénteken Nagyváradon a Tibor Ernő Galériá­ban. A Lieber Erzsébet és Jancsikity József ve­zette művésztelep már korábban felvette a kap­csolatot a nagyváradi galéria köré szerveződő magyar művészek csoportjával, amelynek tag­jai már bemutatkoztak Kaposváron. Csaknem félszáz, Lipótfán készített munka kelt útra; köz­tük plasztikák, síkplasztikák, objektek kerülnek falra a nagyváradi galériában. Szélesítik a csökölyi utcát Elkezdték szélesíteni a csökölyi Kossuth Lajos utcát. A marcali Közúti kft végzi a munkákat. Háromszáz méteres szakaszon egy-egy méter­rel lesz szélesebb így az utca. Illyés-napok Somogyjádon Négy évfordulót is ünnepel ezen a héten a so- mogyjádi iskola. 35 éves az intézmény, 30 éve volt Áz éden elvesztése című oratórium ősbe­mutatója, öt éve vette fel Illyés Gyula nevét, aki 95 éve született. A tanulók találkoztak Szász Endrével, és díjazták a rajzpályázatokat, iro­dalmi vetélkedő, népdaléneklési verseny zaj­lott, ma pedig vers- és prózamondó tehetségük­ről vallanak a diákok, aki Csapó György és Adorjáni Zsuzsa- színész-házaspárral beszélget­nek. Szombaton 15 órakor avatják az oratórium ősbemutatójának emlékére készített táblát. Szőnyegek Szentmártonba Lapunk múlt heti, szerdai számában megjelent egy riport egy szilvásszentmártoni, gyermekeit egyedül nevelő asszonyról. pápai Jánosné ka­posvári olvasónk a családnak két szobányi fal- tól-falig szőnyeget ajánlott fel, amelyet a szil­vásszentmártoni önkormányzat közreműködé­sével szállítanak a faluba. Emléktábla az attalai papnak 90 éve halt meg Melhárd Gyula attalai esperes­plébános, Igal-egyházkerületi tanfelügyelő. Rá emlékeznek holnap 16 órakor. Megkoszorúz­zák a sírját és emléktáblát avatnak tiszteletére. Nem fagyoskodnak az utasok Szabó Tibor, a somogyszili iskola tanára nyílt levéllel fordult dr. de Sorgo Tiborhoz, a Kapos Volán vezérigazgatójához. Azt kifogásolta több tucatnyi aláíróval, hogy egy véleménye szerint elhamarkodott menetrendi változtatás több, munkába járó felnőttet, vagy iskolába igyekvő gyereket érint kellemetlenül. Alkalmanként 10-15 utasnak kell ugyanis átszállni Igáiban, s a gyógyszertár előtt fél órát várni a somogyszili csatlako­zásra, mert a Kaposvárról jövő járat nem megy ki Somogy- szilbe. Többségük kénytelen kocsival járni, stopolni, mert különben elkésne a munkahe­lyéről. Gadácsról a gyerekek és a nevelők alig jutnak be a be- csengetésre. „Visszaúton” a Somogyszilból Igalba járó dol­gozók sem érnek be 8 órára. A levél fogalmazói azt kér­ték: a Kapos Volán mielőbb vizsgálja át döntését, és a 6 óra 20 perckor induló járat menet­rendjét állítsa vissza az eredeti­hez, hiszen a félórás, hidegben való várakozás senkinek sincs ínyére, és a késve érkezést sem tolerálják már sokáig a főnö­kök. S mi lesz télen, ha a hó miatt még késik is a busz? Dr. de Sorgo Tibor, a Kapos Volán vezérigazgatója el-, mondta: Szabó Tiborral egy asztalhoz ült, és közösen keres­tek megoldást. A vezérigazgató munkatársai felvették a kapcso­latot az érintett — ráksi, igali, somogyszili, kazsoki, büssüi, gadácsi, kisgyaláni, magyara­tádi — önkormányzatokkal, és megkezdődött az egyeztetés. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumba is elju­tott engedélyezésre a menet­rendmódosítás. Eszerint no­vember 1-jétől várhatóan öt perccel korábban indul majd a kaposvári járat, s nem kell fa- gyoskodniuk az utasoknak az igali gyógyszertár előtt, mert az autóbuszban maradhatnak, amely végzi a dolgát; szedi fel a környék falvaiból a gyerekeket. Ennek az az előnye, hogy Ka- zsok irányából két autóbusz érinti a településeket, s így csökken a zsúfoltság, a hátrá­nya pedig az, hogy a Büssüből és Kisgyalánból járó diákoknak valamivel korábban fel kell majd kelniük. Úgy, mint a múlt tanévben. Lőrincz Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents